A Csillagkapu: Atlantisz sorozat elérte a jubileumi 100. részét, amely a 20-20 részes évadok miatt éppen a sorozat befejező része is lett az ötödik évaddal. Az epizódot szintén körüllengték az elmúlt évek Atlantiszos kiszivárgásos botrányai, mivel a félkész animációkat tartalmazó epizód az egyik sajtó DVD-ről valahogy megint a nagyközönségnél landolt. Így, aki tehette és nem bírta leküzdeni a kíváncsiságát, már karácsony előtt megnézhette az évadzárót, mely egyben sorozatzáró is lett.
Megkérdezhetnénk magunktól, hogy mi vonzza az embereket a Csillagkapu : Atlantisz esetében? Hiszen a nem hivatalos letöltési statisztikák élmezőnyében tartózkodott éveken át. Ha konyhanyelven akarnék fogalmazni, akkor a lightos űrben játszódó sorozat könnyedebb heti szórakozást jelent komorabb és összetettebb társaihoz képest. A múltkor elmeséltem pár szóban a leállításhoz vezető utat, itt attól most eltekintenék és helyette a kezdetekről mesélnék egy picit bővebben először.
Az Atlantisz eredetileg a Csillagkapu: CSK-1 hatodik évadát váltotta volna fel. Ám mivel a Showtime csatornáról öt év után a SciFi Channelre költözött eredeti sorozatot meghosszabbították, így az Atlantisz kezdete is tolódott. Az eredeti sorozatban is a Goa’uldokkal vívott állóháború arrafelé tartott, hogy Anubisz legyőzte volna mindegyiket az Abydos vagy egy évaddal később az Antarktisz fölött, s utána egy nagyobb szabású tévéfilmben elkezdték volna az Antarktisz jege alatt felfedezett város kalandjait bemutatni a Tejútrendszerben.
Ám közben a terv megint módosult és az SG-1 újabb évados megrendelést kapott. A bevezető részt átírták, s így született meg az SG-1 7. évados duplarésze a Lost City, míg az Atlantisz sorozatnyitó része a Rising. Utána az Atlantisz gyakorlatilag önálló életet élt, mivel az egész testvérsorozatot másik helyszínre költöztették, hogy ne zavarják az SG-1-t. Különböző mélységű crossoverek persze így is gyakran előfordultak, így közös történeti szálak, szereplők, hajók felbukkantak mindkettőben. A tovább mögött folytatom.
A sorozat elindulása tehát már évek óta érlelődött a készítők fejében, aztán meg nagyon váratlanul érte őket, hogy egyszerre kellett párhuzamosan két sorozatot forgatniuk. Mi rajongók persze a legjobban jártunk, hiszen három évadon át fej-fej mellett haladt a két SG-sorozat és a kisebb-nagyobb történeti botlások ellenére mégiscsak 40 epizóddal lettünk évente gazdagabbak. S persze ami az egyik nézőnek nem jön be, az a másiknak igen, így a sokféle stílus keveredésében a többség azért talált szeretnivalót. Érdekességként megemlíteném, hogy az Atlantisszal együtt indult a Battlestar Galactica, azaz magyarul a Csillagközi Romboló sorozat is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az a péntek esti hármas legendás lett és a csatornán minden nézettségi adatot felülmúltak együtt.
A casting is olyan gyorsan zajlott le, hogy pár héttel a februári forgatás előtt még nem volt ismerős a szereplők neve, s bár kritikus rajongók szerint ezért is lett Ford vagy Teyla karaktere ilyen. Tény, hogy az írók itt-ott nem nagyon tudtak mit kezdeni a saját szereplőikkel, mintha nem tervezték volna meg előre, hogy hova is akarnak velük eljutni, hanem csak a pillanatnyi túlélést szolgáló évadot összerakták nekünk. Később ugyan a színészek mindegyike bizonyította, hogy nem véletlenül lettek beválasztva és valóban tudnak színes etnikai háttér mellett játszani is, de valahogy mégis többen a háttérbe szorultak az öt év során. Ez azért az Atlantisz egyik negatív tulajdonsága lett, még ha próbáltak is tenni ellene, de alapvetően a sorozat a földi karaktereket tette előtérbe.
Az Atlantisz az SG-1-hez képest mindenképpen egy sokkal technikásabb sorozat lett, mivel jóval több különleges effektet használtak, mint az SG-1-ben bármikor korábban. Ez persze a kor és az informatika előretörésének is köszönhető volt, s amíg az SG-1-ben gyalogosan kalandoztak az idegen – vancouveri - erdőkben, addig itt már apró hajókon át repkedtek a részben űrben lebegő kapuhálózaton belül.
Az SG-1-ben többnyire nem világűrben játszódó, éppen ezért sok élőszereplővel vegyített animációt láthattunk, míg az Atlantisz új vizekre evezett. Évekig nem is tudtak szerintem az azonos animációs csapatok többsége felnőni a feladathoz, mert bár gyönyörű űrcsatákat tudtak a szériába varázsolni, amikor éppen a kábelsorozat költségvetésének keretből ezt évente 5-6 részben igazán megtehették, attól még az érezhetően több pénzből, de főként még igényesebben és aprólékosabban készített BSG ül a scifik trónján látvány terén.
Hangulatában azonban az Atlantisz eltért mindkét sorozattól és az újdonság varázsa odáig fokozódott, hogy lassan az új SG-sorozat nézettebb lett, mint az SG-1. Az új nézők könnyedén be tudtak kapcsolódni, mivel kezdetben egy évadon át alig érintették a másik sorozat témáit a térbeni elszigeteltség miatt, aztán nyitottak egymás felé. Talán az SG-1 esetében a nézőket az RDA önkéntes távozása okozta szereplőváltoztatások és az új szereplők viselték meg, de addig az Atlantisz tovább erősödött, helyesebben mondva kevésbé gyengült a DVR-készülékek fokozatos terjedésével az USA-ban.
A második évadnál ugyanis már külön lettek választva a BSG-től, mivel a SciFi Channel a sikeren felbuzdulva az egész évet le akarta fedni a három sorozattal. Aztán az Atlantiszt is elérte az SG-1 átka, mivel az írók próbáltak egyre komorabb és komolyabb történeteket behozni a konkurens BSG sikere és a túlságosan rózsaszínű világról szóló rajongói vádak miatt, aminek következtében pár kulcsszereplőt és történetszálat lecseréltek.
Ezzel sajnos nem feltétlenül érték el a lojális rajongótáborban a kellő hatást, de igyekeztek ezt enyhíteni az SG-1-ből Sam Carter (Amanda Tapping) karakterének átemelésével. A negyedik évad átlagnézettségben még erősödött is, bár voltak elég rémisztő negatív rekordok is. A történetek terén az Atlantisz lehetőségei egy picit mintha beszűkültek volna, ahogy idősebbek lettek és a színészek és a stáb is egyre drágábban dolgozott.
A CGI-jelenetek száma viszont egyre növekedett, mintha elindultak volna abba az irányba, hogy egyre kevesebb díszlettel és kellékkel tudják megvalósítani a kalandokat, ha egyáltalán kimozdultak a városból. A technika is ennyit fejlődött az évek során, hogy a green-boxban készült jelenetek száma megugrott.
Az ötödik évad megint újításokat hozott új karakterek és történetszálak behozatalával, de ennek ellenére a sorozatot váratlanul leállította a csatorna, pedig terveztek hatodik évadot is.
Nézettségét tekintve az elmúlt három év legjobbját hozta, de talán a színészekkel való egyeztetés, talán a még ígéretesebb Stargate : Universe sorozat elindításának feltétele lett a veszte. Hivatalosan ez már nem fog kiderülni, de a sorozat DVD-filmekben fog folytatódni és egyelőre egy fog belőle biztosan elkészülni, melyet 2010-ben adnak csak ki.
Az évadzáróról túl sok szót nem szeretnék beszélni, mivel egy nagyon pörgős és látványos epizódot kaptunk, amellyel az egész spinoff egy szép kört leírt. A rész talán legszebb és egyben legszomorúbb jelenete, hogy pár szóban megemlékeztek a júliusi forgatás előtt pár nappal elhunyt Don S. Davis színészre, aki az SG-1-ben Hammond tábornokot alakította és a tiszteletére egy hajót neveztek el. További spoilereket viszont nem kívánnék elárulni.
Az Atlantiszt mindenkinek csak ajánlani tudom, aki valaha szerette az SG-1 sorozatot vagy csak egy könnyedebb hangvételű scifi darálására vágyik. Annó az SG-1 sorozatajánlónál is azt írtam, hogy nem kell világmegváltó dolgokat várni. Dráma, humor, akció, felfedezés és egy csipetnyi politika érdekes egyvelege lett az Atlantisz, amiből ugyan kivették a mitológia faktort, de helyette jóval több klasszikus scifi elemet kaptunk.
A 100 rész alatt voltak itt is jobb, illetve rosszabb pillanatok, de összességében végig megmaradt egy magas színvonalú, kellemes, szerethető iparos munkának az SG-1 mellett, mert a készítők a költségvetésből és a színészekből kihozták, amit lehetett. Bár minden sorozatnak lenne ilyen öt évados testvérsorozata. Szép volt és köszönjük.
Eredeti forrás : Sorozatjunkie blog
Megkérdezhetnénk magunktól, hogy mi vonzza az embereket a Csillagkapu : Atlantisz esetében? Hiszen a nem hivatalos letöltési statisztikák élmezőnyében tartózkodott éveken át. Ha konyhanyelven akarnék fogalmazni, akkor a lightos űrben játszódó sorozat könnyedebb heti szórakozást jelent komorabb és összetettebb társaihoz képest. A múltkor elmeséltem pár szóban a leállításhoz vezető utat, itt attól most eltekintenék és helyette a kezdetekről mesélnék egy picit bővebben először.
Az Atlantisz eredetileg a Csillagkapu: CSK-1 hatodik évadát váltotta volna fel. Ám mivel a Showtime csatornáról öt év után a SciFi Channelre költözött eredeti sorozatot meghosszabbították, így az Atlantisz kezdete is tolódott. Az eredeti sorozatban is a Goa’uldokkal vívott állóháború arrafelé tartott, hogy Anubisz legyőzte volna mindegyiket az Abydos vagy egy évaddal később az Antarktisz fölött, s utána egy nagyobb szabású tévéfilmben elkezdték volna az Antarktisz jege alatt felfedezett város kalandjait bemutatni a Tejútrendszerben.
Ám közben a terv megint módosult és az SG-1 újabb évados megrendelést kapott. A bevezető részt átírták, s így született meg az SG-1 7. évados duplarésze a Lost City, míg az Atlantisz sorozatnyitó része a Rising. Utána az Atlantisz gyakorlatilag önálló életet élt, mivel az egész testvérsorozatot másik helyszínre költöztették, hogy ne zavarják az SG-1-t. Különböző mélységű crossoverek persze így is gyakran előfordultak, így közös történeti szálak, szereplők, hajók felbukkantak mindkettőben. A tovább mögött folytatom.
A sorozat elindulása tehát már évek óta érlelődött a készítők fejében, aztán meg nagyon váratlanul érte őket, hogy egyszerre kellett párhuzamosan két sorozatot forgatniuk. Mi rajongók persze a legjobban jártunk, hiszen három évadon át fej-fej mellett haladt a két SG-sorozat és a kisebb-nagyobb történeti botlások ellenére mégiscsak 40 epizóddal lettünk évente gazdagabbak. S persze ami az egyik nézőnek nem jön be, az a másiknak igen, így a sokféle stílus keveredésében a többség azért talált szeretnivalót. Érdekességként megemlíteném, hogy az Atlantisszal együtt indult a Battlestar Galactica, azaz magyarul a Csillagközi Romboló sorozat is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az a péntek esti hármas legendás lett és a csatornán minden nézettségi adatot felülmúltak együtt.
A casting is olyan gyorsan zajlott le, hogy pár héttel a februári forgatás előtt még nem volt ismerős a szereplők neve, s bár kritikus rajongók szerint ezért is lett Ford vagy Teyla karaktere ilyen. Tény, hogy az írók itt-ott nem nagyon tudtak mit kezdeni a saját szereplőikkel, mintha nem tervezték volna meg előre, hogy hova is akarnak velük eljutni, hanem csak a pillanatnyi túlélést szolgáló évadot összerakták nekünk. Később ugyan a színészek mindegyike bizonyította, hogy nem véletlenül lettek beválasztva és valóban tudnak színes etnikai háttér mellett játszani is, de valahogy mégis többen a háttérbe szorultak az öt év során. Ez azért az Atlantisz egyik negatív tulajdonsága lett, még ha próbáltak is tenni ellene, de alapvetően a sorozat a földi karaktereket tette előtérbe.
Az Atlantisz az SG-1-hez képest mindenképpen egy sokkal technikásabb sorozat lett, mivel jóval több különleges effektet használtak, mint az SG-1-ben bármikor korábban. Ez persze a kor és az informatika előretörésének is köszönhető volt, s amíg az SG-1-ben gyalogosan kalandoztak az idegen – vancouveri - erdőkben, addig itt már apró hajókon át repkedtek a részben űrben lebegő kapuhálózaton belül.
Az SG-1-ben többnyire nem világűrben játszódó, éppen ezért sok élőszereplővel vegyített animációt láthattunk, míg az Atlantisz új vizekre evezett. Évekig nem is tudtak szerintem az azonos animációs csapatok többsége felnőni a feladathoz, mert bár gyönyörű űrcsatákat tudtak a szériába varázsolni, amikor éppen a kábelsorozat költségvetésének keretből ezt évente 5-6 részben igazán megtehették, attól még az érezhetően több pénzből, de főként még igényesebben és aprólékosabban készített BSG ül a scifik trónján látvány terén.
Hangulatában azonban az Atlantisz eltért mindkét sorozattól és az újdonság varázsa odáig fokozódott, hogy lassan az új SG-sorozat nézettebb lett, mint az SG-1. Az új nézők könnyedén be tudtak kapcsolódni, mivel kezdetben egy évadon át alig érintették a másik sorozat témáit a térbeni elszigeteltség miatt, aztán nyitottak egymás felé. Talán az SG-1 esetében a nézőket az RDA önkéntes távozása okozta szereplőváltoztatások és az új szereplők viselték meg, de addig az Atlantisz tovább erősödött, helyesebben mondva kevésbé gyengült a DVR-készülékek fokozatos terjedésével az USA-ban.
A második évadnál ugyanis már külön lettek választva a BSG-től, mivel a SciFi Channel a sikeren felbuzdulva az egész évet le akarta fedni a három sorozattal. Aztán az Atlantiszt is elérte az SG-1 átka, mivel az írók próbáltak egyre komorabb és komolyabb történeteket behozni a konkurens BSG sikere és a túlságosan rózsaszínű világról szóló rajongói vádak miatt, aminek következtében pár kulcsszereplőt és történetszálat lecseréltek.
Ezzel sajnos nem feltétlenül érték el a lojális rajongótáborban a kellő hatást, de igyekeztek ezt enyhíteni az SG-1-ből Sam Carter (Amanda Tapping) karakterének átemelésével. A negyedik évad átlagnézettségben még erősödött is, bár voltak elég rémisztő negatív rekordok is. A történetek terén az Atlantisz lehetőségei egy picit mintha beszűkültek volna, ahogy idősebbek lettek és a színészek és a stáb is egyre drágábban dolgozott.
A CGI-jelenetek száma viszont egyre növekedett, mintha elindultak volna abba az irányba, hogy egyre kevesebb díszlettel és kellékkel tudják megvalósítani a kalandokat, ha egyáltalán kimozdultak a városból. A technika is ennyit fejlődött az évek során, hogy a green-boxban készült jelenetek száma megugrott.
Az ötödik évad megint újításokat hozott új karakterek és történetszálak behozatalával, de ennek ellenére a sorozatot váratlanul leállította a csatorna, pedig terveztek hatodik évadot is.
Nézettségét tekintve az elmúlt három év legjobbját hozta, de talán a színészekkel való egyeztetés, talán a még ígéretesebb Stargate : Universe sorozat elindításának feltétele lett a veszte. Hivatalosan ez már nem fog kiderülni, de a sorozat DVD-filmekben fog folytatódni és egyelőre egy fog belőle biztosan elkészülni, melyet 2010-ben adnak csak ki.
Az évadzáróról túl sok szót nem szeretnék beszélni, mivel egy nagyon pörgős és látványos epizódot kaptunk, amellyel az egész spinoff egy szép kört leírt. A rész talán legszebb és egyben legszomorúbb jelenete, hogy pár szóban megemlékeztek a júliusi forgatás előtt pár nappal elhunyt Don S. Davis színészre, aki az SG-1-ben Hammond tábornokot alakította és a tiszteletére egy hajót neveztek el. További spoilereket viszont nem kívánnék elárulni.
Az Atlantiszt mindenkinek csak ajánlani tudom, aki valaha szerette az SG-1 sorozatot vagy csak egy könnyedebb hangvételű scifi darálására vágyik. Annó az SG-1 sorozatajánlónál is azt írtam, hogy nem kell világmegváltó dolgokat várni. Dráma, humor, akció, felfedezés és egy csipetnyi politika érdekes egyvelege lett az Atlantisz, amiből ugyan kivették a mitológia faktort, de helyette jóval több klasszikus scifi elemet kaptunk.
A 100 rész alatt voltak itt is jobb, illetve rosszabb pillanatok, de összességében végig megmaradt egy magas színvonalú, kellemes, szerethető iparos munkának az SG-1 mellett, mert a készítők a költségvetésből és a színészekből kihozták, amit lehetett. Bár minden sorozatnak lenne ilyen öt évados testvérsorozata. Szép volt és köszönjük.
Eredeti forrás : Sorozatjunkie blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése