Fél év késéssel ugyan, de végre bemutatták a Harry Potter hatodik részét.
A filmről olvastam pár előzetes kritikát és bevallom, hogy sokkal rosszabbat vártam. A rajongók azért fanyalogtak, mert itt-ott átírtak pár részletet. Pár dolgot én se így valósítottam volna meg, de még így is egy szórakoztató filmet kapunk. Ehhez azért tudni kell, hogy maga a könyv is nagyon lassú mederben halad, hiszen egy csomó időt szentelt Rowling a főgonosz, Voldemort múltjának, ami gyakorlatilag egy második főszálként végigment a cselekményben. A filmben ezeket a részeket igyekeztek rövidre fogni, ami talán nem is baj, mert Voldemort szüleinek sorsa annyira nem is érdekelt az undorító nagypapa miatt. Végső soron még beágyazhatják az utolsó rész két filmben előadott cselekményében.
Tehát visszatérve az akcióhoz, a legelején van egy pluszban kitalált látványelem, ami nagyon mutatós és néha egy katasztrófafilmben sincs ilyen. Aztán az látvány orientált részek háttérbe szorulnak és még a hozzám hasonló effekt őrültek sem tombolhatnak, hiszen ebben a részben nincsen semmilyen mesebeli lény, ha az ostorral csapkodó növényeket Bimba professzor termében vagy a végén a sok-sok Gollam jellegű zombit nem számoljuk annak. A film közepén be van ékelve egy szintén látványos Odú elleni támadás, ami még csak véletlenül sem szerepelt a regényben. Meglehetősen látványos és utána pedig már az a félelmetes, ahogy a nádasban lesnek rájuk a Halálfalók. Hangulatát tekintve az engem jobban megfogott effekt nélkül, mint a végén lévő tavas jelenet. Páran merészkedtek ezt a Gyűrűk urához hasonlítani, de azért messze volt ez Mória bányáitól. Látványos és pazar számítógépes trükkök kiszolgálják a filmet sok helyen. A kedvencem talán a hoppanálás, a Merengőbe tekintés utáni emlékek füstből való anyagiasulása és persze a végén Dumbledore tűzvihara.
A film másik fő erénye számomra a tinik szerelmi élete és a hozzá kapcsolódó humor. Nekem ez bejött, mert nem volt bántó vagy tolakodó. Pár kritikusnak nem tetszett az ifjak színészi játéka, de szerintem megfeleltek. A legjobb a Hermionét és a Dracot játszó két színész. Előbbi az érzelmek széles skáláját képes előadni és talán van esélye majd a skatulyából később kitörni, míg az utóbbi valami káprázatos a végső jelenetben, amikor lefegyverzi Dumbledore professzort, ami ugyebár kiemelkedő fontosságú a későbbi történetben. A tanárokat játszó színészeket pedig nem kell bemutatni, hiszen az angol színészet legjobbjai. Egyedül Emma Thompsont sajnáltam, hogy még egy nyúlfarknyi jelenetben sem mutatták, de emlékeim szerint Trelawney szerepe is csak a jóslatra korlátozódott.
A filmen sikerült többször is felnevetnem, ami még vígjátékoknál sem mindig fordul elő, illetve a rendező Yates váratlanul olyan elemeket is beletett a filmbe, amitől mindenki megijedt vagy felszisszent. Ilyen volt a lebegő lány, a mérgezés és a vízből kinyúló kar. Ez azért elég mellbevágó volt, tehát a rendező jól zsonglőrködött az érzelmeinkkel.
A HP6 tehát egy jól összerakott iparosmunka. A két és fél óra szépen elröppent és nem éreztem semmit sem feleslegesnek, mert szívem szerint akár hat órás filmre is beültem volna. Mindenki hozza a kötelezőt és nem is tudtak nagyon hibázni. Egyedül a cselekmény módosítást nem kellett volna, hiszen a végén Draco Malfoy egész tevékenysége értelmét vesztette azáltal, hogy a Halálfalók nem csináltak semmit sem az iskolába érkezés után. A készítők ígérete szerint a nagy csatát meghagyják a HP8 filmre. A másik fő hiba, ahogy a padláson Harry tétovázik, miközben a regényben Dumbledore elég jól lerendezte egy falra ragasztó bűbájjal, hogy még csak véletlenül se legyen döntési lehetősége. A temetés kihagyása pedig hiba volt, de mivel most is a film közvetlenül az előzőt folytatta, így nem lepődnék meg, ha a HP7 azzal kezdődne.
Páran a Star Wars V - A Birodalom visszavág című epizódok hasonlították a HP6-t. Ám végül is ez a sorozatok lényege, hogy a közbeékelt részek átvezetők legyenek. A cselekmény és Harry világának egész sorsa úgy is az utolsó két részben dől majd el és ez a mostani valóban csak alapozás jellegű volt. Ám ahogy fentebb írtam, maga a regényciklus szerkezete is ezt követi, tehát nem igazán tudták volna még pörgősebbé tenni, még ha akarják sem. A film egyik fő erénye számomra mégis az maradt, hogy sikerült összekötniük a korábbi részekkel a történetet, így láttunk régebbi díszleteket, szobákat, tárgyakat és valóban a különböző rendezők által gyártott részek egyre inkább egésszé állnak össze, ahogyan ezt az írónő is akarhatta.
Úgyhogy én azt mondom, hogy aki eddig is imádta ez a mesevilágot, az feltétlenül nézze meg. S ha csalódott távozna, akkor pedig olvassa el újból a regényt. Nekem nagy élmény volt így is a korábbi részekbe belelapozni, mert immáron a film szereplőivel tudtam elképzelni a vásznon meg nem jelenő részeket is.
IMDB
Trailer
A filmről olvastam pár előzetes kritikát és bevallom, hogy sokkal rosszabbat vártam. A rajongók azért fanyalogtak, mert itt-ott átírtak pár részletet. Pár dolgot én se így valósítottam volna meg, de még így is egy szórakoztató filmet kapunk. Ehhez azért tudni kell, hogy maga a könyv is nagyon lassú mederben halad, hiszen egy csomó időt szentelt Rowling a főgonosz, Voldemort múltjának, ami gyakorlatilag egy második főszálként végigment a cselekményben. A filmben ezeket a részeket igyekeztek rövidre fogni, ami talán nem is baj, mert Voldemort szüleinek sorsa annyira nem is érdekelt az undorító nagypapa miatt. Végső soron még beágyazhatják az utolsó rész két filmben előadott cselekményében.
Tehát visszatérve az akcióhoz, a legelején van egy pluszban kitalált látványelem, ami nagyon mutatós és néha egy katasztrófafilmben sincs ilyen. Aztán az látvány orientált részek háttérbe szorulnak és még a hozzám hasonló effekt őrültek sem tombolhatnak, hiszen ebben a részben nincsen semmilyen mesebeli lény, ha az ostorral csapkodó növényeket Bimba professzor termében vagy a végén a sok-sok Gollam jellegű zombit nem számoljuk annak. A film közepén be van ékelve egy szintén látványos Odú elleni támadás, ami még csak véletlenül sem szerepelt a regényben. Meglehetősen látványos és utána pedig már az a félelmetes, ahogy a nádasban lesnek rájuk a Halálfalók. Hangulatát tekintve az engem jobban megfogott effekt nélkül, mint a végén lévő tavas jelenet. Páran merészkedtek ezt a Gyűrűk urához hasonlítani, de azért messze volt ez Mória bányáitól. Látványos és pazar számítógépes trükkök kiszolgálják a filmet sok helyen. A kedvencem talán a hoppanálás, a Merengőbe tekintés utáni emlékek füstből való anyagiasulása és persze a végén Dumbledore tűzvihara.
A film másik fő erénye számomra a tinik szerelmi élete és a hozzá kapcsolódó humor. Nekem ez bejött, mert nem volt bántó vagy tolakodó. Pár kritikusnak nem tetszett az ifjak színészi játéka, de szerintem megfeleltek. A legjobb a Hermionét és a Dracot játszó két színész. Előbbi az érzelmek széles skáláját képes előadni és talán van esélye majd a skatulyából később kitörni, míg az utóbbi valami káprázatos a végső jelenetben, amikor lefegyverzi Dumbledore professzort, ami ugyebár kiemelkedő fontosságú a későbbi történetben. A tanárokat játszó színészeket pedig nem kell bemutatni, hiszen az angol színészet legjobbjai. Egyedül Emma Thompsont sajnáltam, hogy még egy nyúlfarknyi jelenetben sem mutatták, de emlékeim szerint Trelawney szerepe is csak a jóslatra korlátozódott.
A filmen sikerült többször is felnevetnem, ami még vígjátékoknál sem mindig fordul elő, illetve a rendező Yates váratlanul olyan elemeket is beletett a filmbe, amitől mindenki megijedt vagy felszisszent. Ilyen volt a lebegő lány, a mérgezés és a vízből kinyúló kar. Ez azért elég mellbevágó volt, tehát a rendező jól zsonglőrködött az érzelmeinkkel.
A HP6 tehát egy jól összerakott iparosmunka. A két és fél óra szépen elröppent és nem éreztem semmit sem feleslegesnek, mert szívem szerint akár hat órás filmre is beültem volna. Mindenki hozza a kötelezőt és nem is tudtak nagyon hibázni. Egyedül a cselekmény módosítást nem kellett volna, hiszen a végén Draco Malfoy egész tevékenysége értelmét vesztette azáltal, hogy a Halálfalók nem csináltak semmit sem az iskolába érkezés után. A készítők ígérete szerint a nagy csatát meghagyják a HP8 filmre. A másik fő hiba, ahogy a padláson Harry tétovázik, miközben a regényben Dumbledore elég jól lerendezte egy falra ragasztó bűbájjal, hogy még csak véletlenül se legyen döntési lehetősége. A temetés kihagyása pedig hiba volt, de mivel most is a film közvetlenül az előzőt folytatta, így nem lepődnék meg, ha a HP7 azzal kezdődne.
Páran a Star Wars V - A Birodalom visszavág című epizódok hasonlították a HP6-t. Ám végül is ez a sorozatok lényege, hogy a közbeékelt részek átvezetők legyenek. A cselekmény és Harry világának egész sorsa úgy is az utolsó két részben dől majd el és ez a mostani valóban csak alapozás jellegű volt. Ám ahogy fentebb írtam, maga a regényciklus szerkezete is ezt követi, tehát nem igazán tudták volna még pörgősebbé tenni, még ha akarják sem. A film egyik fő erénye számomra mégis az maradt, hogy sikerült összekötniük a korábbi részekkel a történetet, így láttunk régebbi díszleteket, szobákat, tárgyakat és valóban a különböző rendezők által gyártott részek egyre inkább egésszé állnak össze, ahogyan ezt az írónő is akarhatta.
Úgyhogy én azt mondom, hogy aki eddig is imádta ez a mesevilágot, az feltétlenül nézze meg. S ha csalódott távozna, akkor pedig olvassa el újból a regényt. Nekem nagy élmény volt így is a korábbi részekbe belelapozni, mert immáron a film szereplőivel tudtam elképzelni a vásznon meg nem jelenő részeket is.
IMDB
Trailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése