2010. április 18., vasárnap

Városnéző séta

Tegnap a reggeli előadásával voltam elfoglalva, pedig azért csináltam mást is. Szombat reggel ugyanis rövid sétára indultam a hotel körül és megnéztem a másik helyi templomot (St. Nicholas) kívülről, ami után elsántikáltam a kikötővel szemben lévő helyi életet bemutató True Yard múzeumhoz, hogy aztán megismerkedjem a helyi Lidllel. Ez nem volt túl szimpatikus, mert a belső kialakítása egy raktárra emlékeztetett és a kínálat sem volt túl fényes. Később egy kis pihenő után betértem kiöltözve a patikába is, hogy igazolványképet csináltassak magamról. Beültem a dobozba, ahol a gép elmondta az instrukciókat, majd pár perc alatt már készen is lett a négy kép. Ezek után elmentem a könyvtár mellett, majd a London Roadon megnéztem a próbaidő utáni patikámat is kívülről. Az út végén a városka határánál áll egy hatalmas bástya-kapu kombináció (South Gate), ami az egykoron szebb időket látott vár egyik maradványa. Az egyik sáv még át is halad alatta, de biztos már többször átalakíthatták, ha az itt járó emeletes távolsági buszok is átférnek. Ezután teljesen mazoista módon a fájó sarkaimmal az út által bizarr módon kettévágott temető mellett kisétáltam a Hardwick iparnegyedbe, mert említették, hogy ott fogom a PC Worldot megtalálni, ahol esetleg számítógépet vehetnék a kihozott pénzemből. A séta valójában elég hosszúra nyúlt, mert még egy híd is átívelt a délre tartó egy nyomsávos vasút fölött is, de aztán csak sikerült megtalálnom az áhított boltot. Voltak ott nagyon szép gépek és még fel is hívtam Trolley fedőnevű barátomat a nagy izgalomban, de aztán csak letettem róla, mert még csak akkor jöttem ki és a pénz kellett másra is. A negyedben benéztem még lakberendezési boltokba is, hogy ismerkedjek az árakkal és a kínálattal, majd tovább haladva a város legnagyobb Tescójáig után visszafordultam és hazabandukoltam. Ha eddig nem lett volna baja a lábamnak, akkor most végleg lerendeztem magam, mert kb. 5-6 kilométer sétálhattam és a vízhólyagok tovább sebesedtek.

Éjszaka ez még erősebb fájdalomban nyilvánult meg, így úgy döntöttem, hogy vasárnap nem megyek már sehová sem és pihenek. A mobilomra letöltöttem egy sakkjátékot, amivel nagyon jól elszórakoztam, mert az egyre nehezedő fokozatok sem jelentettek már akadályt. A lábamat is házilag megműtöttem, hogy könnyebben gyógyuljon, de talán a részletekkel megkímélnélek benneteket. Végül a szép napsütéses időben kimentem a hoteltől kb. 200 méterre lévő folyópartra papucsban, ahol pár igazán fotogén vadkacsát sikerült megetetnem a száraz zsömlékkel. Úgy dobáltam a falatokat, hogy szépen feltotyogtak a konkurens sirályok rosszallásának ellenére hozzám, miközben megfordult a fejemben a kacsasült gondolata. Milyen is lett volna az igazi magyar virtus bemutatása a helyieknek, ha előveszek egy íjat és nyilakat és levadászom őket? Aztán csak kacérkodtam a gondolattal, mert már abban sem voltam biztos, hogy a táblaerdő nem tiltja-e a vadmadarak etetését.

Olvass tovább!