2010. szeptember 5., vasárnap

Tomb Raider : Anniversary

Az új számítógépemmel végre működőképes formában is láthatom ezt a játékot. A de ja vu nem kifejezés erre a játékra, mert valami elképesztő nosztalgiát áraszt magából, ahogy azokon a pályákon haladok szépen sorra, amit több, mint tíz évvel ezelőtt oly sokszor végigvittem. Néhány helyen még arra is emlékeztem, hogy honnan fognak ellenfelek jönni vagy hol lesznek az első segélycsomagok. Lara Croft semmit nem veszített a varázsából, bár a grafika elképesztő változáson ment át. Emlékszem a legendás első rész szenzációja volt, hogy már Pentium75 kellett hozzá, miközben az átlag magyarok akkor még a 386-486-s gépeket nyüstölték kis fáziskéséssel. A nagy felbontású mód is csak éppen állóképekre volt elég, mert annyira nem bírta a második PC-m a terhelést. Aztán erre az évfordulóra is várnom kellett pár évet, mert immáron a harmadik PC-men sem akart futni az új változat, de végre a gondok elhárultak.

Lara mozgáskombinációt egy kicsit szoknom kellett, mert hiányoltam az oldalra lépés lehetőségét. Néha a kamera sem úgy követ, ahogy szeretném és elég nehéz, hogy két kézzel játszok a billentyűzeten, majd még az egérrel is néha lőni kell és irányba állni. Ugyanakkor nagyon tetszik, hogy automatikusan elkapja a kiszögelléseket, mert már rég nincs olyan, hogy batár nagy kockákon kellene ugrándoznunk. Lara apró párkányokon közlekedik és immáron tud oldalra is ugrani kapaszkodás közben, a lasszó vagy csörlő kombinációjával lengeni, leereszkedni és falon futni, illetve rudakon pörögni, lecsúszni vagy éppen felmászni. Néha még oszlopok tetején is egyensúlyoznia kell, de ilyenkor trükkösen az egérrel gyorsan irányba állítom a kamerát, aztán már csak az előre ugrás gombot kell megnyomni. A későbbi részekben ugyan még többre volt képes (világító rudak használata, kötéltánc, motorozás), de így is változatos mozgásokat hoztak össze neki, mert néha ázás után szárítja magát vagy éppen a peremeken megtorpan.

Amivel nem tudtam megbarátkozni, a Mátrixot idéző adrenalin mód, mert egy csomót szerencsétlenkedtem a T-Rex ellen a harmadik pályán. A másik pedig az úszás, mert külön gomb van a merülésre, emelkedésre és gyorsúszásra, de egy idő után ezt is begyakoroltam. Szükség is volt rá, mert emlékeim alapján krokodilok is lebzseltek a kisebb tavakban és medencékben. A hangeffektektől így is kiver a víz vagy csak én éltem magam bele nagyon a sírrabló hangulatba. A játékmentést is még szoknom kell, mert néha idegesítően messze vannak egymástól a visszatöltésre alkalmas ellenőrző pontok.

A legszebb az egészben mégis a hangulat. Ismerem a pályákat, a titkos kamrákat, de mégis olyan pazar új ötleteket vittek bele, hogy jó párszor tapsikoltam örömömben. A széria negyedik része tetszett volna az Egyiptom miatt, de az nem jött be, hogy a pályák átjárhatóak voltak, míg egy csomó ellenfél halhatatlan volt. A Múmia című film komor hangulata is nekem is sok volt abban a játékban. Így ha még aktiváltuk is a pályaugrató csalást, a megfelelő tárgyak nélkül nem is igazán lehetett előbbre jutni, pedig az egyiptomi élményeim miatt szívesen játszanék megint Gizában. Az ötödik részben nem jött be a gyerek szál és a sok különálló történet, míg a hatodikat már kedvem sem volt végig játszani, mert a harmadánál meguntam a kezelhetetlen felületet. A két újabb részről (Legend és Underworld) viszont csak jókat hallottam és mivel most már egész emberi áron be lehet őket szerezni az Amazonról (kb. 800-1500 forint/db), ezért Lara még sokáig a gépemen fog vendégeskedni.

A neten fent vannak videók formájában a komplett végigjátszások, így akár gép nélkül moziszerűen is átélhetjük Lara legelső kalandját.

KATT

Hazai Tomb Raider oldal


Olvass tovább!

Óh mondd, te kit választanál?

Vasárnap egy ismeretlen hölgy csengetett be hozzám és a kezembe nyomott egy borítékot, amelyben az itteni helyhatósági választásokra kérnek be a lakóktól adatokat.Azt tudtam, hogy otthon nem fogok tudni szavazni, de azt nem sejtettem, hogy itt meg igen. Még meg is kérdeztem a hölgyet, hogy magyar vagyok és ekkor is szavazhatok? Erre a válasza ennyi volt: "Magyarország az Európai Unió része?" Khmmm, nyeltem egyet, helyeseltem, de már meg sem lepődtem, hogy azt se tudják, hogy esznek vagy isznak minket. Erről majd mesélek még, mert az alapműveltség vagy csak azon belül a földrajz egy csöppet kimaradt az életükből. Én magam szkeptikus vagyok, hogy beleszólásom lenne az itteni polgármesteri székről szóló szavazásba, de ki tudja? Kitöltöm az okmányokat, ahogy a hölgy kérte, aztán majd meglátjuk, hogy tényleg EU konform lettem-e én magam is.

Olvass tovább!