Úgy tűnik a 4 GByteos memóriakártyámon lévő rengeteg kép megfektette a fényképezőgép és a számítógép közötti viszonyt.A fényképezőgép ugyanis leállt "kommunikációs hiba" címszóval, tehát képes látni a képeket, de letölteni már nem. A Canon oldala valamennyivel bőbeszédűbb volt ennél.
"A számítógép a memóriakártyán tárolt nagy mennyiségű (körülbelül 1000) kép miattnem tudta letölteni a képet. USB-kártyaolvasó vagy PCMCIA kártya-adapter segítségével töltse le a képeket."
Szerencsére ma átjött az unokaöcsikém és egy USB kártyaolvasóval sikerült a képeket lementeni, amiket így már csak kategorizálni és forgatni kell.
Korábban is elég peches voltam, mert az új Canon Powershot SX110IS gépem képes magától forgatni a képeket, mert érzékeli, hogy állót vagy fekvőt készítettem. A saját programja mondanom sem kell, hogy jól mutatta a képeket a számítógépen is, erre mikor kiírtam DVD-re, akkor szembesültem vele, hogy egy asztali lejátszón viszont a holland templomtornyok szépen vízszintesen maradtak. Ráadásul sikerült a lemezek egy részét feladnom az utastársaimnak is így, tehát extrán égtem a másik hülyesége miatt...
Ennél sokkal kellemetlenebb volt a régi, még Sulinetben vett fényképezőgépem, amely egyszerűen nem tudta kezelni a nagyobb memóriakártyákat és így történt meg, hogy a Vezúvnál 2006-ban elértem az 1000 darabot és az utána a kártyán lévő kb. 250-300 kép Capri szigetéről és Pompeiről egyszerűen eltűnt. Szerencsére egy barátom tudott segíteni, így elvitte a kártyát az Olympus budapesti szervizébe, ahol meglepő módon még ingyen lementették a képeimet.
Úgyhogy a mostani angliai utat sem úsztam meg simán. Arról nem is beszélve, hogy elejtettem a fényképezőgépet, ami Hampton Court előtti állomáson szépen koppant egyet. Az LCD kijelző két karcolást elszenvedett, míg a jobb sarkán is lett egy horpadás.
A régi fényképezőgépemen pedig az elemeket lezáró fedélt rögzítő műanyag horog pattant le, amit próbáltam celluxszal és szigetelőszalaggal áthidalni, de ez a kézben tartás miatt csak megolvadt. Házilag próbáltam pillanatragasztóval is megbűvölni, de akkor meg itt-ott hozzáértem az ujjacskáimmal és még a szürke műanyag is felmaródott, tehát még rosszabb lett, mint előtte. Végül egy órás ismerősöm segített, aki házilag tett bele egy fém pöcköt, amivel már le lehetett zárni a tokját, mert magának a Sanyo gépnek technikailag nincs baja. Most is magammal vittem tartalékba és hűségesen várta, de végül csak az újat, a korszerűbbet használtam. Ezért is lepett meg, hogy egy három hónapja vett Canon gép nem képes egy kártyán lévő 3160 darab képet lekezelni...
Már az erdélyi út során is voltak gondok vele, mert akkor meg apró szöszök kerültek az optika és az azt védő üveg elé. Ne kérdezzétek, hogy ez hogy lehet, de néha zavaró volt, mert erős fényben apró foltos képhibát okozott.
Arról meg már nem is beszélve, hogy épületeknél felhős időben az eget hófehérre kilyukasztja. Biztos bennem van a hiba, hogy nem akarok minden egyes képnél percekig ISO beállítással szórakoztatni magam, de majd megismerkedem ezen középkategóriás gép összes funkciójával.
Így is sok képem sötét lett a katedrálisokban, ami a leggyengébb fokozatra vett LCD kijelzőn szép világosnak tűnt. Nyilván bevakuzni nem feltétlenül lehet ekkora tereket és témákat. Elvileg lehetne még Photoshop programmal bűvészkedni velük, de ez is idő és idő. Egyszerűen több száz fotónál ez kivitelezhetetlen.
Egyelőre talán ennyit mesélnék a fotózási tapasztalataimról...
"A számítógép a memóriakártyán tárolt nagy mennyiségű (körülbelül 1000) kép miattnem tudta letölteni a képet. USB-kártyaolvasó vagy PCMCIA kártya-adapter segítségével töltse le a képeket."
Szerencsére ma átjött az unokaöcsikém és egy USB kártyaolvasóval sikerült a képeket lementeni, amiket így már csak kategorizálni és forgatni kell.
Korábban is elég peches voltam, mert az új Canon Powershot SX110IS gépem képes magától forgatni a képeket, mert érzékeli, hogy állót vagy fekvőt készítettem. A saját programja mondanom sem kell, hogy jól mutatta a képeket a számítógépen is, erre mikor kiírtam DVD-re, akkor szembesültem vele, hogy egy asztali lejátszón viszont a holland templomtornyok szépen vízszintesen maradtak. Ráadásul sikerült a lemezek egy részét feladnom az utastársaimnak is így, tehát extrán égtem a másik hülyesége miatt...
Ennél sokkal kellemetlenebb volt a régi, még Sulinetben vett fényképezőgépem, amely egyszerűen nem tudta kezelni a nagyobb memóriakártyákat és így történt meg, hogy a Vezúvnál 2006-ban elértem az 1000 darabot és az utána a kártyán lévő kb. 250-300 kép Capri szigetéről és Pompeiről egyszerűen eltűnt. Szerencsére egy barátom tudott segíteni, így elvitte a kártyát az Olympus budapesti szervizébe, ahol meglepő módon még ingyen lementették a képeimet.
Úgyhogy a mostani angliai utat sem úsztam meg simán. Arról nem is beszélve, hogy elejtettem a fényképezőgépet, ami Hampton Court előtti állomáson szépen koppant egyet. Az LCD kijelző két karcolást elszenvedett, míg a jobb sarkán is lett egy horpadás.
A régi fényképezőgépemen pedig az elemeket lezáró fedélt rögzítő műanyag horog pattant le, amit próbáltam celluxszal és szigetelőszalaggal áthidalni, de ez a kézben tartás miatt csak megolvadt. Házilag próbáltam pillanatragasztóval is megbűvölni, de akkor meg itt-ott hozzáértem az ujjacskáimmal és még a szürke műanyag is felmaródott, tehát még rosszabb lett, mint előtte. Végül egy órás ismerősöm segített, aki házilag tett bele egy fém pöcköt, amivel már le lehetett zárni a tokját, mert magának a Sanyo gépnek technikailag nincs baja. Most is magammal vittem tartalékba és hűségesen várta, de végül csak az újat, a korszerűbbet használtam. Ezért is lepett meg, hogy egy három hónapja vett Canon gép nem képes egy kártyán lévő 3160 darab képet lekezelni...
Már az erdélyi út során is voltak gondok vele, mert akkor meg apró szöszök kerültek az optika és az azt védő üveg elé. Ne kérdezzétek, hogy ez hogy lehet, de néha zavaró volt, mert erős fényben apró foltos képhibát okozott.
Arról meg már nem is beszélve, hogy épületeknél felhős időben az eget hófehérre kilyukasztja. Biztos bennem van a hiba, hogy nem akarok minden egyes képnél percekig ISO beállítással szórakoztatni magam, de majd megismerkedem ezen középkategóriás gép összes funkciójával.
Így is sok képem sötét lett a katedrálisokban, ami a leggyengébb fokozatra vett LCD kijelzőn szép világosnak tűnt. Nyilván bevakuzni nem feltétlenül lehet ekkora tereket és témákat. Elvileg lehetne még Photoshop programmal bűvészkedni velük, de ez is idő és idő. Egyszerűen több száz fotónál ez kivitelezhetetlen.
Egyelőre talán ennyit mesélnék a fotózási tapasztalataimról...
Olvass tovább!
