Olvashattátok az angliai beszámolómban, hogy sikerült eljutnom Shakespeare mester városába, Stratford-upon-Avonba, így gondoltam megemlítem egyik kedvenc filmemet.
Magát a művet sajnos nem volt szerencsém olvasni. Az azóta lebontott Krúdy moziban láttuk ezt a filmet 1993-1994 környékén, amikor még szokás volt, hogy a gimnázium együtt kivonult filmet nézni az egyik tanárnő kapcsolatai révén.
A film IMDB oldalán elolvashatjátok a parádés szereposztást (Keanu Reeves, Kenneth Brannagh, Denzel Washington, Emma Thompson és Michael Keaton). A nagyobb nevek mellett külön említést érdemel még Hero szerepében Kate Beckinsale, aki azóta egész szép hollywoodi karriert is befutott, míg a fiatal Claudiot alakító Robert Sean Leonard nem csak a Holt költők társasága című filmből, hanem a dr. House sorozatban Wilson megformálójaként lehet ismerős. Imelda Stauton pedig a Harry Potter filmekben alakította Dolores Umbridge karakterét, de persze ott az angol színészek színe-java kapott kisebb epizódszerepeket, így ennek a filmnek elkészítésekor a valóságban is még házasságban élő Kenneth Brannagh és Emma Thompson is.
Maga a film zseniális és megunhatatlan. Az egyik legjobb szinkron készült hozzá a kiváló magyar fordításhoz és ha sikerül megkedvelni a stílust, akkor imádni fogjátok többszöri nézés után is, ahogy szép körmondatokban körül tudják írni a szereplők a mondandójukat. A téma legalább egyszerre vidám és szomorú, mert a néző egy érzelmi hullámvasútra kerül Claudioval együtt, de szerencsére sosem megy el a vérengzős vagy erőszakos irányba, ahogy Shakespeare műveinek végjátékában ezt megszokhattuk.
Az operatőri munkát külön is kiemelném, mert az egészet nagyon átgondolva filmezték, így a szereplők a legelején V alakban mennek egymás felé, a szerelmes párocskánk egyszerre örül egymásnak a kertben és a végén a tánc is olyan, mintha egy végtelen mulatság lenne vágás nélkül. A film dramaturgiai vonalvezetésébe egyedül az erősen idióta Dogberry karaktere lógott csak ki nálam, mert a börtönös résznél mintha kicsit leült volna a cselekmény is.
A legjobban talán mégis az tetszik ebben a filmben, hogy sikerült a mediterrán életérzést, a nyári hangulatot, a sok nevetést is visszacsempészni és egyszerűen boldoggá tenni a nézőt. Mostanság talán csak a Mamma Mia volt ilyen. A zene itt is nagyszerű és egy-két tétel, köztük a bevonulás, illetve a parkban előadott dallam önmagában is roppant kellemes még évek után.
Sajnos ezt még mindig nem adták ki itthon DVD-n, így aki nem tudja házilag barkácsolt változatban beszerezni a net rejtett zugaiból, annak itt van pár YouTube videó a magyar és az angol változatból is:
* * *
Gyakorlatilag a film teljes egésze megnézhető angolul, ha a folytatásokra oldalt rákattintasz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig marad fent, mert legalább ezeket nem törölték még a jogvédők.
Itt pedig a színdarab elérhető olvasható formában:
Magyar változat
Angol változat
Jó szórakozást és olvasást kívánok!
Magát a művet sajnos nem volt szerencsém olvasni. Az azóta lebontott Krúdy moziban láttuk ezt a filmet 1993-1994 környékén, amikor még szokás volt, hogy a gimnázium együtt kivonult filmet nézni az egyik tanárnő kapcsolatai révén.
A film IMDB oldalán elolvashatjátok a parádés szereposztást (Keanu Reeves, Kenneth Brannagh, Denzel Washington, Emma Thompson és Michael Keaton). A nagyobb nevek mellett külön említést érdemel még Hero szerepében Kate Beckinsale, aki azóta egész szép hollywoodi karriert is befutott, míg a fiatal Claudiot alakító Robert Sean Leonard nem csak a Holt költők társasága című filmből, hanem a dr. House sorozatban Wilson megformálójaként lehet ismerős. Imelda Stauton pedig a Harry Potter filmekben alakította Dolores Umbridge karakterét, de persze ott az angol színészek színe-java kapott kisebb epizódszerepeket, így ennek a filmnek elkészítésekor a valóságban is még házasságban élő Kenneth Brannagh és Emma Thompson is.
Maga a film zseniális és megunhatatlan. Az egyik legjobb szinkron készült hozzá a kiváló magyar fordításhoz és ha sikerül megkedvelni a stílust, akkor imádni fogjátok többszöri nézés után is, ahogy szép körmondatokban körül tudják írni a szereplők a mondandójukat. A téma legalább egyszerre vidám és szomorú, mert a néző egy érzelmi hullámvasútra kerül Claudioval együtt, de szerencsére sosem megy el a vérengzős vagy erőszakos irányba, ahogy Shakespeare műveinek végjátékában ezt megszokhattuk.
Az operatőri munkát külön is kiemelném, mert az egészet nagyon átgondolva filmezték, így a szereplők a legelején V alakban mennek egymás felé, a szerelmes párocskánk egyszerre örül egymásnak a kertben és a végén a tánc is olyan, mintha egy végtelen mulatság lenne vágás nélkül. A film dramaturgiai vonalvezetésébe egyedül az erősen idióta Dogberry karaktere lógott csak ki nálam, mert a börtönös résznél mintha kicsit leült volna a cselekmény is.
A legjobban talán mégis az tetszik ebben a filmben, hogy sikerült a mediterrán életérzést, a nyári hangulatot, a sok nevetést is visszacsempészni és egyszerűen boldoggá tenni a nézőt. Mostanság talán csak a Mamma Mia volt ilyen. A zene itt is nagyszerű és egy-két tétel, köztük a bevonulás, illetve a parkban előadott dallam önmagában is roppant kellemes még évek után.
Sajnos ezt még mindig nem adták ki itthon DVD-n, így aki nem tudja házilag barkácsolt változatban beszerezni a net rejtett zugaiból, annak itt van pár YouTube videó a magyar és az angol változatból is:
* * *
Gyakorlatilag a film teljes egésze megnézhető angolul, ha a folytatásokra oldalt rákattintasz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig marad fent, mert legalább ezeket nem törölték még a jogvédők.
Itt pedig a színdarab elérhető olvasható formában:
Magyar változat
Angol változat
Jó szórakozást és olvasást kívánok!
Olvass tovább!
