2010. április 30., péntek

Nem ér a nevem

Egy kis csapongás közepette, most hirtelen a mai naptól folytatom a blogot, aztan majd meglátjuk, hogy mennyit tudok meg begépelni az elmúlt napok eseményeiből. Ma nem volt igazan jó napom. Már reggel megint úgy keltem fel a teljesen kihűlt szobában, hogy éreztem, hogy a torkom kapar es mar sejtettem, hogy ennek nátha lesz a vége. Reggel meg egy utolsó pillantást vetettem a HomeLetes papírra, ami az albérlethez kell és a tervek szerint az ebédszünetben akartam visszavinni.

Aztán szépen lementem reggelizni, ahol mar megint az unalmas menüből kellett választani, de legalább most megint volt lazac, ami hol van, hol nincs játékot szokott játszani ebbe a csoda hotelben. A pincértől külön kertem, hogy ne rántottat, hanem tükörtojást hozzon hozzá mert mar az első nap tapasztalataiból okulva nem akartam, hogy ezt a vizes-olajos-tejes rántottát fogják az egyébként kiváló es elit csemegéhez adni. Persze elnézték és kihozták a rántottát. Én megint neki veselkedtem, hátha időközben változott az íze, de a villa most is megállt a számban és enyhe émelygés tört rám, így végül ott hagytam.

A munkahelyen semmi különös nem történt délelőtt. Próbáltam simulékonyan itt és ott is lenni, de mostanában többnyire a vényköteles részleg tárájánál voltam az emberhiány miatt. Ma végre sikerült az ebédidőm beosztását is tisztázni, igy minden nap 1/2-től 1/2 3-ig tart. Legalábbis ezt hittem, mert aztán csak csereberélték. A tízórai szünetben (angolul tea break, azaz teázási szünet) megkérdeztem az egyik középvezetőt, hogy ki legyen a munkáltatói referenciám és végül nem a helyi még nagyobb főnök, hanem ő vállalkozott, hogy a nevét, rangját es telefonszámát adja a nemes feladathoz.

A robot utan ki is hasznaltam az alkalmat es elmentem a helyi Barclays bankfiokba, ami nem messze a munkahelyemtol eppen az Elizabeth Duke's Head Hotellel szemben van. Szepen kivartam a sort, majd pont az a no szolgalt ki mint eloszot. Udvariasan elmagyaraztam, hogy immaron az angol es magyar kartyam birtokaban szeretnem a magyar szamlamrol a penzt atteni az angol szamlamra. Meg is ertette a feladatot, de azt mondta, hogy nem tekinthet bele meg az egyenlegembe sem. Elutazasom elott tudtam, hogy mennyi van rajta es azota, hogy mennyit vettem ki, de nem is ertettem, hogy mi a gond ezzel, hiszen mindket kartya es mindket szamla az en birtokomban van. Meg azt is megkerdeztem tole, hogy melyik olcsobb a kozvetlen utalas vagy ha automatabol kiveszem a penzt es beviszem neki, mert igy is, ugy is a sejtesem szerint 2%-t elbukok. Elment megkerdezni meg valakit, majd vegul a kezembe nyomott egy nemzetkozi szamlazassal foglalkozo telefonszamot. Fel is hivtam a bankfiokba, mikozben veletlenul az egyik Ally McBeal mp3-t is elinditottam, igy egy kicsit zeneltem a helyieknek, mert vagy 10-15 masodpercig nem tudtam leallitani. Utana csak letrejott a kapcsolat es az ugyintezo no kimerito alapossaggal megkerdezte a csaladi nevem, a szuletesi datumom, a kartyam utolso negy karakteret, anyam csaladnevenek utolso ket karakteret, aztan... Nos, aztan lejart az egyenlegem a "3" halozaton, amirol mar tegnap este SMS-t is kaptam, majd meg a vonal is megallt.

Ezekutan elmentem a Missops (vagy valami ilyesmi) nevu ugynokseghez, ahol leadtam a papirjaimat, majd elmentem a helyi "3" boltba, hogy angolosan kifejezve magamat pop-upoljam a mobilomat. Az undokabb cseled dolgozott ott, aki meg felig gunyosan meg is kerdezte, hogy meg mindig a Samsung mobilom van-e. Mondtam neki, hogy igen, aztan azt is, hogy a Skype altal SMS-ben megkuldott link ellenere megsem tudtam eltolteni a Skypeot, mert megallt egy biztonsagi hibara hivatkozva. A reakcioja egy rovid lesajnalas ("en megmondtam" nezes kozismertebb neven) volt, majd utana megkerdeztem, hogy akkor a mostani, uj angol szamom SIM kartyajara nem lehet a havi 15 fontos vegtelen wapos csomagot feltenni. Erre kozolte, hogy uj SIM kartyat kell adni hozza, amin en ertetlenkedtem, aztan miutan rakerdeztem hebegett valamit arrol, hogy a meg ujabb angol szamra at lehet kuldeni ingyen a regebbi angol szamra erkezo hivasokat ingyen. Ekkor mar kicsit felment bennem a pumpa es mivel a bankot akartam elintezni a rendelkezesre allo szuk egy oraban, igy vegul csak egy sima 20 fontos feltoltest kertem.

Visszamentem a patikaba es az emeleti pihenoben feltoltottem a mobilom, majd csak kimentem a folyosora, hogy a konyvet olvaso es kavet iszogato kollegakat ne zavarjam. Megint felhivtam az ugyintezot, aki immaron nemet valtott menet kozben, de a hivasom alapjan mar legalabb nem kerdezte vegig a kerdeseket. Elmondta, hogy nem tudnak ugy utalni, ahogy kertem, aztan vegul abban maradtunk, hogy akkor automatabol inkabb felveszem a penzt. Vegul mar nem mentem vissza a bankba, mert a 15 perc erre a kiveszem-beteszem (ld. "hasi tasi nem ker kodot" reklam) jatekra keves lett volna. Ugyhogy semmi ertelme nem volt a mai napi banklatogatasomnak.

A magyar egyenleg azert kellett volna, mert par napja, amikor feladtam a munkaugyi kozpontos papiromat, akkor annak a dijat a magyar szamlarol kivantam volna levonatni, ezert sem lehetett volna azt, hogy total kinullazom. Az Erste Bank par szaz forintos havidijarol nem is beszelve, ami miatt muszaj lett volna par ezrest rajta hagyni, mivel ugy gondoltam, hogy ha anyagilag megis megszorulnek, akkor a csaladomnak egyszerubb lesz arra a szamlara betenni, amit itt meg ki tudok venni.

A munkahelyen a pozitiv meglepetes az erdelyi leanyo, Tunde feltunese volt, aki hozott nekem egy helyi ujsagbol egy berendezett lakasrol szolo hirdetest es mivel ok lattak a parjaval, igy nagyon meggyozoen javasolta, hogy hivjam fel a szamot.

Kozben en egyre rosszabbul ereztem magam a natha miatt, ami talan annak is koszonheto, hogy egyfolytaban megy a legkondicionalo, ahova beosztottak. A szunetben ert bankos es mobilos incidens utan meg este betevedt egy undok banya is, akit megkertem, hogy irja le a csaladnevet egy papirra, mert mostanaban ezt a modszert talaltam ki, ha erthetetlen nevekkel bombaznak. Erre kikelt magabol, hogy o nem szereti, ha nem ertik meg elsore, amikor a gyogyszerert jon es aztan szepen megtagadta, hogy a nevet leirja. Az egyik kolleganomnek vegul lepasszoltam, de utanas a maradek fel oraban ugy voltam a patikaban, mint akit leforraztak. Aztan az egyik kolleganom latta rajtam, hogy kiakadtam, ezert vigasztalni kezdtek egy kisebb kifakadas utan, hogy ilyenek mindig is lesznek es masok mar azt mondtak nekik mar az utcan is, hogy en milyen kedves es udvarias vagyok. A dicseret jol esett, de valahogy nem tudtam most felderulni. Amikor ugyanis kivisszuk a csomagot a betegeknek, akkor ugyis megkerdem megint a nevet es a lakcimet, tehat nem ertettem, hogy a neninek miert volt a keresem oly teljesithetetlen...

Szepen hazamentem az erosodo szelben es lehet hiba volt, hogy ilyen nathasan csak az oltonyfelso volt rajtam. Felmentem a szobamban es vegul csak felhivtam a hirdetest, igy holnap megyek lakasnezobe del tajban. Itt most harom napos unnep lesz, mert a majus elso hetfoje "bank holiday", azaz munkaszuneti nap. Lesz valamilye futoverseny es a hotelem melletti teren szinpad is, mert mar elkezdtek a kordonokat hozni. Egy gyors es finom vacsora utan a szobamban vegul ugy gondoltam, hogy csak megnezem mar ma este kivulrol a lakast, amit holnap fogok megnezni, aztan nem a szobaban tunyulok, hanem a leheto leghosszabban kiirom magam a konyvtarban. Ennek az eredmenyet lathatjatok most 36 perc alatt. Mara talan ennyit, aztan most vissza a multba!

Olvass tovább!