Az első munkanapomon a reggelit kihagytam, mert annyira fel voltam pörögve.S arról sem tudtam, hogy a Boots ezt is fizeti, így örültem, ha elsántikáltam a sétálóutca végén, a szállótól kb. 300 méterre lévő hotelbe.
Tegnap már ledöbbentem, ahogy futólag vetettem a patikára egy pillantást Clive oldalán, de most kivilágítva látni ezt a csarnokot megint más élmény volt. Angliában a legtöbb Boots patika nyitott polcos, tehát ez azt jelenti, hogy a vény nélküli gyógyszerek (mostantól OTC - Over The Counter) szépen ki vannak téve a polcokra és a kedves beteg kedvére mazsolázhat. Ebben az üzletben azonban nem csak patika volt, hanem fényképes rész, babaápolás és sok-sok szépségápolás. A dimenziókról talán annyit, hogy a csarnok méretű "patika" kb. 80-100 méter simán volt és keresztbe is úgy lehetett 25-30 méter. Csak a polcsorokból volt tizenöt-húsz, tehát ilyen méretű üzletben még nem is dolgoztam.
A mai napon igazából tíz percnél többet nem is töltöttem lent, mert felmentünk, ahol kaptam a férfi öltöző egyik szekrényéhez kulcsot, majd az egyik menedzser a velem szembe jövőknek bemutatott és látszólag mindenki örült az egzotikus idegennek. Hirtelen úgy éreztem magam, mint aki a Barátok közt sorozatba került, mert gyakorlatilag nem volt két egyforma keresztnevű illető. De komolyan, ez nem vicc! Elmesélték, hogy kb. 65-70 ember dolgozik ott, de abból elég sok a részmunkaidős. Úgyhogy szerencsére csak 10-15 embert zúdítottak rám hirtelen, de aztán betessékeltek egy nagyobb emeleti konzultációs szobába, ahol egy rakás formanyomtatványt kellett kitöltenem. Még egy rövid telefonos interjúban is részt kellett vennem, mert a JobCentrePlusnál (angol munkaügyi központ) időpontot kértek nekem, hogy minél hamarabb behívjanak a National Insurence number ("Nemzeti Biztosítási Szám) megszerzéséhez szükséges interjúra. Másoknak erre hónapokat kellett várni az ügyintézésnél, de ekkor még nem tudtam, hogy milyen mázlim van ezen a téren, hogy a munkáltatóm felpörgette ezt a kötelezően megszerzendő okmányhoz vezető utat.
Aztán kaptam ideiglenes belépési kódot a MyStore.nethez. Ez egy belső használatra szánt internet alapú rendszer, ahol körlevelekről, akciókról, beosztásokról lehet információkat gyűjteni, de talán a legérdekesebb és legfontosabbak az "e-learning" címen futó modulok. Ezekből kellett párat megcsinálnom, amíg a komputert nem sikerült lefagyasztanom, aztán Debbie, a gondjaimra bízott hölgy újból és újból segített belépni, mert a papírcetlire felírt jelszavam és kódom is megmakacsolta magát az egyre jobban elfagyó hálózatba csatlakozásomnál. Az e-learningek nem voltak vészesek, mert néha elég triviális dolgokat is a felhasználó szájába rágtak ábrákakl megfejelve és pár egyszerű feleletválasztó kérdéssel vissza is kérdeztek a lényegre. Ilyen volt pl. a tűzvédelem részeként a tűzoltókészülékek típusairól; a különböző létrák kezelésről; a balesetvédelemről; a vallási, szexuális vagy etnikai diszkrimináció elkerüléséről és a a "legendás vásárlói ellátásról" (Legendary Customer Care) szóló modul. Házi feladatnak pedig megkaptuk, hogy a szabadidőnkben csináljunk minél többet, mert a kötelezőkön túl rengeteg szabadon választható is fent van a rendszerben.
A patikában nem lehet papucsot hordani, mert félnek, hogy a dolgozók balesetet szenvedve pert indítanak, így egész nap fekete cipőt kell hordani. Egyelőre elnézték, hogy egy barna bőrcipővel állítottam be, de legalább az öltözékem többnyire megfelelt nekik. A női asszisztensek és egyéb eladók a kötelező fekete-fehér Boots egyenruhát hordják. A srácoknak részlegtől függően változik az ing, de csak a patikában lévő srácnak kellett nyakkendőt hordania. A gyógyszerészek szerencsésebbek ilyen téren, mert a nőknek kosztümöt kell hordani, ami a legtöbb esetben fekete, szürke vagy barna, míg a férfiaknak az öltöny a kötelező viselet. Erről legalább időben értesültem, így bőven hoztam inget és nyakkendőket. Arról már viszont nem tudtam, hogy elvileg a fekete nadrág az elvárt öltözék, ami nekem nagyon gyászos benyomást keltett volna, de a többnyire sötét színű vászonnadrágokat elfogadták.
Az ebédidőmben elmentem a közeli boltokat felfedezni, ahol felfedeztem egy egyfontos boltot, ahol máris bezsákoltam első szerzeményemet egy tálcát, majd az egyik közeli hipermarketban, a Sainsburyben vettem egy négy személyes evőeszközkészletet is a vacsorához. Mivel nem voltam tisztában, hogy ehetnék is a hotelben, ezért a szobában ettem hideg élelmet.
Az éjszaka megint nem telt valami fényesen, mert fájt mindkét nagylábujjam, de aztán csak rájöttem az okára. A ráejtett bőrönd miatt csinos kis vérömleny keletkezett a köröm alatt és ezt a feszítő érzés fájt ennyire egész nap a cipőben dolgozva. Még bosszankodtam is, hogy csodálatosan elintéztem magam az első napokra.
Tegnap már ledöbbentem, ahogy futólag vetettem a patikára egy pillantást Clive oldalán, de most kivilágítva látni ezt a csarnokot megint más élmény volt. Angliában a legtöbb Boots patika nyitott polcos, tehát ez azt jelenti, hogy a vény nélküli gyógyszerek (mostantól OTC - Over The Counter) szépen ki vannak téve a polcokra és a kedves beteg kedvére mazsolázhat. Ebben az üzletben azonban nem csak patika volt, hanem fényképes rész, babaápolás és sok-sok szépségápolás. A dimenziókról talán annyit, hogy a csarnok méretű "patika" kb. 80-100 méter simán volt és keresztbe is úgy lehetett 25-30 méter. Csak a polcsorokból volt tizenöt-húsz, tehát ilyen méretű üzletben még nem is dolgoztam.
A mai napon igazából tíz percnél többet nem is töltöttem lent, mert felmentünk, ahol kaptam a férfi öltöző egyik szekrényéhez kulcsot, majd az egyik menedzser a velem szembe jövőknek bemutatott és látszólag mindenki örült az egzotikus idegennek. Hirtelen úgy éreztem magam, mint aki a Barátok közt sorozatba került, mert gyakorlatilag nem volt két egyforma keresztnevű illető. De komolyan, ez nem vicc! Elmesélték, hogy kb. 65-70 ember dolgozik ott, de abból elég sok a részmunkaidős. Úgyhogy szerencsére csak 10-15 embert zúdítottak rám hirtelen, de aztán betessékeltek egy nagyobb emeleti konzultációs szobába, ahol egy rakás formanyomtatványt kellett kitöltenem. Még egy rövid telefonos interjúban is részt kellett vennem, mert a JobCentrePlusnál (angol munkaügyi központ) időpontot kértek nekem, hogy minél hamarabb behívjanak a National Insurence number ("Nemzeti Biztosítási Szám) megszerzéséhez szükséges interjúra. Másoknak erre hónapokat kellett várni az ügyintézésnél, de ekkor még nem tudtam, hogy milyen mázlim van ezen a téren, hogy a munkáltatóm felpörgette ezt a kötelezően megszerzendő okmányhoz vezető utat.
Aztán kaptam ideiglenes belépési kódot a MyStore.nethez. Ez egy belső használatra szánt internet alapú rendszer, ahol körlevelekről, akciókról, beosztásokról lehet információkat gyűjteni, de talán a legérdekesebb és legfontosabbak az "e-learning" címen futó modulok. Ezekből kellett párat megcsinálnom, amíg a komputert nem sikerült lefagyasztanom, aztán Debbie, a gondjaimra bízott hölgy újból és újból segített belépni, mert a papírcetlire felírt jelszavam és kódom is megmakacsolta magát az egyre jobban elfagyó hálózatba csatlakozásomnál. Az e-learningek nem voltak vészesek, mert néha elég triviális dolgokat is a felhasználó szájába rágtak ábrákakl megfejelve és pár egyszerű feleletválasztó kérdéssel vissza is kérdeztek a lényegre. Ilyen volt pl. a tűzvédelem részeként a tűzoltókészülékek típusairól; a különböző létrák kezelésről; a balesetvédelemről; a vallási, szexuális vagy etnikai diszkrimináció elkerüléséről és a a "legendás vásárlói ellátásról" (Legendary Customer Care) szóló modul. Házi feladatnak pedig megkaptuk, hogy a szabadidőnkben csináljunk minél többet, mert a kötelezőkön túl rengeteg szabadon választható is fent van a rendszerben.
A patikában nem lehet papucsot hordani, mert félnek, hogy a dolgozók balesetet szenvedve pert indítanak, így egész nap fekete cipőt kell hordani. Egyelőre elnézték, hogy egy barna bőrcipővel állítottam be, de legalább az öltözékem többnyire megfelelt nekik. A női asszisztensek és egyéb eladók a kötelező fekete-fehér Boots egyenruhát hordják. A srácoknak részlegtől függően változik az ing, de csak a patikában lévő srácnak kellett nyakkendőt hordania. A gyógyszerészek szerencsésebbek ilyen téren, mert a nőknek kosztümöt kell hordani, ami a legtöbb esetben fekete, szürke vagy barna, míg a férfiaknak az öltöny a kötelező viselet. Erről legalább időben értesültem, így bőven hoztam inget és nyakkendőket. Arról már viszont nem tudtam, hogy elvileg a fekete nadrág az elvárt öltözék, ami nekem nagyon gyászos benyomást keltett volna, de a többnyire sötét színű vászonnadrágokat elfogadták.
Az ebédidőmben elmentem a közeli boltokat felfedezni, ahol felfedeztem egy egyfontos boltot, ahol máris bezsákoltam első szerzeményemet egy tálcát, majd az egyik közeli hipermarketban, a Sainsburyben vettem egy négy személyes evőeszközkészletet is a vacsorához. Mivel nem voltam tisztában, hogy ehetnék is a hotelben, ezért a szobában ettem hideg élelmet.
Az éjszaka megint nem telt valami fényesen, mert fájt mindkét nagylábujjam, de aztán csak rájöttem az okára. A ráejtett bőrönd miatt csinos kis vérömleny keletkezett a köröm alatt és ezt a feszítő érzés fájt ennyire egész nap a cipőben dolgozva. Még bosszankodtam is, hogy csodálatosan elintéztem magam az első napokra.
Olvass tovább!
