2010. augusztus 29., vasárnap

Talk-talk ... tényleg bírnak beszélni

A mai napon feltöltöttem a British Museumban tett látogatásomról szóló képeket és pár korábbi angliai kirándulásról szólót, illetve a memóriakártyáról letöltöttem és alkönyvtárakba rendeztem az elmúlt négy hónapban lőtt összes képet a winchesteremen. Aztán mivel nem tudtam megállni, hogy a rengeteg műkincsről szóló képeim egy részét ne mutassam meg, így a "3" hálózat máris küldött üzenetet, hogy az 1 GByteos adatforgalmi határ 80%-t máris feléltem három nap alatt. Nem akartam elhinni, mert egyrészt nagyon drága volt szerintem (közel 30 font a kütyüvel együtt), másrészt még egy videót nem néztem meg, csak szörföltem kb. 15-20 órát összesen a két este és a teljes vasárnap alatt.

Úgyhogy úgy döntöttem, hogy követve a terveket a tettek mezejére lépek és megrendelem a Talk-talk nevű telefon+internet kombinációt. A neten akartam lebonyolítani a dolgot, ahol felfedeztem ezt a nemzetközi hívásokról szóló extra csomagot, amely szerint havi két fontért korlátlanul lehet hívni 26 országot, többek között Magyarországot is. A döntés tehát megszületett, de a gond ott kezdődött, hogy nincs angol földi számom, így amikor felhívtam az ügyintézőt, akkor máris a 18 hónapos hűségnyilatkozatból 24 hónapot csináltak. Tettem fel pár kérdést, hogy el lehet-e majd költöztetni másik lakásba, ha váltanék stb. Itt Angliában imádják húzni az időt a protokoll betartásával, így szépen eldiskuráltunk majd lebetűztem a nevemet, a postacímemet, az email címemet és a mobilszámomat, majd a vonal ezután diszkréten megszakadt, mert nem volt már több pénz a mobilomon. Nem adtam fel, mert elkerekeztem a hatalmas szél ellenére a majd később elmesélt okok miatt hírhedt-híres helyi Barclays bank fiókhoz, hogy feltöltsem (angolosan top-upoljam) a mobilom. A lakásba visszatérve megnéztem az emaileket, de csak nem kaptam semmit sem tőlük. Aztán megint felhívtam őket és kis naivan azt hittem, hogy az előbb már mindent megbeszéltünk, de aztán a másik ügyintéző csak beszélt és beszélt és beszélt. Elmesélte kötelező jelleggel az akciót, az árakat, a munkám miatt elnapolt bekötés idejét, a lemondási lehetőséget, majd megkérdezte komolyan mondom, hogy 4-5 alkalommal az adataimat újból. Aztán a bankkártyám adatait is bekérte, hogy fizethessem a beszerelési díjat és ami fura volt, hogy még a háromjegyű biztonsági kódomat is kérte a hátoldalról. Még vissza is kérdeztem, hogy ezt miért is kellene megadnom, de hablatyolt valamit elég hosszan, hogy ez kell az átutaláshoz. Nem szeretem az ilyet. Feltett még vagy 10-15 kérdést, amivel határozott igenekkel kellett válaszolni, hogy képes voltam felfogni a vállalt anyagi kötelezettségeket, majd a végén megint összefoglalta az egészet, mint a dedóban. A történet lényege, hogy végül a kedves leányzó 27 percen (!) át szórakoztatott és a frissen feltöltött 20 fontomból a mobil meg is evett rögtön 7,5 fontot. Úgyhogy máris lett egy remek véleményem lett a Talk-talk cégről, hogy nem bírtak egy ingyenes zöld számot csinálni, de az árak tényleg korrektnek tűnnek, így végül szeptember 13.-án talán már be is fogják tudni kötni a vonalat és másnaptól az internet is aktív lesz. Hurrá.

Olvass tovább!