A Játék határok nélkül egy évtizedek óta futó műsorszéria volt, amelyben a magyarok 1993-1998 között vettek részt. Általában közszolgálati tévék finanszírozták a produkciót és a változó összetételű évadokban az éppen résztvevő országok egy-egy város csapatával képviseltették magukat. A műsorokban minden ország bemutatkozott egy rövid filmmel, így olyan volt, mintha egy turisztikai műsort összekötöttek volna egy kis bolondozással.
A nemzetközi játékban elsősorban a békehangulat ragadott meg, hogy a különböző nemzetek fiai és lányai így együtt tudnak mókázni. Talán ez fejezné ki legjobban az Európai Unió egységét. A színes jelmezek miatt úgy tűnt, mintha egy nagy vidám karnevált néztünk volna. A bohókás, teljesen komolytalan feladatok ugyanis többnyire csak ügyességiek voltak, ezért tőlünk általában testnevelésszakos fiatalokat vagy sportolókat küldtek játszani. A Magyar Televíziót a helyszínen Geszler Dorottya, majd később Borbás Mária képviselte, akiket remekül kiegészített Gundel Takács Gábor ironikus megjegyzései, amikor egymást kellett a játékosoknak akadályozni vagy éppen a pontduplázó jokert valaki nem jókor használta fel (pl. görögök). Néha ahhoz is fűzött kommentárokat, hogy a szomszédos közvetítő állásban ordibáló olasz kollégái mennyire mély beleéléssel dolgoztak. Egyszerűen lehetett érezni, hogy ő is élvezi az események közvetítését. Nálunk ugyan csak pár évig ment a móka, de nyaranként kötelező program volt a számomra. Jó volt mindig viszontlátni a francia főbírót, illetve egy idő után a többi ország tévés embereit is. Mintha az is rémlene, hogy párszor nekik is játszaniuk kellett, de ebben annyira nem vagyok biztos.
Aztán a produkció egyik évről a másikra eltűnt, amit nagyon hiányolok. A gyártási költségek emelkedtek, mert egy-egy epizódot mindig máshol forgattak. Emlékszem, hogy a hazai kecskeméti és pécsi adásra. Aztán szóba került, hogy több adást ugyanott vennének fel, hogy ne kelljen ekkora stábot utaztatni. A magyar részről egy idő után ugyanazok a városok léptek fel, mert nem sok önkormányzat tudta bevállalni a költségeket.
Később hallottam, hogy a nézők petíciót indítottak a műsor felélesztésére, de ebből 2010-re se lett még semmi sem.
A nemzetközi játékban elsősorban a békehangulat ragadott meg, hogy a különböző nemzetek fiai és lányai így együtt tudnak mókázni. Talán ez fejezné ki legjobban az Európai Unió egységét. A színes jelmezek miatt úgy tűnt, mintha egy nagy vidám karnevált néztünk volna. A bohókás, teljesen komolytalan feladatok ugyanis többnyire csak ügyességiek voltak, ezért tőlünk általában testnevelésszakos fiatalokat vagy sportolókat küldtek játszani. A Magyar Televíziót a helyszínen Geszler Dorottya, majd később Borbás Mária képviselte, akiket remekül kiegészített Gundel Takács Gábor ironikus megjegyzései, amikor egymást kellett a játékosoknak akadályozni vagy éppen a pontduplázó jokert valaki nem jókor használta fel (pl. görögök). Néha ahhoz is fűzött kommentárokat, hogy a szomszédos közvetítő állásban ordibáló olasz kollégái mennyire mély beleéléssel dolgoztak. Egyszerűen lehetett érezni, hogy ő is élvezi az események közvetítését. Nálunk ugyan csak pár évig ment a móka, de nyaranként kötelező program volt a számomra. Jó volt mindig viszontlátni a francia főbírót, illetve egy idő után a többi ország tévés embereit is. Mintha az is rémlene, hogy párszor nekik is játszaniuk kellett, de ebben annyira nem vagyok biztos.
Aztán a produkció egyik évről a másikra eltűnt, amit nagyon hiányolok. A gyártási költségek emelkedtek, mert egy-egy epizódot mindig máshol forgattak. Emlékszem, hogy a hazai kecskeméti és pécsi adásra. Aztán szóba került, hogy több adást ugyanott vennének fel, hogy ne kelljen ekkora stábot utaztatni. A magyar részről egy idő után ugyanazok a városok léptek fel, mert nem sok önkormányzat tudta bevállalni a költségeket.
Később hallottam, hogy a nézők petíciót indítottak a műsor felélesztésére, de ebből 2010-re se lett még semmi sem.
A YouTubeon néhány adás szinte végig megtekinthető. Itt egy kis ízelítő:
Olvass tovább!
