A komment.hu oldalon találtam ezt az érdekes blogbejegyzést, amelyet szerintem érdemes minden nyelvtanulással foglalkozónak elolvasnia.
Én támogatom, hogy nyelvvizsga kelljen a diplomához és ez nem azért van, mert már túl vagyok rajta és így már nem vagyok érintett, hanem mert tényleg hasznosnak gondolom, ha legalább az ország értelmisége legalább egy idegen nyelven beszél. Itthon a többség úgysem fog egy átlagosnál jobb, azaz folyékony szinten kommunikálni, mert az többnyire csak külföldön, éles bevetés közben sajátítható el igazán. Ám rémesen kellemetlen, amikor egy magyar csoport elmegy külföldre és annyit nem tud senki sem kinyögni, hogy megkérdezze valamelyik világnyelven, hogy mi mennyibe kerül vagy merre kell továbbmenni.
A legtöbb főiskolás vagy egyetemista pedig már a gimnázium idején megszerzi a nyelvvizsgáját, de ha nem, akkor is van rá három-négy-öt éve. Annyi idő alatt el kell tudni sajátítani egy nyelvet olyan szinten, hogy a manapság egyre több fajta nyelvvizsga típus valamelyikén megfeleljen az illető. Egyébként is vannak olyan tingli-tangli szakok, ahol bőven befér a kredites órák mellé, hogy nyelvórákra járjon. Azt viszont sosem értettem, hogy ha valaki leállamvizsgázott, akkor utána mire vár? Egy év alatt azért a semmiből kiindulva is meg kellene tudni tanulni egy nyelvet, mivel nincs más dolga. Így is van olyan ismerősöm, aki inkább feketén órákat adni diploma nélkül három éve, de nem bír összehozni egy középfokút.
Jobb lenne, ha a nyelvtanulást sokkal komolyabban vennék már az iskolákban is. Visszagondolva a gimis oktatásra, a mi osztályunk nagyon jó ütemben haladt a Headway sorozattal. Mégis kicsit hiányoltam, hogy életszerűbb példákon át tanították volna a nyelvet, amibe a diákokat is jobban bevonják és felkeltik az érdeklődésüket. A tankönyvekben persze többnyire ilyenek voltak, de valahogy úgy érzem, hogy még jobb is lehetett volna, mert azok mesterkéltnek és távolinak tűntek. Nyilván kezdő csoportba nem lehet bedobni kapásból feliratos filmet és erre nem is lenne lehetőség 45 percben, de esetleg nem lett volna rossz diákok által választott dalszövegeket, újságcikkeket vagy netes tartalmakat bevonni a tanmenetbe. Volt pár osztálytársam, akik ugyanis egy szenvedésnek fogták fel az egészet és egyszerűen nem tudták elengedni magukat. Mármint abban az értelemben, hogy a nyelvtanulás szép és hasznos. A tanárnőnk pedig tényleg az egyik legjobb volt, akit ismerek. Egyszerre követelt, de ugyanakkor családiasabb és viccesebb légkört tudott teremteni, mint más órákon. Lehet persze most az idő múlásával szépülnek meg a régi emlékek.
Ám én már 11 évvel ezelőtt érettségiztem 1998-ban és akkor azért nem volt ennyi lehetősége a diákoknak, mint ma. Akkor még nem volt elérhető az internet. Ha egy diák lelkes és szorgalmas, akkor simán talál magának őt érdeklő témájú fordítandó cikket, filmet, sorozatot vagy zenét, tehát közvetlenül tud idegennyelvű anyagokhoz hozzájutni. Nekünk nem volt ilyen lehetőségünk és még a nyelvvizsgát a közismerten nehéz Rigó utca javította. Az írásbeli angolom nekem is harmadjára sikerült, amire nem vagyok túl büszke. Elsőnek próbáltam intellektuálisan gondolatokat közölni, aztán a későbbi próbálkozásoknál már olyan primitív tőmondatokat írtam, hogy ne tudjanak semmibe se belekötni. Így nagy nehezen átvertem a lécet. Ami felettébb bosszantó, hogy a kinyomtatott nyelvvizsga bizonyítványomba a sikertelen írásbelim eredményét is beletették, így akárhányszor a szóbelit fénymásolom, örök emlékként ott maradt az akkor elért pontszámom. Aki ezt nyomdába küldte, az ilyenre miért nem tudott gondolni? Úgyhogy én is eléggé vért izzadtam, mire megcsináltam, de a mai körülmények között biztos vagyok benne, hogy sokkal könnyebben ment volna, mint a technika ilyen szintű előretörése előtt.
Egy közismert szlovák közmondással zárnám ezt a kis gondolatmenetet:
"Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy."
Én támogatom, hogy nyelvvizsga kelljen a diplomához és ez nem azért van, mert már túl vagyok rajta és így már nem vagyok érintett, hanem mert tényleg hasznosnak gondolom, ha legalább az ország értelmisége legalább egy idegen nyelven beszél. Itthon a többség úgysem fog egy átlagosnál jobb, azaz folyékony szinten kommunikálni, mert az többnyire csak külföldön, éles bevetés közben sajátítható el igazán. Ám rémesen kellemetlen, amikor egy magyar csoport elmegy külföldre és annyit nem tud senki sem kinyögni, hogy megkérdezze valamelyik világnyelven, hogy mi mennyibe kerül vagy merre kell továbbmenni.
A legtöbb főiskolás vagy egyetemista pedig már a gimnázium idején megszerzi a nyelvvizsgáját, de ha nem, akkor is van rá három-négy-öt éve. Annyi idő alatt el kell tudni sajátítani egy nyelvet olyan szinten, hogy a manapság egyre több fajta nyelvvizsga típus valamelyikén megfeleljen az illető. Egyébként is vannak olyan tingli-tangli szakok, ahol bőven befér a kredites órák mellé, hogy nyelvórákra járjon. Azt viszont sosem értettem, hogy ha valaki leállamvizsgázott, akkor utána mire vár? Egy év alatt azért a semmiből kiindulva is meg kellene tudni tanulni egy nyelvet, mivel nincs más dolga. Így is van olyan ismerősöm, aki inkább feketén órákat adni diploma nélkül három éve, de nem bír összehozni egy középfokút.
Jobb lenne, ha a nyelvtanulást sokkal komolyabban vennék már az iskolákban is. Visszagondolva a gimis oktatásra, a mi osztályunk nagyon jó ütemben haladt a Headway sorozattal. Mégis kicsit hiányoltam, hogy életszerűbb példákon át tanították volna a nyelvet, amibe a diákokat is jobban bevonják és felkeltik az érdeklődésüket. A tankönyvekben persze többnyire ilyenek voltak, de valahogy úgy érzem, hogy még jobb is lehetett volna, mert azok mesterkéltnek és távolinak tűntek. Nyilván kezdő csoportba nem lehet bedobni kapásból feliratos filmet és erre nem is lenne lehetőség 45 percben, de esetleg nem lett volna rossz diákok által választott dalszövegeket, újságcikkeket vagy netes tartalmakat bevonni a tanmenetbe. Volt pár osztálytársam, akik ugyanis egy szenvedésnek fogták fel az egészet és egyszerűen nem tudták elengedni magukat. Mármint abban az értelemben, hogy a nyelvtanulás szép és hasznos. A tanárnőnk pedig tényleg az egyik legjobb volt, akit ismerek. Egyszerre követelt, de ugyanakkor családiasabb és viccesebb légkört tudott teremteni, mint más órákon. Lehet persze most az idő múlásával szépülnek meg a régi emlékek.
Ám én már 11 évvel ezelőtt érettségiztem 1998-ban és akkor azért nem volt ennyi lehetősége a diákoknak, mint ma. Akkor még nem volt elérhető az internet. Ha egy diák lelkes és szorgalmas, akkor simán talál magának őt érdeklő témájú fordítandó cikket, filmet, sorozatot vagy zenét, tehát közvetlenül tud idegennyelvű anyagokhoz hozzájutni. Nekünk nem volt ilyen lehetőségünk és még a nyelvvizsgát a közismerten nehéz Rigó utca javította. Az írásbeli angolom nekem is harmadjára sikerült, amire nem vagyok túl büszke. Elsőnek próbáltam intellektuálisan gondolatokat közölni, aztán a későbbi próbálkozásoknál már olyan primitív tőmondatokat írtam, hogy ne tudjanak semmibe se belekötni. Így nagy nehezen átvertem a lécet. Ami felettébb bosszantó, hogy a kinyomtatott nyelvvizsga bizonyítványomba a sikertelen írásbelim eredményét is beletették, így akárhányszor a szóbelit fénymásolom, örök emlékként ott maradt az akkor elért pontszámom. Aki ezt nyomdába küldte, az ilyenre miért nem tudott gondolni? Úgyhogy én is eléggé vért izzadtam, mire megcsináltam, de a mai körülmények között biztos vagyok benne, hogy sokkal könnyebben ment volna, mint a technika ilyen szintű előretörése előtt.
Egy közismert szlovák közmondással zárnám ezt a kis gondolatmenetet:
"Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy."
Szerintem az a gond Mo-on a nyelvoktatással, hogy valaki valamikor besorolta a "kötelező rossz" kategóriába, ez a nézet elterjedt és úgy maradt.
VálaszTörlésA saját tapasztalatom - anélkül, hogy ex-tanáraimat bántani akarnám, mert nem ők tehetnek róla -, hogy nem tudják úgy oktatni a nyelvet sem az iskolákban, sem a nyelviskolákban, hogy az szenvedés helyett a felfedezés örömét adja. Ebben is - mint nagyon sok mindenben - a hozzáállást kellene megváltoztatni és gördülékenyebben menne minden - talán nem is csak a diplomások körében. (Uff, én beszéltem! :-D)
A mai gyerekeknek már sokkal könnyebb nyelvet tanulni, mert több forrásból több idegen nyelvű anyag jut el hozzájuk. Így már csak a tanárokon múlik, hogy sikerül-e videók vagy zenék segítségével multimédiás órákat tartani, hogy ne egy unalmas nyelvleckéket fordítsanak gépiesen az órán, hanem esetleg egy dalszöveget vagy filmrészlet is szerepeljen a repertoárban. Nem vagyok pedagógus, de a technikai keretek elvileg adottak lennének hozzá. Éppen csak ilyen jellegű már-már futurisztikus oktatást a tanmenet nem fog eltűrni, de annyi szabadsága minden oktatónak van, hogy rugalmasan eltérjen tőle, hogy a diákok valóban élvezzék az óráit és hasznos dolgokat tanuljanak meg.
VálaszTörlésA legjobb persze, ha még a diák is meg van róla győződve, hogy ez számára fontos, tehát nem azért jár órára, mert kötelezően fel kellett venni még egy idegen nyelvet és az év végi jegyein is múlhat a felvételije, hanem görcsök és stressz nélkül tényleg élvezi, hogy tanulhatja. S itt lyukadunk ki szerintem ahhoz a részhez, amikor valaki állkifogásként előadja, hogy nincs nyelvérzéke. Nyilván ha nem ül le a könyv mellé, nem fog szótárazni önszorgalommal és eleve szenvedéssel áll neki, akkor úgy semmi értelme és nem is fog a tudás megmaradni. Ám ha motivált benne, mert ő maga belátja, hogy őt érdeklő dolgokat olvashat idegen nyelven vagy hasznára válik később, akkor lehet nagyobb lenne a sikerélmény is. Egy 14-18 éves gyereknek azonban kötve hiszem, hogy el lehetne magyarázni, hogy kvázi ingyen kap egy saját nyelvtanárt és sok-sok nyelvórát, amiért felnőttként majd fizetnie kellene.
Tisztában vagyok azzal is, hogy idősebb korban, amikor már az államvizsga előtti félévben mindenki ideges a leadott diplomamunka, a közelgő záróvizsgák miatt, akkor a nyelvtanulás lesz a legkisebb gondja. De könyörgöm, addig mit csinált? Kevés szaktól leszámítva azért a legtöbb egyetemi vagy főiskolai hallgató nincsen leterhelve órákkal, így bőven lett volna ideje önszorgalommal vagy magántanárnál nyelvet tanulni a vizsgaidőszakok között.
Ez most lehet önzően hangzott, de akkor is így látom. S fentebb is írtam, ami itt is érvényes, hogy csak azért nyelvet tanulni, hogy meg legyen a diplomája, de közben egyáltalán nem is érdekli, hogy tudja-e használni majd valamire, úgy lehet tényleg nem érdemes. Ám itt magát a felfogást kellene változtatni a fejekben, hogy nem a suli vagy a papír miatt tanuljunk nyelveket, hanem hogy meg tudjunk szólalni külföldi nyaraláskor vagy esetleg egy külföldi vendéggel kibővült munkavacsorán vagy állásinterjún. Nem elégedhetünk meg csak a magyarral, legalábbis ha tényleg a következő nemzedék értelmisége sem vesz ennyi fáradtságot, akkor ki fog?