A második munkanapon már az üzletbe is kiengedtek. Nagyon furcsa volt betoppanni egy új környezetbe, mert hirtelen rám zúdult rengeteg név és szabály. A legfontosabb szereplő az oktatóm, a lengyel Malgorzata, akit itt mindenki csak Margaret néven emlegetett, mert képtelenek voltak megtanulni és normálisan kiejteni a nevét még az elmúlt négy év után sem. Róla csak jókat tudok mesélni, de mivel még éppen csak a történet elején tartok, így rá és a szerepére majd még visszatérek.
Ami engem illett, a nevemet ejtették "Ékos", "Ékosz", "Akosz", "Akos" neveken, de aztán csak sikerült kilyukadni az "Ákoshoz". Én univerzális vagyok ezen a téren, mert akár a "gyere ide" szókapcsolatra is hallgatok. Szerencsére ők nem kezdtek el "Tamáskámnak" hívni, min tudjuk ki...
Az igazi értetlenség Magyarországhoz kapcsolódott. Nem igazán tudták hova tenni, de nem csak a munkatársak, hanem az átlag angolok is, amikor néha bátorkodtam beszédbe elegyedni velük. Néhány érdekes kérdés, amit feltettek:
- Magyarország az Európai Unió része?
- Magyarország mediterrán ország?
- Határos Törökországgal?
- Kaukázusban van?
- Anyám háza a tengerparton áll?
Ez utóbbit el is meséltem pár barátomnak viccesen, hogy már-már rálátok a Fekete-tengerre, hallom a sirályokat és a tenger hullámzását, érzem a sós levegőt, csak az a fránya Kárpátok kitakarja a látóteremet... A lényeg, hogy óriási sötétség van a fejekben, mert egy kalap alá vagyunk véve, így cseh, lengyel, szlovák, magyar vagy román nekik egy kutya. Néha azt éreztem, hogy a La Manche csatornánál megáll a civilizáció és talán még a múltjuk miatt ismerik a franciákat, németeket és esetleg az oroszokat, de mi a térképen sem vagyunk rajta. Az egyik vásárlóm és a boltban is az egyik eladó a "hungry" szóra asszociált, amikor az országunk nevét hallotta, de erre most mit mondjak? Szegény törökök a pulykával nem jártak jobban (ld. turkey vs. Turkey).
Aztán az első napokban annyira nem is volt lehetőség kibontakozni, mert ebben a hierarchikus rendszerben mindenki a saját feladatával volt elfoglalva. Engem beraktak a "Healthcare" részbe, ahol azokat a gyógyszereket kell az asszisztensektől kérni, amelyek "pharmacy only" - P jelzésűek. Ez egy közbenső kategória a vény nélküli ("over the counter" - OTC) és a vényhez kötött gyógyszerek ("prescription only medicine" - POM) között. Így tehát itt próbáltam helyt állni a kasszánál és mivel nagyon nagy forgalmú patikába kerültem, így ez elég nehéz volt.
Kezdetben még az érméket sem ismertem, mivel itt a papírpénzek mellett van 2 és 1 fontos, majd 50, 20, 10, 5, 2 és 1 pennys érme. Ám hogy ne legyen egyszerű az élet, az egy fontosoknak a királyságtól függően változik a hátoldala, így az euróhoz hasonlóan legalább 4-5 fajtát láttam már. S mivel korábban csak az angliai nyaraláskor volta a kezemben font, ez azért kevés volt, hogy memorizáljam őket. Aztán szerencsére a kasszában is sorrendben vannak, de ami igazán leegyszerűsítette a dolgot, hogy eltér a színük. Ez pont a hozzám hasonló birkáknak találták ki, mert az egy és két fontos aranyszínű. A két fontos még hasonló is a mi 100 forintos érménkhez, mert a pereme arany, de belül meg bronz. Aztán az 50, 20, 10 és 5 fontos érmék ezüst színűek, míg a semmire nem alkalmas 1 és 2 pennysek pedig bronz színűek. Ha eddig bírtatok követni, akkor azt is megemlíteném, hogy méretben is vannak ingadozások, mert felváltva jön egy kicsi, egy nagy. Tehát a 2 penny nagyobb az 1 pennysnél, de az öt pennys méretben a mi egykori egy forintosunkhoz hasonló. A 20 pennyseknél még az a kis trükk is előfordul, hogy nem kör alakúak, hanem nyolcszögletűek. Én csak hálát adhatok az égnek, hogy a korábbi váltópénzektől már megváltak, mert éppen elég ezt követni. A wikipediára itt rákattintva lehet látni, hogy a két fontosak a címért teszik ki. Nos, ez eddig nem tűnt fel, mert ki fogja így tenni az asztalra és kirakót játszani velük? Az egy fontosok hátoldalát pedig itt lehet megcsodálni. Most legalább én is tanultam valami újat és nem túloztam, amikor legalább öt fajtát emlegettem, mert 17 (!) van belőlük, attól függően, hogy éppen hol verték őket (Wales, Scotland vagy North-Ireland). A lényeg úgyis a méret és a szín, tehát aki ezt begyakorolja, utána már nem annyira bonyolult....
Csak megjegyezném itt, hogy pár nappal később a Morrison nevű hipermarket bejáratánál egy olyan gépet is láttam, hogy a sok aprót bele lehet dobni, aztán a beépített lyukak eleve szelektálják az érméket, majd beváltják nagyobb címletre. Egyszer ki kellene próbálni, mert a sok kis apróság eléggé húzni szokta a pénztárcámat és a boltban ki szoktam tenni az asztalra, hogy váltsák be.
Visszatérve a patikára. A munkaidő reggel fél kilenctől este fél hatig tartott, de közben volt egy órás ebédszünet is, illetve az angoloknál szokás cigiszünet / teaszünet adása is, így minden második órában elmennek 15 perces pihenőkre, mert nem szabad a szegény dolgozókat ám leterhelni. Ezeket be is tartatják a dolgozókkal és engem is többször noszogattak, hogy menjek fel és igyak egy kis vizet. Akkor volt alkalmam csevegni pár szót a munkatársakkal, mert lent szigorúan csak a vásárlóké az elsőbbség és nem lehet magánbeszélgetést folytatni. Ugyanezért nem lehet mobil sem senkinél és egyébként is féltek attól, hogy majd valaki a saját zsebére elkezdi feltöltögetni a mobilját a kasszánál.
Ami a kasszákat illeti, itt minden érintőképernyős. Kaptam még tegnap egy hatjegyű számsort, ami minden egyes vásárló előtt be kell ütni. Ezzel elég nehezen tudtam megbarátkozni, mert felesleges bónuszkörnek gondoltam, de így azonosítják be, hogy ki szolgálta ki az illetőt és a kamerán keresztül is figyeltek mindenkit, hogy kezd el a saját szakállára dolgozni. Kicsit nehezen boldogultam a kasszával, mert annyi funkciója volt és a betegek is letámadtak ilyen-olyan ügyes-bajos dolgokkal (pl. áru kicserélés, hűségkártyák, ajándékkártyák), hogy szinte mindig segítséget kellett kérnem. Aztán néha a kassza se nyílt ki, néha én felejtettem el visszaadni, de ilyenkor meg már röviden jegyzőkönyvezni kellett egy blokkpapírra, hogy miért is nyúltam bele a kasszába eladás nélkül újból. Nehéz volt ezt a sok szabályzatot betartani, de aztán csak egyre könnyebben ment. Ezt nem is egy nap alatt értettem, hanem jó 2-3 hét kellett hozzá, amíg a legfontosabb funkciók bevésődtek és rutinszerűvé vált.
A hátam mögött lévő gyógyszerrengetegben is helyismeret hiányában problémás volt kiigazodni, de aztán megmutatták, hogy mi szerint vannak csoportosítva a dolgok. A betegekkel való kötelezően felteendő kérdésekről majd később értekezek, mert így is csak a magyar helyzetről akartam írni ma, erre már a pénzeken át a kasszánál tartunk.
Ami engem illett, a nevemet ejtették "Ékos", "Ékosz", "Akosz", "Akos" neveken, de aztán csak sikerült kilyukadni az "Ákoshoz". Én univerzális vagyok ezen a téren, mert akár a "gyere ide" szókapcsolatra is hallgatok. Szerencsére ők nem kezdtek el "Tamáskámnak" hívni, min tudjuk ki...
Az igazi értetlenség Magyarországhoz kapcsolódott. Nem igazán tudták hova tenni, de nem csak a munkatársak, hanem az átlag angolok is, amikor néha bátorkodtam beszédbe elegyedni velük. Néhány érdekes kérdés, amit feltettek:
- Magyarország az Európai Unió része?
- Magyarország mediterrán ország?
- Határos Törökországgal?
- Kaukázusban van?
- Anyám háza a tengerparton áll?
Ez utóbbit el is meséltem pár barátomnak viccesen, hogy már-már rálátok a Fekete-tengerre, hallom a sirályokat és a tenger hullámzását, érzem a sós levegőt, csak az a fránya Kárpátok kitakarja a látóteremet... A lényeg, hogy óriási sötétség van a fejekben, mert egy kalap alá vagyunk véve, így cseh, lengyel, szlovák, magyar vagy román nekik egy kutya. Néha azt éreztem, hogy a La Manche csatornánál megáll a civilizáció és talán még a múltjuk miatt ismerik a franciákat, németeket és esetleg az oroszokat, de mi a térképen sem vagyunk rajta. Az egyik vásárlóm és a boltban is az egyik eladó a "hungry" szóra asszociált, amikor az országunk nevét hallotta, de erre most mit mondjak? Szegény törökök a pulykával nem jártak jobban (ld. turkey vs. Turkey).
Aztán az első napokban annyira nem is volt lehetőség kibontakozni, mert ebben a hierarchikus rendszerben mindenki a saját feladatával volt elfoglalva. Engem beraktak a "Healthcare" részbe, ahol azokat a gyógyszereket kell az asszisztensektől kérni, amelyek "pharmacy only" - P jelzésűek. Ez egy közbenső kategória a vény nélküli ("over the counter" - OTC) és a vényhez kötött gyógyszerek ("prescription only medicine" - POM) között. Így tehát itt próbáltam helyt állni a kasszánál és mivel nagyon nagy forgalmú patikába kerültem, így ez elég nehéz volt.
Kezdetben még az érméket sem ismertem, mivel itt a papírpénzek mellett van 2 és 1 fontos, majd 50, 20, 10, 5, 2 és 1 pennys érme. Ám hogy ne legyen egyszerű az élet, az egy fontosoknak a királyságtól függően változik a hátoldala, így az euróhoz hasonlóan legalább 4-5 fajtát láttam már. S mivel korábban csak az angliai nyaraláskor volta a kezemben font, ez azért kevés volt, hogy memorizáljam őket. Aztán szerencsére a kasszában is sorrendben vannak, de ami igazán leegyszerűsítette a dolgot, hogy eltér a színük. Ez pont a hozzám hasonló birkáknak találták ki, mert az egy és két fontos aranyszínű. A két fontos még hasonló is a mi 100 forintos érménkhez, mert a pereme arany, de belül meg bronz. Aztán az 50, 20, 10 és 5 fontos érmék ezüst színűek, míg a semmire nem alkalmas 1 és 2 pennysek pedig bronz színűek. Ha eddig bírtatok követni, akkor azt is megemlíteném, hogy méretben is vannak ingadozások, mert felváltva jön egy kicsi, egy nagy. Tehát a 2 penny nagyobb az 1 pennysnél, de az öt pennys méretben a mi egykori egy forintosunkhoz hasonló. A 20 pennyseknél még az a kis trükk is előfordul, hogy nem kör alakúak, hanem nyolcszögletűek. Én csak hálát adhatok az égnek, hogy a korábbi váltópénzektől már megváltak, mert éppen elég ezt követni. A wikipediára itt rákattintva lehet látni, hogy a két fontosak a címért teszik ki. Nos, ez eddig nem tűnt fel, mert ki fogja így tenni az asztalra és kirakót játszani velük? Az egy fontosok hátoldalát pedig itt lehet megcsodálni. Most legalább én is tanultam valami újat és nem túloztam, amikor legalább öt fajtát emlegettem, mert 17 (!) van belőlük, attól függően, hogy éppen hol verték őket (Wales, Scotland vagy North-Ireland). A lényeg úgyis a méret és a szín, tehát aki ezt begyakorolja, utána már nem annyira bonyolult....
Csak megjegyezném itt, hogy pár nappal később a Morrison nevű hipermarket bejáratánál egy olyan gépet is láttam, hogy a sok aprót bele lehet dobni, aztán a beépített lyukak eleve szelektálják az érméket, majd beváltják nagyobb címletre. Egyszer ki kellene próbálni, mert a sok kis apróság eléggé húzni szokta a pénztárcámat és a boltban ki szoktam tenni az asztalra, hogy váltsák be.
Visszatérve a patikára. A munkaidő reggel fél kilenctől este fél hatig tartott, de közben volt egy órás ebédszünet is, illetve az angoloknál szokás cigiszünet / teaszünet adása is, így minden második órában elmennek 15 perces pihenőkre, mert nem szabad a szegény dolgozókat ám leterhelni. Ezeket be is tartatják a dolgozókkal és engem is többször noszogattak, hogy menjek fel és igyak egy kis vizet. Akkor volt alkalmam csevegni pár szót a munkatársakkal, mert lent szigorúan csak a vásárlóké az elsőbbség és nem lehet magánbeszélgetést folytatni. Ugyanezért nem lehet mobil sem senkinél és egyébként is féltek attól, hogy majd valaki a saját zsebére elkezdi feltöltögetni a mobilját a kasszánál.
Ami a kasszákat illeti, itt minden érintőképernyős. Kaptam még tegnap egy hatjegyű számsort, ami minden egyes vásárló előtt be kell ütni. Ezzel elég nehezen tudtam megbarátkozni, mert felesleges bónuszkörnek gondoltam, de így azonosítják be, hogy ki szolgálta ki az illetőt és a kamerán keresztül is figyeltek mindenkit, hogy kezd el a saját szakállára dolgozni. Kicsit nehezen boldogultam a kasszával, mert annyi funkciója volt és a betegek is letámadtak ilyen-olyan ügyes-bajos dolgokkal (pl. áru kicserélés, hűségkártyák, ajándékkártyák), hogy szinte mindig segítséget kellett kérnem. Aztán néha a kassza se nyílt ki, néha én felejtettem el visszaadni, de ilyenkor meg már röviden jegyzőkönyvezni kellett egy blokkpapírra, hogy miért is nyúltam bele a kasszába eladás nélkül újból. Nehéz volt ezt a sok szabályzatot betartani, de aztán csak egyre könnyebben ment. Ezt nem is egy nap alatt értettem, hanem jó 2-3 hét kellett hozzá, amíg a legfontosabb funkciók bevésődtek és rutinszerűvé vált.
A hátam mögött lévő gyógyszerrengetegben is helyismeret hiányában problémás volt kiigazodni, de aztán megmutatták, hogy mi szerint vannak csoportosítva a dolgok. A betegekkel való kötelezően felteendő kérdésekről majd később értekezek, mert így is csak a magyar helyzetről akartam írni ma, erre már a pénzeken át a kasszánál tartunk.
Olvass tovább!
