2010. április 1., csütörtök

Én és az RPSGB tagság

A blogot alapvetően azért hoztam létre tavaly nyáron, mert akkor már függőben volt a terv, hogy szeretnék Angliában gyógyszerészként dolgozni. Az RPSGB nem más, mint a Royal Pharmaceutical Society of Great Britain, azaz a Nagy Britannia-i Királyi Gyógyszerészeti Társaság, rövidebb címén az angol gyógyszerészkamara. Ennek lettem a tagja, még ha éppen a bolondok napjára is esett és már-már ironikus volt az időpont.

A tagság ugyanis alapvető fontosságú, hogy elinduljalak Angliába, mert ha nem szerepelek az adatbázisukban, akkor kalandom itt véget is ér és nem dolgozhatok. Tegnap végre feltöltöttek az adatbázisba, amit meg is nézhettek erre a linkre kattintva.

A kivándorlásom vagy nevezzük csak simán kinti munkavállalás okairól, a felvételi eljárásról, a lehetséges városokról és a kinti életről majd hosszasan mesélek később a blogban, csak eddig nem akartam semmit sem elkiabálni. Igyekszem a gyógyszerész kollégák számára hasznos információkat is majd megemlíteni, miközben azért a "civil" foglalkozásúakat is elszórakoztatni.

Mivel most az RPSGB tagság valósult meg, így az időrendiséget picit felrúgva ezen regisztráció folyamatának bemutatásával kezdeném a mesélést.

2009. december eleje - megkaptam a második állásajánlatot, amely Fakenhamről szólt. Akkor már eldőlt, hogy szeretnék kimenni, így még az ünnepek előtt gyors ügyintézésbe kezdtem.

2009. december közepe - meglátogattam a korábbi munkáltatóimat, akik írtak nekem munkáltatói igazolásokat, illetve a Belügyminisztériumtól kértem postai úton erkölcsi bizonyítványt. A Városházán is jártam, ahol 2000 forint illetékbélyegért adtak angol nyelvű anyakönyvi kivonatot. Ezután pár hét szünet jött, mert már csak az új évben folytatódott az ügyintézés.

2010. január eleje és közepe - a jelenlegi és az egyik előző főnökömtől kértem referencia levelet, amely abból állt, hogy dicsérniük kellett a munkabírásomat és a szakmai hozzáértésemet. Ez nekem roppant furcsa volt, mert eddigi munkahelyváltásaimnál nem igazán kellett ilyen jellegű öntömjénezés és nem is rajongok azért, ha dicsérgetnek. Nem is értettem, hogy mire is jó ez pontosan, hiszen egy levélben mindenki azt ír, amit akar, de egy munkavállaló értéke nem feltétlenül ebből fog kiderülni. Végül ők szépen átolvasták és elfogadták az együtt megírt leveleket.

Közben el kellett mennem igazolványfotókat is készíteni. Ez sem ment persze egyszerűen, mert törvényszerű volt, hogy az első szérián végül a szemüvegemen tükröződött az egyik lámpa fénye és az RPSGB leírásában pontosan szerepelt, hogy milyen feltételekkel fogadnak el fotókat. Még az is meg volt szakszerűen szabva, hogy ne vágjak arcokat és ne takarjam ki az arcomat semmivel, mintha legalábbis rendőrségi adatbázis számára készülnének. A fotók elkészülte volt a könnyebb dolog, még ha sosem felejtem el, ahogy biciklivel mentem szépen nyakkendőben, ingben és felül öltöny felsőben, mint aki csak félig öltözött ki egy színházi estére. A képek sorsa ugyanis az volt, hogy egy legalább 2 éves ismeretségből származó ismerősöm dedikálja a hátoldalát és írja rá, hogy valóban én szerepelek rajta. Mellékeltek hozzá még egy olyan okmányt is, amelyben bekérték a dedikáló adatait és elérhetőségét. Itt végül elsőnek Pálmát, legjobb barátomat választottam, de aztán hiába ismerjük egymást 17 éve, de kikötés volt az is, hogy lehetőleg gyógyszerészeti pályámmal kapcsolatos emberke legyen az illető. Így fájó szívvel, de kedvenc házi pszichológusomtól autogramjától megváltam és végül második főnökömet kértem fel a harci feladatra.

Aztán még az EEKH számára is kellett eljárási díjat (kb. 2*18375 = 36750 Ft) fizetni, hogy elküldjék a következő két nyomtatványt:
- Certificate of Good Standing (Jó hírnevet tanúsító hatósági bizonyítvány)
- Certificate (Hatósági tanúsítvány)
A második elvileg a konformitást igazoló papír, de aztán később csak ilyen egyszerű nevet kapott az EEKH-tól. De ne ugorjunk előre, mert mivel Nyíregyházán élek, így nem röppenhettem be 10 ezer forintos vonatjeggyel minden nap Budapestre. A banki átutalást választottam, ami egy szokásostól eltérő formanyomtatvány kitöltésével folytatódott, mivel angol számlára ment az összeg. Másnap vissza kellett mennem és hivatalos banki igazolást is kérni az Erste Banktól, hogy tényleg elküldték a pénzt.

A banki megpróbáltatások nem értek ennyivel véget, mivel az RPSGB egy csinos jelentkezési díjat (application fee) is kért (kb. 102 font, azaz durván 31000 forint). Hogy ne legyen ilyen egyszerű a történet, nem lehetett közvetlenül utalni és csekken sem befizetni. Éppen ezért ezt csak úgy tudtuk megoldani, hogy az A-Team birminghami irodájának utaltam a pénzt, akik utána csekkszelvényt már tudtak benyújtani a kamara felé.

S volt még egy, ha jól számolom ötödik műsorszám is, amely az orvosi igazolás volt angolul, hogy nincsen semmi munkát akadályozó bajom és mehetek ki mérget keverni. Decemberben már jártam a doktornőmnél és elkövettük azt a hibát, hogy akkor ráírtuk a dátumot a lapomra, mert később derült ki, hogy az összes okmányon ennek egyeznie kell. Ezért most szépen megint felkerestem és készségesen kitöltött mindent újból.

2009. január 28. - elutaztam Budapestre az A-Team Hungary már jól ismert irodájába. Ott az egyik kedves alkalmazott, Andi segített, hogy hová is menjek tovább a fővárosban. Az angol kamara ugyanis bekért még pár okmányt, ami egész pontosan abból állt hogy le kellett az "orvos" szó miatt fordíttatnom a korábban említett egészségügyi igazolásomat. Ugyanígy járt a Debrecenben kapott diplomám angol nyelvű fordítása is, mivel ott is a pecsétet szakfordító irodával kellett lefordíttatni. Szerencsére a többnyelvű anyakönyvi kivonattal jól jártam, mert abba már nem tudtak belekötni, így azt elfogadták. Emellett még fordíttatnom kellett az EEKH - Elektromos Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által éppen ősszel újabb 5 évre meghosszabbított működési engedélyemet igazoló kártyám két oldalát is, így végül a négy oldal együtt került 10 ezer forintba. A fordítást így is pár nappal későbbre vállalták el.

Aznap még közjegyzőnél is jártam, mivel az útlevelemről, a működési engedélyemről és a diplomámról angol nyelven is kértek igazolást. A négy oldal itt végül csak kb. 4400 forintba került. Kicsit ugyan zokon vettem, hogy nem vállalták ott élőben, és ezeket ott kellett hagynom eredetiben, mert nem szívesen adtam ki a kezem közül a dokumentumokat. Ezeket később a korábban említett ügyintéző hölgy adta vissza, amikor február 7.-én megint Budapestre mentem, hogy a csillagkapus fórumtalálkozón részt vegyek.

Az ügyintézés rám eső része tehát itt egyelőre lezajlott. Andi elküldte a papírjaimat az EEKH felé. Itt meg tudjátok nézni pdf formátumban, hogy tulajdonképpen mit is kértek be. Elvileg az ő részükről már mindent adott volt és mivel én három évnél korábban végeztem, ezért kellett a jó hírnevet és a szerzett jogot ennyi papírral igazolnom. A fordítások és a közjegyzés után pedig elvileg az RPSGB számára is minden okmányom készen állt, de a biztonság kedvéért még az A-Team angliai és romániai munkatársai is átnézték a papírokat, nehogy akár egy vessző hiba is legyen. Engem így is már megkavart, hogy akkor ékezettel vagy ékezet nélkül töltsem ki a nevem vagy éppen hogyan is írjam alá. A "dr." cím meg eleve nem is használható kint, de azon annyira nem is keseregtem.

2010. február 5. - írtam egy szívhez szóló emailt az EEKH számára, hogy beérkeztek-e az okmányok. Meglepő módon már fél vagy egy órán belül válaszoltak emailben és közölték, hogy ugyan befutott február 2.-án a csomag, de 22 nap az eljárási idő, amit majdnem az utolsó napig várva ki is töltöttek. Ez perdöntő volt a folyamat időbeli lefutását nézve, mivel az RPSGB az EEKH-ra várt.

2010. február 28. - majdnem a névnapomon kaptam egy ajánlott csomagot az EEKH-tól, amiben benne lapult 2 angol és 2 magyar nyelvű lepecsételt igazolás. Értelemszerűen felrémlett bennem, hogy bár csatoltam a kérvényt nekik, hogy ezeket a dokumentumokat eredetiben küldjék el közvetlenül az RPSGB-nek, valahogy mégis nálam kötöttek ki. A dátum alapján február 23.-án voltak kiállítva. Mondanom sem kell, hogy írtam egy levelet nekik, amiben rákérdeztem, hogy akkor most merre is tartanak az igazolások, erre közölték, hogy ők eleve emailben adták fel nekik. Mit ne mondjak, ez azért szíven ütött ennyi pénzért és sosem derült ki, hogy akkor most előzetes email után valóban elküldték-e nekik postai úton is vagy sem.

Ezután újabb várakozás következett, miközben nekem fel kellett mondanom a munkahelyemet április elsejével, mert nem igazán volt rá lehetőség, hogy csonka hónapban is esetleg dolgozhassak. Így szép lassan azért elkezdtem morogni, mert nem akartam két szék közzé esni, hogy itt már felmondok, ott meg még nem él a munkaviszonyom. A tanúsítványoknak, illetve az A-Teamnél lévő papírjaimnak és a csekkszelvénynek ugyanis egyszerre kellett volna befutnia úgy, hogy közben még egyik se legyen 3 hónapnál régebbi.

2010. március 11. - a kamara megerősíti, hogy megkaptam mindent és most kezdődik el a tényleges felvételi folyamat. Az előbbi aggodalmam csak tovább fokozódott.

2010. március 24. - csütörtök délután jött egy újabb email, amiben közölték, hogy a jelentkezésem lezárult és most már a regisztráció következik. Ehhez megint ki kellett tölteni pár nyomtatványt, amelyben többek között személyes adatokra kérdeztek rá megint. Volt benne egy önkéntesen kitölthető kérdőív arról, hogy milyen rasszba tartozom és mi a vallásom. A lényeg azonban a 202 fontnyi (60000 forint) regisztrációs díj (registration fee) befizetése volt. A korábbi bónuszkör helyett itt megint mást találtak ki, mert a kártyaszámomat kellett megadnom egy újabb formanyomtatványon, amiben hozzájárulok, hogy levegyék a pénzt, mintha online vásároltam volna az Amazonnál.

2010. március 25. - péntek délben feladtam a levelet mindennel megfejelve (légi posta, ajánlott, térti vevényes).

2010. március 30. - újabb email, hogy a regisztrációm is kész és 10 munkanapon belül iktatnak.

2010. április 1. - meglepő módon az előbbi már másnapra meg is történt és kamarai tag lettem hivatalosan is.

Teljes jogú tag majd akkor leszek, ha letettem a három hónapos próbaidő végén lévő záróvizsgát, mert utána már magamtól is expediálhatok. A városom helyett is valamiért a lakcímemet tették ki a honlapra, de ezt majd úgyis módosítom majd, ha beálltam. A lényeg úgy is az, hogy mivel RPSGB tag lettem, így akár másnaptól már lehetne dolgozni.

Ezzel zárult végül ez a hosszadalmas procedúra és én boldogan osztottam meg ismerőseimmel is a hírt, még ha ők nem is tudhatták, hogy milyen hosszú utat jártam be eddig. Mellette még most zajlik az "angol bankszámla projekt" is, de arról majd egy külön bejegyzésben értekezem.


Olvass tovább!

Nancy Ajram - Marathon

Hosszas keresés után végre megtaláltam ezt a számot!
A történet úgy kezdődik, hogy a tavalyi egyiptomi nyaralás előtt jártam párszor az Index Hurghada fórumában, hogy a szállodákról és az országról tájékozódjak. Az utazás előtti lelkesedésem odáig fajult, hogy elhatároztam, hogy pár szót vagy legalább a betűket megtanulom arabul. Az egyik felhasználó nagyon lelkes volt a nílusi hajóút kapcsán és küldött nekem pár arab zenét, úti szótárt és nyomtatható egyiptomi térképeket. Még nem is láttam ilyen önzetlen segítséget a neten egy idegentől és jól esett a kedvessége.

Az elküldött fileok között volt Nancy Ajram száma is, amelyből akkor és most se értenék egy árva szót se, ha nem lelem meg most feliratozva a YouTubeon. A szám a maratonfutásról és a szerelemről szól röviden, de maga a dal úgy megmaradt bennem, hogy többször meghallgattam egymás után akkor ősszel és most is. Azóta kiderült, hogy Nancy Ajram libanoni, de szép sikereket ért el az egyiptomi fiatalok körében is. Ez a pörgős száma valószínűleg mindig egyiptomi utazásomat fogja eszembe juttatni. Remélem tetszeni fogtok nektek annak ellenére is, hogy természetesen a hölgy arabul énekel a társaival (Yuri Marqadi, Dina Hayek, Haifaa Wahby és Joe Ashqar) együtt.



Itt van a latin betűkkel leírt szövegkönyv:

elhagni elhagni
rah tesbagni
lagini belagik
men houn lahouni
shrik enta shrik
bel beit ma bkhalik
gom ehagni we sbagni
bel marathon
sghir wala kbir ma trah ma betkoun
a tebea asir andek marathon
helwi el haraki fiha baraki
gom elhagni rah tesbagni
afen shababek
law farah be dwabek
betol btethalek
wel roh btetjalah
kel denie kela
betnadilek yalllaaa


Ez pedig már egy még gyorsabb feldolgozás, amit picit áthangszereltek:



Nancy Ajram hivatalos oldala
Nancy Ajram a magyar wikipedián



Olvass tovább!