2010. augusztus 28., szombat

Bank holiday előtt

A mai napon ismét dolgoztam, ami egész jól telt. A metadon méricskélés vette el elég sok időmet, mert bár pénteken neki kezdtem, de még így is bőven maradt mit csinálni szombaton. A metadon egy zöldes színű lötyi és többnyire a masszív heroin alkalmazók leszoktatására vagy legális hozzájutására használják itt a drogambulanciák. Mivel hagyományos "magikat", azzal készített kenőcsöket, kúpokat vagy oldatokat nem is készítünk itt Angliában így a ritkán előforduló szirup mérés mellett egyedül a metadon mérésében élhetem ki magam. A helyi drogambulanciával is szoros kapcsolatban állunk, mert elég sokan visszaesnek a hétvégi vad dorbézolás miatt, így aki nem veszi fel az adagját három napig, azoknál mindenképpen hívni kell a kezelőorvost. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy itt sokkal több ilyen beteg van, mert otthon közforgalmú patikában nincs is metadon kiadás. Itt azonban a magasabb életszínvonalból fakadó pénzforrás és a nyitottabb felfogás miatt a kábítószer-használat sokkal elterjedtebb. Jó páran agyilag teljesen kilúgozták magukat, mert majdnem hogy beszédre és munkára alkalmatlan zombik is vannak köztük. Néha totál úgy jönnek be, hogy őrülten verejtékeznek és már sík idegek, ha nincsenek azonnal mindent félredobva kiszolgálva, hogy mikor kaphatják meg végre a napi adagjukat. Mit ne mondjak, nem valami lélekemelő, de ők még mindig a jobbik kategóriába tartoznak, mert legalább próbálnak a szenvedélyük ellen tenni valamit. Sokan csak az ingyen tűkért és fecskendőkért jönnek be, míg néhány metadonos betegünk is eleve kér, tehát eszük ágában sincs meginni otthon, hanem majd beszúrják maguknak. A betegek egy része viszont annyira megbízhatatlan, hogy előttünk kell meginniuk az adagjukat, amiért legalább a patika kap egy kis plusz pénzt, ha a dokumentációt kitöltjük normálisan. Nekik naponta kellene, hogy betérjenek hozzánk és már mindenkit név szerint ismerek. Ilyenkor szombatonként megkapják a vasárnapi adagot is külön kimérve, míg a hétfői bank holiday miatt még egy adagot kaptak. S mivel a patikában igyekszünk egy nappal előre dolgozni, így még a keddi dózisokat is ki kellett mérni. Ami érdekesség itt, hogy fél év munkaviszony után mindenki bekerül a szociális hálóba, így jogosult nem csak adókedvezményre, támogatásra, hanem még bizonyos gyógyszerekre is. Ennek is köszönhető, hogy a metadonos csipet-csapat harmada nem is angol. Néha eltűnődök azon is, hogy vajon ki tudnak-e ebből az ördögi körből valaha is törni, ha 1-2 dózist kihagynak vagy ivás helyett vénásan beadják maguknak, de szerencsére van pár pozitív példa is, akiknél már lehetett az adagot csökkenteni. A többség kedves ugyan, de a hangulati ingadozás ott van a levegőben és a velük való bánásmódról majd tanácsot kérek egy hazai drogambulancián önkéntesen dolgozó kedves pszichológus barátomtól. Mivel nap, mint nap látom őket és néven szólítva hívom őket magamhoz, mert ugyebár tudnotok kell, hogy néhányan annyira felfokozottan izgágák, mint a mérgezett egerek és nem bírnak két percet egy helyben állni vagy kimennek még dohányozni egy picit, hogy nem szabad abba a hibába sem beleesnem, hogy túl kedves vagy barátságos vagyok velük. A lejárt recepteknél, kihagyott dózisoknál és az ebéd- vagy zárási idő be nem tartásánál ugyanis nincs pardon. Próbálom az egyensúlyt tartani a szigorúság és megbízhatóság között, mert már többen megörültek, hogy állandóan velük vagyok a hét négy napján az ismeretlen arcok helyett, de józan ésszel tudom, hogy bármikor veszélyesek is lehetnek és az ominózus rablás óta eleve gyanakvóbb lettem. Azzal is tisztában vagyok, hogy a rövid csevegéseink ellenére egyáltalán nem érdekli őket a gyógyszerész személye, amíg hozzájutnak legálisan az újabb napi cucchoz. Ám ez az ő döntésük volt, így ezt a saját magukkal szembeni harcot nekik kell megvívniuk.

Este pedig a netről töltöttem le pár létfontosságú programot (pl. Firefox, Windows Comander, Skype), mert ezekre később még mindenképpen szükségem lesz. Annatarnak köszönhetően sikerült kiküszöbölni a z-y cseréből fakadó problémákat a magyar billentyűzetemen. Köszönet érte itt is!

Olvass tovább!