2009. július 31., péntek

Nincs de - rajtad is múlik

A tévében láttam először ezeket a reklámokat, amelyek közül szinte mindenki érintett valamelyikben.







... de a saláta a nyulaknak való!
... de a többiek is cigiznek!
... de csak reggel köhögök!
... de így legalább csendben van...
... de egyszer élünk, nem?!
... de én bírom a piát!
... de erről szól a buli!
... de ez is sport!
... de ezt még meg kell inni!
... de ha leteszem, meghízom!
... de így is odavan értem!
... de kaját nem dobunk ki!
... de másra nincs időm!
... de megőrülök, ha nem gyújtok rá!
... de nézni sokkal jobb!
... de nincs időm mozogni!

http://www.nincsde.hu/

Olvass tovább!

2009. július 28., kedd

Híres épületek

A korábbi utazásaim során híres épületek modelljeit elkezdtem gyűjteni és azokról készítettem pár fotót, amit itt megnézhettek.
Érkezési sorrend:

2006 - A pisai ferde torony (Olaszország)
2006 - A római Colosseum (Olaszország)
2008 - Az isztambuli Sultanahmet mecset (Törökország)
2009 - A budapesti Parlament (Magyaország) - AJÁNDÉK
2009 - A brüsszeli Hotel de Ville (Belgium)
2009 - A brüsszeli Atomium (Belgium)
2009 - A vatikáni Szent Péter bazilika (Vatikán) - AJÁNDÉK

Svájc esetében egy hógömbben lévő Matterhornt, illetve kistányért, míg Hollandiában szélmalmot vettem még, de ezeket nem soroltam bele a híres épületek közzé. A bátyámnak még van egy berlini Brandenburgi kapuja, illetve itt-ott kallódnak még párizsi Eiffel-tornyok is. Legközelebb a hűtőmágnesek birodalmába utazunk.


Olvass tovább!

2009. július 27., hétfő

Program - Balkán nagykörút (2008)

2008. szeptemberében a Car-Tour segítségével egy gyönyörű és tartalmas körúton vehettem részt négy ország érintésével.
Nem mintha reklámnak szánnám, de a hivatalos programot megosztanám itt is veletek.

1. nap: Irány a Balkán (kb. 740 km)
Indulás a reggeli órákban. Rövid pihenő és séta Belgrád belvárosában, Hunyadi győzelmének helyszínén, majd folytatódik az út Bulgária felé. A határátlépést követően rövid utazás után a csoport megérkezik az ország fővárosába, Szófiába, ahol az éjszakát eltöltik.

2. nap: Az ortodox Bulgária (kb. 330 km)
A nap Szófia belvárosának – Kultúrpalota, Alexander Nevski katedrális, St. Szófia templom – megtekintésével kezdődik. Majd úton Görögország felé megtekintik az UNESCO Világörökség részét képező Rilai Kolostort. Az eredetileg a X. században épült templom ma is működő szent hely, szakrális tárgyak, kéziratok tárháza. Az épületegyüttesben tett séta után folytatódik az út dél felé. A határ előtt még útba ejtik Melniket, mely kevesebb, mint 300 lakosával Bulgária legkisebb városa. A határátlépés után Stavros hangulatos üdülővárosába tartanak, ahová a megérkezés és szálláshelyek elfoglalása az esti órákban várható.

3. nap: Ég és föld között – Meteorák (kb. 620 km)
Ma élvezhetik Stavros vendégszeretetét, felmehetnek az ódon hangulatot idéző óvárosba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a falura és környékére, de akár a tengerparton is pihenhetnek. A vállalkozó kedvűek egy kora reggel induló fakultatív program keretében az UNESCO Világörökség részét képező Meteora kolostoraiba tehetnek látogatást. A területen már ezer éve élnek remeték és 24 cseppkő-formájú sziklákra épített kolostor tekint le a vidékre, melyeket gyönyörű freskók és ikonok díszítenek belülről. Visszaérkezés a szállásra a késő esti órákban.

4. nap: Thessaloniki, a makedón metropolisz (kb. 150 km)
Ma is választhatnak a tengerparti pihenés és egy fakultatív Thessaloniki városnézés között, melynek során megismerhetik a fő látványosságokat. Először látogatás a város jelképeként ismert, a XV. században épült Fehér Toronyhoz, mely a lázadó török janicsárok börtöneként is szolgált. Ezek után a Régészeti Múzeumban a képzeleterejük segítségével visszarepülhetnek Nagy Sándor idejébe, majd a bizánci stílusban épült Agios Dimitris templom freskóiban és ikonjaiban gyönyörködhetnek. Szabadprogram a központban. Úton visszafelé Thessaloniki várát tekinthetik meg vendégeink, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a városra, majd lehetőségük lesz egyénileg felfedezni az itt található éttermeket, bazárokat.

5. nap: Egy kis felüdülés
Ezt a napot kedvük szerint tölthetik el: akár a tengerparton pihenve, akár a környéket felfedezve. Este fakultatív programként egy görög esten ismerkedhetnek meg a helyi ízekkel, zenével.

6. nap: Korokon át Keletre (kb. 450 km)
Reggeli után indulás Törökország irányába, útközben a Trák-tenger és a természet megkapó szépségeiben gyönyörködhetnek. Megtekintik Amphipolist, a várost, mely Fülöp és Nagy Sándor idején élte virágkorát. A romok között sétálva elmerenghetnek azon, hogy hogyan folyhatott itt az élet közel 2400 évvel ezelőtt, a múzeumi körséta során pedig az ókortól egészen a korai kereszténységig minden korból származó leletek tárulnak Önök elé. Pihenő Philippiben, ahol Pál apostol megalapította Európa első keresztény templomát, majd Kavala városa következik, ahol egy rövid séta keretében megtekintik a kikötőt, a római korból fennmaradt akvaduktot és ellátogatnak a város keleti részén fekvő fellegvárba. Ezután a part mentén továbbhaladva több, már török hangulatot idéző kisvároson vezet át a csoport útja. A görög-török határ átlépése után a busz dél felé fordul, így a Gelibolu félszigeten végighaladva egészen a Márvány-Tenger torkolatáig jutnak el, ahol Ecebatból Xerxes és Nagy Sándor után utasaink is áthajóznak a Dardanellákon, majd este Canakkaleban a szállások elfoglalása következik.

7. nap: Kirándulás Kis-Ázsiában (kb. 450 km)
Irány a Homérosz Iliásza által híressé tett Trója városának maradványa (UNESCO Világörökség része), ahol a romok között az azonos címet viselő filmben bemutatott faló is megtalálható, melybe akár be is mászhatnak. Az út következő állomása az Uludag hegy árnyékában nyugvó, az egykori Ottomán Birodalom fővárosa, Bursa. A főbb kulturális látványosságok – a zöld csempével díszített Yesiltürbe, a csodás márványkapujú Yildirim Bayezit mecset és a Muradiye negyed – megtekintése után ismét kompra szállnak és átszelik a Márvány tengert és az esti órákban érkeznek Isztambulba.

8. nap: A Birodalom központjában
Délelőtt ismerkedés a Bizánci Császárság fővárosának főbb látványosságaival (melyek közül több az UNESCO Világörökség része). Az Óvárosban megtekintik a Kék mecsetet, melynek belsejét több mint 20.000 kék csempe borítja és a vele szemben lévő Hagia Sofia múzeumot, mely egykor a legnagyobb keresztény templom volt. Látogatás a Hippodrom térre, mely a korabeli és mai élet nyüzsgő központjába, a Topkapi és az Elsüllyedt palotába (Yerabata Saray). Délután belevethetik magukat a keleti világ egyik legnagyobb fedett bazárjának színes és nyüzsgő forgatagába, ahol aranyra, szőnyegekre, bőrre és még sok mindenre lehet alkudozni.

9. nap: Bizánci és középkori nyomokon (kb. 510 km)
Reggel még egy utolsó sétát tehetnek Isztambulban, vagy egy fakultatív hajókiránduláson vehetnek részt a Boszporuszon. Ezután útjuk Rodostó felé vezet, itt megtekintik a házat melyben II. Rákóczi Ferenc és hű társa, Mikes Kelemen életükből másfél évtizedet eltöltöttek. Tovább haladnak Drinápolyba, ahol látogatást tesznek a Selimiye-mecsetbe, sétálhatnak a keskeny, faházakkal szegélyezett macskaköves utcákon és megnézhetik a csodálatosan helyreállított karavánszerájt.

10. nap: Ismét Bulgária (kb. 350 km)
A határ után Plovdiv felé haladva a következő program Perperikon ősi romjainak megtekintése. Itt egy középkori erőd és kastély romjait tárták fel, de még ennél is ősibb, 3500 éves település nyomai is fellelhetőek. A terület bejárása után utazás Plovdivba. A város hosszú történelmi múltja meglátszik az építészeti stílusok sokféleségén: A II. századi antik színház maradványai, az ottomán uralom alatt épült Imamet mecset vagy a barokk stílusban épült Szt. Konstantin és Helena templom a gyönyörű ikonokkal mind ezt tanúsítja. A látványosságok megtekintése után továbbindulás Szófiába, ahol az utolsó éjszakát eltöltik.

11. nap: Úton hazafelé (kb. 740 km)
Reggeli után indulás haza, útközben rövid szünetekkel, érkezés Budapestre a késő esti órákban.

Élménybeszámoló

Olvass tovább!

A tavalyi fegyveres rablásról

2008. január 4. Nyíregyháza. A nap, amely örökre megváltoztatta a biztonságérzetemet...
Este már csendesebb a forgalom és gyakran sokáig már senki nincs 18:00 után. Én a gépet nyomkodtam, majd bejön valaki, felnéztem, köszöntem, erre tenyérbe fektetve, félig valami kötött anyaggal (sál lehetett) szép csendben kérte, hogy "kérem a bevételt!". Erre én automatikusan azt mondtam, hogy "na, ne vicceljen!". Közben a kolléganőm ott pakolt mellettem egy-két méterre, s nem is hallotta, hogy mi történik, mert lehajolva a ládában matatott valamit keresve. A pali olyan elegánsan csinálta a dolgot, mintha legalábbis cigarettát kérne. Én lemerevedtem, és pár lehetőség végigfutott bennem, hogy esetleg hozzá kellene vágni valamit, de aztán meglobogtatta a fegyvert. Nem tűnt sima kis fröccs öntött kínai bóvlinak, hanem abban a helyzetben valódi fegyvernek tűnt. Én később a rendőröknek is elmondtam, hogy nem értek hozzá. A lényeg, hogy a markolatát láttam és azt, hogy a cső mellett ilyen fémes bevonat van, illetve utána már a csövet figyeltem, majd a palit, majd megint a fegyvert pár pillanatig. Aztán megismételte a követelést kétszer hangosabban, s akkor az ugrott be, hogy volt egy álmom pár hónapja, hogy lelőnek a régi munkahelyemen, majd szépen a saját véremet nézve a kezemen elvérzek, mielőtt a telefonhoz elérnék. Még le is néztem a mellkasomra egy pillanatra, majd megint a fegyverre és a palira. Az futott végig bennem, hogy igen, ez most fog megtörténni és mint aki készen állt a lövésre, nem futottam, nem mozdultam, egyszerűen csak még jobban lemerevedtem. Ettől a pali egyre idegesebb lett, mivel nem ezt a reakciót várta, és a harmadik követelésre lépett oda a kolléganőm, Ági, hogy akkor most mi is folyik itt valójában. A fickó neki is elmondta talán negyedjére, hogy kérem a bevételt, de a döbbenettől Ági is csak annyit tudott kinyögni, hogy "komolyan?". Erre "Igen, kérem a bevételt, vagy lövök". Erre kinyitotta a pénztárfiókot és odaadta neki az összes öt ezrest, amit a fickó kikapott a kezéből és elrohant. Én ezalatt az arcát, a fegyvert és a pénztárgépet néztem, de az egész nem tartott tovább 1-1,5 percnél, így nem volt időm jobban megfigyelni. A lényeg, hogy a pali elviharzott, de mi nem figyeltük őt, hanem egymásra néztünk, s mind a ketten arra gondoltunk, hogy akkor ez most komoly volt és nem álom. Ági elkezdett zokogni, kiesett a kezéből minden tárgy, nekem a lábam és arcom kezdett el remegni. Bezártunk gyorsan úgy, hogy nem fogtunk meg semmit és hívtuk a rendőröket. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy elsőnek a tűzoltókat sikerült felhívnom, mivel a 104 és 107 között hirtelen kellett dönteni. A rendőrségi ügyintéző hölgy is szólt, hogy lassabban beszéljek, mert annyira dadogtam és hadartam, hogy az egészből nem ért semmit. Aztán felhívtam a patikavezetőt is, aki kezdetben szintén kételkedett, de aztán megértette, hogy nem viccelek. Közben jött egy beteg, akit később kihallgatott a rendőrség, de végül ő sem látta, hogy merre ment az illető. A rendőrök kiérkezéséig jöttek betegek is, akiket elküldtünk, hogy rablás történt és most ne zavarjanak. A rendőrök végül egyre többen jöttek és lett úgy 15-20 fő, majd a helyszínelőkkel felduzzadva még többen lettek. Állítólag az ilyen fegyveres / fegyvernek látszó tárggyal rablás kiemelt bűnesetnek számít és forró nyomon elkezdték keresni az elkövetőt, ezért is vonult ki a városi és megyei rendőrség, illetve valamilyen szupertitkos ügyosztály is. Minket kikérdeztek gyorsan, de én nem vagyok egy túl jó arcleíró, így most is csak azt tudom mondani, hogy az arcán lévő bőrbetegségről tudnám csak felismerni igazán. Most nem kezdeném el sorolni részletesen, hogy nézett ki és mit viselt. Magyar, hajléktalan, beteges külsejű. Így is leszidtak minket, hogy nem figyeltük meg kellően, hogy nézett ki és merre ment el. Sajnálom, nem a nadrágját és a cipőjét nézem és egyébként sem vettem részt olyan képzésen, hogy kell rablás áldozataként viselkedni.

Elkezdtük rendőrkocsival bejárni a környező kocsmákat, hajléktalan szállásokat, mivel a fickó szerintem valami alkoholista, lezüllőfélben lévő fickó lehetett. Én a kocsiban rosszul lettem és kihánytam a kaját, majd utána is remegett még a gyomrom sokáig, ami annak is köszönhető, hogy a saját övem is gyomorszájon vágott az öklendezéskor. Voltunk Nyíregyháza olyan árnyékos helyein is, ahol gyakorlatilag csupa rossz arcú ember gyűlt össze és ha nincs mellettem a civil ruhás rendőr, akkor tuti kimenekültem volna. Az elkövető végül nem lett meg, de a fegyver 100-150 méterre a patikától igen. A fegyverleírásom nem teljesen volt korrekt, sajnálom, nem tudtam jobban megfigyelni. Valamilyen beton ágyáshoz hozzávágta, hogy széttörje, így a markolat széthullott. A lámpák fényében alig láttam normálisan, de a logika azt diktálja, hogy valószínűleg azt használta. Még nem volt meg a rendőrségen a tényleges fegyverazonosítás, de valószínűleg valamilyen fegyveralakú öngyújtó lehetett, ha így szét tudott esni. A kutya egy darabig követte a szagot, de nem lett meg végül. A helyszínelők végezték a dolgukat a patikában, mi pedig jó 2-3 órát szórakoztunk a rendőrkapitányságon.

Felvették a tanúvallomást, de lehet be kell mennem majd fantomképet készíteni. Külön-külön lettünk kihallgatva és lassan úgy éreztem, hogy a végén még mi leszünk a gyanúsítottak. Aztán jó magyar mentalitás szerint előadták, hogy a fényképes rendőrségi adatbázist nem tudom most megnézni, mert péntek este senki nincs, aki kezelje. Aztán az egyik nyomozó még mondta is, hogy semmi gond, mert úgy fél óra alatt végig kellene néznem pár képet. Aztán kiderült, hogy az a lista majdnem 3000 fotóból áll. Mondtam is nekik, hogy minél több embert látok, annál jobban össze leszek zavarodva, de nagyjából még előttem van a képe és ha látnék róla fotót, akkor esetleg fel tudnám ismerni. Itt történt az a malőr, hogy kiraktak egy rakás fotót az asztalra, erre mindenféle feldarabolt hullák és véres fejszék, kések voltak rajtuk. Erre közölték, hogy rossz paklit vettek elő... Úgyhogy ezután a szürreális élmény után megnéztem ugyan pár tucat képet, de a fő gyanúsítottuk, akire gondolt, nem az volt. Egyébként a rossz rendőrvicceket félretéve, tényleg nagyon lelkesek és rendesek voltak. A fegyver említésekor ugyan elég mohó fény gyulladt a szemükben, ami később alább hagyott, amikor megkerült a fegyver és az elrabolt érték sem volt számukra kiemelkedően magas.

Az összes kár végül 30 ezer volt és akkor olyan hülyén éreztem magam, hogy bedőltem annak a játékfegyvernek, ami félig letakarva, az elkövető által vele fenyegetőzve nagyon is valódinak tűnt. A családom azt mondja, hogy valószínűleg mindenki így reagált volna. Akkor pedig szaknyelven élve poszttraumás stresszben szenvedtem napokig, mert éjjel nem tudtam aludni, vele álmodtam, hajnalban már felriadtam, a boltban is összerezzentem az emberek közelségétől. A katasztrófaturizmus is beindult és a vásárlók kérdezték, hogy milyen volt? Remek... Az interneten is kezdetben rosszul jelent meg a hír, így egy másik patikát említettek a címben és még minket kérdeztek, hogy mit hallottunk róluk. Az anyagi kár kapcsán is csak legyintettek, hogy akkor nem is volt komoly. Ők már csak tudják, hiszen nem voltak ott. Aztán lecsengett ez az egész, mert ezt nem kívánom senkinek. A térfigyelőrendszer csak az utca végében van, illetve a patikában sem volt kamera, se riasztó. Nem mintha lehetett volna hősködni a gomb megnyomásával, ha egyszer alig 1 méterre előttem áll fegyverrel. Rávetni sem tudom volna magam, mert köztünk volt az officina táraasztala. Úgyhogy bennem megint egy fél világ összedőlt, mert a biztonságérzetem nagyságrendeket esett vissza. Utólag persze már ezen rágódnom, hogy mi lett volna, ha így vagy úgy történnek az események. A rendőr szerint tuti amatőr volt, mivel nem rajta maszk, nem lőtt a falba, illetve a "fegyvert" is úgy tartotta, hogy a töltényhüvely a feje felé szállt volna lövéskor és mert ilyen könnyedén megelégedett 30 ezer forinttal. Ami igazán megrémített, az álmom félig valóságra válása, illetve ha bekövetkezett volna és lepuffant minket, akkor se vette volna senki észre a kihalt utcában.

Pár nappal rá éppen fantomrajzot mentem csináltatni, amikor mintha láttam volt két másik hajléktalan társaságában az illetőt, amit jeleztem is a rendőrök felé a kapitányságra beérkezés után, de nem voltam biztos a dolgomban. Végül nem is jártak utána, ha jól emlékszem. A fantomrajz készítés is elég egyszerűen zajlott. Szeretek rajzolni, de egyszerűen nem tudom leírni, hogy kinek milyen a szemöldöke, az álla, a füle. Ezt valahogy mi sosem tanultunk rajzból, tehát még azt sem tudnám leírni, akinek a fotója a kezemben lenne. Úgyhogy készült egy közepesen jó rajz, ami benne is volt a Kelet-Magyarország nevű újságban, de nem történt semmi. Egyszer még bejött egy nyomozó, hogy köpenyben menjek már ki vele pár hajléktalant megnézni az utcán. Ahogy azok néztek... Mintha leszúrtak volna a tekintetükkel és én újfent kellően hülyének éreztem magam, hogy ezt így kell intézni. Az elkövető nem volt közöttük és már én is úgy voltam vele, hogy nem vagyok biztos magamban, így senkire nem fogok rásütni egy minimum 5 év letöltendő szabadságvesztéssel járó bűncselekményt. A rendőrök szerint ugyanis hiába nem volt komoly a fegyver, attól még jogilag fegyveres rablásnak számít az ellenünk elkövetett akció. Ez ugyan már cseppet sem vigasztalt. Szinte napra pontosan három hónappal az eset után megkaptam az ügy lezárásáról szóló levelet. Nos, nagyjából ennek a lelki sebnek a nyalogatásával telt el 2008 első negyede, aztán amikor meséltem az ismerőseimnek, akkor magamnak még nagyobb kárt csináltam, mert mind a mai napig felkavar az eset. Sokat enyhült, nem gondolok rá, de nem is lehet elfelejteni.

Olvass tovább!

2009. július 26., vasárnap

Női lapozó cikkek - Felnőttkori barátságok

Pár gondolat a baráti kör átalakulásáról az idő múlásával.
A felnőttkori baráti társaságok is ingatagok
Ezt a témát hagytam a végére, mert ez mindenkit érint. Én hatosztályos gimnáziumba jártam és úgy hagytam ott az általános iskolai osztályomat, hogy igazából elbúcsúzni sem volt tőlük lehetőségem. Pár emberrel találkoztam később, de mivel a gimnázium más településen volt, így a meglévő baráti kapcsolatok is egy idő után elenyésztek. Az IWIW segítségével azóta néhány emberrel megtaláltuk egymást, de 16 elteltével már valószínűleg nem fogunk újból haverkodni egymással, mert ennyi évet kihagytunk.

Anno megsirattam érettségi után a régi gimnáziumi osztályomat is a ballagás előtt, mert akkor úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívem egy darabját. A tinédzser évek elég zárkózottan teltek és ők a családom részét képezték, még ha ezt nem igazán vették ők észre. Alapvetően akkor miért is lettünk barátok? Mi volt a közös kapocs? Az azonos életkorunk. Ettől még különbözőek voltunk és általában az érdeklődési körünk sem egyezett meg, de mégis találtunk szimpatikus egyéneket. 18 évesen ez a csapat is felbomlott, mindenki elindult a maga útján a magasabb célokért. Pár emberrel közelebbi kapcsolat is megmaradt és megerősödött és erre vagyok a legbüszkébb, míg a gimnáziumi legjobb barátom egyszerűen csak kilépett az életemből.

A felsőoktatásban a csoporttársak révén új barátságok jöttek létre, miközben az évfolyamban is kialakultak a klikkek és a belső hierarchia. Ám ez a látszólagos rend is csak a diplomaosztóig tartott, mert ha úgy nézzük, akkor a középiskolai életkor helyett, immáron ennek a munkának felfogható tanulás és papír szerzés volt a közös összetartó erő. Bár nálunk nem volt jellemző a harc egymás ellen, mert gyógyszerészként mindenki megtalálta a helyét és a számítását, de más karoknál eléggé kiélezett a verseny a munkahelyekért. A lényeg, hogy a diploma ismét egy vízválasztó az ember életében, mert a megszokott társaság szétszéled az országban és akkor elkezdődik a karrierépítés időszaka. Néhány kollégámmal most is barátok maradtunk és tőlük legalább tudok szakmai tanácsot is kérni, ha szükségét érzem. Ennek ellenére a távolság idővel itt is lazított a kötelékeken, hiszen a napi szintű magánéleti problémákat már nem egymással beszéltük meg.

A mókuskerékbe kerülés után az első években harcolnunk kell az elfogadtatásért, majd megérkezett a nagy szerelem, házasság és az első gyerek is. Nos, rám ez még ugyan nem érvényes, de ez az előbbi pár indok már éppen elég, hogy egy baráti társaság elkezdjen tovább bomlani, mert egyszerűen nem lett idejük egymásra. Persze ez csak szervezés és akarat kérdése is. A munkahelyi barátságokban nem igazán hiszek, mert bár együtt töltünk napi 8 órát és nem lehet csak az időjárásról beszélni, attól még óvatosan kell kezelni a bizalmas információkat, nehogy visszaéljenek vele, ha éppen a főnöknél jobban akarnak helyezkedni. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy max. 5-6 embernél több személlyel valaki aktív barátságot tudjon kialakítani, mert egyszerűen nem lesz rájuk fordítható ideje az embernek, hogy egyező arányban foglalkozzon velük, így még ott is kialakul egy belső rangsor.

A férfi-nő közötti barátság vagy az internetes ismerősökhöz fűződő kötelékek pedig önmagában megérnének egy külön bejegyzést.

Lehet ezek csak az én tapasztalataim és veletek nem így történt. Egy amerikai felmérés szerint egy baráti társaság átlagosan 6-7 évente lecserélődik. Remélem, hogy bár az értékrendek hangsúlyai váltakoznak, attól még vannak kivételek, ha mindkét fél akarja. Azt nem szeretem, amikor én hívogatok valakit, míg a másik egy telefont nem emel fel ünnepnapok alkalmával sem.



Olvass tovább!

Törökország reklám filmek

Következő héten elmesélem nektek a Balkánon tavaly megejtett körutazásomat is. Addig is itt van előhangként pár klassz Törökország reklám.

Ennél a kettőnél a zene ugyanaz, de a klip eltérő:




Ez pedig egy csodálatos Isztambul reklám:



Nagyon tetszik, ahogy a végén a különböző vallások képviselői beinvitálják a híveket a templomokba. Már csak a zenéje miatt is többször megnéztem ezeket a videókat és a kedvenceimnek jelöltem. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy a város tényleg olyan varázslatos, ahogyan a filmen látszik.

Olvass tovább!

Történetek a patikából

Akkor itt egy kis tragikomikus humor bonbon a gyógyszertárban megforduló esetekből.

1. Roma hölgy bejön, hogy a gyereknek fáj a kúp, amikor felhelyezik. Erre kiderült, hogy nem csomagolták ki a kasírozott fóliából...

2. Hasonló eset. Bácsika panaszkodik, hogy a kúpnak olyan fura íze volt...

3. Szintén kisebbségi hölgy beállít csörtetve és megszólal:
Beteg: - Egy Wilkinson kaparót kérek!
Platschu: - Mármint borotvapengére gondol?
Beteg: - Mee'? Nem mindegy neked?

4. Bejött két középkorú emberke, megszólal a férfi:
- Egy Visine Bagzómacska szemcseppet kérnék!
Erre én: - Egy micsodát? Sima Visine nem lesz jó?
- Legyen ráírva, hogy B-A-G-Z-Ó-M-A-C-S-K-A!
Erre én: - Sosem hallottam ilyenről.
Odahívom két kolléganőmet, akik szintén értetlenül állnak a dologhoz.
Asszisztens: - Nem egy állatpatikában kellene ezt keresniük?
- Ez nekem lesz!
A pasi meg a nő kiment dühösen és soha nem láttuk őket. Szerencsére.

5. Bejön egy fiatal párocska, hogy óvszert szeretnének. Elmondom a kínálatot, erre a csaj:
- A pirost már úgy unom! Ízesített nincs?

6. Bejön egy francia házaspár és karattyolnak:
-Bla-bla-bla mak-mak-mak bla-bla-bla... parking?
Ekkor jöttem rá, hogy pénzt akarnak váltani a parkoló automatához... :)

7. Bejön egy klasszikus "pillangó", hogy terheseknek való vitaminokat vigyen. Asszisztens beszél vele, erre a nő:
- Munkahelyi baleset...

8. Egy csaj szintén vett egy gyógyszert, erre fogja és be akar nyúlni szatyorért:
- Most mi van? Szatyor nem is jár?
Hozzátenném, hogy egy doboz Algopyrint vett.

9. Bácsika bejön, hogy ő olyan fiúsító tablettát szeretne. Erre kiderült, hogy 85 éves...

11. Hapsi jön fickósítóért, recepttel. Kiváltja, erre rögtön ott helyben lenyel belőle egyet. Megy ki, erre megszólal a kocsiban váró hölgynek:
- Megyek már!

12. Bevonul úgy 4-5 cigány vásárló a patikába és már nagyon szemeznek az asszisztensekkel, akik persze rögtön behívtak pár kollégát a hátsó helységekből. Erre a cigány lány odasúgja a másiknak:
- Na, ma itt sem szerzünk semmit...

13. Nekem múlt héten volt még egy kedves betegem. A srác kb. 20-22, olyan sem nem kövér, se nem ropi. Megszólal:
- Szeretnék egy fogyasztóteát, amivel 3 hét alatt 15 kilót leadhatok!

14. Olyan is volt, hogy szúnyogcsípésre kér egy nő valami rovarirtót. Kinyögi, hogy ő az arcára szeretné kenni. Mondjuk neki, hogy az nem lenne túl jó ötlet, pláne nem a szemhéjára. Aztán szép lassan kiderült, hogy Afrikába készült és a moszkitóktól félt...

15. Kolléganőmtől hashajtót kérnek, aki el is mondja a választékot. Erre a beteg próbál segíteni:
- Tudja, nekem olyan kacskaringós bélrendszerem van...

16. Aztán volt két srác, akik A-tól Z-ig végigolvasták, hogy a minidrog-labor mit mutat ki és mit nem. Látván, hogy pont nincs rajta a listán, amit keresnek, megszólal az egyik:
- Na, akkor apám kinyalhatja!

17. Egy hajdúszoboszlói kolléganőm azonban még az előzőeket is überelte:
Bemegy egy hapsi, körbenéz és megkérdi:
- Úgy emlékszem van itt valahol egy patika. Nem tudják, hol?
- BENNE ÁLL! - hangzott a nem túl szívélyes válasz.

18. Pesti kollégám meséli, hogy bejön a "beteg" és a következőt mondja szlenget használva:
- C-vitamint kénék az esti mákos gubához!
= Tűt kérnék az esti kábszerezéshez!

19. Bejön a párocska, hogy a 9 hónapos csecsemőjük cukorbeteg és tű kellene. Persze sejtettem, hogy kábítószeresek. A nő megpróbált meggyőzni:
- Siessél már, mert ha nem kapja meg az inzulint, akkor leesik a cukra!

20. Aztán ott vannak a manapság divatos nyugtatók, altatók és antidepresszánsok. Bejön a pali, de áll a sor. Elkezd fel s alá járkálni, mint egy mérgezett egér, mert annyira kívánta már a gyógyszert. Sorra kerül, előadja, hogy a nagyija most jön haza egy pesti kórházból és hát neki kellene a cuccos. Kolléganőm megsajnálta és kivételesen kiadta, erre a hapsi két nap múlva visszajött és előadta megint ezt a sztorit. A gond az volt, hogy nem vette észre, hogy ugyanannak az illetőnek...

21. Bejön egy hapsi lehajtott fejjel és elkezd hülyeségeket mesélni. Ránézek és látom, hogy értelmi fogyatékos. Figyeli hogyan expediálok egy nőnek: recept bead, pénz bead, pénz visszaad stb., majd aztán megszólal:
- Aggyán mán pénzt! Aggyán gyógyszert! Gyorsabban vagy megöllek! Megvárlak és megöllek!!! Nem hiszed? Én tényleg megteszem! Kinyírlak benneteket! - s még folytatta elég sokáig és beállt egy patt-helyzet.
Erre én csak kínomban ennyit mondtam:
- Egy utcával odébb szintén van egy patika, ott majd kiszolgálják, de itt nem fog kapni semmit sem! - s erre szerencsére kiment, de vagy 10 percig az asszisztensekben is meghűlt a vér. A kezét még fegyverré formálva próbált kirabolni! Kérdem én: az ilyenek hogy-hogy szabadlábon járhatnak? Vagy nem vette be a bogyóját?!

22. Pár hete szintén volt egy ehhez hasonló sztori. Bejön egy hapsi, hogy fordítsam le neki a zárójelentését. Közben tekergeti magát, motyog, nyugtalankodik stb. Aztán látom, hogy mániás skizofrén depresszió. Ehh... Gondoltam, talán nem nekem kellene ezt közölnöm vele:
- Beszélt már a kezelőorvosával?
- Öööö.... nem.
- Akkor kérdezze meg tőle...

23. B: - Kérek egy olyan kenőcs izét!
P: - Micsodát?
B: - Tudja azt maga nagyon jól! Nem jut eszembe a neve!
P: - Jó, de mire kell?
B: - Aztat' én nem tudhatom, nekem is úgy mondták, hogy vigyem!

24. Bejön egy ránézésre is alkoholista vásárló, aki persze szigorúan sebkezelésre kér 70%-os alkoholt. Kiszámolom neki üvegestől, erre közölte, hogy annyit nem ad érte, hanem inkább kocsmába megy...

25. Jött egy tetkós hapsi is, aki óvszert kér. Erre elvitt végül 200 darabot.
- Megkérdezhetem, hogy mégis minek kell ennyi?
- Motoros találkozóra megyek és viszem a haveroknak!

26. Pályakezdő koromban átjön egy ismert ügyvéd, aki persze közgyógyos, azaz ingyen elvihető recepteket hoz. Miután mind a 10-15 gyógyszert kikerestem neki, elkezdeném ráírni az utasítást. A fickó arrogánsan megjegyzi a negyedik után:
- Fiam! Ne most gyakoroljon! Talán 2 év múlva majd igazi gyógyszerész lesz magából, de most sietek!

Ezek a történetek évekkel ezelőtt estek meg velem és mentségükre szóljon, hogy azóta én is fejlődtem kommunikáció és tapasztalat terén. Egyelőre talán ennyit mára. :)

Olvass tovább!

A nyelvtudás, mint erkölcsi és anyagi áldozat

A komment.hu oldalon találtam ezt az érdekes blogbejegyzést, amelyet szerintem érdemes minden nyelvtanulással foglalkozónak elolvasnia.

Én támogatom, hogy nyelvvizsga kelljen a diplomához és ez nem azért van, mert már túl vagyok rajta és így már nem vagyok érintett, hanem mert tényleg hasznosnak gondolom, ha legalább az ország értelmisége legalább egy idegen nyelven beszél. Itthon a többség úgysem fog egy átlagosnál jobb, azaz folyékony szinten kommunikálni, mert az többnyire csak külföldön, éles bevetés közben sajátítható el igazán. Ám rémesen kellemetlen, amikor egy magyar csoport elmegy külföldre és annyit nem tud senki sem kinyögni, hogy megkérdezze valamelyik világnyelven, hogy mi mennyibe kerül vagy merre kell továbbmenni.

A legtöbb főiskolás vagy egyetemista pedig már a gimnázium idején megszerzi a nyelvvizsgáját, de ha nem, akkor is van rá három-négy-öt éve. Annyi idő alatt el kell tudni sajátítani egy nyelvet olyan szinten, hogy a manapság egyre több fajta nyelvvizsga típus valamelyikén megfeleljen az illető. Egyébként is vannak olyan tingli-tangli szakok, ahol bőven befér a kredites órák mellé, hogy nyelvórákra járjon. Azt viszont sosem értettem, hogy ha valaki leállamvizsgázott, akkor utána mire vár? Egy év alatt azért a semmiből kiindulva is meg kellene tudni tanulni egy nyelvet, mivel nincs más dolga. Így is van olyan ismerősöm, aki inkább feketén órákat adni diploma nélkül három éve, de nem bír összehozni egy középfokút.

Jobb lenne, ha a nyelvtanulást sokkal komolyabban vennék már az iskolákban is. Visszagondolva a gimis oktatásra, a mi osztályunk nagyon jó ütemben haladt a Headway sorozattal. Mégis kicsit hiányoltam, hogy életszerűbb példákon át tanították volna a nyelvet, amibe a diákokat is jobban bevonják és felkeltik az érdeklődésüket. A tankönyvekben persze többnyire ilyenek voltak, de valahogy úgy érzem, hogy még jobb is lehetett volna, mert azok mesterkéltnek és távolinak tűntek. Nyilván kezdő csoportba nem lehet bedobni kapásból feliratos filmet és erre nem is lenne lehetőség 45 percben, de esetleg nem lett volna rossz diákok által választott dalszövegeket, újságcikkeket vagy netes tartalmakat bevonni a tanmenetbe. Volt pár osztálytársam, akik ugyanis egy szenvedésnek fogták fel az egészet és egyszerűen nem tudták elengedni magukat. Mármint abban az értelemben, hogy a nyelvtanulás szép és hasznos. A tanárnőnk pedig tényleg az egyik legjobb volt, akit ismerek. Egyszerre követelt, de ugyanakkor családiasabb és viccesebb légkört tudott teremteni, mint más órákon. Lehet persze most az idő múlásával szépülnek meg a régi emlékek.

Ám én már 11 évvel ezelőtt érettségiztem 1998-ban és akkor azért nem volt ennyi lehetősége a diákoknak, mint ma. Akkor még nem volt elérhető az internet. Ha egy diák lelkes és szorgalmas, akkor simán talál magának őt érdeklő témájú fordítandó cikket, filmet, sorozatot vagy zenét, tehát közvetlenül tud idegennyelvű anyagokhoz hozzájutni. Nekünk nem volt ilyen lehetőségünk és még a nyelvvizsgát a közismerten nehéz Rigó utca javította. Az írásbeli angolom nekem is harmadjára sikerült, amire nem vagyok túl büszke. Elsőnek próbáltam intellektuálisan gondolatokat közölni, aztán a későbbi próbálkozásoknál már olyan primitív tőmondatokat írtam, hogy ne tudjanak semmibe se belekötni. Így nagy nehezen átvertem a lécet. Ami felettébb bosszantó, hogy a kinyomtatott nyelvvizsga bizonyítványomba a sikertelen írásbelim eredményét is beletették, így akárhányszor a szóbelit fénymásolom, örök emlékként ott maradt az akkor elért pontszámom. Aki ezt nyomdába küldte, az ilyenre miért nem tudott gondolni? Úgyhogy én is eléggé vért izzadtam, mire megcsináltam, de a mai körülmények között biztos vagyok benne, hogy sokkal könnyebben ment volna, mint a technika ilyen szintű előretörése előtt.

Egy közismert szlovák közmondással zárnám ezt a kis gondolatmenetet:

"Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy."


Olvass tovább!

2009. július 25., szombat

Harry Potter és a félvér herceg

Fél év késéssel ugyan, de végre bemutatták a Harry Potter hatodik részét.

A filmről olvastam pár előzetes kritikát és bevallom, hogy sokkal rosszabbat vártam. A rajongók azért fanyalogtak, mert itt-ott átírtak pár részletet. Pár dolgot én se így valósítottam volna meg, de még így is egy szórakoztató filmet kapunk. Ehhez azért tudni kell, hogy maga a könyv is nagyon lassú mederben halad, hiszen egy csomó időt szentelt Rowling a főgonosz, Voldemort múltjának, ami gyakorlatilag egy második főszálként végigment a cselekményben. A filmben ezeket a részeket igyekeztek rövidre fogni, ami talán nem is baj, mert Voldemort szüleinek sorsa annyira nem is érdekelt az undorító nagypapa miatt. Végső soron még beágyazhatják az utolsó rész két filmben előadott cselekményében.

Tehát visszatérve az akcióhoz, a legelején van egy pluszban kitalált látványelem, ami nagyon mutatós és néha egy katasztrófafilmben sincs ilyen. Aztán az látvány orientált részek háttérbe szorulnak és még a hozzám hasonló effekt őrültek sem tombolhatnak, hiszen ebben a részben nincsen semmilyen mesebeli lény, ha az ostorral csapkodó növényeket Bimba professzor termében vagy a végén a sok-sok Gollam jellegű zombit nem számoljuk annak. A film közepén be van ékelve egy szintén látványos Odú elleni támadás, ami még csak véletlenül sem szerepelt a regényben. Meglehetősen látványos és utána pedig már az a félelmetes, ahogy a nádasban lesnek rájuk a Halálfalók. Hangulatát tekintve az engem jobban megfogott effekt nélkül, mint a végén lévő tavas jelenet. Páran merészkedtek ezt a Gyűrűk urához hasonlítani, de azért messze volt ez Mória bányáitól. Látványos és pazar számítógépes trükkök kiszolgálják a filmet sok helyen. A kedvencem talán a hoppanálás, a Merengőbe tekintés utáni emlékek füstből való anyagiasulása és persze a végén Dumbledore tűzvihara.

A film másik fő erénye számomra a tinik szerelmi élete és a hozzá kapcsolódó humor. Nekem ez bejött, mert nem volt bántó vagy tolakodó. Pár kritikusnak nem tetszett az ifjak színészi játéka, de szerintem megfeleltek. A legjobb a Hermionét és a Dracot játszó két színész. Előbbi az érzelmek széles skáláját képes előadni és talán van esélye majd a skatulyából később kitörni, míg az utóbbi valami káprázatos a végső jelenetben, amikor lefegyverzi Dumbledore professzort, ami ugyebár kiemelkedő fontosságú a későbbi történetben. A tanárokat játszó színészeket pedig nem kell bemutatni, hiszen az angol színészet legjobbjai. Egyedül Emma Thompsont sajnáltam, hogy még egy nyúlfarknyi jelenetben sem mutatták, de emlékeim szerint Trelawney szerepe is csak a jóslatra korlátozódott.

A filmen sikerült többször is felnevetnem, ami még vígjátékoknál sem mindig fordul elő, illetve a rendező Yates váratlanul olyan elemeket is beletett a filmbe, amitől mindenki megijedt vagy felszisszent. Ilyen volt a lebegő lány, a mérgezés és a vízből kinyúló kar. Ez azért elég mellbevágó volt, tehát a rendező jól zsonglőrködött az érzelmeinkkel.

A HP6 tehát egy jól összerakott iparosmunka. A két és fél óra szépen elröppent és nem éreztem semmit sem feleslegesnek, mert szívem szerint akár hat órás filmre is beültem volna. Mindenki hozza a kötelezőt és nem is tudtak nagyon hibázni. Egyedül a cselekmény módosítást nem kellett volna, hiszen a végén Draco Malfoy egész tevékenysége értelmét vesztette azáltal, hogy a Halálfalók nem csináltak semmit sem az iskolába érkezés után. A készítők ígérete szerint a nagy csatát meghagyják a HP8 filmre. A másik fő hiba, ahogy a padláson Harry tétovázik, miközben a regényben Dumbledore elég jól lerendezte egy falra ragasztó bűbájjal, hogy még csak véletlenül se legyen döntési lehetősége. A temetés kihagyása pedig hiba volt, de mivel most is a film közvetlenül az előzőt folytatta, így nem lepődnék meg, ha a HP7 azzal kezdődne.

Páran a Star Wars V - A Birodalom visszavág című epizódok hasonlították a HP6-t. Ám végül is ez a sorozatok lényege, hogy a közbeékelt részek átvezetők legyenek. A cselekmény és Harry világának egész sorsa úgy is az utolsó két részben dől majd el és ez a mostani valóban csak alapozás jellegű volt. Ám ahogy fentebb írtam, maga a regényciklus szerkezete is ezt követi, tehát nem igazán tudták volna még pörgősebbé tenni, még ha akarják sem. A film egyik fő erénye számomra mégis az maradt, hogy sikerült összekötniük a korábbi részekkel a történetet, így láttunk régebbi díszleteket, szobákat, tárgyakat és valóban a különböző rendezők által gyártott részek egyre inkább egésszé állnak össze, ahogyan ezt az írónő is akarhatta.

Úgyhogy én azt mondom, hogy aki eddig is imádta ez a mesevilágot, az feltétlenül nézze meg. S ha csalódott távozna, akkor pedig olvassa el újból a regényt. Nekem nagy élmény volt így is a korábbi részekbe belelapozni, mert immáron a film szereplőivel tudtam elképzelni a vásznon meg nem jelenő részeket is.

IMDB
Trailer


Olvass tovább!

Görög mitológia összefoglaló

Pár évvel ezelőtt lelkesen irkáltam, helyesebben gépeltem a különböző mitológiai témájú cikkeket, amelyek kapcsolatban álltak a csillagkapuban szereplő motívumokkal. A következő görög mitológiát összefoglaló cikkre különösen büszke vagyok, mert több könyv összemixelésével írtam.

A világ keletkezése, a titánok és olümpusziak harca, Prométheusz és Pandóra, Héraklész

Kezdetben csak a végtelen tátongó űr, a Khaosz létezett. A szelek még nem kavarták habosra a borszínű vizeket, s a halas tenger zúgó hullámai sem ostromolták a föld peremét. A mindenséget betöltötte a Nüksz, a roppant, fekete szárnyú éj. A távolban légáram keletkezett és megtermékenyítette az éj madarát. Nüksz a homály közepébe helyezte ezüsttojását, amiből idők múltán kikelt a szél fia, Érosz. Ő volt a szerelem istene, a vonzás lelke, az ő akarata költözött a dolgokba, hogy egymáshoz közelítsenek és termékennyé váljanak. Érosz volt a legszebb a halhatatlan istenek között. Ő szelíditi a szíveket, ő teremti a bölcs akaratot. Érosz körültekintett, de pillantása csak a féktelen és gomolygó Khaoszt járhatta be. A szerelem ősszelleme borzadott a magánytól, visszatért az ezüsttojásba és előhozta Gaiát, a dús keblű, szilárd és örök Földet, majd Uranoszt, a csillag koronázta eget. Érosz életre keltette e párt, hogy létrehozzák a világot és lakhelyül szolgájanak halandóknak és halhatatlanoknak. Érosz a Kháoszból előhívta Ereboszt, a homályt, társul adta Nüksz mellé, s az ő szerelmükből született Aithér, a lég, és Hémera a nappal.

Uranosz éjjelente körülölelte Gaiát, és termékeny földanyánk létrehozta a halhatatlanok boldog lakhelyét, a büszke magas hegyoromokat, majd Pontoszt, a dühödten zajló tengert és Tartaroszt, a föld félelmetes mélyét. Uranosz öleléséből születtek Gaia roppant gyermekei - a titánok és titániszok. Hat fiú: a mély örvényű Ókeánosz, majd Koiosz, Hüperión, Kriosz, Iapetosz s végül a legfiatalabb és legravaszabb: Kronosz. Hét leány: Téthüsz, Rheia, Themisz, Mnémoszüné, Phoibé, Dioné és Theia. A titánok után Gaia világra hozta az érdes szívű, kemény lelkű küklópszokat : Brontészt, Szteropészt és Argészt. A küklopszok homloka közepén egyetlen kerek szem fénylett. Tetteikben erő és ügyesség volt. Roppant karjaikkal ők kovácsolták föld alatti műhelyekben az istenek legyőzhetetlen fegyvereit. Mind e napig béke és szeretet honolt az istenek között. Egyszer Gaia azonban három újabb gyermeket szült: a kemény öklű Kottoszt, az erős Briareuszt és a soktagú Güészt. Ilyen szörnyű teremtményeket még nem látott a föld. Mindkét vállukból ötven-ötven izmos kar meredt elő, nyakukon ötven riasztó fej imbolygott. Vadak voltak és fékezhetetlenek. Uranoszban a borzadály lassan gyűlöletté változott. Megragadta hát százkezű fiait és a föld mélyébe, a Tartaroszba lökte őket, hogy még a napvilágot se láthassák. Gaia, a földanya nyöszörgött és hánykolódótt. Sokáig töprengett, miként bosszulhatná meg Uranosz kegyetlenségét. Egyszerre szörnyű gondolata támadt. Létrehozta méhében a fehér fémet és óriási sarlót készített belőle. Magához hívatta a titánokat, akiket szavaira elfogott a félelem. Egyedül Kronosz jelentkezett, akivel Gaia közölte, miként kívánja tőrbe csalni megátalkodott férjét. Kronosz megragadta az élesre fent sarlót és várta az alkalmas pillanatot. Eljött az éj, s mint mindig Uranosz most is szerelem ittasan közeledett Gaia felé. Kronosz ekkor előrontott rejtekéből és megcsonkította atyját. Uranosz vére a földre hullott és a vérből a föld megszülte az erős Erinnüszeket (latin nevük: Fúriák) : Megairát, Tisziphonét és Allektót, a kegyetlen vérbosszú és a furdaló lelkiismeret szellemeit és megszülte a méliai nimfákat és a csillogó fegyverű óriás gigászokat. Uranosz nemzőszerve a tengerbe hullott. A hullámok tovaringatták a halhatatlan férfierőt, majd lassanként hófehér tajték keletkezett körülötte és a habokból egyszerre egy varázslatos szépségű szűz bukkant elő: Aphrodité (latin neve: Venus), a szépség és a szerelem csodálatos istennője. A bámulatos jelenség hatalamas, gyöngyházfényű kagylóhéjon ringatózott a hullámok tetején egészen Küprosz-szigetéig (Ciprus), ami Aphrodité mellékneve is volt egyben. A titánok felhozták a föld mélyéből a százkezűeket, megfosztották Uranoszt hatalmától és Kronoszt tették meg az év urává. Kronosz nem hálálta meg félelmetes testvérei jótettét. Ő is rettegett százkezű öccseitől, kezüket széttéphetetlen bilincsbe verte és bezárta őket a Tartaroszba, az alvilág mélyére.

A titánok nőül vették nővéreiket és számos istenmagzatot nemzettek. Hüperión asszonya, Theia szülte Hélioszt, a fényes Napot. Héliosz aranyszekerével minden reggel felhajt az égre, hogy tüzes sugarával elűzze a homályt. Az ő lányuk az ezüsthajú Szeléné, a Hold, és a rózsaujjú Éósz, a Hajnal is. Koiosz Phoibét választotta párjául és számos dicső leszármazottnak életet. Phoibé szülte a szelíd Létót, Apollón és Artemisz anyját, és Asztériát, az alvilág bolyongójának, Hekaténak anyját. Ókeánosz szerelme Thétüszt igézte meg. Végtelen termékenységük számtalan istengyermeknek adott életet. Közülük a legkedvesebbek : az örvényes Nílus, a sötét vízü Sztüx, a szépséges Aszé, a hódító Kalüpszó és háromezer leányuk : az ókeániszok. Ókeánosz gyermekei voltak a folyók, az ő leányuk volt a széphajú Dórisz is, Néreusznak, a tenger öreg istenének a felesége, a néreiszek anyja. Az egek ura, a csavaros eszű Kronosz a jóságos Rheiát fogadta társul. Az ő szerelmükből születtek az Olümposz halhatatlan istenei: a szűzies Hesztia (latin neve: Vesta), a házasság és házi tűzhely védője; a fájdalmas Démétér (latin neve: Ceres), a termékeny föld istenasszonya; a tehénszemű, féltékeny Héra (latin neve: Juno); az alvilág félelemetes ura, Hádész (latin neve: Pluto vagy Dis); a végtelen halas tengeren uralkodó Poszeidón (latin neve: Neptunus) és végül az Olümposz későbbi fejedelme, Zeusz (latin neve: Jupiter), a mennydörgő. Zeusz mellékneve volt még Szótér, azaz a "megmentő". A ravasz Kronosz nem akart Uranosz sorsára jutni, aki megjósolta neki, hogy őt is az egyik gyermeke dönti le égi trónusáról. Ezért amint gyermekei Rheiának, az istenek anyjának méhéből világra jöttek, Kronosz azon nyomban lenyelte őket. Egymás után tüntette el torkában Hesztiát, Démétért, Hérát, Hádészt és Posszeidónt. Rheia kétségbeesve látta, mint válnak gyermekei Kronosz bendőjének martalékává. Midőn az istenanya legifjabb gyermekét várta, elhatározta, hogy ezt az egyet megmenti férje elől. Könyörögve fordult szüleihez, Uranoszhoz és Gaiához segítségért. A két isten furfangos tervet eszelt ki. Miután megszülte Zeuszt, szülei tanácsára fehér gyolcsba csavart nagy kerek követ tett Kronosz kezébe. Az ég ura mohón nyelte le a fiának vélt követ és megnyugodott, hogy ismét megszabadult a hatalmát fenyegető veszedelemtől. Amikor pedig a világra ráborult az éj sötét leple, Rheia karján a piciny Zeusszal kilopózott Kronosz palotájából és Kréta szigetére futott. Az erdő borította Dikté hegy mély barlangja lett a kicsiny Zeusz otthona. Rheia a csecsemőt Kréta első királyának Melisszeusznak a leányainak, a hegy két nimfájának, Adraszteiának és Idának a gondjaira bízta. A nimfák szerető gondoskodással nevelték a nagy jövőjű istenfiút. Összegyűjtötték a krétai harcosokat, a kúrészeket, hogy őrt álljanak a barlang előtt. Az őrködő vitézek dárdáikat ércpajzsaikhoz veregették, nehogy Zeusz sírása Kronosz fülébe jusson. A nimfák hegy kecskéje, Amaltheia tejével és a szorgos méhek mézével táplálták Rheia gyermekét. Amaltheia oly bőséges és tápláló tejet adott, hogy midőn kimúlt, a hálás Zeusz az égboltra emelte és csillagképet formált belőle. Szarvából bőségszarut varázsolt, amelyből kifogyhatatlan gazdasággal ömlik az étel és az ital. Bőréből pedig győzhetetlen pajzsot készített magának, amit aigisznek hívtak. A pajzsot a rettentő Gorgó-fő díszítette és a villám sem hatolt keresztül rajta. A jó tápláléktól és a szíves gondoskodástól Zeusz csakhamar ifjúvá serdült. A fiatal isten fájdalommal hallotta bátyjai és nővérei sorsát. Amikor már erősnek érezte magát, elhatározta, hogy harcba indul Kronosz ellen és megszabadítja testvéreit és ledönti trónjáról a kegyetlen istent. Zeusz Ókeánosz egyik lányát Métiszt hívta segítségül. Métisz füvekből varázsitalt készített és néhány cseppet Kronosz ételébe kevert. Az istenek urát heves görcsök fogták el, öklendezni kezdett és szép sorjában kihányta lenyelt gyermeit. Legelőször a követ, majd egymás után Poszeidónt, Hádészt, Hérát, Démétért és Hesztiát. Így lett Zeusz, a legfiatalabb isten a legidősebb. Az istenfiak nyomban haraggal fordultak trónjára féltékeny atyjuk ellen és Zeusszal szövetkezve megkezdték a nyílt küzdelmet Kronosz uralmának megdöntéséért. Kronosz testvéreihez, a titánokhoz folyamadott. Rheia nem hagyta el férjét, akinek tábora az Othrüsz hegyén volt. Zeusz és testvérei pedig az Olümposz hófedte bérceit szállták meg. A kíméletlen harc éveken át folyt, hiszen halhatatlanok álltak halhatatlanokkal szemben. A ravasz Kronoszon nem volt könnyű győzedelmeskedni. Zeusz elkeseredésében nagyanyjához, Gaiához fordult segítségért. Gaia megjövendelte Zeusznak, hogy győzni fog, ha megnyeri szövetségesül a Tartaroszba zárt százkezűeket és a küklószokat. Zeusz megfogadta az istenanya tanácsát. Kiszabadította láncaiból Gaia három fiát, a kemény öklű Kottoszt, az erős Briareuszt és a soktagú Güészt. Felhozta a Tartaroszból a három küklopszot is, majd megnyerte szövetségesül Ókeánosz leányát, Sztüxöt, az alvilág folyóját és annak lányait : Níkét, a győzelmet; Kratoszt, az erőt; Biét, az erőszakot és Zéloszt, a haragot. A titánok közül egyedül csak Prométheusz, Iapesztosz fia állt Zeusz oldalára, mert anyja Themisz időben kioktatta. A küklopszok rettentő fegyvereket kovácsoltak. Poszeidónnak háromágú szigonyt készítettek, mellyel habosra kavarhatta a borszínű tengert. Hádész láthatatlanná tevő sisakot kapott és így észrevehetetlenül megközelíthette ellenfeleit. De a leghatalmasabb fegyver Zeusznak jutott: az eget-földet rázó mennydörgés és a vakító villám, amellyel bárkit halálra sújthatott. A harc tizedik esztendejében Zeusz újabb rohamra indult Kronosz ellen. Az első sorban a százkezű óriások kapaszkodtak szélsebesen Othrüsz ormai felé. Megragadták az villámok fényétől elvakított, tehetetlen titánokat. Erős kötelekkel megkötözték őket és a Tartarosz mélyébe hurcolták őket, oda, ahol eddig ők maguk sínylődtek. A titánokat legyőzték, Kronosz elveszítette hatalmát. Később Zeusz Kronosznak megkegyelmezett, felengedte a Tartarosból, de száműzte. A messzi nyugaton a Boldogok Szigetein, az üdvözült halottak fejedelmévé tette. Zeusz elfoglalhatta égi trónusát az Olümposzon. A Messzedörgő nem feledkezett meg társairól. Megosztota testvéreivel a világ uralmát. Ő maga uralkodott az égben, Poszeidón a tenger feletti hatalmat örökölte. A szelíd Démétér istenasszony uralta a föld színét, Hádész osztályrésze pedig a sötét alvilág, a holt lelkek birodalma lett. A küklopszoknak megparancsolta, hogy ezentúl ők készítsék az istenek fegyvereit. A Hekatonkheirektől, azaz a százkezű nagybátyjaitól rettegett Zeusz. Nem akart több háborúságot az istenek között, ezért a szörnyeket újra láncra verte és visszazárta föld alatti börtönükbe, ahol a titánok őrzését rendelte el nekik. A villámok félelmetes ura, a messzedörgő Zeusz uralkodott égen és földön. Haragját istenek és emberek egyaránt rettegték. Hatalma mindenüvé kiterjedt, tekintete áthatol a sűrű fellegeken, behatolt a föld mélyébe. Ő szabta meg a mindenség törvényeit.

Amikor a titánok harca folyt, akkoriban már tele volt a világ istenekkel és mindegyik teljesebbé tette a világot valamivel, ami addig hiányzott. Az Éjszaka leányai a Nappal és a Végzet, fiai a Halál, Hüpnosz, az álom és Mómosz, az örök gáncsoskodó, aki még az istenek alkotásaiban is csak kivetnivalót talált. Az Éjszaka leányai voltak a Moirák (latin nevük: Párkák): Klóthó, Lakheszisz és Atroposz. Ők voltak a sors kérlelhetetlen istennői, akik az élet fonalát fonják, alakítják és elvágják. Más hagyományok szerint a Moirák Zeusz és Themisz leányai. Nüksz leánya volt még Nemeszisz, aki minden bűnt megtorol és Erisz, a viszály istennője. Kronosz fia először Ókeánosz és Téthüsz titán leányát, Métiszt, az okosság istennőjét vette nőül. Gaia és Uranosz nem jó szemmel nézték Zeusz házasságát. Amikor Métisz gyermeket várt Zeusztól, akkór figyelmeztették, hogy ha világra hozza, a gyermek a sors rendelése szerint a bukását fogja okozni. Ezért Zeusz, atyja példáját követve lenyelte Métiszt. Vele együtt az Olümposz ura magát az isteni bölcsességet is bekebelezte. Nemsokára Zeuszt szörnyű fejfájás lepte meg. Napokig szótlanul ült trónusán és keservesen nyöszörgött. Az istenek szánakozva állták körül, de egyikük sem tudott segíteni rajta. Midőn Zeusz fájdalmai elviselhetetlenné váltak, előlépett Héphaisztosz, a mennyek kovácsa és rézbaltájának egyetlen csapásával felnyitotta atyja fejét, ahonnan egy istennő emelkedett ki teljes fegyverzetben : Pallasz Athéné. Amint körültekintett, az Olümposz megrendült és a tengeren roppant bíborszínű hullámok tornyosultak. Pallasz Athéné volt hivatva arra, hogy a pajzsával óvja a harcok rettenthetetlen hőseit. Ő tanította meg az embereket a szerszámok használatára, a különféle mesterségekre, a fonásra, szövésre. Minthogy anyja bölcsességét örökölte, a bajbajutottak hozzá fordultak tanácsért és Athéné soha nem hagyta cserben az elesetteket.


Métisz után Zeusz Uranosz és Gaia leányát, a természet és az erkölcs rendjénel őrasszonyát, Themiszt választotta. Frigyükből születtek a Hórák : Eunomia, a törvényesség, Diké, az igazság és Eiréné, a béke. A Hórák ügyeltek az évszakok váltakozására és az erkölcsi világ rendjére.

Zeusz asszonyainak sorában Themiszt Mnemoszüné, az emlékezet istennője követte. A mennydörgés ura kilenc éjet töltött kedvesével és a törvény szabta idő múltán Mnémoszüné kilenc istenasszonyt hozott világra a Helikón lankáinak tövében. Megszületett a kilenc múzsa, akik táncaikal és dalaikkal vidították az istenek lakomáikon és ünnepségeiken. Ők voltak a művészetek és a tudományok sugalmazói : Kleió, a dicsőség hírnöke - a történetírás, Euterpé, az örömet nyújtó - a lírai költészet, Thaleia, a viroló - a színművészet, Melpomené, a dalos - a tragédia, Terpszikhoré, a táncos kedvű - a tánc, Erató, a bűbájos - a szerelmi költészet, Polühümnia, a sokoldalú - az eposz és némajáték, Urania, a mennyei - a csillagászat, Kalliopé, a szépszavú - az epikus költészet istennője.

Héra, Kronosz és Rheia leánya Számosz szigetén született és Arkadiában nevelkedett. Ikertestvére, Zeusz kezdetben sikertelenül udvarolt neki. Hérának csak akkor esett meg rajta a szíve, mikor Zeusz megtépázott kakukknak álcázta magát. Miközben Héra gyöngéden melengette a keblén, Zeusz gyorsan újra felöltötte igazi alakját és megerőszakolta Hérát. Így aztán, hogy a szégyent elkerülje, kénytelen volt hozzámenni. Valamennyi isten vitt ajándékot a lakodalmukra. Földanya például egy aranyalmafát ajándékozott Hérának. Az örök ifjúság almáinak őrzői voltak a Heszperiszek Héra gyümölcsösében az Atlasz hegységben. Héra és Zeusz Számosz szigetén töltötték nászéjszakájukat, amely háromszáz évig tartott. Hérának és Zeusznak három gyermeke született, három isten: Árész (latin neve: Mars). Hadisten, az alattomos, csalárd háború, a harc kedvéért való harc istene. Kísérői Erisz, a viszály istennője és a vérszomjas Enüo, a Graiák egyike. Ők a Gorgók nővérei voltak, akik születésüktől fogva öregasszonyok. Jellegzetességük, hogy egy közös szemük egy foguk van. Árész lovainak neve: Villogás, Láng, Lárma és Rettenet. Héra és Zeusz gyermeke volt Hébé, az ifjúság istenasszonya, aki később Héraklész felesége lett. Harmadik gyermekük Eileithüia, aki az újszülötteket segítette a világra. Negyedik gyermekük elvileg Héphaisztosz (latin neve: Vulcanus) volt, aki egyesek szerint szűzen fogant. Ezt a csodát mindaddig nem akarta elhinni Zeusz, amíg be nem ültette Hérát egy székféle gépezetbe, amelynek karjai átölelték és fogva tartották a benne ülőt. Így kellett megesküdnie Hérának a Sztüxre, hogy nem hazudik. Héra apa nélkül szült csúf fiát, Héphaisztoszt lehajította az Olümposzról. A tengerbe esett, ahol a néreisek - Thetisz és nővérei - szelíden karjaik közé fogták és felnevelték. Örökre sánta maradt, de a kovácsmesterséget nagyszerűen értette. Először a tenger mélyén egy barlangban készített drága ékszereket jótevői számára, a néreiszeknek. Később visszatért az Olümposzra, ahol ragyogó kovácsműhelyt állított fel és csodás ércpalotát emelt az isteneknek. Később Aphrodité férje lett és kettőjük fia Érosz (latin neve: Amor vagy Cupido), a szerelmi vágy istene.

Az érzéki természetű Zeusz számos titánoktól vagy istenektől származó nimfával hált együtt és az ember teremtése után halandó nőkkel is. Négy nagy Olümposzi istent nemzett házasságon kívül. Elsőnek Hermészt Maiával, Atlasz leányával, aki az arkadai Küllené-hegy egyik barlangjában hozta világra fiát. Ő lett Apollón közbejárásával a tizenkettedik olümposzi isten. Zeusz adott neki egy fehér szalagokkal díszített hírnöki pálcát, amelyet mindenkinek kötelessége volt tisztelni. Kapott még egy kerek kalapot az eső ellen védelmül és egy szárnyas aranysarut, amely szélsebesen röpítette tova. Irisz, a szivárvány istennője mellett így lett Hermész az istenek másik hírnöke. Hermész találta fel a kavicsokból való jóslást és a kockajátékot. Hádész is szerződtette hírnökének. Az volt a feladata, hogy aranybotját a haldoklók szemére téve, szelíden, de ékesszólón elszólítsa őket az élők sorából. Segített a Moiráknak összeállítani az ábécét. Ő találta fel a csillagászatot, a zenei skálát, az ökölvívást, a tornát, a súlyokat és mértékeket valamint az olajfatermesztést. Hermésznek számtalan fia volt, többek közt Ekhión, az argonauták hírnöke, Autolükosz, a tolvaj és Daphnisz a pásztorköltészet feltalálója. Hermész és Pénelopé gyermeke Pán, aki kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen.

A másik két isten Apollón és Artemisz Létóval (latin neve : Latona) való kapcsolatából származik. Amikor együtt hálta, önmagát is, a leányt is fürjé változtatta. A féltékeny Héra azonban utasította Püthón kígyót, hogy vegye üldözőbe Létót és kijelentette, hogy nem engedi, hogy Létó olyan helyen szüljön, ahol a nap süt. Létónak a Déli Szél szárnyán sikerült eljutnia a Délosz közelében fekvő Ortügiára, ahol világra hozta Artemiszt, aki születése után nyomban segített átkeli anyjának egy olajfa és egy datolyapálma közt megszülni Apollónt. Délosz addig úszó sziget volt, ettől fogva azonban mozdulatlanná vált és isteni parancsra senkinek sem volt szabad megszületnie vagy meghalnia rajta. Ezért a betegeket és a terhes asszonyokat átszállították a tengeren Ortügiára. Apollón (latinul: Phoibosz Apollón) a görög mitológiában napisten, a jóslás és a költészet istene. Artemisz (latinul: Diana) holdistennő és a vadászat istennőjévé vált.

Zeusz halandónak álcázva kikezdett Szemelével, a thébai Kadmosz lányával is. Héra azonban öregasszony alakjában arra biztatta a körübelül hatodik hónapban lévő Szemelének, hogy kérje meg titokzatos szeretőjét, hogy fedje fel igazi alakját és természetét. Mikor Zeusz visszautasította Szemelé kérését, akkor nem volt hajlandó többé az ágyba feküdni. Zeusz erre mérgében mennydörgés és villámlás formájában mutatkozott meg és Szemelé belepusztult. Hathónapos magzatát azonban Hermész megmentette : bevarrta Zeusz ágyékába, ahol három hónapig fejlődött. Mikor elérkezett az ideje Zeusz világra hozta Dionüszoszt, akinek a neve azt jelenti, hogy "kétszer született" vagy a "kettős ajtó gyermeke". Másik neve a mitológiában Bakkhosz. Nevelőanyja Inó, aki Leukothea néven tengeristennő, a hajótöröttek megmentője lett. Dionüszosz a szőlőművelés, a bor és a mámor istene lett. Kísérői a bacchánsnők, szatírok és a mainaszok, azaz az "őrjöngők", akik elragadtatott asszonyok. Zeusz anyja, Rheia előre látta, hogy mennyi bajt fog okozni fia bujasága. Egyszer még saját testvérei is fellázadtak ellene, de Thetisz, a nereida, Briareusz segítségével megmentette. Az összeesküvést Héra vezette ellene, akit csuklójára csatolt aranybilincseknél fogva felakasztott az égboltra és mindkét bokájára egy üllőt kötött. Zeusz és Demétér leánya volt Perszephoné (latin neve: Proserpina), akit később elrabolt Hádész. A felesége lett, az alvilág királynője, ami ellen Démétér tiltakozott. Zeusz úgy tett igazságot, hogy az év egyharmadában Perszephoné Hádésszal lehet. A természet ekkor jelzi Démétér fájdalmát. Démétér a halandó Iasziónnal is ölelkezett a barázdák között, akit a féltékeny Zeusz villámmal halálra sújtott. Iaszón és Démétér fiát Plutoszt, a Gazdagságot Eiréné, a béke nevelésével bízott meg Zeusz és bőségszaruval ajándékozta meg. Kronosz leányai közül csak Hesztia nem ismerte meg a szerelmet. Ő mások házi tűzhelyére vigyázott. Külön temploma nem volt, de valamennyi isten templomában tiszteletben részesült.

Ezek után Zeusz elégedetten nézett körbe az Olümposz égbe nyúló csúcsáról. Azonban mivel még nem voltak emberek, még nem mutattak be áldozatokat és nem énekeltek himnuszokat az isteneknek, a világmindenség szépsége tanúk nélkül maradt. Gaia létrehozta az embert, aki testében az istenekhez hasonlított, de az égiek halandóvá tették. Zeusz Iapetosz két fiát, az együgyű Epimétheuszt és Prométheuszt bízta meg azzal, hogy ruházza fel az élőlényeket különféle képességekkel. Mire azonban az emberre került a sor, már nem volt mit ráosztania. Prométheusz ezért belopózott Héphaisztosz műhelyébe - ahol az isteni kovács a küklópszok segítségével az olümposziak fegyvereit készítette - és ellopta a tüzet és a kovácsmesterség titkát. Felkereste Pallasz Athéné szentélyét, ahol a bölcsességet és a kézművességet őrizték és e javakkal is megajándékozta az embert. Az ember ügyessé vált és lassanként az isteneknek járó áldozatokról is elfeledkezett. Zeusz roppant haragra gerjedt a halandók elbizakodottsága alapján. Prométheusz ki akarat békíteni Zeuszt, ezért ünnepséget szervezet, pedig gyűlölte őt, mert apját, Iapetosz titánt visszazárta a Tartarosz mélyére. Az áldozati bika elosztásánál Zeuszt a csontot és a zsírt kapta, ami miatt a főisten haragjában azonnal visszavette a tüzet az emberektől, de Prométheusz visszalopta. Erre bosszúból megígérte Zeusz, hogy olyan ajándékot fog készíteni az embereknek, hogy a nagy örömtől nem fogják látni a bajt. Mindaddig az emberek békében éltek a földön, de ezek után az istenek gondoskodtak arról, hogy bezegség, fáradtság, bánat, aggság gyötörje őket. Zeusz megparancsolta Hephaisztosznak, hogy készítsen földből és vízből egy szépséges szüzet, istennőhöz hasonlót. Pallasz Athéné hófehér csillogó köntösbe burkolta az agyagból formált isteni teremtményt és megtanította az asszonyi munkára, a mesteri szövésre-fonásra. Aphrodité a csábítás és a szerelem bűverejével, míg kísérői a Khariszok (latin nevük: Grátiák) : a kedvesség, a báj és a hála három istennője Peithó, a rábeszélés istennőjével együtt szépmívű aranyláncot aggattak rá. Az évszakok istennői, a Hórák virágfüzérrel díszítették fel. Hermész hazugságot, csábító szavakat és tolvajszokásokat rejtett keblébe és pálcája megérintésével elnevezte: Pandóra, azaz "csupa ajándék", mivel valamennyi isten adott valamit magából. Zeusztól faragott szelencét kapott. A szépséges szüzet, az első asszonyt Hermész kísérte le a földre Epimétheuszhoz, akik elfeldkezve testvére intelméről átvette Zeusz ajándékát. A furfangos, előrelátó Prométheusz, aki Uranosz és Kronosz bukását is látta már, tudta, hogy rettentő baj származik az emberekre amiatt. Pandórát elfogta a kiváncsiság, hogy vajon mi rejtőzhet a szelecében. Felnyitotta, de ekkor csapatostul rajzottak ki a baj démonai: az ínség, a betegség, a gond, a gonoszság ésminden egyéb nyomorúság. Pandóra ijedten csapta le a doboz fedelét, de már késő volt. Csak Elpiszt, a Reménységet zárhatta vissza a börtönébe. Zeusz parancsára Hephaisztosz Kratosz és Bié segítségével Prométheuszt a Kaukázus égbe meredő szirtjéhez láncolta, ahol minden nap egy sasmadár felfalta a máját. Egyetlen ember vetődött Prométheusz kínjai színhelyére: az argoszi Ió, aki Héra papnője volt. Zeusz beleszeretett és ezért az istennő tehénné változtatta és Gaia fiára az ezerszemű Argoszra bízta, aki ébren őrködött Mükénében. Zeusz végül Hermészt küldte le hozzá, aki fuvolája bűvös hangjával öszes szemének lehunyására kényszerítette, majd lefejezte. Azóta hívják Hermészt Argeiphontésznak, azaz "Argosz-ölőnek". Argosz ezer szemét Héra szent madarára, a páva legyezős farkára helyezte. A tehén Iót egy bögöly egészen Prométheuszig kergette, aki anyja, Themisz révén már látta a lány jövőjét. Azt tanácsolta neki, hogy a Nílus deltájában keressen menedéket és hogy óvakodjon a keleten élő Gorgóktól, griffektől és az egyszemű arimaszposzoktól.. Vándorlása során Ióról nevezték el a tengerszorost Boszporusznak, azaz "Tehénátkelőnek". A Nílusnál Zeusz szelíd kezével megérintette és később megszülte Epaphoszt, Egyiptom királyát. Prométheusz megjósolta neki, hogy az ötödik nemzedék, ötven leány utód fog visszatérni Argoszba és hogy az ő tizenharmadik nemzedékében lesz az a hős, aki majd Zeusz akarata ellenére meg fogja szabadítani. Így is történt. Ió nagy tiszteletben részesült az egyiptomiak körében, akik istennőjüket Íziszt tisztelték benne. Ió elvette Nílus leányát Memphiszt és a nevére alapított várost. Közös lányukról, Libüéről nevezték el a szomszédos országot, Líbiát. Az ő leszármazottja volt Héraklész, aki valóban harmincezer évvel később nyilával leterítette a madarat és megszabadította Prométheuszt.

Gaia, a Földanya megirigyelve az Olümposziak hatalmát és bosszút kívánva gyermekeiért a titánokért világra hozta a gigászokat, a kígyólábú óriásokat. Elhalványodtak a csillagok, Héliosz, a Nap istene is rémülve tartotta vissza a lovait, amikor előjöttek a gigászok. A bosszúálló sereget arra kérte, hogy szabadítsák meg a Titánokat és hogy ehhez a hegyeket és folyókat, azaz minden tagját felhasználhatják. Azonban az olümposziak is összefogtak az alvilág lelkeivel és a folyók isteneivel. A gigászok szétfeszítették a természet határait. A sziget elhagyta helyét a tengerben. A sziklazátonyok a felszínre kerültek. A tengerpartok eltolódtak. Gaia a sima mezőn ült, mivel nem volt magaslat többé a földön, mivel szétoszotta magát fiai között. Árész megölte Pelóroszt és Mimaszt. Pallasz Athéné Damasztórral és Ekhiónnal végzett. Apollón pedig Porphüriónt győzte le, aki Déloszt támadta. A gigászok halála után Gaia még Tüphónt, a százfejű, tűzokádó óriást hozta a világra, aki elől az istenek Egyiptomba menekültek. Zeusz legyőzte és a szicíliai Aitné (Etna) hegyét borította rá. Tüphón időnként megrázkódik, ilyenkor láng csappan fel a tűzhányó hegy mélyéről. A földön Tartarosz-kígyó leányától Ekhidnától származó szörnyeteg fiait hagyta hátra, amíg Héraklész meg nem ölte őket.

Héraklész (latinul: Herkules) Zeusz és a halandó Alkméné fia volt. Öccse Iphiklész egy éjszakával volt fiatalabb nála. Nevelőapjuk Amphitrüón volt, akinek a pajzsát használták bölcsőnek. A Héra által kígyóktól csodás módon menekültek meg. Héra később őrületet küldött rá, ami miatt saját és ikertestvére két gyermekét is a tűzbe vetette. Delphoi jósnőhöz ment, hogy Apollóntól kérjen bocsánatot és kérjen tanácsot hol telepedjen le szégyenében. Püthia jósnő ekkor nevezte először Héraklésznak, mert korábban nagyapja után Alkeidésznek hívták. Végül Mükéné királyát, Eurüsztheuszt kereste fel, akinek tíz feladatát teljesítette. Az első az volt, hogy hozza el a nemeai oroszlán bőrét. A második, hogy ölje meg a lernéi Hüdrát. A mocsárban segítségére volt Iphiklész fia, Ioalosz is és később ezt a király nem is akarta beszámítani a tíz közé, mert nem egyedül hajtotta végre. A harmadik feladat az volt, hogy hozza el élve a kerüneiai szarvast. Negyedjére a erümanthoszi vadkant kellett élve elhozni. Ötödjére a feladata Augeiasz istállójának kitakarítása volt egy nap alatt. Hatodszorra lelőtte a Sztümphalosz-tő érclábú, érccsőrű, falánk madarait. A hetedik munka a krétai bika Mükénébe vezetése volt. Nyolcadik feladata Árész és Küréné emberevő lovainak elhozása volt. Kilencedjére Hippolütének, az amazonok királynőjének övét kell elhozni. Ebben a küldetésében még Trójába is elvetődött. Tizedjére Gérüonész teheneit kellett elhoznia. Mivel azonban kettő ellen kifogással éltek, ezért tizenegyedik munkaként elhozta a négy Heszperisz (Aiglé, Erütheia, Heszperia és Arethusza) aranyalmáit, amit még Gaia adott Hérának nászajándékként. Megszerzésük után Héraklész Pallasz Athénénak adta, aki visszavitte. Tizenkettedik feladatként pedig felhozta sok veszélyt legyőzve az alvilágból és megmutatta a háromfejű kutyát, Kerberoszt. Eurüsztheusz szolgálatából megszabadulva Deianeirát vette el. Fiuk született, Hüllosz. Héraklésznak hajdanán megjósolták, hogy élő meg nem ölheti, csak az, aki már az Alvilág lakója. Így is történt. Nesszosz, a kentaur vérével bekent ruha annyira kínozta, hogy végül arra kérte fiát, hogy az Oita hegyén máglyán égessék el. A fiú meg is tette apja utolsó kérését Iolaosz segítségével. Héraklész egyenesen az Olümposzra szállt, mert az istenek tengernyi küzdelme után halhatatlansággal jutalmazták. Héra kiengesztelődött és Hébét, az ifjúság istennőjét adta hozzá feleségül. Az istenek asztalánál végül Ganümédész, az istenek pohárnoka ambrosziával és nektárral kínálta aranykehelyben.

Írta : dr. Nováki Ákos Tamás (Platschu)

/ Az összefoglaló Trencsényi-Waldapfel Imre, Szíjgyártó László és Román József feldolgozása alapján készült /

Olvass tovább!

Stargate : Universe - Comic Con trailer

Igyekszem minimálisra fogni a csillagkapus bejegyzéseket itt, mert arra ott van az Abydos Gate fóruma, de ezt az ajánlót minden scifit kedvelőnek látnia kell!


Olvass tovább!

Nyaralás - Svájc (2008)

A Car-Tour International által szervezett svájci körútra édesanyámmal mentem, amely már a legelején kalandosan indult.

1.nap
Anyám bőröndjét ugyanis otthon hagytuk és haza kellett taxiznom érte. Aztán kiderült, hogy a kisbuszos transzfernél Debrecenben vártak minket, így egy órás késéssel szedtek csak fel minket Nyíregyházán. Az utazás első napján Tirolban szakadt az eső, de Kufsteinnél megállt éppen annyira, hogy a várat meg tudjuk nézni. A várba lifttel mentünk fel, majd megnéztük azt a börtönt, ahol többek között Rózsa Sándor is raboskodott. Voltak itt magyar politikai foglyok is bebörtönözve, így elég sok magyar nevet és nemzeti trikolóros koszorút is láttunk. A várból gyönyörű volt a kilátás az Inn völgyére, amelynek az egyik kanyarulatában fekszik ez a pompás vár. A településen is tettünk egy rövid sétát, de újból elkezdett szakadni az eső. Innsbruckot így az utolsó napra kellett halasztani, mert a csapadék folyt le az ablaküvegen, hogy nem lett volna értelme kiszállni. Az első szállásunk egy fennsíkon lévő hegyi faluban volt, ahol mondanom sem kell mindenhol rend és tisztaság volt. A falun átmenő patak vize rendesen megáradt és elég nagy robajjal folyt lefelé. A közvetlen szállásunk a templom mellett volt és meg is lepett, hogy a sírok a templomkertben vannak. Igazából nincsenek sírhalmok, hanem kavicságy vett mindet körül. Szokatlan volt ez a magyar viszonyokhoz képest. A falu végül nem véletlenül volt kihalt, mert éppen misén voltak a hívők.

2.nap
A hét több napján ellentétben a hazai helyzettel, végig sütött a nap. Talán csak egyszer volt perzselő meleg, de többnyire a felhős-napos időjárás volt jellemző. Gyönyörű szép volt, ahogy az éjjeli csapadék köd formájában felszállt a völgyekről és egy kicsit a hegy ormait körbetáncolva egyre magasabbra kúszott, hogy aztán elenyésszen. A felhőket fent a hegyi légáramlatok már gyorsan tovafújták és ilyen természeti eseményt úgysem láthattam volna itthon. Volt szerencsénk ezt kétszer is megcsodálni, mivel egy néni ottfelejtett egy csomagot a szálláson és újból fel kellett kapaszkodni 1,5 órás időveszteség árán a hegyi faluba.

A nap folyamán elértük a svájci határt, majd az első megállónk St. Gallen városába vezetett. Ez a város is még rákontrázott az osztrák viszonyokra, mert akkora rendezettség volt mindenhol. A település egyik jellegzetes építészeti motívuma, hogy a homlokzatra kiugró erkélyeket építenek az adott céh szimbólumaival. Megnéztük később a csodálatos apátság barokk jellegű könyvtárát, amely azért volt vicces, mert pár hete voltam éppen Sárospatakon egy hasonló könyvtárban. Az intarziás padló több fafajtából lett összeállítva, így nem véletlen, hogy a lábbelikre kék nylon védőfelszerelést kellett húzni, mint a kórházakban. A kolostor másik számomra vicces része volt a focipálya. A kis papok ott focizhattak, ám úgy képzeljétek el, hogy minden oldalról épület veszi körül a zárt udvaron lévő pályát és maga a templom az egyik. S amíg a kolostort védték hálóval, addig a rózsaablakok mintha semmi nem védte volna! Később be is mentünk a templomba is, ahol a fából faragott szobrok és gyóntató fülkék ejtettek ámulatba. Gondolom ezeket ragasztották régen, mert kizárt dolognak tartom, hogy méretükből fakadóan is ilyet fából meg lehessen formázni.

Az utazás következő állomása a Rajna vízesés volt. Ha azt mondom, hogy már 1 kilométerről lehetett hallani, akkor nem hazudok. Egy aprócska vár áll fölötte, amely alatt svájciakhoz méltóan egy vonat is elhaladt. A vízesés robaját már messziről lehetett hallani, hogy aztán egy sarok mögül kibukkanjon Európa legnagyobb vízhozamú zuhataga a fehér habokkal. Nem magasságra kell gondolni, hanem szélességre és víztömegre. Valami iszonyat látványos, ahogy a víz alá hullik és egy sétaösvényen teljesen le lehet ereszkedni. Sőt! Még volt egy barlang is lent, amelynek a másik vége éppen a vízesésre nézett, így pont olyan volt a látvány, mintha be lett volna vetítve a vízesés. Lent volt egy beton kiugró is, ahol pedig olyan érzetem támadt, mintha benne állnék ebben a víztömegben. Kicsit aggódtam a fényképezőgépemért, mert a víztömeg apró vízcseppekben a levegőben is szállt, de végül a félelmem alaptalan volt. Lent még voltak sétahajók is, amelyről más szögben lehetett látni ezt a természeti csodát, illetve egy középen lévő szirtre is vittek fel embereket.

Ezek után jött Schaffhausen. Svájcról tudni kell, hogy minden városnak és megyének, amelyet ők kantonnak hívnak, van egy saját zászlaja. Erre oly büszkék, hogy a nemzeti lobogó mellett általában az egész város egy-egy jellegzetes szimbólummal van tele. Ilyen pl. a medve Bernben, a vadászkürt Bázelban, a gém Gruyéresben. Nos, Schaffhausennek egy várból kirontó kos jutott, amelyet gyakran ábrázolnak arany színűre festett herezacskóval, tehát a férfi termékenység kiemelten fontos érték a számukra már a középkor óta, de hát ettől vagyunk ugyebár emberek. A városban megnéztünk egy másik kolostort egy szép oszlopos kerengővel és gyógynövény kerttel, ahol gyógyszerészként találtam sok-sok ismerős nevet. Aztán továbbmentünk a várba, amelynek érdekessége, hogy őzek laknak a vizes árokban. Maga a vár inkább egy túlméretezett bástya volt, amelyet raktárként is használtak régen, míg a hegyen szőlőt termesztenek. Innen klassz kilátás nyílt a környékre, de haladnunk kellett tovább.

Zürichre sajnos nem sok időnk maradt a reggeli után történtek miatt, így a két főtemplom már zárva volt. Ennek ellenére sétáltunk egy jót a főtéren, a folyóparton és a sétálóutcában. Itt már elég késő volt és a csapat is nyűgös volt, ezért túl sokat nem is láthattunk a városból. Első benyomásom az volt, hogy szép a fekvése, de túl sok látnivaló nem volt. Vagy csak nekünk nem mutatták meg.

A szállásunk Luzernben volt, amelynek egyik jellegzetessége a központban a folyón S alakban átívelő fahíd (Kappelbrücke), amelyen még egy kis vízben álló toronyban egy kápolna is található. Itt egy hegyoldalon lévő hotel tópartra néző szobáját kaptuk, tehát nagy mázlink volt. Este elmentünk sétálni és meglepő volt az éjszakai élet. Zenészek és utcabál. Hattyúk aludnak a folyóparton békésen.

3. nap
Luzernből elsőnek délre a Trümmelbach gleccservízesésekhez mentünk. A Lauterbrünnen völgy valóban álomszép volt a hatalmas sziklafalakkal és volt ott egy olyan vízesés, hogy gyakorlatilag úgy tűnt, mintha a vize nem tudna leérkezni, hanem a levegőben elporladna. A gleccservízesések is rendkívüliek voltak. Felvonóval felmentünk egy barlangba, ahol a víz tíz lépésben hullott alá. A barlang egy része már beszakadt, így a harmada már a szabadtérben folytatódott. Mi felvettünk egy-egy esőkabátot és nem bántuk meg, mivel a kanyon jellegű sziklába vájt járdák csúszósak voltak a porladó víztől.

Ezek után megálltunk Interlakenben, ahol tiszta időben láthattunk a Jungfrau nevű híres csúcsot is. Kaptunk rövid vásárlási időt, majd a programot átszervezve végül északra, Bázelbe mentünk. Basel városa nekem csalódás volt, mert nagyon sok idő elment az oda érkezéssel és valójában a dóm és a városháza az egyetlen látnivaló ott. A folyópartja is állítólag Budapesttel vetekedett az idegenvezető szerint. Nos, maradjunk annyiban, hogy aki ilyet mondott a svájciak közül, még sosem járt nálunk.

Eindsiedeln következett, amely félúton volt Schaffhausen és Zürich között, így gyakorlatilag tettünk egy hatalmas kört. Az itteni kolostort méretei alapján talán Pannonhalmához lehetne hasonlítani. Bent ugyan nem lehetett fotózni, de egy olyan díszes barokk jellegű szent helyet képzeljetek el, hogy a gyönyörűségtől az ember szóhoz sem tudott jutni. Már-már émelyítően túldíszített volt. A templomban volt egy kisebb templom, ami viszont nem oldalhajóként, hanem a főhajó legelején foglalt helyett. Itt látható a Fekete Madonna szobor, ami előtt éppen német nyelven mise folyt. Kint van egy római Szent Péter térre hasonlító íves tér középen egy gyönyörű szökőkúttal.

Einsiedeln után Zürich érintésével megint Luzernbe mentünk, mivel a szállásunk ugyanott volt. Aznap éjjel már csendesebb volt a város, míg mi aktívabbak lettünk. Megnéztünk pár festett homlokzatú házat, amely szintén a város büszkesége, de fotót ilyen fényviszonyok mellett nem igazán tudtunk készíteni.

4. nap

Az idegenvezető anélkül lépett volna le Luzernből, hogy igazából komolyabban megmutatta volna. A kötelező program részeként megnéztük a svájci hősök tiszteletére készült kőből faragott oroszlánt, majd adott egy kis szabadidőt a Kappelbrückénél, ahol mi Karolával, egy utazáson megismert festőművész ismerősömmel körberohantuk a város utcáit, ahol este jártunk és igyekeztünk mindent megörökíteni.

A mai nap elég zsúfolt volt, mert ezután Bernbe mentünk, amelynek óvárosa a világörökség része. A medvék nem igazán hatottak meg, mert bájosak voltak ugyan, de ez inkább úgy tűnt, mint egy elfelejtett állatkert utolsó mementója. Az óváros tényleg bámulatos, mivel a házak és az utcák egységesek. Szinte minden sarkon van egy díszkút szobrokkal. Itt megint önállósítottam magam és a tömegközlekedési járműveket kerülgetve a 6-8 fős kis csapatunk mindent megnézett, ami az időből kitelt.

Utunkat Fribourg városában folytattuk. Bevallom, hogy ezt a várost ki is felejtettem volna ebből az útinaplóból, ha most nem nézegetem a képeket. Egyszerűen annyi szépséget láttunk, hogy ez a település totál kiesett. Fribourg jellegzetes templomtornya a 8-10 darab apró csúccsal engem a Gyűrűk urából Szarumán tornyára emlékeztetett. A másik templom mellett van egy színes köztéri szobor, egy férfi nemi szerv. Ezt én elég perverznek tartottam, mivel éppen a másik templom bejáratától alig pár lépésnyire tették. A lányok persze pajzán fotókat készítettek, majd bementünk a templomba is, ahol mint egy múzeumban, sok-sok oltár volt felhalmozva a kisebb oldalhajókban. A számomra legérdekesebb az volt, hogy itt le tudtam fotózni a Fekete Madonna másolatát, amelynek csodatevő eredetije Einsiedelnben látható. Nagyon ritka ábrázolásmód ez, amely állítólag nem is a fa minősége, hanem egy tűzvész miatt lett ilyen a legenda szerint.

Ezután már délnyugatra, Svájc francia nyelvterületű részében haladtunk tovább. Megnéztük Gruyéres középkori várának belső udvarát, ahol egy házban volt egy HR Giger állandó scifi kiállítás is. Van itt egy látványos étterem, amely az ő stílusa alapján lett berendezve. A székek, a padló, a mennyezet úgy néz ki, mintha csontból faragták volna és egy űrhajóra tévedt volna az ember.

Gruyéres mellett részt vettünk egy sajtüzem látogatáson, amelynek erősen pénzlehúzás jellege volt. Viszont tényleg klassz volt látni a hatalmas sajtok készítését és a kóstolóba kapott sajtokon tényleg érződött a gyógynövények íze.

A sajtok után jött a közelben lévő broc-i Nestlé gyár. Itt már Gombóc Artúr sem bír volna magával, mert gyakorlatilag mindenféle csoki felbukkant. Megmutatták az alapítókat, a különböző alapanyagokat, öntőformákat, majd jött egy korlátlan fogyasztással járó kóstoló. A trükk persze az volt, hogy vizet nem adtak hozzá, így hamarosan mindenki telítődött az édes ízzel.

Ezután egy mesés autópáya hídon leereszkedtünk Chillon érintésével a genfi tó északi oldalára, hogy azt követően a délin átmenjünk Franciaországba. Itt megtekintettük a naplementében Yvoire városát, amely középkori hangulatáról és sok-sok virágáról híres. Tényleg nagy mutatós volt és a tópartot is úgy korbácsolta a szél, mintha igazi tenger lenne. A tó vize viszont elég hideg, mert mivel egy repedésben van, ezért roppant mély. Tehát ha méretben valamivel kisebb is, mint a Balaton, de víztömegben messze fölötte áll.

5. nap

A mai napot szinte végig Franciaországban töltöttük. Elsőnek elmentünk Chamonixba, ahol felmentünk felvonóval Európa legmagasabban fekvő kilátójába, az Aiguille du Midibe, amelyről közvetlen rálátás nyílt a Mont Blancra. Azt vártam, hogy fent fázni fogok, de gyönyörű tiszta időnk volt és kb. 11 C, amely éppen ideális. A nyomáskülönbség annyira nem viselt meg, csak a fülem csengett egy picit. Lehet ennek is köszönhető, hogy fent összevesztem édesanyámmal, mert a fényképezőgép makacskodni kezdett az elemek miatt és ő tett egy elég becsmérlő megjegyzést, de ezt leszámítva káprázatos volt magasan a hóhatár fölött lenni. Legfelülre már lift vitt fel és így értük el a 3842 métert. A hegyre felkapaszkodó csoportok csak ici-pici hangyáknak tűntek a jégen. Az Alpokon fölött is messze el lehetett látni és még sosem volt ilyen élményem, hogy egy annyira magas hegyen álljak, hogy hozzá képest az összes többi kisebb legyen. A kilátó másik érdekessége volt, hogy felvonó vezet ide Olaszországból is, amely átkel a hegyeken. Lentebb pedig volt egy jeges hóba vájt folyosó, ahol közvetlenül ki lehetett menni a hómezőre megfelelő felszereléssel. Én meg is tettem és a hót megérintettem. Ám láttam a felvonóból is olyan extrém helyeken vezető hóban kitaposott ösvényeket, hogy ha valaki ott elbóbiskol vagy rosszul lép, akkor mellett a több száz méteres szakadékba zuhan. Úgyhogy köszönöm szépen, de a hegymászás nem lesz az én sportom.

A pompás kilátás után visszamentünk a genfi tó keleti partján a Chillon vízi várat megtekinteni. Ez is teljesen épen megmaradt és áll vagy 5-6 szintből, így néha már én magam se tudtam, hogy merre is kellene feljebb mennem a rengeteg folyosó, fából készült sáncok között. Aztán a térlátásom megint győzött és egyedül a csoportból felmentem a legfelső torony legfelső szobájába.

Ezután a tó északi oldalán elmentünk a délnyugati sarokban lévő Genfbe és sajnos ezzel elég sok idő el is telt. Mondanom sem kell, hogy a templom itt is zárva volt és még a virágóránál is eltűnt egy utastársunk. Megnéztük Sissy királynő meggyilkolásának helyszínét, majd a városnézést rövidre zárva visszamentünk a tegnap esti szálláshelyre.

6. nap

Innentől kezdve már végig keletre haladtunk, hogy több nap alatt hazaérjünk. Elsőnek is Zermattba mentünk, ahol a Matterhorn sziklát tekintettük meg. A városba be se lehet menni busszal, ezért vonattal érkeztünk Zermattba. Tényleg annyira pontosak, hogy órát lehetne hozzájuk igazítani. A megérkezés után pedig átszálltunk egy fogaskerekű vasútra, amely felkapaszkodott a Gornergrat csúcsra, ahol 10-12 4000 méternél magasabb hegy vett minket körül. Gyönyörű volt látni, ahogy egyre ritkul a természet, hogy a fák, majd a bokrok és végül már a zöld növényzet is eltűnik. A Matterhornt jó pár szögből lekaptam, csak végül a klasszikus szögből nem. Egy megállót le kellett volna ugyanis sétálni a hegyről és akkor az ottani tengerszemben lehetett volna olyan tükröződő fotót csinálni, amely szinte minden svájci útikönyvben szerepel. Ám mivel ezt a tavat nem vettem észre, így nem is tudtam a többieknek javasolni. A gleccserek és csúcsok látványa meseszép volt, ahogyan azok a kőhalmok is, amelyeket a turisták emeltek kövekből.

A nap végül eléggé eltelt, mert páran késve jöttek le a hegyről. A Simplon hágónál a busz is megadta magát. Elvileg lett volna alagút is a hegyen át, de a kedvünkért meg akarták mutatni a hegyeket, így szépen lépésben mentünk felfelé, amíg a vizünk fel nem forrt. A hágót így is többször átépítették, mert volt, hogy gyakorlatilag az egész hegyoldalon végigvezető betonhídon ment az autópálya, hogy utána egy viaduktra rámenjen. A szintemelkedés így is több száz méter volt és a busz ezért is nyekkent ki.

A késlekedés után továbbhaladtunk Locarno és Lugano irányába, amely már az olasz nyelvű része Svájcnak. Itt a határok módosultak régen és az itteni tartomány lakossága a Svájchoz való csatlakozás mellett voksolt. Locarnóban is hiába mentünk fel fogaskerekű vasúttal a templomhoz, pechünkre már ez is zárva volt, mire odaértünk. Este még Luganoban is sétáltunk egy picit, de itt oly sok látnivaló nem volt este.

7. nap

Nappali fényben is megnéztük volna Luganót, de sajnos elkezdett beborulni és szemerkélni az eső. A város tényleg úgy néz ki, mintha Olaszországban lennénk és állítólag itt nagyon szép idő is szokott lenni a tó partján. Hajóval mentünk tovább Melidébe, ahol a Swiss Miniatür makettjeit nézegettük meg. Én lelkesen fotóztam és örültem, hogy a fontosabb látnivalókat mégis csak sikerült korábban megnéznünk Svájcban.

Továbbhaladtunk Ausztria felé, majd Chur városában álltunk meg, hogy a történelmi belvárost megnézzük. Itt annyira a templom már nem tudott felcsigázni, mert telítődtem az elmúlt napok alatt.

Aztán átmentünk egy másik országba, Lichtensteinbe. Mit ne mondjak, ez egy nagy falu. Jártam már Monacóban és San Marinóban, de ez a közelükbe sem ér. Van fent egy vár a nemesi családnak, míg lent egy pár ezres kisváros, ahol gyakorlatilag semmi látnivaló nincs. Az ország elsősorban az adófeltételek miatt virágzik.

Visszaérkezve Ausztriába a szállásunk majdnem ugyanott volt, ahol először. Legalábbis én azt hittem. Jellemző módon a fennsík fölött volt még egy fennsík, hogy aztán afölött legyen még kettő. Mindenhol volt egy falu a biztonság kedvéért, akik többnyire a tehenészetekből élnek. A hatalmas réteken zöldellő fű már úgy tűnt, mintha nem is lenne igazi. Végül a szállásunk az egykori téli olimpiai faluban volt 2200 méter fölött. Nagyon hangulatos volt, mert a tehenek kolomppal a nyakukban legelésztek, aztán este visszatértek az istállóba, már amelyik nem kint aludt. Az egyre erősödő sötétben csak a kolompolást lehetett hallani. Fent éjjel elég hideg volt, de azt hiszem, hogy ez természetes.

8. nap

Reggeli előtt még tettem egy kört a szállásunk körül, ahol magányos sífelvonók és elárvult hóágyuk vártak. A teheneket is akkor engedték ki zenére és így közvetlen közelről láthattam ezeket a biofűnyírókat. Talán ez lenne a legszemléletesebb leírás, mivel oly hevesen tépte a füvet, hogy csak a rágást hallottam mindenhol. A velem szembe jövő tehenek így is óvatosan méregettek, amikor fotóztam őket.

A szállást elhagyva leereszkedtünk a hegyről, hogy megtekintsük az első napon kimaradt Innsbruck városát. Az arany fedeles ház speciel érdekes volt, mert ott álltam alatta és nem tűnt fel, mert éppen a csoporttól megint elkalandozva fotóztam a felújított homlokzatokat, majd a térre visszatérve vettem csak észre ezt az attrakciót.

A legutolsó állomásunk Wattens volt, ahol megnéztünk a Swarowski gyár kiállítását. A kristálycsiszolásról híres üzem mellett ugyanis van egy kert, amely múzeumként működik és a nagyobb része egy mesterséges dombban helyezkedik el. Volt itt minden, mesevilág és futurisztikus téma egyaránt. A legjobb az a kupolás helység volt, amely azonos sokszögekből állt és ahol egy tibeti harangjátékszerű zenét játszottak be. A fények váltakozása és az akusztika tényleg olyan hatást váltott ki bennem, mint aki éppen kábítószer hatása alatt áll és nem is volt kedvem kijönni. A kiállítói rész után jött a vásárlás, ahol a hölgyek mindenféle színben, formában és persze árban találhattak maguknak ékszereket. Én ezt egy idő után meguntam és kimentem a kertbe, ahol bementem egy kéz alakú sövénylabirintusba és megcsodáltam a szép virágokat.

Ezzel zárult is a körút. Így óriási mázlink volt, mivel a Jungfrau, a Mont Blanc és a Matterhorn csúcsoknál is csodás időt fogtunk ki, ami nagyon ritka. Maga a körút hosszú és fárasztó volt, illetve a programok egy része is logikátlanul volt felépítve, így pazaroltunk értékes órákat a buszozásra, hogy aztán a városokban a fontosabb templomok vagy múzeumok már bezárjanak. Ennek ellenére rengeteg helyszínen megfordultunk és a kevéske szabadidő abból állt, hogy körberohantam a városokat fotózni, míg anyám képeslapokat és porfogó mütyüröket vásárolgatott. Az idegenvezetőnk is lelkes volt, de jó szokásához híven egy helyben állva szeretett beszélni, amit a buszon is elmondhatott volna, így én rendszeresen külön utakra tévedtem. Később összehaverkodtam 4-5 fiatalabb utastársammal és én vezettem őket rohamtempóban a városokban. Nem mintha tanulmányoztam volna a térképeket, hanem csak ott helyben rápillantottam a turistáknak kirakott utcahálózatokba és az alapján nagyjából memorizálva megnéztem a lehető legtöbb mindent. Így jutottunk el a svájci parlamenthez, amit ő nem is tartott megnézésre érdemesnek. Még többet láttam tehát, mint a többiek, akik nem tartottak velem. Az országgal kapcsolatban kellemes tapasztalataim vannak, bár a középkategóriás szállásoknál itt-ott voltak hiányosságok. Az adagokat nem mérik elég bőkezűen, míg az osztrákoknál ilyen gond nem volt. A buszból rengeteg fotót csináltam és nem is lett vészes a minősége az üveg ellenére. A városokban pedig a művészettörténeti jelentőségű műemlékeket próbáltam lekapni, amiről a képeimet fel is fogják használni állítólag egy most készülő Svájc útikönyvhöz. Zárszóként itt van pár kép ízelítőül:

Hajnali napkelte Miskolc mellett:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Rajna vízesés egy barlang ablakából nézve:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Rajna vízesés :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Schaffhausen :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Zürich :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Trümmelbach gleccservízesések:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Bázel :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Luzern :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Bern :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Gruyéres :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

A broc-i Nestlé csokoládégyár:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Mont Blanc:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Mont Blanc melletti csúcsok:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Mont Blanc melletti csúcsok 2:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Kilátás az Aiguille du Midi kilátóból a Chamonix felett lévő hegyekre (kb. 3800 méter magasból) :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Aiguille du Midi 2 :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Chillon vízi vár :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Genf :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Zermatt :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

A gornergrati hegyi fogaskerekű vasút és a háttérben a híres Matterhorn csúcs (kb. 3100 méterről fotózva) :

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Gleccser a Gornergrat mellett:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

Osztrák falu hajnalban éjszakai vihar után:

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.

A képeket igyekeztem az utazás szerinti sorrendben közölni. Így is csináltam kb. 3000 darabot, tehát lenne miből válogatni.

További képek

Részletes program

Olvass tovább!