A Csillagkapu sorozat számos ősi egyiptomi istent felvonultatott az évek során, így akkori lelkesedésből vezérelve képes voltam ezt a teljes szöveget begépelni.
Azóta ezt a cikket itt-ott láttam a neten publikálva az Abydos Gatere vagy rám hivatkozva, de az igazi érdem nem is az enyém, mivel nem én írtam, csak begépeltem. Az 1988-ban a Gondolat Kiadó által megjelentett Sz. A. Tokarev - Mitológiai Enciklopédia című forrásművet csak mindenkinek ajánlani tudom, mert a világ számos mitológiájával ilyen részletességgel foglalkozik két kötetben. Talán még antikváriumban be lehet szerezni kb. 8-15 ezer forintért, ahogyan én is terveztem régebben, mert ennél jobbat ma sem írtak. Hiszem, hogy nem egy méregdrága képeskönyv, hanem a benne rejlő információk mennyisége élvez prioritást minden mitológiát kedvelőnél.
* * *
Egyiptomi istenek A-Z
AH
Jelentése szó szerint: "boldog, derűs". Az ember mivoltának egyik összetevő eleme, síron túli megtestesülése. A Piramiszövegek szerint, ahol először fordult elő ez a meghatározás, halála után a fáraó ahhá változik. A Középbirodalom korától kezdve azt tartották, hogy megfelelő szertartás elvégzése után minden elhunyt ahhá változik. Úgy képzelték, hogy ah és az ember teste lényegében egységet alkot, de ah az éghez, a test pedig a földhöz tartozik. Az isteneknek és az uralkodóknak több, rendszerint 7 ahjuk volt. Általában bóbitás íbisznek ábrázolták. Az ahu (az ah többes száma) alacsonyabb rendű istenek, akik az istenek és az emberek között közvetítenek. A kopt nyelvű szövegekben ahu helyett démonok szerepelnek.
AKER
A föld istene, a halottak oltalmazója, a legősibb istenek egyike. Akerunak is nevezték (ez Aker többes száma) és a "föld szellemeit", a kígyókat testesítette meg. Oroszlán alakjában is ábrázolták. A Koporsószövegekben Aker nevét a "földövezet" determinánsával írják.
AMENTET
Az egyiptomi mitológiában Nyugatnak, a holtak országának istennője. Nőalakban ábrázolták, fején az "amentet" ("nyugat") hieroglif jeggyel. A holtak országában a halottak védelmezőjeként nyújotta kezét az odaérkezőknek. Az Újbirodalom időszakában Amentet alakja összeolvadt Hathor istennő alakjával, akit ugyancsak "csodálatos Nyugat uralkodónőjének" neveztek.
AMON
Neve (Imn) szó szerint jelentése: "rejtett, titkos". Kultuszcentruma Théba, amelynek védelmezője volt. Amon szent állata a kos. Általában embertestű és kosfejű istennek ábrázolták két magas tollal meg napkoronggal a fején. Kultusza Felső-Egyiptomban, többek közt Thébában alakult kit, de később északra és egész Egyiptomra kiterjedt. Amon felesége Mut, az ég istennője. Honszu a fia, a Hold istene, akik vele együtt alkotják az ún. thébai istenhármasságot. Néha Amaunet istennőt tartották a feleségének. Kezdetben közel állt Monthuhoz, a thébai harci istenséghez, akit a Középbirodalomban (i. e. 21. század) a XII. dinasztia fáraói a panteon egyik legfőbb istenségének tartottak. A XII. dinasztia felemelkedésével (az i. e. 20-18. században) Amon azonosult vele (Amon-Ré-Monthu) és rövid idő alatt elhomályosította a kultuszát. A Középbirodalom időszakában Min, a termékenység istene is azonosult vele. Az Újbirodalom (i. e. 16-11. század) XVII. (thébai) dinasztiájának korában Amon egész Egyiptom istene lett, kultusza állami jelleget öltött. Azonosult Rével, a napistennel (az Amon-Ré név először a Piramisszövegekben fordul elő) és az istenek királyaként tisztelték (görög - Amon-Ré-Szonter, egyiptomi - Amon-Réneszut-necser), de teremtő istennek, minden létező megteremtőjének is tartották (és egyebek között ő volt a héliupoliszi Enneáda és a hermupolszi Ogdoáda főistene). A himnuszok így beszélnek róla: "szeméből származnak az emberek, szája isteneket szült", "csak neked van számtalan karod, s azokat öleled velük, kik szeretnek téged". Amon "a világ és az egész föld ura, kezében van az összes birtoklajstrom és a mezők mérőszalagja". Őbenne léteztik láthatatlanul (ahogyan a nevéből is következik) minden isten, ember és tárgy. Amon azonos lett Hórusszal (Amon-Ré-Harahti), Hápival (Amon-Hápi), Nunnal, Ptahhal, Heperrel, Szobekkal és Hnummal és így tovább. Vele függ össze a fáraók istenítése, akiket véréből való fiának tekintettek (azt tartották, hogy a fáraók Amon és az anyakirálynő frigyéből születnek; ez utóbbinak férje képében jelenik meg az isten). Amon vezető szerepet játszott a koronázási szertartásokban. II. Ramszeszt az ő nevében kiáltották ki fáraóvá: "Ő az én véremből való igazi fiam, trónom védelmezője. Egyiptom ura." Amon viszi győzelemre a fáraók seregét. A III. Tuthmószisz hódító fáraóhoz intézett beszédében Amon a többi közt ezt mondja: "Én adok erőt ahhoz, hogy győzelmet arass minden idegen országok felett Én kényszerítem ellenségeidet a lábaid elé" Amon és a fárók egyek: mint gondos kormányzók együtt uralják a világot. Ezek a képzetek a fennálló - mintegy Amon létrehozta - rendnek és a fáraók hatalmának az erősítését szolgálták. Amont bölcs, mindentudó istennek, égi patrónusnak, az elnyomottak védelmezőjének is tartották. "Szegények vezírének" nevezték, a hozzá szóló fohászokban az áll: " a hatalmasok szólítanak téged, a gyengék keresnek téged", "Amon, hallgasd meg azokat, akik védtelenek a bírák előtt Amon legyen a vezír, hogy felszabdítsa a szegényeket." Amon legnagyobb és legrégibb temploma a karnaki templom (Thébában). Amon-ünnepkor ("a szép völgy ünnepen") a hatalmas népáradat onnan hozta ki Amon szobrát. A benne megtestesült istenség ezen a napon nyilatkoztatta ki akaratát, közölte jóslatait és döntötte el a vitás ügyeket.
AMSZET
Ld. Hórusz-fiúk
ANEDZSTI
Buszirisz (Óegyiptomban Dzsedu) város istene. Nomoszjelén álló ember alakjában ábrázolták, két tollal a fején, hosszú bottal és korbáccsal (vagy légycsapóval) a kezében. Anedzsti korán azonosult Ozírisszel, aki a tulajdonságait is örökölte. Így az Anedzstinak emelt ún. Dzsed oszlop is az Ozirisz-szimbólumok közé tartozik.
ANUBISZ
Inpu (Inpw) az egyiptomi mitológiában isten, a halottak oltalmazója. Fekvő sakál vagy vadkutya illetve sakál- vagy kutyafejű ember alakjában jelenítették meg. Anubisz az elhunyt túlvilági megítélésénél, mint bíró volt jelen, így az istenek bírálójának (egyiptomi "szab") is nevezték. A sakál hieroglif jele bírót is jelentett. Anubisz kultusza Kaszában (görögül Künopolisz, azaz "kutyaváros"), a 17. Nomoszban tartozó városban keletkezett, de nagyon korán elterjedt Egyiptomban. Az Óbirodalom időszakában Anubiszt a holtak istenének tartották, fő jelzői: "Henti-Imentiu", vagyis a Nyugatiak (elhunytak) élén álló, "Ra-Szetau (a holtak országának) ura", "az sitenek palotájában élen álló". A Piramiszövegek szerint Anubisz a holtak birodalmának főistene volt. Eredetileg a napisten, Ré 4. Fia volt, de később ez megváltozott. Plutarkhosz szerint Anubisz Ozirisz és Nepthüsz (Nebethut) fia, akit anyja a mocsárban rejtett el, hogy megvédelmezze Széth haragjától. Az isteni gyermeket Ízisz találta meg és nevelte föl. Amikor Ozirisz elhagyta Egyiptomot, hogy tanítását az egész világon elterjessze, Anubisz kísérte el útján. Amikor pedig Széth megölte Oziriszt, Anubisz szervezte meg apja temetését. Testét szövettel takarta be és ezzel alkotta meg az első múmiát. Ezért tekintették Anubiszt a temetési szertartások teremtőjének. Ő tartotta számon a megholtak szívét, míg Ozirisz a meghalt fáraót személyesítette meg, akit istenhez hasonlóan feltámasztott. Az i. e. III. Évezred végétől azonban Anubisz feladatai fokozatosan áthárultak Oziriszre, aki a jelzőit is átvette, Anubisz pedig átment az Ozirisz-misztériumokhoz kapcsolódó istenek körébe. Thottal együtt részt vett Ozirisz ítélethozatalában. Anubisz nevével sűrűn találkozunk a halotti irodalomban, abból tudjuk, hogy ő volt az elhunyt testének épségben tartását szolgáló balzsamozásnak, mumifikálásnak az isteni védnöke, sőt egyes elképzelések, ábrázolások szerint ő maga végezte a balzsamozást. Azt tartották róla, hogy ha rátette kezét a múmiára, akkro varázs révén Ahba, "boldog állapotba", "lelki világosságba" jutott a halott és ennek az érintésnek a következtében új életre kelt. Anubisz helyezte el a sírkamrában a halott körül a Hórusz-fiúkat, és mindegyiknek adott megőrzésre egy kanopuszedényt az elhunyt bebalzsamozott belső testrészeivel. Anubisz szoros kapcsolatban állt a thébai nekropolisszal, amelynek a pecsétjén kilenc fogoly felett lévő sakálként ábrázolták. Bata isten fiváránek tartották, erről szól a Két testvér története. Az ógörögök Hermésszel azonosították.
ANUKET
Hnumnak és Szopdetnek a lánya, az első Nílus-katarakta szigetei egyikének, Szehelnek az úrnője. Felső-Eygiptomban és Núbiában tisztelték. Antilop (gazella) volt a szent állata. Így magasztalták: " A Te neved vezérli a folyót és termékenyíti meg a földet."
APEDEMAK
Kús (az ókori Núbia) mitológiájában a háború és a termékenység isten, a királyi hatalom oltalmazója. A Meroé királyság idejében terjedt el a kultusza, főbb szentélyei Muszavvarat esz-Szufrában, Nagában és Meroéban voltak. Oroszlánfejjel ábrázolták (az oroszlán a királyi hatalamt jelképezte). Apedemak Muszavvarat esz-Szufra-I templomban íjat tart a kezében és kötélen vezet le egy foglyot. Valószínüleg ott tartották azokat az ünnepségeket, amelyeken jelképesen megszilárdították a király erejét és képességét az uralkodásra. Apedemak templomban és Nagában oroszlánfejű embernek, oroszlánfejű kígyónak és sokkarú és háromfejű figurának ábrázolták. Miután kiszorította Núbiából Oziriszt, Ízisz hitveseként szerepelt.
ÁPISZ
Hapu, az egyiptomi mitológiában a termékenység istene, bika alakjában ábrázolták. Tisztelete az ősidőkben kezdődött, Memphisz volt a kultuszközpontja. Úgy tartották, hogy Ápisz a memphiszi Ptah isten, valamint Ré napisten bája (lelke). Sajátos fehér foltokkal tarkított fekete bika alakjában jelenítették meg. A hiedelem szerint rituális futásával megtermékenyítette a földet. A halottkultusszal is kapcsolatban állt (meg tudta növelni a halottaknak vitt áldozatot) és szoros szálak fűzték Oziriszhez, akinek több vonását magán viseli. A kései korok szarkofágjain gyakran látjuk futó alakját múmiával a hátán. A Ptolemaiszok dinasztiája alatt Ozírisszal együtt teljesen beleolvadt Szarapisz isten alakjáa, akit egyaránt tiszteltek az egyiptomiak, valamint a görögök és rómaik. Ápiszt néha Atummal azonosították (Ápisz-Atum). Az élő Ápisz-bikát külön helyiségben tartották. A XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. század) Memphiszben, Ptah szentélye közelében, különleges Apeiont építettek az Ápisz-bikák számára. Ápisz leszármazottait is tisztelet övezte és külön épületben tartották őket. Haláluk nagy szerencsétlenséget jelentett. A kimúlt bikát bebalzsamozva és sajátos szertartás kíséretében nagy kőkoporsóba helyezve, a Memphisz melletti Szakkarában (a hatalmas sírmezőt alkotó föld alatti folyosók egyikében) helyezték el. A nagy számban ránk maradt Ápisz-bronzszobrocskák egynémelyikén a szarvak között napkorongot is látunk. Ápisz kultuszára vonatkozóan ld. Hérodotosz II. 153. és III. 27-28.
APOPHISZ
Az egyiptomi mitológiában Apep néven a sötétséget, a káosz és a gonoszt megszemélyesítő hatalmas kígyó, Ré napisten örök ellensége. Apophiszra szórt átkokkal gyakran találkozunk a napmítoszokban, ahol Apophisz rendszerint a Nap összes ellenségének gyűjtőalakjaként szerepel. A föld mélyében lakik, ahol a harcát vívja Ré ellen. Amikor Ré megkezdi éjszakai hajózását a föld alatti Níluson, Apophisz úgy akarja elpusztítani őt és Nap-bárkáját, hogy kiissza a folyó összes vizét. A minden éjszaka megismétlődő harcból Ré és az elől harcoló Széth kerül ki győztesen és arra kényszeríti Apophiszt, hogy visszahányja a vizet a mederbe. Más mítoszban Ré vörös kandúr alakjában lemetszi Apophisz fejét. A kései korokban Apophisz közel került Széthez. Apophisz, mivel Széth ellenfele volt, a hükszoszok uralma alatt kedvelt volt az egyiptomiak között. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben az időszakban több fáraó is viselte az Apophisz melléknevet.
ARSZNUPHISZ
Kús (az ókori Núbia) mitológiájában istenség. Az ország északi felében tisztelték, Philae (ma: Biláq) szigetén és Muszavvarat esz-Szufrában álltak a templommai. Később azonosult az egyiptomi Su istennel, Ré fiával (Su-Arsznuphisz). Ré leányáról, Hathor-Tefnutról Kúsban elterjedt mítosz szerint Arsznuphisz visszavezeti az istennőt Egyiptomba. A görög-római korban a dendarai templomban Arsznuphisz Ízisz hitveseként szerepel, kiszorítva ebből a szerepéből Oziriszt.
AS
A Líbiai-sivatag istene, a legősibb istenek egyike. Szent állata a sólyom volt. Sólyomfejű ember alakjában ábrázolták, égnek álló tollal, ami a líbiai harcosok fejfedőjére emlékeztet. Később a kultusza beleolvadt más sivatagi istenek (pl. Széth) és a Líbiai-sivatagot megtestesítő Ha-kultuszba.
ATON
Jelentése: "napkorong". Eredetileg napistenek egyike volt ("Atum a maga Atonjában", vagyis Atum a napkorongban; "Ré teste Aton", vagyis Ré teste a napkorong). A III. Amenhotep korabeli szövegekben (az i. e. 1455-1419-es szabályzatokban) Aton eleinte napistenként szerepel. Kultusza IV. Amenhotep idejében (i. e. 1416-1400) éri el tetőfokát, akkor a fő napistenek megtestesítőjét tisztelik benne ("Dicsőség Ré-Harhtinak, a látóhatáron ujjongó Sunak, ki nem más, mint Aton"). Uralkodásának hatodik esztenedejében IV. Amenhotep egész Egyiptom egyetlen istenévé nyilvánította Atont és megtiltotta a többi birodalmi istenség tiszteletét (a maga nevét is - Amenhotep, "Elégedett Amon" - Ehnatonra, "Mindenkinek kedves Atonra" vagy "Hasznos Atonra" változtatta). A főpapja is maga a fáraó lett, aki a fiának tartotta magát. Atont napkorongnak ábrázolták, a belőle áradó sugarak kézben végződtek, amelyek az élet jelét tartották (mint annak a szimbólumát, hogy az embereket, állatokat és növényeket Aton élteti). Ebben az időszakban Atonnak félpanteista vonásokat tulajdonítottak. Azt tartották, hogy jelen van az egész természetben, minden tárgy és élő szervezetben. Ehnaton halála után Egyiptomban megszűnt Atonnak, mint Egyetlen istenségnek a tisztelete.
ATUM
Az egyiptomi mitológiában napisten, a héliupoliszi Enneáda élén álló demiurgosz, a legősibb istenek egyike. Sok szöveg esti, lenyugvó Napnak nevezi. Kettős koronát viselő embernek ábrázolták ("mindkét földet birtokló" - vagyis Felső- és Alsó-Egyiptomot - jelzővel illették), de kígyó és héha ichneumon alakjában is megtestesítették. Atum keze Juszaasz istennő. Atum héliupoliszi mítosz szerint az "önmagát létrehozó". Atum az őskáoszból, Nunből keletkezett (Nunt néha Atum atyjának mondják) az ősdombbal együtt (akivel azonosult). Az önmagát megtermekényítő (saját spermáját lenyelő) Atum kiköpéssel szülte meg az isten-ikerpárt: a levegőt, Sut, és a nedvességet, Tefnutot, akiktől a Föld, Geb, és az ég, Nut, származik. Memphiszben Atumot Ptahtól származtatják, vele, valamint Heperrel (Atum-Heper, a Piramisszövegek némely kitétele szerint ez az istenség hozta létre Oziriszt) és Ápisszal (Ápisz-Atum), akit Oziriszhez hasonlítottak ("Az élő Ápisz Ozirisz a két szarvat viselő Atum egének birtokosa"). Az emberek kipusztításáról szóló mítoszban Atum (vagy Nun) áll az istenek tanácsának élén, amelyben Hathor-Szahmetre bízták a Ré ellen rosszat kieszelő emberek megbüntetését. Egy msáik mítoszban a felbőszült Atum azzal fenyegetőzik, hogy mindent megesemmisít, amit létrehozott és ősvízzé változtatja a világot. Később Atum tiszteletét kiszorította a vele azonosuló Ré kultusza (Ré-Atum).
BA
Az emberi lényt alkotó elemek egyike (ld. még Ah és Ka). Hórapollón egyiptomi író az egyiptomi képírásról szóló értekezésében kopt nyelvre "léleknek" fordította le a bát. Ezt a jelentést napjainkban is használják, bár a "lélek" fogalma nem fedi pontosan az egyiptomiak báról alkotott elképzelését. Mint a Piramisszövegekből tudjuk, az Óbirodalom korában a ba csak az isteneknek meg a fáraóknak lehetett alkotóeleme. Úgy hitték, hogy az erejüket és a hatalmasságukat testesítette meg. Több is lakozhatott bennük (többes száma: Bau). A Koporsószövegek és a Halottak Könyve tanúsága szerint később a ba minden ember életerejének a megtestesítője volt és a haláluk után is megmaradt bennük. A sírboltban tartózkodott, teljes egységben megmaradt a halottal, de el tudott válni az emberi testtől. Szabadon mozgott, nappal elhagyta a sírt, felszállt az égbe, mindenhova követte az embert síri világában. Gyakorolta az ember minden fizikai funkcióját: evett, ivott és így tovább. Emberfejű, néha pedig emberkezű madárnak ábrázolták. Az istenek báját gyakran szent állatok alakjában jelenítették meg (pl. Szobek bája krokodil, Oziriszé bárány, több istené kígyó volt), vagy más istenségek alakjában (pl. Hnum Létopoliszban Su bájának, Hipszeliszben Oziriszénak, Leontopoliszban Gebének, Elephantiné szigetén Rének számított). Nemcsak az embereknek volt bája, hanem sok városnak is: Hermupolisznak, Butónak, Hierakónpolisznak és így tovább.
BÁSZTET
Baszt néven az egyiptomi mitológiában az öröm és a vigasság istennője. Szent állatai a macskák, amit szentélyeiben helyeztek el. Macskafejű nőnek ábrázolták sistrummal (hangszerrel) a kezében. A XXII.dinasztia (a Bubasztidok, i. e. 10-8 sz.) uralkodása idején a virágzó Alsó-Egyiptomi város, Bubasztisz volt kultuszának a középpontja. Általában Ré napisten leányának illetve olykor nővérének tartották és házastársának tekintették. Később Ptah felesége lett. Egyesek szerint ő volt a sakálfejű Anubisz anyja és nem pedig Nepthüsz. Eredetileg nőstényoroszlán volt, aki a nap melegét és a napisten szemének haragját jelképezte, de a Kr. e. 1 évezred elejétől inkább macskaként vagy macskafejű istennőként ábrázolták. Az általában jóindulatú Básztet oltalmazta az embereket a betegségektől és a rossz szellemektől. Ő volt a szexualitás, a szerelem és a termékenység istennője is. Hérodotosz is említi a dallal és tánccal kísért ünnepét (II.60). A macskát szaporasága tette termékenységszimbólummá. Egy démotikus álmoskönyv szerint macskával álmodó nő sok gyereket szül. Újévkor macskaszobrokat készítettek jókívánság-felirattal. De nemcsak az egyszerű ember várta az istennő jótéteményeit a következő évre, a hivatalos állami-papi rítus is szükségesnek tartotta jóindulatának elnyerését. Az újévi szertartásokon sólyom-, keselyű- és macskaszobrokat tettek a király nyakába. A memphiszi háromságban Szahmettel azonosult, akinek jelleme ellenkező volt. A Napszem-mítoszban a Thot-majom próbálja visszacsalogatni Egyiptomba a haragvó oroszlán-macska istennőt, aki pillanatnyi hangulatának megfelelően holttomboló oroszlánná, hol szelíd macskává változik. A régi görögök Artemisszel hozták összefüggésbe.
BATA
Az ősi istenek egyike. Bika alakjában tisztelték. Anubisz istenhez hasonlóan Kasza (görögül Künopolisz) városa (17. nomosz ) volt kultuszának a központja. Bata és Anubisz kapcsolata az Újbirodalom időszakának egyik meséjében (A két testvér története) világosan kifejeződik (a két testvér: Bata és Anubisz). Hűtlen felesége ármánykodása miatt Bata néhányszor meghal, majd újra feltámad. Bata először Anubisz segítségével kel életre. A mesében világosan nyomon követhető az Ozirisz misztériumainak és bennük Anubisz szerepeinek a motívumaira utaló mitológiai alap. A mesében mindkét isten emberként szerepel, de a nevük után ott találjuk az isten meghatározását.
BEBÓN
Széth harcostársa, akivel olykor azonosul. Lehetséges, hogy Bebón neve kapcsolatban áll a sötétség - Babi - megszemélyesítőjével a Halottak Könyvében.
BENU
Kócsag testű isten. Héliupoliszban tisztelték. A mítosz szerint az Ősvízből keltkezett kőobeliszken, a "benbenen" jelent meg, ami a világ teremtésének kezdetét jelezte. Benu nevének jelentése: "az, aki saját magától keletkezett". (A "ben" jelentése "keletkezni".) Benu bálványai a Benben kő (amely Rének is bálványa) és az Ised-fa (ezen áll Benu háza). Benu Ré, később Ozirisz bájának (lelkének) tartották, így kapcsoltaban áll a halottkultusszal. Az ógörögök főnixnek nevezték.
BÉSZ
A bajtól megóvó istenség, a család oltalmazója.. Az egyiptomiak azt tartották, hogy Bész elúzi a gonosz szellemeket, megkönnyíti a szülést. Törpe alakban, görbe lábbal, széles, szakállas, ijesztően torz arccal, tol- vagy levéltiarával a fején ábrázolták. Úgy hitték, hogy Bész rútsága elriasztja a gonosz szellemeket. Néha késsel a kezében (Bész-Ah, "Bész-harcos") vagy táncot lehtve, hangszeren játszva ábrázolják (Bész-Hit, Bész-Hat, "táncoló Bész", mint a vidámság istene). A kezében tartott kés és hangszer az ellenségek megfélemlítését szolgálta. Bész ikonográfiája igen változatos. Nagy mennyiségű Bészt ábrázoló amulett maradt fenn (az Elő-Ázsiában, a Földközi- és az Égei-tenger partvidékén, Ukrajnában a Fekete-tenger melléke északi részén, Oroszországban az Urálban, Szibériában végzett régészeti ásatások során kerültek felszínre).
BUKHISZ
Fekete bika alakjában képzelték el. Anyjának az Égi Tehenet tartották, aki a Napot szülte. Monthuval azonosították. Hermonthisz volt kultuszának a központja, ahol a Buheum nekropolisz volt, amelybe Bukhisz múmiáit temették.Bukhisz kultusza a Ptolemaiszok ls a Julius-Claudius, valamint a Flavius római császári dinasztiák uralkodása alatt (az i. e. 4. századtól) érte el a tetőfokát.
DEDUN
Ókori núbiai istenség, főleg az ország északi felében tisztelték mint teremtő istent. A Piramisszövegek az illat isteneként említik, de egy Ozirisz-mítosz változatában is találkozunk vele (Dedun Ozirisz egyik fia, aki a létrát tartja, amelyben Ozirisz az égbe megy). A Napata-Meroé korban Kús isteneként tisztelték. A jóval későbbi időkban néha Ozírisszal azonosították (Ozirisz-Dedun).
DUAMUTEF
Ld. Hórusz-fiúk
DUAT
A halottak tartozkodási helye, a "legmélyebb, legsötétebb és végtelen" pokol. Duat hieroglifjegye egy kör, közepében csillag. Duat, mint másvilág kapcsolatban áll a csillagokkal. A Piramisszövegekben a halottak asszonya-anyja képében személyesítették meg, amint vezeti őket az égbe. Duatot a horizonttal is azonosították vagyis azzal a hellyel, ahol lemegy a Nap. Az egyiptomiak a világmindenség egyik alkotórészének (ég, föld, Duat, víz, hegyek) képzelték el. A XIX. és XX. dinasztiák uralkodói síremlékeinek a falain vagy nagy papirusztekercsein olvasható a Másvilág Könyve, amelyben a halott útját ábrázolták a Nílus vizén az alvilágba.
ENNEÁDA
Isteni kilencség az egyiptomi mitológiában. Héliupolisz kilenc ősistene: Atum, Su, Tefnut, Geb, Nut, Ozirisz, Ízisz, Széth és Nebethut (Nepthüsz). Az általunk ismert legrégebbi teogóniai és kozmogóniai rendszert képviselik. Héliupoliszi mintára más városok is megalkották a maguk isteni kilencségét.
GEB
Földisten. Khtonikus istenség. Su és Tefnu fia, a héliupoliszi Enneáda tagja. Általában embernek ábrázolták Alsó-Egyiptom vagy Felső-Egyiptom koronájával a fején. A mítosz szerint Geb összeverekedett nővérével és feleségével, Nuttal (az éggel), mert az naponta felfalta a gyerekeiket - a csillagokat -, majd ismét megszülte valamennyit és Su szétválasztotta őket. Gebet lent hagyta vízszintes helyzetben, Nutot pedig felemelte. (Az egyiptomi "ég-föld" párban a nemi megszemélyesítés fordítottja a megszokottnak: az ég a nő, a föld a férfi). Geb gyermek volt Ozirisz, Széth, Ízisz és Nebethut. Geb lelke (bája) Hnum volt. Azt tartották, hogy Geb lelke jóságos isten. Megóvja az élőket és a holtakat a földben élő kígyóktól, őrajta nő minden növény, amire szüksége van az embernek, belőle jön fel a víz (a Nílus). Kapcsolatban volt a holtak birodalmával. Hórusz és Széth igazságáról folytatott vitájában Ozirisz trónján Geb a főbíró. A Halottak Könyvének 125. fejezetében Geb részt vesz Ozirisznak a holtak feletti ítélkezésében. Geb rangja: "hercegeh hercege" ("repati"), Egyiptom kormányzójának tartották. Utóda Ozirisz lett, akitől Hórusz örökölte a trónt, az ő utódai és szolgái a fáraók. Következésképpen a fáraók hatalam Gebtől származik. Geb nevét a kacsa hieroglifájával (Gb) írták, bár a kacsa nem volt szent madara. Az egyk szövegben Geb leányát, Íziszt "kacsatojásnak" nevezik.
HÁPI
Ld. még Hórusz-fiúk. A Nílus istene. Kozmikus istenség, mint "áradó Nílust" tisztelték, aki "életet ad az egész országnak": nedvességet és termést. Apja Nun, az ősvíz. A Felső- és Alsó-Egyiptomon keresztülfolyó Nílus istenét, Hápit (attribútumai a lótusz - Felső-Egyiptom, és a papirusz - Alsó-Egyiptom jelvénye) egész Egyiptomban tisztelték, de kultuszközpontja az Elephantiné sziget déli nyúlványán és a Gebel-Silszile hegyszorosban volt, azon a helyen, ahol a hiedelem szerint az alvilágból (Ld. Duat) feltörnek a "Nílus forrásai". Nagy hasú és nőies mellű férfinak ábrázolták, tiarával a fején és vizesedényekkel a kezében. Ünnepét a Nílus áradásának kezdetéhez időzítették. Ezen a napon áldozatokat mutattak be neki, ajándékkat felsoroló papirusztekercseket dobtak a folyóba. A Gebel-Silszile szikléiba belevésték a Hápi-himnuszok szövegeit. Időnként Amonnal azonosították (Amon-Hápi).
HARPOKRATÉSZ
Ld. Horpahrud
HATHOR
Hathor (Hwt-Hr) neve szó szerint azt jelenti, hogy "Hórusz háza". Az egyiptomi mitológiában az ég istennője. Az archaikus korban a Napot megszülő Égi Tehénként tisztelték. Fején tehénfület vagy tehénszarvat viselő nő alakjában jelenítették meg, aki szarvai közt a Napot tartja. Helyenként megőrizték tehén jellegét, ilyenkor Mehet-veretnek nevezik. Hathor jelvényei a tehénfülű és kétarcú, fejét tartó oszlop (a legrégebbi korban tehénfejjel) és malchit. Tiszteletének középpontja Dendara város volt (jelzője: "Dendara Úrnője"), de kultusza egész Egyiptomban, valamint Núbiában, Bübloszban, Puntban is elterjedt.
A behdeti Hórusznak volt a felesége, Hórusz-szematauinak az anyja. Közös gyermeküknek tartották Ihit, a zene istenét. Memphiszben olykor Ptahot nevezték a férjének. Ré kultuszának az terjedésével Hathort is a leányának, Napszemnek tekintették. Azonosult Ré leányaival Szahmettel és Tefnuttal. Ebben a minőségben Hathor több mítosznak a központi alakja: mint Napszem (Tefnut-Hathor) meghozza a tavaszt azzal, hogy visszatér Núbiából. Szahmet-Hathorként pedig pusztítja az emberiséget, amikor Ré megharagudott a bűneik miatt rájuk. Hathor kiváló munkát végzett és végül Ré inkább meggondolta magát a vérengzést látva. Ezért csellel leitatták Hathort sörrel, aki abbahagyta munkáját. Hóruszhoz hasonlóan ő is védelmezi a fáraókat, de még jobban a hitveseiket. Termékenységet biztosít, azonkívül anyaistennőként tevékenykedett. Szeretetreméltó istennőként tisztelték, aki a nép minden rétegében elismert volt. Megvédte a nőket szüléskor és meg is határozta az újszülött életét és halálát. Hozzá fűződik a fák - a datolyapálma, nyugati fügefa, szikomorfa - kultusza, amiknek alakját is felvette. Vele azonosult Juszaasz, az akácfában megtestesült istennő. Hathort mint a szerelem, a vidámság, a zene és a tánc istennőjeként tisztelték. A sistrum nevü csörgőshangszer votl a fő attribútuma. Ábrázolását amulettként hordták, amely megvédett a gonosz szellemektől. Egyik elterjedt jelzője az "arany". Kapcsolatban állt a halottkultusszal. Az élet és a halál közti átmenetkor a halottaknak ennivalót és védelmet nyújtott a túlvilágba történő utazásukra. Taurt istennővel együtt fogadták az elhunytakat az alvilág bejáratánál. Évente egyszer "szent nászt ül" Hórusszal, amikor szobrát ünnepélyesen átviszik Hórusz szentélyébe, hogy ott 2 héten át egymáséi lehessenek.
HATHEMIT
Mendész város istennője. Szent állata a hal. Jelzője: "első a halak között". Női alakban ábrázolták, hallal a fején. A Későkorban közel került Íziszhez. A hiedelem szerint ő segített Ízisznek összeszedni Ozirisz Széth által feldarabolt testét.
HEDIHATI
A takácsmesterség istene. Főleg a múmiák bepólyázására való fehér vászon készítését patronálta. Nagy szerepet játszott a halottkultuszban. A Középbirodalom idején keletkezett forrásokban találkozunk vele először. Kezdetben férfinak, majd később nőnek ábrázolták.
HEKET
A termékenység istennője. Szent állata a béka. Békának ábrázolták, vagy nőnek, békával a fején. A szülő nőket segítette (ebben a minőségben közel áll Nehbethez), az alvilágban pedig a halottakat. Akárcsak Hnum, ő is a születés és újjászületés megtestesítője. Szobrát gyakran elhelyezték a szarkofágban.
HENTI-HETI
Athribisz város istene. Sólyomként ábrázolták és Hórusszal azonosult (Hórusz-H-H). A XXVI. Dinasztia korában ( i. e. 7-6. sz.) néha krokodilként ábrázolták, néha bika alakjában is megtestesítették. Az egyiptomiak a Henti-Heti-bikát rokonították az Ozirisz nevet is viselő Ápisz-bikával és létrehoztak egy kettős istenséget, Ozirisz-H.t, amelynek Ozirisz fehér koronája és bikaszarv lett az attribútuma.
HENTI-IMENTIU
Nevének jelentése: "Nyugatiak (halottak birodalma) Élén Álló". Az abüdoszi nekropolisz istene. Fekvő sakálként ábrázolták. Önálló jelentősége nem volt számottevő, neve Anubisz isten jelzőjévé lett. A Középbirodalom idején, amikor Ozirisz lett az alvilág istene, Anubisz helyett Ozirisz jelzőjévé vált.
HEPER
Nevének jelentése: "felkelő", ami a hpr "felkel, keletkezik" szóból. Napistenként egyike a legősibbeknek. Sok szövegben hajnali, felkelő Napként szerepel (ellentétben Rével és Atummal, azaz a déli és esti Nappal). A többi napistenhez hasonlóan világteremtő funkciót tölt be (de alá volt rendelve Atumnak). A szent szakrabeusz képében ábrázolták. A hiedelem szerint önmagától ("az önmaga nevéből") keletkezett, néha Nunt, "az istenek atyját" mondják apjának. Atummal, Rével és Amonnal azonosult.
HERISEF
Hérakleopolisz istene. Kosfejű emberként ábrázolták. A Nílust és a Fájjum-tavat összekötő csatorna ura volt, öntözte a földeket és felügyelt a vizek forrására. Kultusza a IX-X. dinasztiák korában (i. e. 23-21. sz.) érte el tetőfokát, mivel ekkor Hérakleopolisz volt a dinasztiák székhelye. Ebben az időszakban mint teremtő istent, istenek királyát tisztelték: "amikor felkel, megvilágítja az egész földet, jobb szem a Nap, bal szeme a Hold, lelke a Fény, orrából életet adó lehelet árad szét az egész földön".
HNUM
A termékenység istene. Tiszteletének középpontja Elephantiné szigete, de kultusza egész Egyiptomban és Núbiában is elterjedt. Az ókorban kosként ábrázolták, vízszintesen fekvő, kerek szarvakkal, később pedig kosfejű ember alakjában. Apja Nun volt, a lánya Anuket. Menhitet, Szatiszt, Néithet és Nebtuut tartották feleségeinek. Segédkezett a szüléseknél. Agyagból embert formált a fazekaskorongon. Lelki hasonmása (Ka), az emberi sorsokat irányította. A görög-római korban demiurgoszként tisztelték, aki fazekaskorongon formálta meg az egész világot. A hiedelem szerint Hnum adta a vizet, őrizte a Nílus forrásait (jelzője: "a Nílus-Küszöbök ura"), mint harci istenség elhárította az ellenség támadásait. Mivel a "kos" és a "lélek" (ba) az egyiptomi nyelvben azonos hangalakú szó, azt tartották, hogy Hnum testesíti meg sok istennek a lelkét (pl. Geb). Mint demiurgosz Ptahhoz állt közel ("Hnum megformált, ptah pedig megteremtett téged"). Később Amonnal, Rével és Szobekkel azonosult.
HONSZU
Nevének jelentése: "vándorló". Holdisten. Amon és Mut fia. Az időisten és az időt kiszámító isten funkcióját is elláta. Kultuszcentruma Théba volt, ahol (Karnakban) a főtemploma állt. Ifjú ember alakjában ábrázolták, a fején holdsarlóval vagy holdkoronggal, mint gyermekistent szájára tett ujjal és "ifjúságfürttel" (a fiúk viselték így - oldalt elválasztva - a hajukat nagykorúságukig; ilyen alakban gyakran összetévesztették Horpahruddal). Azonosult Thottal, Jahhal, Szobekkal. A nevéhez jelzőként általában hozzátették a holdisten, Noferhotep nevét is.
HORPAHRUD
Nevének jelentése: "a gyermek Hórusz". Hórusz egyik megjelenési formája. Hórusz Ízisz és Ozirisz fia. Hórusz több, főleg gyermekképű napisten elnevezése. "Ifjú hajat" viselő fiúnak ábrázolták, szája elő tartott ujjal (az egyiptomiak így ábrázolták a gyermekeket). Az ógörögök, akik Harpokratésznek nevezték, ezt az ujjtartást a hallgatás jeleként magyarázták. A felkelő Napot jelképező Horpahrud kultusza különösen a hellenizmus korában terjedt el széles körben.
HÓRUSZ
Hórusz istenség, (Hr, a "magasság", az "ég") az egyiptomi mitológiában sólyom a megtestesítője. Sólyom, sólyomfejű ember, akit szárnyas Nap alakjában ábrázoltak. Kiterjesztett szárnyú napkorong a szimbóluma. Egyiptom sok vidékén régen elterjedt a sólyomistenek kultusza, akik különféle, de rendszerint az éggel és a nappal kapcsolatos nevet viseltek. Kezdetben Hóruszt, mint a vadászat ragadozó istenét tisztelték, aki karmait belevájja a zsákmányba. A dinasztikus időszakban végbemegy a különféle sólyomistenségek egyesülésekét egymással szoros kapcsolatban álló Hórusz-hiposztázissá: Ízisz fia Hórusszá (egyiptomi Hór-sza-Iszet) és behdeti Hórusszá. Utóbbi Hathor férje és Hórusz-Szemataui apja. Általában mint a sötétség erőivel harcoló világosságisten szerepel. Szemei a Hold és a Nap. Ízisz-fia Hórusz tevékenysége elsősorban abban merül ki, hogy síkra száll apjáért, Oziriszért. Mindketten az uralkodói hatalmat pártfogolták. A fáraók Hórusz szolgái, hatalmának örökösei Egyiptomban. Hórusz a szárnyaival védi az uralkodót (Kheprén fáraó szobrán a tarkó mögött álló sólyom a szárnyaival betakarja kétoldalt a fejet). Hórusz neve a fáraó öttagú címének elmaradhatatlan része lett.
A mítosz szerint behdeti Hórusz csónakon kíséri a Nílusban úszó apját, a napisten Rét és agyonveri Ré krokodillá és vízilóvá változott ellenségeit, élükön a mindeféle szörnyet megtestesírő Széthtel. A mítosz a Hórusz tiszteletére végzett misztérium szövegében maradt ránk a felső-egyiptomi Edfu város (egyiptomi Behdet) templomának a falán, ugyanis idekerült át a Nílus deltájában fekvő, Behdetben keletkezett behdeti Hórusz-kultusz). A templom szöveget kísérő reliefjein behdeti Hórusz Ré előtt áll a csónakban, kezében tartva a szigonyt, mellyel ledöfi a krokodilokat. Ebben a mítoszban Hórusz nemcsak Ré fiaként szerepel, hanem Réként is, egy istenséggé, Ré-Harahtivá egyesülve vele (a Hórahuti, Harahti jelentése : "mindkét horizont Hórusza" vagy a "fény birodalomából való Hórusz"). Behdeti Hórusz alakja összefonódik Ízisz-fia Hórusz alakjával, aki ugyancsak részt vesz a Széth és a többi szörny elleni harcban. A fenti mítosznak a templom másik falára vésett változatában behdeti Hórusz ténylegesen is ott áll Ízisz-fia Hórusz mellett, aki vele együtt harcol a Széth alakjában megtestesült Nap-ellenségekkel. Feltételezhető, hogy a behdeti Hórusznak és Ízisz-fia Hórusznak az ellenségekkel vívott harcai iiletve harcainak epizódjai az i. e. IV és III. Évezred határán Egyiptom egyesítéséért folytatott küzdelmet tükrözték. Dél győzelmét Hórusz győzelmének, Hóruszt pedig az ország urának képzelték. A másik hiposztázis, Hórusz-Szemataui mindkét földnek (Alsó- és Felső-Egyiptom) az egyesítője.
Az Ízisz-fia Hóruszról szóló mítosz szerint Ízisz a halott Ozirisztől esett teherbe, akit fivére Széth álnokul meggyilkolt. Ízisz elvonult a Nílus deltájának ingoványába, s ott szülte meg és nevelte fel a gyermekét. Amikor Hórusz férfivá lett, az istenek bírósága a Széthtel folytatott vitájában őt ismerte el Ozirisz egyetlen örökösének. Széthtel vívott párviadalában Hórusz először vereséget szenved és Széth kivájja a szemét, de aztán hosszú harc árán Hórusz legyőzi Széthtet és megfosztja férfiasságától. Az alávetettség jeléül Széth fejére teszi Ozirisz saruját. Kivájt szemét pedig megeteti Ozírisszel, mire életre kel. A feltámadt Ozirisz átadja egyiptomi trónját Hórusznak (ami összefonódik a behdeti Hóruszról alkotott képzetekkel), ő maga pedig az alvilág uralkodója lesz.
Hórusz kevésbé jelentős hiposztázisai: Hór-ahuti, a Rével kapcsolatban álló reggeli Nap, valamint a (XVIII.dinasztia korától, az i. e. 16-14. századtól) a nyugati és keleti horizontok istene. Harahti ("Hórusz a horizonton") napistenség, Ré-Harahtihoz hasonló. Ór-ur ("idősb Hór"), akit Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz fivérének mond (abból következtetvem hogy az "ur" szónak "erős", "nagy" jelentése is volt, "nagy Hórnak" tisztelhették. Amon is azonosult Hórusszal (Amon-Ré-Harahti) és több különféle sólyomisten is (a Széthtel vívott harc résztvevői: Nemti, Szopdu, Henti-Heti és mások). Hóruszt Núbiában is tisztelték. Hérodotosz Apollónhoz hasonlítja.
HÓRUSZ-FIÚK
Ősi istenségek. Hórusz fiai: Amszet, Hápi, Kebehszenuf és Duamutef. A Halottak Könyve 17. fejezetéből ítélve, kezdetben asztrális istenek voltak, a Nagy Medve csillagkép mellékbolygói az északi égbolton. Az Ozirisz-misztériumokban az volt a fő feladatuk, hogy védelmezzék Oziriszt az ellenségektől (Széthtől és kíséretétől.) Ugyanezt a szerepet töltötték be a holtak mellett is, ezért a temetési szertartásokkal kapcsolatos vallásos-mágikus irodalomban (a Piramisszövegekben, a Koporsószövegekben, a Halottak Könyvében) gyakran szerepelnek. Az egyiptomiak hite szerint ezek az istenek részt vesznek az elhunyt bebalzsamozásában és őrzik a kanopusz edényekbentárolt belső részeit. Az edények fedele a Hórusz-fiúkat ábrázolja. A majomfejű Duamutef őrzi a gyomrot, a sakálfejű Hápi a tüdőt, a sólyomfejű Kebehszenuf a beleket és végül az emberfejű Amszet a májat tartalmazza. Azt tartották, hogy az istenek az emberi lélek valamelyik lényegét fejezték ki. Amszet a Kát, Duamutef a Bát, Kebehszenuf a szaht (vagyis a múmiát) és Hápi pedig a szívet. Ozirisz kíséretéhez tartpztak és a hiedelem szerint Hórusz állította őket Pzírisz trónja köré. A sírkamrákban Amszet szobrocskája a déli falnál, Hápié az északinál, Duamutefé a keletinél és Kebehszenufé a nyugatinál áll.
IHET
Az ég istennője. Égi Tehén, a Nap szülője. Nagyon korán azonosult Hathorral.
IHI
A zene istene. Hathor és Behdeti Hórisz gyermeke. Kezében sistrumot (az egyiptomi szertartásokon szereplő csörgőhangszert) tartó gyermeknek ábrázolták.
IMIUT
Anubisz egyik jelzője, amely mint a balzsamozás istenét jelöli. Fétise a lenszövetbe pólyált bőr, amelyet póznához kötözve edénybe tettek és behelyezték az elhunyt sírkamrájába.
ÍZISZ
Az egyiptomi mitológiában a termékenység, a víz és a szél istennője, a nőiesség, a családi hűség, a tengerhajózás istennője. Ízisz kultusza nagy népszerűségnek örvendett Egyiptomban és messze Egyiptom határain túl, különösen a hellenizmus korában. A görög-római korban "ezerszeműnek" nevezték. Ízisz szülei Geb és Nut, míg Ozirisz, Nepthüsz (Nebethut) és Széth a testvérei. Ozirisz felesége és Hórusz anyja is egyben. A róla szóló legtöbb elbeszélés összefonódik Ozirisz mítoszával. A mítoszokban Ízisz általában, mint hűséges és odaadó hitves szerepel. Amikor Széth megöli Oziriszt, Ízisz megkeresi férje hottestét, eltemeti és halott férjétől megtermékenyülve fiút szül, Hóruszt, akinek majd bosszút kell állnia Széthen. A mítoszok részletesen elbeszélik Ízisz életét a Nílus-delta mocsarai közt, ahol Széth elől rejtőzködve felneveli Hóruszt. Egyszer távollétében egy mérges kígyó megmarta a "a gyönyörű, drága, ártatlan csecsemőt. Mozdulatlanul feküdt, alig vert a szíve". (Részletaz ún. Metternich-sztélén lévő szövegből). Ízisz kiáltozott, segítségül hívott isteneket, embereket. Thot, a bölcsesség istene megnyugtatta a szerencsétlen anyát és ráolvasással meggyógyította Hóruszt. Amikor a fiú felnőtt, Ízisz megjelent vele a kilenc isten bírósága előtt és Hórusznak, mint Ozirisz törvényes fiának követelte a királyi trónt. Széth követelésére Ízisz nem vehetett részt a tárgyalásakon. Az isten-bírák összegyűltek a Belső-szigeten, és szigorúan megtiltották Nemti révésznek, hogy átvigye oda Íziszt. De a bölcs istennő túljárt Széth eszén: öregasszonynak öltözve, egy aranygyűrű segítségével megvesztegette a révészt, aki átvitte a tiltott szigetre. Ott szép leánnyá változott és elmondott Széthnek egy kitalált történetet, miszerint egy idegen megrabolta egy pásztornak fiát: eltulajdonította meghalt apjának a nyájait. Széth felháborodott a törvénytelen tettem, kiabálva követelte az idegen megbotozását. Ezzel önkéntelenül elítélte saját magát, beismerte, hogy az apai örökség a fiút illeti meg.
Hórusz és Széth vitájában és összetűzéseiben Ízisz továbbra is segített a fiának. Amikor Széth életereje áthatolt Hórusz karjába és megtöltötte méreggel, Ízisz kitépte a kart és egészségessel pótolta. Végül elérte, hogy Széthet elítéljék és az ő fiát ismerjék el Egyiptom királyának. Ízisz nevével találkozunk majdnem minden Oziriszről szóló vallásos szövegben. Szó van róla a Hórusz és Széth vitáját leíró mítoszban (Chester Beatty Papirusz I.). Néhány mítoszváltozatban ( a Réről és a kígyóról keletkezett mítoszban, illetve a Kheopsz (Hufu) fáraóról meg a varázslóról szóló mesében). Ízisz teljesen önállóan szerepel, Oziriszt nem is említik. A Metternich-sztélé mágikus szövegei Ízisszel ellentétben csak mellékesen említik Oziriszt (ld. Hórusz és Ízisz Delta mocsarai közt). Az Ozirisz halálát és életre keltését eljátszó misztériumokban Ozirisz néma szereplő (szobor helyettesíti, amelyet felemelnek, letesznek, megfordítanak). Ízisz és őt segítő nővére, Nepthüsz viszont hosszú beszédekben síratják el Oziriszt (ld. Ízisz és Nebethut könyörgései). Ízisz magatartását Ozírisszel és Hórusszal szemben erény mintaképének tekintették. Eredetileg azonban nem ilyennek értelmezték az alakját. A messzi múltból olyan emlékek is maradtak róla, hogy pl. Széthnek, férje és fia gonosz ellenségének a pártját fogta. Ennek a következő a magyarázata: amikor Ízisz, a fia érdekeiért harcolva, szigonyát beledöfi Széthbe, az így kiált fel: "Mit tettem én ellened, Ízisz nővérem?! Szólj a szigonyodnak, eresszen el, hiszen anyai ágon a fivéred vagyok!" Majd azzal folytatja, hogy Hórusz Ízisznek idegen (vagyis nem az ő, hanem apja nemzetségéhez tartozik). Ízisz erre zavarba esik, visszahívja szigonyát. Hórusz ezt árulásnak veszi és levágja anyja fejét- Ez a mítoszváltozat nagyon ősi. Ízisz itt az anyajog normái szerint cselekszik, amikor is az anyaágon való fivér áll hozzá a legközelebb. Hórusz, mint az istenek új nemzedékének képviselője, már az apajog normái szerint lép fel. Szorosabban kapcsolódik az apjához, az anyja viszont kedvesebb neki, mint az édestestvér. A mítosznak ezen ősi változatát később mesterkélten beleszőtték a Hórusz és Széth vitáját elbeszélő mítosz újrafogalmazásába, bár egyáltalán nem illik bele a történet általános tendenciájába.
A Réről és a kígyóról szóló mítoszban Ízisz, mint gonosz varázsló szerepel. Létrehoz egy mérges kígyót és ráküldi Ré főistenre. A megmart isten kérleli a "nagy varázsló" Íziszt, hogy gyógyítsa meg, de Ízisz csak akkor tesz eleget a kérésnek, amikor Ré elárulja neki az igazi nevét. Ezután Ízisz mágikus hatalmat nyert az istenek királya felett. A babilóniai Istár istennőhöz hasonlóan Ízisz fokozatosan vélik gonosz istennőből - aki Rével harcol a hatalomért, sőt a saját fiával, Hórusszal is ellenségeskedik - jóságos és jótékony uralkodónővé. Létrejön klasszikus alakja: a szerető feleség és anya, a férje és a fia jogaiért síkraszálló nő.
Kezdetben Íziszt a Nílus-delta északi részén tisztelték, Butó város volt kultuszának középpontja. Valószínüleg az eget személyesítette meg és mag a neve (Iszet = "trónus", "hely") fiának, a napisten Hórusznak a születésére céloz. Főleg a Butó körnéykén lakó halászok körében volt kultusza. Amikor Hóruszt megmarta a kígyó, a mítosz szerint ők siettek elsőként a segítségére. Az ég istennőjeként tehén vagy tehénszarvú nő képében ábrázolták. Később (a héliupoliszi panteon, az ún. nagy enneáda létrejötte után) Ízisz anyja, Nut istennő lett az ég uralkodónője, Ízisz pedig már Ozirisz hitveseként és segítőjének az alakjában szerepel. Íziszt máshol a szél istennőjének tisztelték, aki szárnyai csapkodásával idézte elő a szelet. Ennek megfelelően, ahogyan Nehebhutot, őt is sólym vagy szárnyas nő képében ábrázolták. Nehebhuttal, valamint Heket istennővel együtt, mint a szülő nők oltalmazóját is tisztelték, aki megkönnyíti a szülést és meghatározza az újszülött királyok sorsát. Ízisz, mint hitves átveszi Ozirisz funkciót. Diodórósz, az egyiptomi hagyományokat kutató görög történész közlése szerint Ízisz megtanította az embereket aratni, magot őrölni. A görögök Démétér istennővel azonosították. A földművelő funkciót azonban általában Ozirisz látta el. Az egyik elképzelés szerint a Nílus vize Ozirisz testéből folyik ki, míg egy másik szerint megtelik a férjét sirató Ízisz könnyeivel. Az antik hagyományokból ítélve Ízisz nemcsak a folyóvíz, hanem a tengerek vize felett is uralkodott és védelmezte a tengerészeket. Ez a képzet valószínüleg az ősi egyiptomi hitvilágból ered. Fennmaradtak olyan ábrázolások is, amelyeken Ízisz csónakot tart a kezében.
Szarapisz (= Ozirisz-Ápisz) kivételével egyetlen egyiptomi istenség sem volt olyan népszerű a görög-római világban, mint Ízisz Pireuszban az i. e. 4. Században. Délosz szigetén az i. e. 2. században épült Ízisz-templom, de épült még Delphoi és Korinthosz közelében is. Itáliában az Ízisz-kultusz az i. e. 2. századtól kezdve terjedt el, sőt még Britanniába és Pannóniába is eljutott.
JARU-FÖLD
Az egyiptomi mitológiában a túlvilág, paradicsomi mező, a halottak tartozkodási helye. A Piramisszövegek szerint a Jaru-föld a keleti égben van, ahol Ré napsiten felkel. Ré az elhunyt fáraókkal együtt reggeli mosakodást végez a Jaru-föld tavában, ahova a "Jaru-föld révésze" szállítja őket csónakon. Így az egyiptomiak eleve olyan helynek fogták fel a Jaru-földet, ahol Ré és a fáraók habzsolták a gyönyöröket. Ahhoz hasonlóan, ahogy a meghalt fáraók azonosultak a halála után életre kelt Ozírisszel, az i. e. III. évezred végétől minden elhunytat azonosítottak vele (a halotti szövegekben szokásos lett az "Ozirisz a folyók neve" formula), Ennek megfelelően a Jaru-föld sem csak a fáraók és Ré, hanem minden "üdvözült" tartozkodási helye lett. Mindenkié, aki igazolást nyert Ozirisz bírósága előtt. A Jaru-föld a föld alatt van, rendkívül termékeny. Nincs rajta semmi tisztátalan, mindenkinek jut bőségesen étel és ital. A Halottak Könyvének 109. fejezetében az áll, hogy bronzfal veszi körül, az árpa négy, a tönkölybúza kilenc könyök magasra nő (egy könyök 0,5 m). A Halottak Könyve 110. Fejezetének címrajzán bővízű csatornák keresztezik a Jaru-földet. Az egyiptomiak hiedelme szerint e túlvilág lakói minden mezőgazdasági munkát elvégeznek. A Jaru-föld paradicsomi táj, a földművelő nép eszménye.
JUNIT
Hermonthisz (egyiptomi néven Junu) város istennője. Neve Héliupolisz görög elnevezésével (On) is rokon. Vele azonosult a Réhez közel álló Rát-taui, akinek Héliupoliszban volt a kultuszközpontja. Ezért feltételezhető, hogy Junit Héliupolisszal is kapcsolatban állt.
JUSZAASZ
Atum keze a mitológiában. Hathorral azonosult. Szent fája az akác, amelyben "élet és halál" lakozott. Az ógörögök Juszaaszt Szaószisznak nevezték.
KA
Az emberi lényt alkotó elemek egyike. Az irodalom nemegyszer mint az ember egyik lelkét jellemzi, bár a "lélek" meghatározás nem fedi pontosan a Ka egyiptomi fogalmát. A Piramisszövegek szerint a ká kezdetben az istenek és a királyok életerejét és hatalmát testesítette meg. Ezeknek gyakran több kájuk volt, Rének például 14. A Koporsószövegek és a Halottak Könyve szerint később már minden embernek volt kája. Ebben az időszakban a ká nemcsak életerő, hanem alteregó, "második én", amely együtt születik az emberrel, szellemileg és fizikailag elválaszthatatlanul vele funkcionál, az életben és a halála után is. Meghatározza az ember sorsát. A sírkamrákba betették az elhunytak szoborportréját, a ká tartályát és ráírták, hogy ez az illető kája. A ká elhagyhatta a sírkamrát és leszállhatott a túlvilágba. Ember alakban ábrázolták, a fején könyékben meghajlított és felfelé mutató karral. A ká létrehozójának Hnumot tartották, de az embereket óvó Hemszut istennővel is kapcsolatban volt.
KEBEHSZENUF
Ld. Hórusz-fiúk.
KEBEHUT
A tiszta hideg víz istennője, a 10. nomosz és Létópolisz oltalmazója. Kígyó alakjában személyesítették meg és Utó (Uadzset) kígyóistennővel azonosult. Anubisz leányának tartották és a halottkultusszal volt kapcsolatban: boráldozatot mutatott be az elhunytakért és segített nekik bejutni az égbe.
MAAT
Az igazság és a rend istennője. Thotnak, a bölcsesség istenének a felesége. Felhúzott térddel, földön ülő nőnek ábrázolták. A fején viselt strucctoll szimbóluma (a strucctoll az "igazság" szójelet jelképezi). Kultuszának elterjedése az Óbirodalom kezdetére tehető vissza, a Piramisszövegek is említik. A III. dinasztiától (az i. e. III. évezredtől) kezdve a fáraók Maat nevét jelzőként használják ("Maatban uralkodó" stb.). Maatot Ré isten leányának tartották, aki részt vett a világ teremtésében, amikor megszűnt a káosz és helyreállt a rend. Maat nagy szerepet játszott Ozirisz túlvilági ítélkezéseiben. A mérleg egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba Maat szobrocskáját tették. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyította az elhunyt igaz életét ("igaz volt a hangja") és így méltó lett a boldogságra Ozirisz birodalmában. Ellenkező esetben felfalta Amt (krokodilfejű és oroszlántestű Halottfaló). Maatot néha Maaténak nevezték (kettős szám), mivel két Maat nővér élt az elképzelésekben. A bírósági termet a "Kettős Igazság" termének nevezték. A bírák Maat szobrocskáját viselték emblémaként a mellükön. Maatnak a vezír volt a papja. Kultuszának középpontja a thébai nekropolisz.
MAFDET
A megtorlás istennője. Gepárd alakjában ábrázolták. A jogar és kés volt az attribútuma. A mítoszokban kígyóval harcol, néha Rével együtt (pl. a Piramisszövegekben: "Harcba száll Ré és homlokán ureusz ezzel a földből kibúvó kígyóval. Levágja a te fejedet a Mafdet kezében lévő késsel."). Mafdet betegeket segít, kígyókat pusztít, büntetőbíróként részt vesz a túlvilági ítélkezésekben és a túlvilágon gondoskodik a holtakról. Születésnapjának megünnepelése egybeesett Szesatnak, az írás istennőjének születésnapjával, lehetséges, hogy ikernővéreknek tartották őket.
MAHESZA
Vérszomjas isten, Básztet fia. Jelzői: "vad tekintetű Oroszlán", "vérnek örülő". A Későkorban a zápor, a sötétség, a szél istenének tartották. Oroszlánfejű emberként ábrázolták, koronával a fején. Az ókori görögök Miiszisznek nevezték.
MANDULISZ
Kús (az ókori Núbia) mitológiájában napisten. A görög-római korban tisztelték az ország északi részén. Kalábsai templomának a feliratai a Rével azonosult Mandulisz egyiptomi napmítoszainak epizódjait idézik. Az éjszakánként az alvilág vizein úszó és reggelente újjászülető Nap mítoszának két típusa ábrázolja Manduliszt: az egyik felnőtt emberként, a másik gyermekként. Az Ízisz, Ozirisz, Hórusz triászba iktatták be Ozirisz vagy Ízisz-fia Hórusz helyébe. Az Észak-Núbiában állomásozó római csapatok körében Apollónnal azonosulva vált népszerűvé.
MATIT
Oroszlánistennő. Kultusza a 12. felső-egyiptomi nomoszban (a Sziut közelében fekvő Deir-el-Gebraviban) terjedt el.
MEHIT
Oroszlánistennő. Thiniszben tisztelték. Onurisz feleségének tartották. A Hórusszal azonosult Inmutef isten volt a fia. Később Mehit kultuszának a központja áttevődött Behdetbe. Mehit Utóval és Muttal, Behdetben pedig Hathorral is azonosult.
MENHIT
Oroszlánistennő. Hnum felesége. Létopoliszban tisztelték, valószínüleg mint a háború istenét. Jelzője: "harcias". Szahmettel, Tefnuttal és Nebtuuval azonosult.
MENKERET
Oroszlánistennő. A Nap anyja. A Napot kisgyermek alakjában viszi fel az égre. Szahmettal azonosult. A Halottak Könyvében Menkeret viszi fel az égbe a halottakat.
MENKET
A sörkészítés oltalmazója. Rituális italáldozatokat mutatott be és kapcsolatban állt a halottkultusszal.
MENT
Oroszlánistennő. A görög-római korban Szahmettel és Tefnuttal azonosult.
MERETSZEGER
Nevének jelentése: "csendet szerető". A thébai nekropoliszt megszemélyesítő istennő. Azt tartották, hogy a temetőt és a hotlak nyugalmát vigyázta. Nő vagy kígyófejű oroszlán alakjában ábrázolták. Kultuszának központja az a település volt (a mai Deir-el-Medine vidékén), ahol a síremlékkészítők laktak. Meretszegert az ő oltalmazójuk volt.
MERIMUTEF
Nevének jelentése: "anyja kedvese". Birka alakjában ábrázolt isten, akit a 11.felső-egyiptomi nomoszban (a Sziut közelében fekvő Hatban) tiszteltek.
MERTI
A zene és a dal istennője. Főleg istenekhez szóló himnuszokat oltalmazta. Részt vett a fáraó harmincéves jubileumának ("Heb-szed") ünnepségein. Ütemesen tapsoló nő alakjában ábrázolták, az arany jelével a fején. Szentélyét "aranyháznak" nevezték.
MIN
A termékenység istene, a "termés létrehozója". Itiphallikus istenség. Egyik kezét magasba emelő, a másikban korbácsot tartó, egysíkú emberként ábrázolták, fején két tollal ékesített kornával. Min épségben maradt szobra a legkorábbi az egyiptomi istenek antropomorf ábrázolásai között. Min oltalmazta az ember születését, az állatszaporulatot (így az állattartás isteneként is tisztelték). Egyik jelzője: "fegyvert ragadó". Jelvénye a saláta és egy különleges oszlop, amelyet Min ünnepén, az aratás megkezdésének napján állítanak fel. Ezen a napon az ünnepi menet élén egy bika (Min megszemélyesítője) haladt, koronával a fején. A fáraó aranysarlóval levágta az első kéve gabonát és letette Min szobra elé. Min kultusza Hemmiszben, Koptoszban, Omboszban és Núbiában terjedt el. Amikor a Vörös-tengerhez tartozó karavánúton Koptosz lett a kereskedelmi központ, Min a kereskedelem, a karavánok és a Keleti-Erg védőistenének a vonásait is felveszi. Korán azonosul más istenekkel: nevezik "hatalmas Hórusznak", "apjáért bosszút állónak". Hóruszhoz hasonlóan Egyiptom fő egyesítőjének tartják. Más szövegek a fiának tekintik Hóruszt. Szobekkal, a vizek urával is azonosult. Íziszt egyszerre tartják anyjának (innen a jelzője: "anyja borja") és feleségének. A Középbirodalom idején Min kultusza összeolvad Amonéval, magára ölti a világteremtő isten vonásait, az "istenek királyának" nevezik. Ombosz városában, mint Min-Jah (Hold-Min) szerepel, ünnepét újhold napján tartották a "Hold házának" nevezett szentélyben.
MNEVISZ
Fekete bika alakjában ábrázolták. Héliuopolisz volt kultuszának központja. A napisten élő megtestesítőjének tartották és napkoronggal a szarvai között ábrázolták. Jelzője: "Ré közvetítője, aki Atummal közli az igazságot". A Mnevisz-bikákat különleges helyiségekben tartották, haláluk után bebalzsamozták és speciális sírboltban temették el őket. Mnevisznek Heszat-tehén volt az anyja. Bukhisszal, az istenként tisztelt bikával azonosították. Nehen (Hierakónpolisz) város bájának (lelkének) tartották.
MONTHU
Harci istenség. Emberalakban, sólyomfejjel ábrázolták, amelyen napkrongot és világoskék tollból álló kornát visel. Egyik fontos kelléke a lándzsa. Azt tartották, hogy Monthu ajándékozza a fáraóknak a győzelmet az ellenség felett. Rével és Hórusszal azonosulva, Monthu-Ré-Harahti néven harcol a Nap ellenségeivel. A Piramiszövegekben sólyom-Monthu viszi fel a meghalt királyokat az égbe. Rét-tauit és Tenenetet (Csenenetet) tartották feleségeinek. Thébában, Hermonthiszban, Medamudban, Tódban tisztelték. A XI. dinasztia (i. e. 21. század) uralkodói a panteon egyik főistenének tartották (a Mentuhotep-dinasztia uralkodóinak istenhordozó neve azt jelenti: "elégedett Monthu"). A XII. dinasztia trónra lépésével Monthu alakja összeolvadt Amonéval: Amon-Ré-Monthu. Később Amon kultusza majdnem teljesen Monthu kultuszát, amely csak Medamudban maradt meg, ahol Monthu tiszteletére ünnepségeket rendeztek.
MUT
Az ég istennője, Amon felesége és Honszu anyja. A Théba melletti Aseru-tó uralkodónőjének tartották, ennek a partján állt a temploma. Nő alakjában ábrázolták. Szent állata a tehén. Eredeti alakját a nevét jelentő keselyű ("mut") hieroglif személyesíti meg. Jelzője: "az anyák anyja". Mut közel állt a különféle anyaistennőkhöz, így Nehbethez, Utóhoz, Nuthoz. Miután Amon azonosult Ptahhal, Mut átvette Ptah feleségének, Szahmet oroszlánistennőnek az alakját és feladatkörét (Mut thébai templomában sok orszlánfejű Szahmet-szobor állt). Mut más oroszlánistennőkkel is azonosult, így Hathorral, Tefnuttal, Mehittel és Básztet macskaistennővel. Aminthogy Amon azonosult Rével, néha Mutot is nevezték Réitnek ("Ré felesége").
NEBETHUT
Nevének jelentése: "a Ház Úrnője". Görögül neve Nephthüsz. Geb és Nut legkisebb gyermeke. Nő alakjában ábrázolták, fején a nevét jelentő hieroglif jellel. Széth feleségének tartották, de a szövegekből ítélve nagyon kevéssé kapcsolódik hozzá. Lénye alig van feltárva az egyiptomi vallásos irodalomban. Nővérével Ízisszel vesz részt az Ozirisz-misztériumokban és minden mágikus halotti szertartsban. Ízisszel együtt síratja el Oziriszt, vele együtt keresi tetemét, őrzi a múmiát. A keleti égboltnál együtt találnak rá az elhunytra. A Piramisszövegek szerint Nebethut az éjszakai csónakon evez, míg Ízisz a nappaliban. Nebethut és Ízisz nőstény sólymokkal azonosultak, ezért gyakran szárnyas nőknek ábrázolták őket. Mivel Nebethutnak nincs önálló szerepe, az a benyomásuk, hogy Széth párjaként mesterségesen kiagyalt istennő. Plutarkhosz a terméketlen földekkel azonosítja (Ízisz a termékeny földeket személyesítette meg).
NEBTUU
Nevének jelentése: "a mezők uralkodónője". Létopolisz istennője, a termékenység megszemélyesítője. Hnum felesége. Azonosult Ízisszel, Hathorral, Menhittel. Később Nebtuu tuszteletét kiszorította Néith kultusza.
NEHBET
A királyi hatalom védőistennője. Kultuszközpontja Nehen (Hierakónpolisz), Felső-Egyiptom fővárosa. Szent állata a keselyű. Nő alakjában ábrázolták keselyűbóbitával a fején, Felső-Egyiptom fehér koronájában. Felső-Egyiptom szimbólumának tartották, neve bekerült az egyesített Egyiptom fáraóinak titulusai közé (akárcsak Alsó-Egyiptom istennőjének, utónak a neve). Néha azonosult Utó kígyóistennővel, s ilyenkor kígyófejű keselyűnek ábrázolták. Jelzője: "neheni fehér". A Piramisszövegek Hórusz szemének mondják, a későbbi szövegek "Napszemnek" említik. A fáraók hatalmának megszemélyesítőjeként tisztelték, azt tartották, hogy ő biztosítja a győzelmet az ellenség felett. A sivatag úrnőjeként a bányamunka (az arany- és ezüsttermelés) oltalmazójának is tartották, de anyaistennő funkciója is volt (ilyen minőségben azonosult Muttal), segédkezett a szüléseknél (ezért rokonították Hekettel). A fáraók trónra lépésének harmincéves jubileumán, a "Heb-szed" ünnepen Nehbet figuráját a fáraó csónakjának az orrára helyezték.
NEHEBKAU
Kígyó alakban ábrázolt khtonikus istenség. Az idő, a termékeynség istenét és az élelem átadóját tisztelték benne. Kapcsolatban volt a halottkultusszal, a hiedelem szerint a másvilág bejáratánál állt. A források általában Ré segítőjeként említik. A Piramisszövegek szerint Atumnak is segített a hermupoliszi lázadás leverésében.
NÉITH
Szaisz város istennője. Kultusza a Nílus-delta nyugati részén és Líbiában keletkezett és később egész Egyiptomban elterjedt, a XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. században) érte el tetőfokát. Nő alakjában ábrázolták, Alsó-Egyiptom koronájával a fejént, gyakran két kiskrokodilt szoptatva. Jelvénye a pajzs és két, keresztben tartott nyíl. Elephantiné szigetén és Létopoliszban (ahol kiszorította Nebtuu helyi istennőt) Hnum feleségének tartották. Néha Hathorral azonosult. Néithben egyidejüleg egyesült a férfi és a női elv, demiurgoszként tisztelték. Ő teremtette meg az emberek és az istenek ivadékát. Így nevezték: "Hatalmas Néith - Amauntet, az istenek anyja, aki megszülted Rát-tauit, a Napot szülő hatalams Ihetet", "apák apja és anyák anyja", Néith egyik jelzője: "utak megnyitója" (nyugat felé). A legősibb korban harci és vadászistennő, mint a víz és a tenger istennője, Szobek krokodilisten és általában minden krokodil anyja. Kapcsolatban áll a halottkultusszal (Néith a "balzsamozóház feje"), a szarkofágokon együtt ábrázolták Ízisszel, Nebethuttal és Szelkettel. Mágikus erőt tulajdonítottak neki: betegeket gyógyít, elűzi a gonosz erőket, ezért gyakran a fekhely fejrészén is ábrázolták. Hérodotosz Athénéval azonosította (II. 59).
NEMTI
Sólyom alakban ábrázolt isten. Kultuszközpontja a 12. felső-egyiptomi nomosz (Hierakónpolisz). A Piramisszövegek a "nomosz fejének" vagy "a keleti nomosz fejének" nevezik. Nemti a Keleti-Erg és a Vörös-tengerhez vezető karavánút istene. Óvja az utazókat, oltalmazza a fémkitermelést a Keleti-Ergben. Részt vesz Ízisz-fia Hórusznak Széthtl vívott harcában. Az ókori görögök Antaiosszal azonosították.
NEPERI
A gabona istene. Kalászokkal díszített, kövér testű embernek ábrázolták. Renenutet fia (néha mindkettőjüket Ízisszel és Hórusszal azonosították). Az Újbirodalom időszakában létrejött az őt kísésrő Nepit istennő. A korai szövegek "fiatal víznek", vagyis a földet termővé tevő áradás kezdetének nevezik Neperit. A halottkultusszal is kapcsolatban állt: megszemélyesítette a magot, amely elvetése után kel ki ("azután él, hogy meghalt" olvashatjuk a Koporsószövegekben), segít az elhunytnak az újjászületésben. A halottak élelemmel való ellátását kérő imákban Neperi úgy is szerepel, mint a sör istene, ugyanis a sör az italáldozat kelléke. Születésnapját az aratás első napján ünnepelték.
NEPTHÜSZ
Ld. Nebethut
NOFERHOTEP
Holdisten. Kultuszközpontja Théba. Nevét általában Honszuhoz kapcsolták, mint jelzőt.
NOFERTUM
A növényzet istene. Kultuszközpontja Memphisz. Ptah és Szahmet fiának tartották, de egyik-másik szövegben azt olvassuk, hogy a mezők istennőjeként a testéből nőtt ki. Ifjú alakjában ábrázolták, fején lótuszvirággal, amelyet két toll ékesít. Attribútumai a lótusz, a keletkezés és virágzás szimbóluma. A Piramisszövegek "Ré orrából való lórtusznként" említik .
NUN
Az Ősvíz megszemélyesítője, ősi kozmikus istenség. A káosznak örvénylő vizek formájában való elképzelése összefügg a Nlus évenkénti kiöntéseivel, amikor az egész folyóvölgy víz alá kerül. Nun alakjával összemosódnak a vízről, mint folyóról, tengerről, esőről alkotottt elképzelések. Nun és felesége Naunet (az ég megszemélyesítője, amelyen éjszakánként úszik a Nap) az első istenpár, tőlük származik az összes többi isten. Ők tagjai a hermupoliszi Ogdoádának, tőlük származott Atum, a héliupoliszi Enneáda feje. Nun jelzője: "istenek atyja", őt tartották Hápi, Hnum, néha Heper és Atum apjának. Memphiszben Ptahhal, Thébában Amonnal azonosult. Az emberek elpusztításáról szóló mítoszban Nun (vagy Atum) vezeti az istenek tanácsát, amelyen Hathor-Szahmet oroszlánistennőt bízzák meg a Ré ellen terveket szövő emberek megbüntetésével.
NUT
Az ég istennője. A héliupoliszi Ennáda tagja. Su és Tefnut leánya, Geb felesége és egyúttal nővére. Nut gyermekei a csillagok, amelyeknek ő és Ré, a Nap írányítja a mozgását. Naponta felfalja, majd újraszüli őket (így változik a nappal és az éjszaka). A mítosz szerint Geb összeveszett a gyermekeit felfaló Nuttal, erre Su szétválasztotta a házastársakat. Gebet lenthagyta, Nutot pedig felemelte az égbe. Héliupoliszban Ozirisz és Széth, Ízisz és Nebethut is Nut gyermekei voltak. Nut jelzői: "a csilagok hatalams anyja", "istenek szülője". Nutba nezer lélek lakik. A Piramisszövegekben ilyen szavakat intéztek a Hatalmas Nuthoz: "Ó Nut, úgy ragyogsz, mint Alsó-Egyiptom királynője és hatalams vagy az istenek felett - tiéd a lelkük, tiéd az örökségük, tiéid az áldozataik és tiéd minden vagyonuk." Mivel Nut Ízisz és Ozirisz anyja, kapcsolatban állt a halottkultusszal. Felviszi az elhunytakat az égbe és őrzi sírkamrájukat. Figuráját rendszerint elhelyezték a szarkofág fedelének belső lapján, hogy vigyázza a múmiát. Nut gyakran azonosult más anyaistennőkkel: Muttal, Taurttal, az Égi Tehenekkel, Hathorral, Ihettel és másokkal.
OGDOÁDA
Hermupolisz város nyolc ősi istene (Hemenu szó szerint "nyolc"). Négy kozmikus istenpár alkotja az Ogdoádát, belőlük keletkezett a világ. A négy istenpárból a férfi lényeket béka-, a nőket kígyófejjel szokták ábrázolni. Nevüket a Koporsószövegekből ismerjük: Nun és Naunet (Ősvíz), Huh és Hauhet (Végtelenség), Kuk és Kauket (Sötétség), Amon és Amaunet (Elrejtettség). Az utolsó párt minden bizonysággal felváltotta a Nia-Niat pár (Tagadás, Semmi). Őket a thébai papok besorolták az Ogdoádába. Amikor az Újbirodalom időszakában Amon Egyiptom főistene lett, új mítosz született, emyl szerint az Ogdoáda Thébában keletkezett Amonnal az élén. A ptolemaioszi korban Amon utazásairól született egy mítosz: az Ogdoáda szentesítése céljából lehajózott az Ogdoádával a Níluson, majd visszatértek Thébába.
ONURISZ
Anhur, inhar az egyiptomi mitológiában a vadászat istene. Harci istenként is tisztelték. Kultuszközpontja Thinisz, ahol a világ teremtőjének tartották. Felesége Mehit, fia a Hórusszal azonosult Inmutef. A mítoszokban leginkább, mint szoláris kígyóölő szerepel: Rét az Apóphisszal, Behdeti Hóruszt a Széthtl vívott harcában segíti. Abban a mítoszban is szerepel, amely a Napszem Egyiptomba való visszatérését meséli el: az egyik változat szerint Ré Onuriszt küldi el érte Núbiába (innen a jelző: "messziről idevezető"). Onurisz Hórusszal, Suval, a görögöknél Árésszal azonosult.
OZIRISZ
Ozirisz az egyiptomi Uszir, Wsir görögösített alakja. A természet termőerőinek istene, a túlvilág uralkodója. Plutarkhosz szerint a földisten (Geb) és az égistennő (Nut) idősebb fia. Testvérei: Ízisz, Nepthüsz (Nehebhut), Széth. Ízisztől született fia Hórusz. Ő volt a legősibb időkben uralkodó istenek sorjában a negyedik. Dédapja Ré, nagyapja Su és apja Geb hatalmát örökölte. Egyiptom uralkodójaként leszoktatta az embereket a vad életmódról, az emberevésről. Megatnította őket a gabonafélék (árpa, tönkölybúza) termesztésére, szőlőtelepítésre, kenyérsütésre, sör- és borkészítésre és bevezette náluk az istenek tiszteletét. Öccse Széth, a sivatag gonosz istene, át akarta venni a hatalmát, ezért elhatározta, hogy megöli Oziriszt. Ozirisz győzelmes ázsiai hadjáratáról haztérve lakomát rendezett. 72 cinkostársával Széth is megjelent a lakomán, amelyre egy díszes ládát (nyilván szarkofág) vitetett, mondván annak ajándékozza, akinek a máretáhez illik. Amikor a próbánál Oziriszra került a sor, belefeküdt a pontosan az ő méretére szabott ládába, az összesküvők rácsapták a fedelét, ólommal leforrasztották és beledobták a Nílusba. A víz parta sodorta ládát, amely fennakadt a hangabokrok gyökereiben.Ízisz, Ozirisz hűséges hitvese megtalálta férje holttestét, csodás módin kiváltotta belőle megmaradt életerejét és a halott Ozirisz fiút nemzett neki. Ezután Ízisz eltemette Oziriszt, majd elvonult a Nílus-delta mocsarai közé, ahol megszülte és felnevelte fiát, Hóruszt.
Amikor Hórusz felnőtt, harcba indult Széth ellen. Először vereséget szenvedett, sőt egyik szemét - Varázsszemét - is elvesztette, de aztán hozzá pártolt a szerencse. Legyőzte Széthet, visszavette tőle kivájt szemét és lenyelette halott apjával. Ozirisz életre kelt, de nem akart a földön maradni, földi trónját átadta Hórusznak, ő maga pedig átköltözött az alvilágba, ahol uralkodott és ítélkezett. Egy másik mítoszváltozat szerint Széth nem ládába zárta Oziriszt, hanem 14 részre darabolta a testét és szétszórta Egyiptom egész területén. Ízisz összeszedte és összeillesztette a testrészeket, amjd eltemette a holttestet. A 14 testrészről szóló mítoszváltozat valószínüleg azért keletkezett, mert magyarázat kellett arra, hogy miért is van Egyiptom több városában is Ozirisz-sírkamra. Az isten testének tehát csak egy-egy része nyugodott mindegyikben. Ennek a magyarázatnak némileg ellentmond az az elbeszélés, mely szerint Ízisz összeszedte Ozirisz phalloszán kívül (ezt egy hal lenyelte) minden testrészét és eltemette Abüdoszban. Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz című értékezésében mind a két változatot leírja: Széth kétszer végez Ozírisszal. Némely változat szerint nem Hórusz, hanem Ízisz egyedül vagy nővére Nepthüsz segítségével kelti életre Oziriszt. Ozirisz eltemetését hol Ízisznek, hol Anubisznak tulajdonítják.
A nemzetségi szervezet korában, amikor Ozirisz kultusza keltkezett, a természet termőerőit megszemélyesítő istenként tisztelték őt. A természettel való kapcsolata megmardat Egyiptom egész trötéente folyamán. Általában a fák között ülve vagy szőlőindákkal átszőve ábrázolták alakját. A testét mindig zöldre festették. Azt tartották, hogy a növényekhez hasonlóan mindig évben meghal, majd új életre kel, mindig, még holtában is - megmaradt benne az életerő. A síremlékek ábrázolátain Ozirisz fát növeszt vagy az Ozirisz-múmiából kalászok nőnek, amelyeket egy pap locsol. Néha a sírokra rámára kifeszített vásznat helyeztek, azon kiformálták Ozirisz alakját és tönkölybúzamagot vagy árpamagot vetettek bele: ha Ozirisz földtestén kizöldül a növény - új életre kel a halott. Ozirisz eleinte csak az elhunyt uralkodókkal azonosult. A Piramiszövegekben a fáraók haláluk után Oziriszhoz hasonultak, Ozirisz a nevük jelzője lett. A Középbirodalom korától kezdve minden meghalt egyiptomi ember azonosult Ozírisszal (vagyis azt tartották, hogy az elhunyt, Oziriszhoz hasonlóan, halála után életre kel és minden későbbi halotti szövegben Ozirisz áll az elhunyt neve előtt). Mint a holtak istene a túlvilág legfőbb bírói tisztét is betöltötte. A hiedelem szerint előtte jelenik meg a zelhunyt, amikor ráteszik szívét a mérlegre, amelynek másik serpenyőjében Maat istennő szobrocskája az ellensúly. Ha az elhunyt igaznak bizonyult, a "paradicsomi-mezőkre" (Jaru-föld) került, évezte az örök életet.
Kezdetben Ozirisz alighanem csak helyi isten volt Dzseduban, a Nílus-delta keleti részében. Amikor azonosult a város másik istenével, annak jelképeivel (jogarral és korbáccsal) mutatták, ezek később minden ábrázolásban megjelentek. Miután az uralkodói kultuszban elfoglalta ezt a közponzi helyet, különösen Abüdoszban, a fáraók temetkezési helyén tisztelték, ahol felváltotta Anubiszt, a holtak istenét, aki úti- és segítőtársa lett. Mint a földisten Geb fiát, aki halála után lement a föld alá, a föld mélyének isteneként is tisztelték: az ő vállain nyugszik a világmindenség és karjának verítékéből ered a Nílus. Az Újbirodalom végétől összekapcsolódtak Ré istennel (Ré-Ozirisz), és napkoronggal a fején ábrázolták. A hellenisztikus korban kultusza összeolvadt Ápisznak, a szent bikának kultuszával ls az isten új összetett alakja, amely a Szarapisz nevet kapta (Ozirisz-Ápisz), az orszég határain túl is széles körben ismertté vált. Ozirisz kultusza az Egyiptom meghódította Kúsban (az ókori Núbiában) és más országokban is elterjedt. A görög-római korban kultusza (más görög és keleti, a ermészet elhalását és újjáéledését szimbolizáló isteneknek: Attisz, Adónisz, Tamnúz - kultuszához hasonlóan) széles körben elterjedt Nyugat-Ázsiában, Európában és a Fekete-tenger északi részén is.
PAHET
Oroszlánistennő. Jelzői: "éles szemű és hegyes körmű". Kultusza Beni-Hasszánban terjedt el, ahol a Keleti-Erg úrnőjének tartották. Gyakran azonosult más oroszlánistennőkkel.
PETESZUKHOSZ
Nevének jelentése: "Szukhósz álal adományozott". Az egyiptomi mitológiában a Nílus istene. Kultuszközpontja a Fajjúm-oázis fővárosa, Krokodeilónpolisz.
PTAH
Memphisz város istene. Kultusza egész Egyiptomban, Núbiában, Palesztinában és a Sínai-félszigeten elterjedt. Múmiaszerűen, szorosan beburkolt testtel ábrázolták, csak a keze volt szabadon, amelyben jogart tartott. A memphiszi papok teológiai műve (az ún. Memphiszi Teológia) szerint Ptah demiurgosz, ő teremtette az első nyolc istent (saját hiposztázisait, a Ptahokat), a világot és mindent, ami rajta van (az állatokat, a növényeket, az embereket, a városokat, a templomokat, a kézműipart, a művészeteket). Szívvel és nyelvvel teremtett: szívében kigondolta a teremtményt és nyelvével megnevezte. A memphiszi Ennáda (kilencek) élén áll: "an Enneáda Ptah ajkai és fogai, akinek a szája minden dolognak nevet adott". Ptah az Ennáda nyelve és szíve, magába foglalja az összes istent. A héliupoliszi Enneáda fej, Atum is tőle származik, következésképpen Héliupolisz kilenc istene is. Ptahot a kézművesség (ezért rokonítják az ókori görögök Héphaisztosszal), a művészetek patrónusának, az igazság istenének tartották. Szahmet volt a felesége és Nofertum a fia. Később a félistenné emelt tudós Imhotepet is a fiának tulajdonították. (Ő építette Dzsószer fáraó piramisát az i. e. 28. században.) Olykor Maátot, Básztetet, Tefnutot, Hathort is Ptah feleségének mondták. Ptah lelke Ápisz, a nyelve Thot. A Ptah-Tatjenen névben a földisten Tatjenen azonosult Ptahhal. Az új szinkretikus istent mint élelemadót tisztelték. Miután Ptah összeolvadt Tatjennel, kapcsolatba került a földdel meg a termékenység istenével és a holtak patrónusával, Sokarisszal (Ptah-Szokarisz), majd később Ozírisszel (Ptah-Szokarisz-Ozirisz). Ptah-Szokarisz-Ozirisz a túlvilág istenének feladatát látta el. A vallásos szinkretizmus fejlődése során Ptah azonosult egyiptomi istenek többségével: Nunnal, Thottal, Atummal, Amonnal, Rével, Szobek-Rével. Mint demiurgosz, Hnummal is mutatott hasonlóságot.
RÁT-TAUI
Ré nőnemű alakja. A "Taui" jelentése: "Mindkét föld". Monthu felesége, aki Hórusz-pa-Ré napgyermekét szülte. Kapcsolatban állt Ré kultuszával, Junittal azonosult. Gyakran Szesat a hiposztázisa.
RÉ
Ré az egyiptomi mitológiájában napisten. Kultuszközpontja Héliupolisz (az óegyiptomi Junu). Mint sok más napisten, sólyom alakjában testesült meg (néha Nagy Kandúr). Általában sólyomfejű embernek ábrázolták, napkoronggal a fején. Jelvénye a Benben obeliszk (Benunak is ez a jelvénye, az V.dinasztia korában épített Ré-templom négyoldalú obeliszkformát kapott). Sok szöveg a déli Napnak említi (ellentétben Atummal, aki az esti nap és Heperrel, a reggeli Nappal). A piramisszövegekben Ré úgy szerepel, mint az elhunyt uralkodó istene. Később a halottkultuszban kiszorította őt Ozirisz, de továbbra is fontos szerepet játszott a túlvilágon: tagja volt a túlvilági bíróságnak, meleget és fényt adott a holtaknak, akik nappal kijárnak a sírjukból, hogy lássuk őt. Amikor az Óbirodalom (i.e.26-25 sz.) Héliupoliszból származó V. dinasztiája lépett trónra, Ré a panteon főistene lett és kultusza elterjedt egyiptomban, majd Núbiában is. Kiszorította a jóval ősibb héliupoliszi demiurgoszt, Atumot és azonosulva vele (Ré-Atum), a nagy isten kilencségnek (Ennáda) az élére került. A világ és az emberek teremtőjeként (az emberek a könnyéből keletkeztek), az istenek és a fáraók atyjaként tisztelték, ami a fáraók titulusában is látszik : "Szah-Ré" vagyis "Ré fia". Ré azonosult Hórusszal (Ré-Harahti), amonnal (Amon-Ré, aki az Újbirodalom időszakában is főisten maradt), Ptahhal, Ozírisszel, Hnummal, Heperrel. Sok más istenség kapcsolatba állt Rével. Thot holdistent azért teremti meg, hogy legyen éjszakai helyettese. Thot Ré szíveként is szerepel. Ré Bája (lelke) Ápisz és Benu "közvetítője annak, aki elmondja igazságot Atumnak. Re leánya Szelket, aki segít ellenségeit legyőzni. Ré szemeként tisztelték Szahmetet, Tefnutot és Hathort. Védelmezője Utó, a tűzokádó kígyó.
A mítosz szerint Ré nappal az égi Níluson hajózik Mandzset bárkán és megvilágítja a földet. Este átszáll a Meszektet bárkába, leereszkedik az alvilágba, ahol tizenkét kapun halad át. Megküzd a sötétség erőivel és reggel újra megjelenik a horizonton. Más mítoszok szerint Nut minden este felfalja Rét, majd reggel újjászüi vagy Ré abból a lótuszvirágból keletkezik ismételten, amely az Ősvízből (Nun) kemelkedő Ősdombon áll. A Piramiszövegek Rét "aranyborjúnak" is említik, akit az Égi Tehén szült. Ismerünk olyan mítoszt is, amely szerint Ré tüzes szigetből keletkezett, amely erőt adott neki ahhoz, hogy megsemmisítse a káoszt és a sötétséget, megteremtse az igazságon alapuló rendet a világban. Az igazságot leánya, Maat testesíti meg, aki a bárka orrában áll. Ré a fáraokhoz hasonlóan kormányozza a világot. A bárkájából figyeli, mi történik a földön. Elbírálja a panaszokat. Hu, a Szó istene és Szia, a bölcsességistenő által továbbítja rendelkezéseit. Thot pedig, a legmagasabb méltóság viselője. Leírja a parancsait, lezárja a leveleket. Mítoszciklusok beszélik el Ré harcát a sötétség erőivel (ld. Apóphisz). Több Réről szóló mítosz foglalkozik az évszakok váltakozásáról alkotott képzetekkel. Érdekesség még, hogy Ízisz megmaratta egy kígyóval és kiszedte belőle a titkos nevét és így vált nagy hatalmú istennővé. Az ókori görögök Héliosszal azonosították.
RENENUTET
Másik neve Termutisz. A betakarított termést védelmező istennő, akit kígyó alakban képzeltek el. Kígyófejű nőnek vagy kígyónak ábrázolták. Jelzői: " a termékenység úrnője", " a terménytárolók őre". Renenutet fia Neperi, a gabona istene (olykor mindkettőjüket Ízisszel és Hórusszal azonosították). Azt tartották, hogy a Renenutet-kígyó aratáskor jelenik meg a mezőn és ügyel a gondos betakarításra. Ő biztosítja az emberek jólétét, sikereit, boldogságát, segít a szüléseknél. Később Saihoz, a szüretelés istenéhez hasonlóan a sors istennőjeként tisztelték. Saival együtt gyakran emlegették a jókívánságokban, pl: "léghy egészséges, legyesn veled Sai és melletted mindig Renenutet"; "Renenutet kísérjen utadon". Renenutet ünnepét az aratás utolsó napján tartották, amikor a fáraó hálaáldozatot mutatott be neki.
SAI
A szőlővessző isten. Alakjával függ össze az elégedettség, a bőség, a gazdagság fogalma. Neve gyakran szerepelt a jókívánságokban. Később Sai az életkort meghatározó sors istenség lett.
SESZEMTET
Oroszlánistennő. Neve az övét díszítő "seszemt" ásványból származik, amely attribútuma és talán jelvénye volt. Már az Óbirodalom korában azonosult Szahmettel. Kultuszának középpontja Elephantiné szigete volt, de Puntban is tisztelték.
SESZMU
A borkészítés illetve a bedörzsöléshez és bebalzsamozáshoz való kenőcs készítésének patrónusa. Kapcsolatban állt a halottkultusszal: óvta a múmiát a sérüléstől, büntette a bűmösöket. Attribútuma a szőlőprés.
SU
Nevének szó szerinti jelentése: "üresség", "fény". Az eget és a földet elválasztó levegő istene. Általában fél étrden álló embernek ábrázolták, amint felemelt karjával az eget tartja. A héliupoliszi Enneádába tartozik. Apja Atum (Ré-Atum), nővére és felesége Tefnut. Gyermekeik Geb és Nut. Atum-Ré útitársa és védelmezője volt, szoláris sárkányölő. A Halottak Könyve az alivlági bíróság egyik tagjaként tűnteti fel. Amikor Tefnut a Napszem sértődöttségében elmegy Núbiába, Thot oldalán Su is elmegy érte: pávián képében dallal és tánccal csalogatja vissza Egyiptomba. Tefnut visszatérése után házasságra lép Suval, mire ismét kizöldül a természet. Su Onurisszal azonosult.
SZAH
Az Orion csillagkép megszemélyesítője. A csillagok királyának tartották és emberi alakban ábrázolták, Felső-Egyiptom koronájával a fején. A halotti irodalomban, mint az elhunyt oltalmazójával találkozunk vele. Közel állt Oziriszhez, akit gyakran Óriónnak neveztek.
SZAHMET
Neve másképpen: Szehmet, Szóhmet. Jelentése: "hatalmas nő". A háború és a perzselő Nap istennője. Szent állata az oroszlán. Oroszlánfejű nőnek ábrázolták. Kultuszközpontja Memphisz, de egész Egyiptomban tisztelték. Ré leánya (fenyegtő Szeme), Ptah felesége, Nofertum anyja. Szahmet megsemmisíti Ré és Ozirisz ellenségeit (pl. Széth, Apóphisz). Amikor Ré megbünteti az embereket, Szahmet hajtja végre a büntetést és csak lerészegedése után hagyta abba megbízatását. Utóval és Nehbettel közösen a fáraókat óvja: melletük áll a harcban, lába elé dönti az ellenséget. Külsejével megrémíti, leheletének lángjával pedig megöli őket. Mágikus erejénél fogva elpusztíthatja az embert, betegséget vihet rá. Ezze legyütt gyógyító istennő is. Oltalmazta az orvosokat, akik a papjainak tartották magukat. Nagyon korán azonosult Tefnuttal és Hathorral, valamint Básztetet, Utó és Mut istennőkkel, illetve sok más oroszlánistennővel (pl. Menkeret, Ment, Menhit, Seszemtet).
SZARAPISZ
A hellén világ egyik istene. Kultuszát, mint Egyiptom fővárosa, Alexandria istenének kultuszát a Ptolemaiosz-dinasztia megalapítója, I. Ptolemaiosz Szótér (i. e. 305-tól 283-ig uralkodott) vezette be Egyiptomban Manethón egyiptomi pappal és a papi családból származó athéni Timónnal. Az új istenséget azért hozták létr, hogy vallási alapon közeledjen egymáshoz a görög és az egyiptomi nép, de kultusza inkább csak a görög-római környezetben terjedt el. Szarapisz alakjában és nevében Ozirisz és Ápisz népszerű egyiptomi istenek egyesültek (eleinte Oszarapisznak mondták). Ápiszhoz és Oziriszhor hasonlóan termékenységisten volt. Kapcsolatban állt a halottkultusszal, mivel az alvilág urának tartották (az ókori görögök ezért azonosították Aidésszal). Az őselemek és a természeti jelenségek uraként népszerűsítették, a víz istenének, az áradások szabályozójának feladatkörét is ellátta (ilyen minőségben hasonlított Posszeidónhoz). Szobrát a hajók orrába tették. Napistenként is tisztelték (ezért volt hasonlatos Apollónhoz és Zeuszhoz). A hiedelem szerint bajoktól óvott, jövőt jósolt. Betegeket gyógyított (ebben a minőségben közel állt Imhotephez, Dzsószer fáraó magas rangú emberéhez, aki a fáraó piramisát építette - az i. e. 28. században -, s akit mint bölcset és gyógyítót istenítettek, így azonosították a görögök Aszklépiosszal).Szarapisz ikonográfiája idegen az egyiptomi hagyományoknak, alakja Plutónra és Zeuszra emlékeztet. Görög ruhás, dús hajú és szakállú középkorú embernek ábrázolták, gyümölccsel teli kosárral a fején.
SZATISZ
A hideg víz istennője. Ré leánya, Hnum felesége, Anuket anyja. Kultusza az első Nílus-küszöb területén, Elephantiné szigetén és Núbiában terjedt el. A Középbirodalom időszakában az "Elephantiné Úrnője" jelzővel ihlették. Antilopszarvú nőnek ábrázolták, Felső-Egyiptom koronájával a fején. Szatisz Ré és a fáraók védelmezője volt. A Piramisszövegek szerint megtisztítja az elhunytakat. Az Újbirodalom korában a déli határ és Núbia istennőjének a feladatait is ellátta. Szopdettal azonosult.
SZEBIUMEKER
Kús (az ókori Núbia) mitológiájában világteremtő isten. A Muszavvarat esz-Szufra-I templom falfelirata tudósít róla (i. e. 3. század), antropomorf ábrázolata mellé vésték. Az egyiptomi Ízisz-Ozirisz-Hórusz triászban valószínüleg Oziriszt helyettesítette.
SZELKET
A halottak oltalmazója. Ré leánya, aki segít apja ellenségei legyőzősében. Főleg Alsó-Egyiptomban tisztelték. Szent állata a skorpió. Nő alakjában ábrázolták, skorpióval a fején. Szobráz Ízisz, Nebethut és Néith ábrázolásaival együtt a szarkofágokba helyezett kanopusz edénybe szokták zárni.
SZEPA
Az elhunytak patrónusa. Szent állata a százlábú. Kultuszközpontja Héliupolisz. Ozírisszel azonosult.
SZESAT
Neve a "szes", azaz az "írnok" nőnemű alakjából származik. Az írás istennője. Thot leánya vagy nővére (felesége). Nő alakjában ábrázolták párducbőrben, hétágú csillaggal a fején. Szaiszben kezdődött el a tisztelete, de Hermupolisz lett kultuszának a központja. Szesat az "élet házának" vagyis a kéziratok gyűjteményének, az archívumnak volt a feje, ő írta fel a szent Ised-fa leveleire a trónra lépő fáraók nevét és uralkodási éveit. Nagyszerűen értett a számoláshoz (ő végezte a haditrófeák, foglyok, ajándékok, adományok összeszámlálását), építési tervek készítéséhez, oltalmazta az építőmunkát. Mivel a születésnapját Mafdet születése napján ünnepelte, lehetséges, hogy ikernővéreknek tartották. Gyakran szerepelt Mafdet, Tefnut, Rát-taui és Nebethut hiposztázisaként.
SZÉTH
Széth (Szuteh) az egyiptomi mitológiában "idegen országok", a terméketlen sivatag, a gonoszság megszemélyesítője. Geb és Nut fia. Testvérei: Ozirisz, Ízisz és Nepthüsz (Nehebhut). Nepthüsz férje, akinek egyben bátyja is. Szent állatai a disznó ("akitől az istenek undorodnak"), az antilop, az okapi (zsiráf), a hangyász, a kiméra, a víziló és a legfőbb a szamár. Szoborban és rajzon hosszú törzsű, szamárfejű ember alakjában ábárzolták. Kultusza kezdetben a dél-egyiptomi Omboszban (innen később Hnum kiszorította) illetve északon Hérakleopolisz mellett a Nílus-Deltában terjedt el. A Középbirodalom időszakában Hórusszal együtt a királyi hatalom oltalmazó istenének tartották, amit a Piramiszövegek és a II.dinasztia fáraóinak titulusa bizonyít. A Széth és Hórusz nevek összekapcsolása "királyt" jelentett. Az idegenek védnökeként is említik, ezért az idegenek uralma alatt, főleg az asszír uralom idején az ország ellenségévé válik. A hükszoszok uralma alatt Széthet az ő istenükkel, Baállal azonosították és mint legfőbb istennek, Avarisz város lett a kultuszhelye. Az Újbirodalom kezdetén a "Széthi" névvel még elég gyakran találkozni. A XIX.dinasztia fáraói a Széthi, Széthnaht nevet viselték. Jelzőként azt jelentett: "hatalmas". II.Ramszesznak a hettitákkal kötött szerződése Széthet a hettita istenekkel együtt említi. Az Óbirodalom időszakában Széthnek tulajdonították Ré megmentését Apóphisz kígyótól, akit a Nap-bárka elején állva szigonyával ledöfött. A küzdelem végén végül Apophisz vére festi be vörösre az égboltot és biztosítja, hogy másnap újra felkeljen a Nap. Ő tudta csak legyőzni Apophiszt egymaga, mert ő rendelkezett az istenek között a legnagyobb erővel. Ezzel együtt Széth, mint a sivatag istensége és az idegenek istene a gonoszságot is megtestesítette. Szent állatainak a nevéhez olyan jelzők járultak, hogy "vihar", "orkán", "lázadó", "lázadás". Az i.e.8. sz.-tól kezdve Széthnek ez a lényege egyedülivé vált, sőt olykor Apophisznak nevezték. Miután bátyját, Oziriszt egy ládába zárta és feldarabolta, 400 éven át uralkodott Egyiptom felett. Ezalatt Hórusz többször is háborút indított Széth ellen, mivel ő is jogos trónkövetelő volt, de nem tudott felette győzedelmeskedni, ezért az enneádhoz fordult. A misztériumjátékokban különös helyet foglal Széth közel 60 évnyi harca Hórusszal, aki a döntő ütközetben kiheréli Széthet és megfosztja így férfi mivoltától. Így nem volt képes gyerek nemzésére, ami összefér a sivatag terméketlenségével. Széth pedig a csatában kivájja Hórusz szemét, amit később meggyógyítanak. A harcban Ízisz segíti a fiát. Az enneád végül a csata befejezéseként úgy döntött, hogy Egyiptomot felosztja két részre. Széth Felső-Egyiptom (a Nílus völgye), míg Hórusz Alsó-Egyiptom (a Delta-vidék) ura lett. Széth a rossz, aminek mindeképpen léteznie kell a jó mellett. Egyiptomon kívül a líbiaiak As, a Sinai-félsziget lakói Nemti (Anti) néven tisztelték Széthet. A hurriták Tesubbal, míg a görögök Tüphónnal azonosították, aki Gaia és Tartarosz gyermeke. Ennek oka az is lehetett, hogy a fémek istene is volt, mivel a vasérceket "Széth csontjai"-nak nevezték.
SZIA
A felismerés és a bölcsesség istennője. Nő alakjában ábrázolták, Thot jobbján helyezték el. Közeli kapcsolatban állt Hu istennel, az isteni Szó megszemélyesítőjével.
SZOBEK
A víz és a kiáradt Nílus istene. A Piramiszövegek szerint Néith fia. Szent állata a krokodil. Ember, krokodil vagy krokodilfejű ember alakjában ábrázolták. Kultuszközpontja a Fájjum-oázis, Krokodeilónpolisz. Kultusza a XII. dinaszti korában (i. e. 19-18. század) élte virágkorát. A dinasztia székhelye Fájjum közelében volt. Neve a XIII. dinasztia néhány uralkodójának nevébe is beolvadt, mutatva az uralkodó isteni eredetét. A hiedelem szerint Szobek biztosította a termékenységet és a bőséget. Több szöveg az istenek és az emberek védelmezőjeként tünteti fel (létezett olyan elképzelés, hogy a vadságával elriasztja a sötétség erőit), de olyan említést is találunk, ahol Ré és Ozirisz ellenségeként szerepel. A vallási szekretizmus fejlődésével Szobek azonosult Rével, Hnummal, Amonnal, Honszuval és Minnel. A Későkorban Szobek kísérőjeként megjelent "Szobektet istennő, a Nagy Úrnő".
SZOKARISZ
Szokarisz, vagy más néven Szeker az egyiptomi mitológiában a termékenység istennője és a holtak oltalmazója volt. A neve valószínűleg az egyik piramis szövegéből ered, ahol Ozirisz segítséget keresve a feleségéhez (Íziszhez) úgy szól, hogy "sy-k-ri" (siess hozzám). Másik feltevés szerint egyszerűen a szabó szóból ered, mert az egyik templom egyik domborműjén Szésat így nevezi őt egyféle földi termékenységi szertartás alatt. Állítólag egy kapával törte át a Nílus hordalékának első csomóját. Kultuszközpontja Memphisz. Jelzője: "Ra-Szetauból való", azaz a holtak országából. Sólyom képében ábrázolták. A föld és a termékenység, valamint a fémmunkások védnöke volt. A piramisok idején ő állította elő a királyi csontokat. A nekropoliszok (ókori temetők) istene, aki gyakran egy koronát is viselt, amely két szarvból és kettő kobrából állt, melyek között egy napkorong van. A korai időkben a túlvilág bejáratának ura volt. Később azonosult Ptahhal, Ozírisszel é ez utóbbi Bá-jának (lelkének) és múmiájának tartották. A későbbiekben Ozirisz kultusza Memphiszben kiszorította Szokarisz tiszteletét. A Középbirodalom korától kezdve létrejött egy Ptah-Szokarisz-Ozirisz összetett istenalak. Szokarisz ünnepét a Ptolemaiosz-korban összekapcsolták a tavaszi napfordulóval.
SZOPDET
Másik neve: Szóthisz. A Szíriusz csillag istennője, a halottak oltalmazója. Tehénnek vagy tehénszarvú nőnek ábrázolták. A Szíriusz első felkelte a téli szünet után egybeesett az egyiptomi újév kezdetével és a Nílus áradásával, ezért Szopdetet az új év, az áradás és a tiszta víz (Szopdet megmossa a halottakat) istenének is tartották. Ízisszel és Szatisszal azonosították.
SZOPDU
Sólyomképű isten. A keleti határt őrzi és harcol Egyiptom ellenségei ellen. Kultuszközpontja a Nílus keleti deltája. Hosszú ruhában ábrázolták hosszú hajjal és szakállal, két tollal a fején. Fogsor a jelvénye. A jelzője az Óbirodalom időszakában: "idegen országok ura". Mint sólyomisten azonosult Hórusszal (Hórusz-Szopdu) és Hór-ahutival.
TAIT
A takácsmesterség istennőja. Oltalmazta a takácsokat. Őrizte az istenek, a királyok és a holtak ruháit (és az istenek szobrait a templomokban). A királyi ruhák őrizetének funkciója Taitot Utóhoz, a fáraókat vigyázó istennőhöz kapcsolta.
TATJENEN
Nevének jelentése: "emelkedő föld". Khtonikus antropomorf istenség. Kultuszközpontja Memphisz. Tatjenen demiurgosz, ő teremtette az őskáoszból a világot, az istneket és az emberket. Ő volt az idő istene, aki hosszú életet biztosít a királyoknak. Ővé a föld mélye. Éjszaka hozzá ereszkedik le a Nap. Ő birtokolja az érceket, belőle sarjad ki a növényzet. Feladatköre nagyon korán átruházódott Ptahra, neve azután már csak Ptah toldalékaként vagy jelzőjének szerepelt. A Ptah-Tatjenen összetett istenalakot, mint élelmet adót tisztelték.
TAURT
A nők és a gyermekek oltalmazója. Szent állata a víziló. Két lábon álló vemhes víziló alakjában ábrázolták. Női karokkal és emlőkkel, oroszlán hátsó lábakkal (néha oroszlánfejjel). Kultuszközpontja Théba, de egész Egyiptomban tisztelték. Jelzője: "hatalmas", attribútumai a sza, "védelem" hieroglif. Segített a szüléseknél, meggyógyította a terméketlen asszonyokat. Kapcsolatban állt a halottkultusszal, hathor ostennővel együtt fogadta az elhunytakat az alvilág bejáratában, tűzgyújtással üldözte el a gonosz szellemeket. Gyakran azonosították Nuttal, Hathorral, Ízisszel. Úgy tartották, hogy Taurtot ábrázoló amulettek viszatartják a gonosz erőket, elősegítik a termékenységét, a szoptató anyák tejbőségét. Taurt ábrázolatait gyakran helyezték az ágy fejtámlájára vagy más bútorra.
TEFNUT
A nedvesség istennője. A kéliupoliszi Enneáda tagja. Földi megtestesítője oroszlán. Kultuszközpontja Héliupolisz, ahol a mítosz szerint Tefnut és férje Su volt az első istenpár. Atum (Ré-Atum) szülte őket. Geb és Nut voltak a gyermekeik. Tefnutot néha Ptah feleségének mondják. Rének is lánya, kedvenc szeme volt. Azt mondják róla: "Ré lánya az apja homlokán." Amikor Ré reggel feljön a látóhatáron, Tefnut tüzes szeme csillog a homlokán és megégeti a nagy isten ellenségeit. Ebben a minőségben Tefnut azonosult Utó istennővel. Hiposztázisa volt Upesz lángistennő, de Szesat írásistennő is gyakran szerepel hiposztázisaként. Az egyik mítoszváltozat szerint Tefnut Ré szeme elszökött Núbiába (távozása aszályt hozott Egyiptomban), de aztán apja kérésére, aki elküldte érte Thotot és Sut (más változat szerint Onuriszt) és visszatért. Hazatérése után házassága lépett Suval és ismét virágba borult a természet. Tefnut azonosult Muttal, Básztettal, valamint Hathorral, Szahmettel és más Egyiptomban tisztelt oroszlánistennőkel (pl. Menhittel, Menttel).
TENENET
Csenenet Hermonthisz város istennője. Monthu felesége, kapcsolatban állt Szobekkal. Nőnek ábrázolták, azonosult Rát-tauival.
THOT
Dzsehuti a bölcsesség, az írás és a számolás istene. Maatot, az igazság és világrend istennőjét tartották a feleségének. Thot a legrégebbi korban keletkezett, innen a jelzői: "a beduinok ura", "idegen országok ura". Kultuszközpontja a 15. Nyúl nomoszbeli Smun (Hemenu, jelentése "nyolc"; görögül Hermupolisz). A nyúl kultuszát Thot kultusza szorította ki. A szent állatok (a nyolc békaisten, a kígyó és a pávián) közül csak a pávián maradt meg. Az a funkciója, hogy ünnepeken ő vezette a fáraót, átruházódott Thotra. Thot az év 12 hónapjában alkotott magának még öt kiegészítő napot. A hermupoliszi nomarkhoszok voltak a papjai. Az i. e. II. évezred végén a Thot fiai címet viselték és neve után kitették az "anh, udzsa, szeneb" kirélyi formulát ("éljen, legyen egészséges és szerencsés"). Thot szent állata az íbisz (általában íbiszfejű embernek ábrázolták és írópaletta volt a jelvénye). Mint asztrális istenséget a Holddal azonosították. Ré szívének tartották és a napisten mögött ábrázolták. A Későkorban "ezüst Atonnak" ("ezüstkorongnak" ) nevezték.
A hiedelem szerint Thot teremtette meg egyiptom egész szellemi életét. Mint holdisten ő számolta a napokat, hónapokat, éveket. Ő osztotta fel az időt hónapokra és évekre, ezért az "idő urának" is nevezték. Ő jegyezte fel az emberek születésének és halálának a napját. Ő teremtette meg az írásbeliséget és tanította meg az embereket az írásra meg a számolásra. Az írnoko patrónusának tartották és munkájuk megkezdése előtt boráldozatot mutattak be neki. Thot oltalma alatt állt minden levéltár és Hermupolisz hírs könyvtára. Ő írányította a nyelveket, őt magát pedig Ptah isten nyelvének tartották. A hellenisztikus korban neki tulajdonították a szent köynvek, valamint a Lélegzés Könyve megalkotását (ez utóbbi a Későkorban keletkezett és a Halottak Könyvével együtt betették a sírkamrába, mivel mágikus erőt tulajdonítottak neki). Thot vezető szerepet játszott a halottkultuszban és a halotti szertartásokban. Mint az istenek vezíre és az istenek kilencségének (Enneáda) írnoka részt vett Ozirisz ítélkezéseiben. A Halottak Könyvében Thotot úgy ábrázolták, hogy a mérleg mellett áll és felírja a szív megméretésének eredményeit. Mivel részt vett Ozirisz megigazulásában és ő adott utasítást a mumifikálásra, következésképp jelen van minden egyiptomi ember halotti szertartásán. Thot Ozirisz védelmezőjeként lépett fel és megszüntette Széth harcát Hórusszal. Őrizte az elhunytakat és bevezette őket a holtak birodalmába. E funkciója révén azonosult Hermész istennel, akit Pszükhopomposznak ("lélekvezetőnek") tartottak. Az ókori görögök vallásos-misztikus irodalmában Thot Triszmegisztosz ("háromszor nagy") néven szerepel. A rómaik Mercurius istennel azonosították.
UPESZ
Az istenek ellenségeit megégető láng istennője. Tefnut egyik hiposztázia. Kultuszközpontja Bige szigete. Nőnek ábrázolták, kígyóval a fején.
UPUAUT
Nevének jelentése: "útmegnyitó". Az egyiptomi mitológiában sakálisten. Kultuszközpontja Sziut város (görögül Lükopolisz, azaz "farkasváros"). Sziutnál kezdődött egy nagy karavánút és Upuatot, mint kísérő istent, felderítőt tisztelték. Jelzője: "vezető". Harci istenség is volt, jelvénye a buzogány és az íj. Fő funkciójaként a halottakat védelmezte. "Ozirisz első harcosának" nevezték és néha azonosították vele. Állatalakja miatt gyakran azonosították Anubisz sakálistennel. A megjelenő fáraó előtt, valamint Ozirisz abüdoszi ünnepségein a menet élén jelvényével és alakjával díszített zászlót vittek.
UTÓ
Másik neve: Uadzset. Nevének jelentése: "zöld". Ré és a fáraók védelmezője. Kígyó alakjában ábrázolták. Második szent állata az ichneumon. Butó város (ez volt a kultuszközpontja) és Alsó-Egyiptom védnökeként tisztelték. Utó szimbóluma a papiruszszár, Alsó-Egyiptom jelvénye. Utó, akárcsak Felső-Egyiptom istennőjének, Nehbetnek a neve, az egyesített Egyitom fáraóinak egyik címe lett. Utót és Nehbetet, a kígyót és a keselyűt, mint a király védelmezőit ábrázolták a koronáján. Néha Nehbettel azonosították, s ilyenkor kígyófejű keselyű alakjában jelenítették meg. Utó, mint tüzet lehelő kígyó varázserővel bírt. Napszemnek tartották, aki tüzével megégeti Ré és a fáraók ellenségeit, továbbá mérget és lángokat köpő Ureusz-kígyónak, őskígyónak, akinek az ábrázolását égi és földi hatalmuk jeléül homlokukon viselik a királyok. Néhány szövegben Utó, mint jótevő istennő szerepel? Kenőcsöt ad a balzsamozáshoz, leheletének lángjával meghosszabítja az életét, "zöld" mivoltában elősegíti a növényzet növekedését, Széth ármánykodásától védi a csecsemő Hóruszt, aki Ízisz a papirusz sűrűjében rejtegetett (az a szüzsé Ízisszel rokonítja). Ré Szemeként korán azonosult Szahmettal (aki ugyancsak Ré Szemének tartottak és nőstény oroszlán alakjában ábrázolták). A Későkorban Utót oroszlánfejű nőként testesítették meg, napkoronggal a fején. Mint anyaistennő Muttal azonosult, de Básztettel, Kebehuttal és Mehittel is azonosították.
Forrás : Sz. A. Tokarev - Mitológiai Enciklopédia (Gondolat kiadó)
Azóta ezt a cikket itt-ott láttam a neten publikálva az Abydos Gatere vagy rám hivatkozva, de az igazi érdem nem is az enyém, mivel nem én írtam, csak begépeltem. Az 1988-ban a Gondolat Kiadó által megjelentett Sz. A. Tokarev - Mitológiai Enciklopédia című forrásművet csak mindenkinek ajánlani tudom, mert a világ számos mitológiájával ilyen részletességgel foglalkozik két kötetben. Talán még antikváriumban be lehet szerezni kb. 8-15 ezer forintért, ahogyan én is terveztem régebben, mert ennél jobbat ma sem írtak. Hiszem, hogy nem egy méregdrága képeskönyv, hanem a benne rejlő információk mennyisége élvez prioritást minden mitológiát kedvelőnél.
* * *
Egyiptomi istenek A-Z
AH
Jelentése szó szerint: "boldog, derűs". Az ember mivoltának egyik összetevő eleme, síron túli megtestesülése. A Piramiszövegek szerint, ahol először fordult elő ez a meghatározás, halála után a fáraó ahhá változik. A Középbirodalom korától kezdve azt tartották, hogy megfelelő szertartás elvégzése után minden elhunyt ahhá változik. Úgy képzelték, hogy ah és az ember teste lényegében egységet alkot, de ah az éghez, a test pedig a földhöz tartozik. Az isteneknek és az uralkodóknak több, rendszerint 7 ahjuk volt. Általában bóbitás íbisznek ábrázolták. Az ahu (az ah többes száma) alacsonyabb rendű istenek, akik az istenek és az emberek között közvetítenek. A kopt nyelvű szövegekben ahu helyett démonok szerepelnek.
AKER
A föld istene, a halottak oltalmazója, a legősibb istenek egyike. Akerunak is nevezték (ez Aker többes száma) és a "föld szellemeit", a kígyókat testesítette meg. Oroszlán alakjában is ábrázolták. A Koporsószövegekben Aker nevét a "földövezet" determinánsával írják.
AMENTET
Az egyiptomi mitológiában Nyugatnak, a holtak országának istennője. Nőalakban ábrázolták, fején az "amentet" ("nyugat") hieroglif jeggyel. A holtak országában a halottak védelmezőjeként nyújotta kezét az odaérkezőknek. Az Újbirodalom időszakában Amentet alakja összeolvadt Hathor istennő alakjával, akit ugyancsak "csodálatos Nyugat uralkodónőjének" neveztek.
AMON
Neve (Imn) szó szerint jelentése: "rejtett, titkos". Kultuszcentruma Théba, amelynek védelmezője volt. Amon szent állata a kos. Általában embertestű és kosfejű istennek ábrázolták két magas tollal meg napkoronggal a fején. Kultusza Felső-Egyiptomban, többek közt Thébában alakult kit, de később északra és egész Egyiptomra kiterjedt. Amon felesége Mut, az ég istennője. Honszu a fia, a Hold istene, akik vele együtt alkotják az ún. thébai istenhármasságot. Néha Amaunet istennőt tartották a feleségének. Kezdetben közel állt Monthuhoz, a thébai harci istenséghez, akit a Középbirodalomban (i. e. 21. század) a XII. dinasztia fáraói a panteon egyik legfőbb istenségének tartottak. A XII. dinasztia felemelkedésével (az i. e. 20-18. században) Amon azonosult vele (Amon-Ré-Monthu) és rövid idő alatt elhomályosította a kultuszát. A Középbirodalom időszakában Min, a termékenység istene is azonosult vele. Az Újbirodalom (i. e. 16-11. század) XVII. (thébai) dinasztiájának korában Amon egész Egyiptom istene lett, kultusza állami jelleget öltött. Azonosult Rével, a napistennel (az Amon-Ré név először a Piramisszövegekben fordul elő) és az istenek királyaként tisztelték (görög - Amon-Ré-Szonter, egyiptomi - Amon-Réneszut-necser), de teremtő istennek, minden létező megteremtőjének is tartották (és egyebek között ő volt a héliupoliszi Enneáda és a hermupolszi Ogdoáda főistene). A himnuszok így beszélnek róla: "szeméből származnak az emberek, szája isteneket szült", "csak neked van számtalan karod, s azokat öleled velük, kik szeretnek téged". Amon "a világ és az egész föld ura, kezében van az összes birtoklajstrom és a mezők mérőszalagja". Őbenne léteztik láthatatlanul (ahogyan a nevéből is következik) minden isten, ember és tárgy. Amon azonos lett Hórusszal (Amon-Ré-Harahti), Hápival (Amon-Hápi), Nunnal, Ptahhal, Heperrel, Szobekkal és Hnummal és így tovább. Vele függ össze a fáraók istenítése, akiket véréből való fiának tekintettek (azt tartották, hogy a fáraók Amon és az anyakirálynő frigyéből születnek; ez utóbbinak férje képében jelenik meg az isten). Amon vezető szerepet játszott a koronázási szertartásokban. II. Ramszeszt az ő nevében kiáltották ki fáraóvá: "Ő az én véremből való igazi fiam, trónom védelmezője. Egyiptom ura." Amon viszi győzelemre a fáraók seregét. A III. Tuthmószisz hódító fáraóhoz intézett beszédében Amon a többi közt ezt mondja: "Én adok erőt ahhoz, hogy győzelmet arass minden idegen országok felett Én kényszerítem ellenségeidet a lábaid elé" Amon és a fárók egyek: mint gondos kormányzók együtt uralják a világot. Ezek a képzetek a fennálló - mintegy Amon létrehozta - rendnek és a fáraók hatalmának az erősítését szolgálták. Amont bölcs, mindentudó istennek, égi patrónusnak, az elnyomottak védelmezőjének is tartották. "Szegények vezírének" nevezték, a hozzá szóló fohászokban az áll: " a hatalmasok szólítanak téged, a gyengék keresnek téged", "Amon, hallgasd meg azokat, akik védtelenek a bírák előtt Amon legyen a vezír, hogy felszabdítsa a szegényeket." Amon legnagyobb és legrégibb temploma a karnaki templom (Thébában). Amon-ünnepkor ("a szép völgy ünnepen") a hatalmas népáradat onnan hozta ki Amon szobrát. A benne megtestesült istenség ezen a napon nyilatkoztatta ki akaratát, közölte jóslatait és döntötte el a vitás ügyeket.
AMSZET
Ld. Hórusz-fiúk
ANEDZSTI
Buszirisz (Óegyiptomban Dzsedu) város istene. Nomoszjelén álló ember alakjában ábrázolták, két tollal a fején, hosszú bottal és korbáccsal (vagy légycsapóval) a kezében. Anedzsti korán azonosult Ozírisszel, aki a tulajdonságait is örökölte. Így az Anedzstinak emelt ún. Dzsed oszlop is az Ozirisz-szimbólumok közé tartozik.
ANUBISZ
Inpu (Inpw) az egyiptomi mitológiában isten, a halottak oltalmazója. Fekvő sakál vagy vadkutya illetve sakál- vagy kutyafejű ember alakjában jelenítették meg. Anubisz az elhunyt túlvilági megítélésénél, mint bíró volt jelen, így az istenek bírálójának (egyiptomi "szab") is nevezték. A sakál hieroglif jele bírót is jelentett. Anubisz kultusza Kaszában (görögül Künopolisz, azaz "kutyaváros"), a 17. Nomoszban tartozó városban keletkezett, de nagyon korán elterjedt Egyiptomban. Az Óbirodalom időszakában Anubiszt a holtak istenének tartották, fő jelzői: "Henti-Imentiu", vagyis a Nyugatiak (elhunytak) élén álló, "Ra-Szetau (a holtak országának) ura", "az sitenek palotájában élen álló". A Piramiszövegek szerint Anubisz a holtak birodalmának főistene volt. Eredetileg a napisten, Ré 4. Fia volt, de később ez megváltozott. Plutarkhosz szerint Anubisz Ozirisz és Nepthüsz (Nebethut) fia, akit anyja a mocsárban rejtett el, hogy megvédelmezze Széth haragjától. Az isteni gyermeket Ízisz találta meg és nevelte föl. Amikor Ozirisz elhagyta Egyiptomot, hogy tanítását az egész világon elterjessze, Anubisz kísérte el útján. Amikor pedig Széth megölte Oziriszt, Anubisz szervezte meg apja temetését. Testét szövettel takarta be és ezzel alkotta meg az első múmiát. Ezért tekintették Anubiszt a temetési szertartások teremtőjének. Ő tartotta számon a megholtak szívét, míg Ozirisz a meghalt fáraót személyesítette meg, akit istenhez hasonlóan feltámasztott. Az i. e. III. Évezred végétől azonban Anubisz feladatai fokozatosan áthárultak Oziriszre, aki a jelzőit is átvette, Anubisz pedig átment az Ozirisz-misztériumokhoz kapcsolódó istenek körébe. Thottal együtt részt vett Ozirisz ítélethozatalában. Anubisz nevével sűrűn találkozunk a halotti irodalomban, abból tudjuk, hogy ő volt az elhunyt testének épségben tartását szolgáló balzsamozásnak, mumifikálásnak az isteni védnöke, sőt egyes elképzelések, ábrázolások szerint ő maga végezte a balzsamozást. Azt tartották róla, hogy ha rátette kezét a múmiára, akkro varázs révén Ahba, "boldog állapotba", "lelki világosságba" jutott a halott és ennek az érintésnek a következtében új életre kelt. Anubisz helyezte el a sírkamrában a halott körül a Hórusz-fiúkat, és mindegyiknek adott megőrzésre egy kanopuszedényt az elhunyt bebalzsamozott belső testrészeivel. Anubisz szoros kapcsolatban állt a thébai nekropolisszal, amelynek a pecsétjén kilenc fogoly felett lévő sakálként ábrázolták. Bata isten fiváránek tartották, erről szól a Két testvér története. Az ógörögök Hermésszel azonosították.
ANUKET
Hnumnak és Szopdetnek a lánya, az első Nílus-katarakta szigetei egyikének, Szehelnek az úrnője. Felső-Eygiptomban és Núbiában tisztelték. Antilop (gazella) volt a szent állata. Így magasztalták: " A Te neved vezérli a folyót és termékenyíti meg a földet."
APEDEMAK
Kús (az ókori Núbia) mitológiájában a háború és a termékenység isten, a királyi hatalom oltalmazója. A Meroé királyság idejében terjedt el a kultusza, főbb szentélyei Muszavvarat esz-Szufrában, Nagában és Meroéban voltak. Oroszlánfejjel ábrázolták (az oroszlán a királyi hatalamt jelképezte). Apedemak Muszavvarat esz-Szufra-I templomban íjat tart a kezében és kötélen vezet le egy foglyot. Valószínüleg ott tartották azokat az ünnepségeket, amelyeken jelképesen megszilárdították a király erejét és képességét az uralkodásra. Apedemak templomban és Nagában oroszlánfejű embernek, oroszlánfejű kígyónak és sokkarú és háromfejű figurának ábrázolták. Miután kiszorította Núbiából Oziriszt, Ízisz hitveseként szerepelt.
ÁPISZ
Hapu, az egyiptomi mitológiában a termékenység istene, bika alakjában ábrázolták. Tisztelete az ősidőkben kezdődött, Memphisz volt a kultuszközpontja. Úgy tartották, hogy Ápisz a memphiszi Ptah isten, valamint Ré napisten bája (lelke). Sajátos fehér foltokkal tarkított fekete bika alakjában jelenítették meg. A hiedelem szerint rituális futásával megtermékenyítette a földet. A halottkultusszal is kapcsolatban állt (meg tudta növelni a halottaknak vitt áldozatot) és szoros szálak fűzték Oziriszhez, akinek több vonását magán viseli. A kései korok szarkofágjain gyakran látjuk futó alakját múmiával a hátán. A Ptolemaiszok dinasztiája alatt Ozírisszal együtt teljesen beleolvadt Szarapisz isten alakjáa, akit egyaránt tiszteltek az egyiptomiak, valamint a görögök és rómaik. Ápiszt néha Atummal azonosították (Ápisz-Atum). Az élő Ápisz-bikát külön helyiségben tartották. A XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. század) Memphiszben, Ptah szentélye közelében, különleges Apeiont építettek az Ápisz-bikák számára. Ápisz leszármazottait is tisztelet övezte és külön épületben tartották őket. Haláluk nagy szerencsétlenséget jelentett. A kimúlt bikát bebalzsamozva és sajátos szertartás kíséretében nagy kőkoporsóba helyezve, a Memphisz melletti Szakkarában (a hatalmas sírmezőt alkotó föld alatti folyosók egyikében) helyezték el. A nagy számban ránk maradt Ápisz-bronzszobrocskák egynémelyikén a szarvak között napkorongot is látunk. Ápisz kultuszára vonatkozóan ld. Hérodotosz II. 153. és III. 27-28.
APOPHISZ
Az egyiptomi mitológiában Apep néven a sötétséget, a káosz és a gonoszt megszemélyesítő hatalmas kígyó, Ré napisten örök ellensége. Apophiszra szórt átkokkal gyakran találkozunk a napmítoszokban, ahol Apophisz rendszerint a Nap összes ellenségének gyűjtőalakjaként szerepel. A föld mélyében lakik, ahol a harcát vívja Ré ellen. Amikor Ré megkezdi éjszakai hajózását a föld alatti Níluson, Apophisz úgy akarja elpusztítani őt és Nap-bárkáját, hogy kiissza a folyó összes vizét. A minden éjszaka megismétlődő harcból Ré és az elől harcoló Széth kerül ki győztesen és arra kényszeríti Apophiszt, hogy visszahányja a vizet a mederbe. Más mítoszban Ré vörös kandúr alakjában lemetszi Apophisz fejét. A kései korokban Apophisz közel került Széthez. Apophisz, mivel Széth ellenfele volt, a hükszoszok uralma alatt kedvelt volt az egyiptomiak között. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben az időszakban több fáraó is viselte az Apophisz melléknevet.
ARSZNUPHISZ
Kús (az ókori Núbia) mitológiájában istenség. Az ország északi felében tisztelték, Philae (ma: Biláq) szigetén és Muszavvarat esz-Szufrában álltak a templommai. Később azonosult az egyiptomi Su istennel, Ré fiával (Su-Arsznuphisz). Ré leányáról, Hathor-Tefnutról Kúsban elterjedt mítosz szerint Arsznuphisz visszavezeti az istennőt Egyiptomba. A görög-római korban a dendarai templomban Arsznuphisz Ízisz hitveseként szerepel, kiszorítva ebből a szerepéből Oziriszt.
AS
A Líbiai-sivatag istene, a legősibb istenek egyike. Szent állata a sólyom volt. Sólyomfejű ember alakjában ábrázolták, égnek álló tollal, ami a líbiai harcosok fejfedőjére emlékeztet. Később a kultusza beleolvadt más sivatagi istenek (pl. Széth) és a Líbiai-sivatagot megtestesítő Ha-kultuszba.
ATON
Jelentése: "napkorong". Eredetileg napistenek egyike volt ("Atum a maga Atonjában", vagyis Atum a napkorongban; "Ré teste Aton", vagyis Ré teste a napkorong). A III. Amenhotep korabeli szövegekben (az i. e. 1455-1419-es szabályzatokban) Aton eleinte napistenként szerepel. Kultusza IV. Amenhotep idejében (i. e. 1416-1400) éri el tetőfokát, akkor a fő napistenek megtestesítőjét tisztelik benne ("Dicsőség Ré-Harhtinak, a látóhatáron ujjongó Sunak, ki nem más, mint Aton"). Uralkodásának hatodik esztenedejében IV. Amenhotep egész Egyiptom egyetlen istenévé nyilvánította Atont és megtiltotta a többi birodalmi istenség tiszteletét (a maga nevét is - Amenhotep, "Elégedett Amon" - Ehnatonra, "Mindenkinek kedves Atonra" vagy "Hasznos Atonra" változtatta). A főpapja is maga a fáraó lett, aki a fiának tartotta magát. Atont napkorongnak ábrázolták, a belőle áradó sugarak kézben végződtek, amelyek az élet jelét tartották (mint annak a szimbólumát, hogy az embereket, állatokat és növényeket Aton élteti). Ebben az időszakban Atonnak félpanteista vonásokat tulajdonítottak. Azt tartották, hogy jelen van az egész természetben, minden tárgy és élő szervezetben. Ehnaton halála után Egyiptomban megszűnt Atonnak, mint Egyetlen istenségnek a tisztelete.
ATUM
Az egyiptomi mitológiában napisten, a héliupoliszi Enneáda élén álló demiurgosz, a legősibb istenek egyike. Sok szöveg esti, lenyugvó Napnak nevezi. Kettős koronát viselő embernek ábrázolták ("mindkét földet birtokló" - vagyis Felső- és Alsó-Egyiptomot - jelzővel illették), de kígyó és héha ichneumon alakjában is megtestesítették. Atum keze Juszaasz istennő. Atum héliupoliszi mítosz szerint az "önmagát létrehozó". Atum az őskáoszból, Nunből keletkezett (Nunt néha Atum atyjának mondják) az ősdombbal együtt (akivel azonosult). Az önmagát megtermekényítő (saját spermáját lenyelő) Atum kiköpéssel szülte meg az isten-ikerpárt: a levegőt, Sut, és a nedvességet, Tefnutot, akiktől a Föld, Geb, és az ég, Nut, származik. Memphiszben Atumot Ptahtól származtatják, vele, valamint Heperrel (Atum-Heper, a Piramisszövegek némely kitétele szerint ez az istenség hozta létre Oziriszt) és Ápisszal (Ápisz-Atum), akit Oziriszhez hasonlítottak ("Az élő Ápisz Ozirisz a két szarvat viselő Atum egének birtokosa"). Az emberek kipusztításáról szóló mítoszban Atum (vagy Nun) áll az istenek tanácsának élén, amelyben Hathor-Szahmetre bízták a Ré ellen rosszat kieszelő emberek megbüntetését. Egy msáik mítoszban a felbőszült Atum azzal fenyegetőzik, hogy mindent megesemmisít, amit létrehozott és ősvízzé változtatja a világot. Később Atum tiszteletét kiszorította a vele azonosuló Ré kultusza (Ré-Atum).
BA
Az emberi lényt alkotó elemek egyike (ld. még Ah és Ka). Hórapollón egyiptomi író az egyiptomi képírásról szóló értekezésében kopt nyelvre "léleknek" fordította le a bát. Ezt a jelentést napjainkban is használják, bár a "lélek" fogalma nem fedi pontosan az egyiptomiak báról alkotott elképzelését. Mint a Piramisszövegekből tudjuk, az Óbirodalom korában a ba csak az isteneknek meg a fáraóknak lehetett alkotóeleme. Úgy hitték, hogy az erejüket és a hatalmasságukat testesítette meg. Több is lakozhatott bennük (többes száma: Bau). A Koporsószövegek és a Halottak Könyve tanúsága szerint később a ba minden ember életerejének a megtestesítője volt és a haláluk után is megmaradt bennük. A sírboltban tartózkodott, teljes egységben megmaradt a halottal, de el tudott válni az emberi testtől. Szabadon mozgott, nappal elhagyta a sírt, felszállt az égbe, mindenhova követte az embert síri világában. Gyakorolta az ember minden fizikai funkcióját: evett, ivott és így tovább. Emberfejű, néha pedig emberkezű madárnak ábrázolták. Az istenek báját gyakran szent állatok alakjában jelenítették meg (pl. Szobek bája krokodil, Oziriszé bárány, több istené kígyó volt), vagy más istenségek alakjában (pl. Hnum Létopoliszban Su bájának, Hipszeliszben Oziriszénak, Leontopoliszban Gebének, Elephantiné szigetén Rének számított). Nemcsak az embereknek volt bája, hanem sok városnak is: Hermupolisznak, Butónak, Hierakónpolisznak és így tovább.
BÁSZTET
Baszt néven az egyiptomi mitológiában az öröm és a vigasság istennője. Szent állatai a macskák, amit szentélyeiben helyeztek el. Macskafejű nőnek ábrázolták sistrummal (hangszerrel) a kezében. A XXII.dinasztia (a Bubasztidok, i. e. 10-8 sz.) uralkodása idején a virágzó Alsó-Egyiptomi város, Bubasztisz volt kultuszának a középpontja. Általában Ré napisten leányának illetve olykor nővérének tartották és házastársának tekintették. Később Ptah felesége lett. Egyesek szerint ő volt a sakálfejű Anubisz anyja és nem pedig Nepthüsz. Eredetileg nőstényoroszlán volt, aki a nap melegét és a napisten szemének haragját jelképezte, de a Kr. e. 1 évezred elejétől inkább macskaként vagy macskafejű istennőként ábrázolták. Az általában jóindulatú Básztet oltalmazta az embereket a betegségektől és a rossz szellemektől. Ő volt a szexualitás, a szerelem és a termékenység istennője is. Hérodotosz is említi a dallal és tánccal kísért ünnepét (II.60). A macskát szaporasága tette termékenységszimbólummá. Egy démotikus álmoskönyv szerint macskával álmodó nő sok gyereket szül. Újévkor macskaszobrokat készítettek jókívánság-felirattal. De nemcsak az egyszerű ember várta az istennő jótéteményeit a következő évre, a hivatalos állami-papi rítus is szükségesnek tartotta jóindulatának elnyerését. Az újévi szertartásokon sólyom-, keselyű- és macskaszobrokat tettek a király nyakába. A memphiszi háromságban Szahmettel azonosult, akinek jelleme ellenkező volt. A Napszem-mítoszban a Thot-majom próbálja visszacsalogatni Egyiptomba a haragvó oroszlán-macska istennőt, aki pillanatnyi hangulatának megfelelően holttomboló oroszlánná, hol szelíd macskává változik. A régi görögök Artemisszel hozták összefüggésbe.
BATA
Az ősi istenek egyike. Bika alakjában tisztelték. Anubisz istenhez hasonlóan Kasza (görögül Künopolisz) városa (17. nomosz ) volt kultuszának a központja. Bata és Anubisz kapcsolata az Újbirodalom időszakának egyik meséjében (A két testvér története) világosan kifejeződik (a két testvér: Bata és Anubisz). Hűtlen felesége ármánykodása miatt Bata néhányszor meghal, majd újra feltámad. Bata először Anubisz segítségével kel életre. A mesében világosan nyomon követhető az Ozirisz misztériumainak és bennük Anubisz szerepeinek a motívumaira utaló mitológiai alap. A mesében mindkét isten emberként szerepel, de a nevük után ott találjuk az isten meghatározását.
BEBÓN
Széth harcostársa, akivel olykor azonosul. Lehetséges, hogy Bebón neve kapcsolatban áll a sötétség - Babi - megszemélyesítőjével a Halottak Könyvében.
BENU
Kócsag testű isten. Héliupoliszban tisztelték. A mítosz szerint az Ősvízből keltkezett kőobeliszken, a "benbenen" jelent meg, ami a világ teremtésének kezdetét jelezte. Benu nevének jelentése: "az, aki saját magától keletkezett". (A "ben" jelentése "keletkezni".) Benu bálványai a Benben kő (amely Rének is bálványa) és az Ised-fa (ezen áll Benu háza). Benu Ré, később Ozirisz bájának (lelkének) tartották, így kapcsoltaban áll a halottkultusszal. Az ógörögök főnixnek nevezték.
BÉSZ
A bajtól megóvó istenség, a család oltalmazója.. Az egyiptomiak azt tartották, hogy Bész elúzi a gonosz szellemeket, megkönnyíti a szülést. Törpe alakban, görbe lábbal, széles, szakállas, ijesztően torz arccal, tol- vagy levéltiarával a fején ábrázolták. Úgy hitték, hogy Bész rútsága elriasztja a gonosz szellemeket. Néha késsel a kezében (Bész-Ah, "Bész-harcos") vagy táncot lehtve, hangszeren játszva ábrázolják (Bész-Hit, Bész-Hat, "táncoló Bész", mint a vidámság istene). A kezében tartott kés és hangszer az ellenségek megfélemlítését szolgálta. Bész ikonográfiája igen változatos. Nagy mennyiségű Bészt ábrázoló amulett maradt fenn (az Elő-Ázsiában, a Földközi- és az Égei-tenger partvidékén, Ukrajnában a Fekete-tenger melléke északi részén, Oroszországban az Urálban, Szibériában végzett régészeti ásatások során kerültek felszínre).
BUKHISZ
Fekete bika alakjában képzelték el. Anyjának az Égi Tehenet tartották, aki a Napot szülte. Monthuval azonosították. Hermonthisz volt kultuszának a központja, ahol a Buheum nekropolisz volt, amelybe Bukhisz múmiáit temették.Bukhisz kultusza a Ptolemaiszok ls a Julius-Claudius, valamint a Flavius római császári dinasztiák uralkodása alatt (az i. e. 4. századtól) érte el a tetőfokát.
DEDUN
Ókori núbiai istenség, főleg az ország északi felében tisztelték mint teremtő istent. A Piramisszövegek az illat isteneként említik, de egy Ozirisz-mítosz változatában is találkozunk vele (Dedun Ozirisz egyik fia, aki a létrát tartja, amelyben Ozirisz az égbe megy). A Napata-Meroé korban Kús isteneként tisztelték. A jóval későbbi időkban néha Ozírisszal azonosították (Ozirisz-Dedun).
DUAMUTEF
Ld. Hórusz-fiúk
DUAT
A halottak tartozkodási helye, a "legmélyebb, legsötétebb és végtelen" pokol. Duat hieroglifjegye egy kör, közepében csillag. Duat, mint másvilág kapcsolatban áll a csillagokkal. A Piramisszövegekben a halottak asszonya-anyja képében személyesítették meg, amint vezeti őket az égbe. Duatot a horizonttal is azonosították vagyis azzal a hellyel, ahol lemegy a Nap. Az egyiptomiak a világmindenség egyik alkotórészének (ég, föld, Duat, víz, hegyek) képzelték el. A XIX. és XX. dinasztiák uralkodói síremlékeinek a falain vagy nagy papirusztekercsein olvasható a Másvilág Könyve, amelyben a halott útját ábrázolták a Nílus vizén az alvilágba.
ENNEÁDA
Isteni kilencség az egyiptomi mitológiában. Héliupolisz kilenc ősistene: Atum, Su, Tefnut, Geb, Nut, Ozirisz, Ízisz, Széth és Nebethut (Nepthüsz). Az általunk ismert legrégebbi teogóniai és kozmogóniai rendszert képviselik. Héliupoliszi mintára más városok is megalkották a maguk isteni kilencségét.
GEB
Földisten. Khtonikus istenség. Su és Tefnu fia, a héliupoliszi Enneáda tagja. Általában embernek ábrázolták Alsó-Egyiptom vagy Felső-Egyiptom koronájával a fején. A mítosz szerint Geb összeverekedett nővérével és feleségével, Nuttal (az éggel), mert az naponta felfalta a gyerekeiket - a csillagokat -, majd ismét megszülte valamennyit és Su szétválasztotta őket. Gebet lent hagyta vízszintes helyzetben, Nutot pedig felemelte. (Az egyiptomi "ég-föld" párban a nemi megszemélyesítés fordítottja a megszokottnak: az ég a nő, a föld a férfi). Geb gyermek volt Ozirisz, Széth, Ízisz és Nebethut. Geb lelke (bája) Hnum volt. Azt tartották, hogy Geb lelke jóságos isten. Megóvja az élőket és a holtakat a földben élő kígyóktól, őrajta nő minden növény, amire szüksége van az embernek, belőle jön fel a víz (a Nílus). Kapcsolatban volt a holtak birodalmával. Hórusz és Széth igazságáról folytatott vitájában Ozirisz trónján Geb a főbíró. A Halottak Könyvének 125. fejezetében Geb részt vesz Ozirisznak a holtak feletti ítélkezésében. Geb rangja: "hercegeh hercege" ("repati"), Egyiptom kormányzójának tartották. Utóda Ozirisz lett, akitől Hórusz örökölte a trónt, az ő utódai és szolgái a fáraók. Következésképpen a fáraók hatalam Gebtől származik. Geb nevét a kacsa hieroglifájával (Gb) írták, bár a kacsa nem volt szent madara. Az egyk szövegben Geb leányát, Íziszt "kacsatojásnak" nevezik.
HÁPI
Ld. még Hórusz-fiúk. A Nílus istene. Kozmikus istenség, mint "áradó Nílust" tisztelték, aki "életet ad az egész országnak": nedvességet és termést. Apja Nun, az ősvíz. A Felső- és Alsó-Egyiptomon keresztülfolyó Nílus istenét, Hápit (attribútumai a lótusz - Felső-Egyiptom, és a papirusz - Alsó-Egyiptom jelvénye) egész Egyiptomban tisztelték, de kultuszközpontja az Elephantiné sziget déli nyúlványán és a Gebel-Silszile hegyszorosban volt, azon a helyen, ahol a hiedelem szerint az alvilágból (Ld. Duat) feltörnek a "Nílus forrásai". Nagy hasú és nőies mellű férfinak ábrázolták, tiarával a fején és vizesedényekkel a kezében. Ünnepét a Nílus áradásának kezdetéhez időzítették. Ezen a napon áldozatokat mutattak be neki, ajándékkat felsoroló papirusztekercseket dobtak a folyóba. A Gebel-Silszile szikléiba belevésték a Hápi-himnuszok szövegeit. Időnként Amonnal azonosították (Amon-Hápi).
HARPOKRATÉSZ
Ld. Horpahrud
HATHOR
Hathor (Hwt-Hr) neve szó szerint azt jelenti, hogy "Hórusz háza". Az egyiptomi mitológiában az ég istennője. Az archaikus korban a Napot megszülő Égi Tehénként tisztelték. Fején tehénfület vagy tehénszarvat viselő nő alakjában jelenítették meg, aki szarvai közt a Napot tartja. Helyenként megőrizték tehén jellegét, ilyenkor Mehet-veretnek nevezik. Hathor jelvényei a tehénfülű és kétarcú, fejét tartó oszlop (a legrégebbi korban tehénfejjel) és malchit. Tiszteletének középpontja Dendara város volt (jelzője: "Dendara Úrnője"), de kultusza egész Egyiptomban, valamint Núbiában, Bübloszban, Puntban is elterjedt.
A behdeti Hórusznak volt a felesége, Hórusz-szematauinak az anyja. Közös gyermeküknek tartották Ihit, a zene istenét. Memphiszben olykor Ptahot nevezték a férjének. Ré kultuszának az terjedésével Hathort is a leányának, Napszemnek tekintették. Azonosult Ré leányaival Szahmettel és Tefnuttal. Ebben a minőségben Hathor több mítosznak a központi alakja: mint Napszem (Tefnut-Hathor) meghozza a tavaszt azzal, hogy visszatér Núbiából. Szahmet-Hathorként pedig pusztítja az emberiséget, amikor Ré megharagudott a bűneik miatt rájuk. Hathor kiváló munkát végzett és végül Ré inkább meggondolta magát a vérengzést látva. Ezért csellel leitatták Hathort sörrel, aki abbahagyta munkáját. Hóruszhoz hasonlóan ő is védelmezi a fáraókat, de még jobban a hitveseiket. Termékenységet biztosít, azonkívül anyaistennőként tevékenykedett. Szeretetreméltó istennőként tisztelték, aki a nép minden rétegében elismert volt. Megvédte a nőket szüléskor és meg is határozta az újszülött életét és halálát. Hozzá fűződik a fák - a datolyapálma, nyugati fügefa, szikomorfa - kultusza, amiknek alakját is felvette. Vele azonosult Juszaasz, az akácfában megtestesült istennő. Hathort mint a szerelem, a vidámság, a zene és a tánc istennőjeként tisztelték. A sistrum nevü csörgőshangszer votl a fő attribútuma. Ábrázolását amulettként hordták, amely megvédett a gonosz szellemektől. Egyik elterjedt jelzője az "arany". Kapcsolatban állt a halottkultusszal. Az élet és a halál közti átmenetkor a halottaknak ennivalót és védelmet nyújtott a túlvilágba történő utazásukra. Taurt istennővel együtt fogadták az elhunytakat az alvilág bejáratánál. Évente egyszer "szent nászt ül" Hórusszal, amikor szobrát ünnepélyesen átviszik Hórusz szentélyébe, hogy ott 2 héten át egymáséi lehessenek.
HATHEMIT
Mendész város istennője. Szent állata a hal. Jelzője: "első a halak között". Női alakban ábrázolták, hallal a fején. A Későkorban közel került Íziszhez. A hiedelem szerint ő segített Ízisznek összeszedni Ozirisz Széth által feldarabolt testét.
HEDIHATI
A takácsmesterség istene. Főleg a múmiák bepólyázására való fehér vászon készítését patronálta. Nagy szerepet játszott a halottkultuszban. A Középbirodalom idején keletkezett forrásokban találkozunk vele először. Kezdetben férfinak, majd később nőnek ábrázolták.
HEKET
A termékenység istennője. Szent állata a béka. Békának ábrázolták, vagy nőnek, békával a fején. A szülő nőket segítette (ebben a minőségben közel áll Nehbethez), az alvilágban pedig a halottakat. Akárcsak Hnum, ő is a születés és újjászületés megtestesítője. Szobrát gyakran elhelyezték a szarkofágban.
HENTI-HETI
Athribisz város istene. Sólyomként ábrázolták és Hórusszal azonosult (Hórusz-H-H). A XXVI. Dinasztia korában ( i. e. 7-6. sz.) néha krokodilként ábrázolták, néha bika alakjában is megtestesítették. Az egyiptomiak a Henti-Heti-bikát rokonították az Ozirisz nevet is viselő Ápisz-bikával és létrehoztak egy kettős istenséget, Ozirisz-H.t, amelynek Ozirisz fehér koronája és bikaszarv lett az attribútuma.
HENTI-IMENTIU
Nevének jelentése: "Nyugatiak (halottak birodalma) Élén Álló". Az abüdoszi nekropolisz istene. Fekvő sakálként ábrázolták. Önálló jelentősége nem volt számottevő, neve Anubisz isten jelzőjévé lett. A Középbirodalom idején, amikor Ozirisz lett az alvilág istene, Anubisz helyett Ozirisz jelzőjévé vált.
HEPER
Nevének jelentése: "felkelő", ami a hpr "felkel, keletkezik" szóból. Napistenként egyike a legősibbeknek. Sok szövegben hajnali, felkelő Napként szerepel (ellentétben Rével és Atummal, azaz a déli és esti Nappal). A többi napistenhez hasonlóan világteremtő funkciót tölt be (de alá volt rendelve Atumnak). A szent szakrabeusz képében ábrázolták. A hiedelem szerint önmagától ("az önmaga nevéből") keletkezett, néha Nunt, "az istenek atyját" mondják apjának. Atummal, Rével és Amonnal azonosult.
HERISEF
Hérakleopolisz istene. Kosfejű emberként ábrázolták. A Nílust és a Fájjum-tavat összekötő csatorna ura volt, öntözte a földeket és felügyelt a vizek forrására. Kultusza a IX-X. dinasztiák korában (i. e. 23-21. sz.) érte el tetőfokát, mivel ekkor Hérakleopolisz volt a dinasztiák székhelye. Ebben az időszakban mint teremtő istent, istenek királyát tisztelték: "amikor felkel, megvilágítja az egész földet, jobb szem a Nap, bal szeme a Hold, lelke a Fény, orrából életet adó lehelet árad szét az egész földön".
HNUM
A termékenység istene. Tiszteletének középpontja Elephantiné szigete, de kultusza egész Egyiptomban és Núbiában is elterjedt. Az ókorban kosként ábrázolták, vízszintesen fekvő, kerek szarvakkal, később pedig kosfejű ember alakjában. Apja Nun volt, a lánya Anuket. Menhitet, Szatiszt, Néithet és Nebtuut tartották feleségeinek. Segédkezett a szüléseknél. Agyagból embert formált a fazekaskorongon. Lelki hasonmása (Ka), az emberi sorsokat irányította. A görög-római korban demiurgoszként tisztelték, aki fazekaskorongon formálta meg az egész világot. A hiedelem szerint Hnum adta a vizet, őrizte a Nílus forrásait (jelzője: "a Nílus-Küszöbök ura"), mint harci istenség elhárította az ellenség támadásait. Mivel a "kos" és a "lélek" (ba) az egyiptomi nyelvben azonos hangalakú szó, azt tartották, hogy Hnum testesíti meg sok istennek a lelkét (pl. Geb). Mint demiurgosz Ptahhoz állt közel ("Hnum megformált, ptah pedig megteremtett téged"). Később Amonnal, Rével és Szobekkel azonosult.
HONSZU
Nevének jelentése: "vándorló". Holdisten. Amon és Mut fia. Az időisten és az időt kiszámító isten funkcióját is elláta. Kultuszcentruma Théba volt, ahol (Karnakban) a főtemploma állt. Ifjú ember alakjában ábrázolták, a fején holdsarlóval vagy holdkoronggal, mint gyermekistent szájára tett ujjal és "ifjúságfürttel" (a fiúk viselték így - oldalt elválasztva - a hajukat nagykorúságukig; ilyen alakban gyakran összetévesztették Horpahruddal). Azonosult Thottal, Jahhal, Szobekkal. A nevéhez jelzőként általában hozzátették a holdisten, Noferhotep nevét is.
HORPAHRUD
Nevének jelentése: "a gyermek Hórusz". Hórusz egyik megjelenési formája. Hórusz Ízisz és Ozirisz fia. Hórusz több, főleg gyermekképű napisten elnevezése. "Ifjú hajat" viselő fiúnak ábrázolták, szája elő tartott ujjal (az egyiptomiak így ábrázolták a gyermekeket). Az ógörögök, akik Harpokratésznek nevezték, ezt az ujjtartást a hallgatás jeleként magyarázták. A felkelő Napot jelképező Horpahrud kultusza különösen a hellenizmus korában terjedt el széles körben.
HÓRUSZ
Hórusz istenség, (Hr, a "magasság", az "ég") az egyiptomi mitológiában sólyom a megtestesítője. Sólyom, sólyomfejű ember, akit szárnyas Nap alakjában ábrázoltak. Kiterjesztett szárnyú napkorong a szimbóluma. Egyiptom sok vidékén régen elterjedt a sólyomistenek kultusza, akik különféle, de rendszerint az éggel és a nappal kapcsolatos nevet viseltek. Kezdetben Hóruszt, mint a vadászat ragadozó istenét tisztelték, aki karmait belevájja a zsákmányba. A dinasztikus időszakban végbemegy a különféle sólyomistenségek egyesülésekét egymással szoros kapcsolatban álló Hórusz-hiposztázissá: Ízisz fia Hórusszá (egyiptomi Hór-sza-Iszet) és behdeti Hórusszá. Utóbbi Hathor férje és Hórusz-Szemataui apja. Általában mint a sötétség erőivel harcoló világosságisten szerepel. Szemei a Hold és a Nap. Ízisz-fia Hórusz tevékenysége elsősorban abban merül ki, hogy síkra száll apjáért, Oziriszért. Mindketten az uralkodói hatalmat pártfogolták. A fáraók Hórusz szolgái, hatalmának örökösei Egyiptomban. Hórusz a szárnyaival védi az uralkodót (Kheprén fáraó szobrán a tarkó mögött álló sólyom a szárnyaival betakarja kétoldalt a fejet). Hórusz neve a fáraó öttagú címének elmaradhatatlan része lett.
A mítosz szerint behdeti Hórusz csónakon kíséri a Nílusban úszó apját, a napisten Rét és agyonveri Ré krokodillá és vízilóvá változott ellenségeit, élükön a mindeféle szörnyet megtestesírő Széthtel. A mítosz a Hórusz tiszteletére végzett misztérium szövegében maradt ránk a felső-egyiptomi Edfu város (egyiptomi Behdet) templomának a falán, ugyanis idekerült át a Nílus deltájában fekvő, Behdetben keletkezett behdeti Hórusz-kultusz). A templom szöveget kísérő reliefjein behdeti Hórusz Ré előtt áll a csónakban, kezében tartva a szigonyt, mellyel ledöfi a krokodilokat. Ebben a mítoszban Hórusz nemcsak Ré fiaként szerepel, hanem Réként is, egy istenséggé, Ré-Harahtivá egyesülve vele (a Hórahuti, Harahti jelentése : "mindkét horizont Hórusza" vagy a "fény birodalomából való Hórusz"). Behdeti Hórusz alakja összefonódik Ízisz-fia Hórusz alakjával, aki ugyancsak részt vesz a Széth és a többi szörny elleni harcban. A fenti mítosznak a templom másik falára vésett változatában behdeti Hórusz ténylegesen is ott áll Ízisz-fia Hórusz mellett, aki vele együtt harcol a Széth alakjában megtestesült Nap-ellenségekkel. Feltételezhető, hogy a behdeti Hórusznak és Ízisz-fia Hórusznak az ellenségekkel vívott harcai iiletve harcainak epizódjai az i. e. IV és III. Évezred határán Egyiptom egyesítéséért folytatott küzdelmet tükrözték. Dél győzelmét Hórusz győzelmének, Hóruszt pedig az ország urának képzelték. A másik hiposztázis, Hórusz-Szemataui mindkét földnek (Alsó- és Felső-Egyiptom) az egyesítője.
Az Ízisz-fia Hóruszról szóló mítosz szerint Ízisz a halott Ozirisztől esett teherbe, akit fivére Széth álnokul meggyilkolt. Ízisz elvonult a Nílus deltájának ingoványába, s ott szülte meg és nevelte fel a gyermekét. Amikor Hórusz férfivá lett, az istenek bírósága a Széthtel folytatott vitájában őt ismerte el Ozirisz egyetlen örökösének. Széthtel vívott párviadalában Hórusz először vereséget szenved és Széth kivájja a szemét, de aztán hosszú harc árán Hórusz legyőzi Széthtet és megfosztja férfiasságától. Az alávetettség jeléül Széth fejére teszi Ozirisz saruját. Kivájt szemét pedig megeteti Ozírisszel, mire életre kel. A feltámadt Ozirisz átadja egyiptomi trónját Hórusznak (ami összefonódik a behdeti Hóruszról alkotott képzetekkel), ő maga pedig az alvilág uralkodója lesz.
Hórusz kevésbé jelentős hiposztázisai: Hór-ahuti, a Rével kapcsolatban álló reggeli Nap, valamint a (XVIII.dinasztia korától, az i. e. 16-14. századtól) a nyugati és keleti horizontok istene. Harahti ("Hórusz a horizonton") napistenség, Ré-Harahtihoz hasonló. Ór-ur ("idősb Hór"), akit Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz fivérének mond (abból következtetvem hogy az "ur" szónak "erős", "nagy" jelentése is volt, "nagy Hórnak" tisztelhették. Amon is azonosult Hórusszal (Amon-Ré-Harahti) és több különféle sólyomisten is (a Széthtel vívott harc résztvevői: Nemti, Szopdu, Henti-Heti és mások). Hóruszt Núbiában is tisztelték. Hérodotosz Apollónhoz hasonlítja.
HÓRUSZ-FIÚK
Ősi istenségek. Hórusz fiai: Amszet, Hápi, Kebehszenuf és Duamutef. A Halottak Könyve 17. fejezetéből ítélve, kezdetben asztrális istenek voltak, a Nagy Medve csillagkép mellékbolygói az északi égbolton. Az Ozirisz-misztériumokban az volt a fő feladatuk, hogy védelmezzék Oziriszt az ellenségektől (Széthtől és kíséretétől.) Ugyanezt a szerepet töltötték be a holtak mellett is, ezért a temetési szertartásokkal kapcsolatos vallásos-mágikus irodalomban (a Piramisszövegekben, a Koporsószövegekben, a Halottak Könyvében) gyakran szerepelnek. Az egyiptomiak hite szerint ezek az istenek részt vesznek az elhunyt bebalzsamozásában és őrzik a kanopusz edényekbentárolt belső részeit. Az edények fedele a Hórusz-fiúkat ábrázolja. A majomfejű Duamutef őrzi a gyomrot, a sakálfejű Hápi a tüdőt, a sólyomfejű Kebehszenuf a beleket és végül az emberfejű Amszet a májat tartalmazza. Azt tartották, hogy az istenek az emberi lélek valamelyik lényegét fejezték ki. Amszet a Kát, Duamutef a Bát, Kebehszenuf a szaht (vagyis a múmiát) és Hápi pedig a szívet. Ozirisz kíséretéhez tartpztak és a hiedelem szerint Hórusz állította őket Pzírisz trónja köré. A sírkamrákban Amszet szobrocskája a déli falnál, Hápié az északinál, Duamutefé a keletinél és Kebehszenufé a nyugatinál áll.
IHET
Az ég istennője. Égi Tehén, a Nap szülője. Nagyon korán azonosult Hathorral.
IHI
A zene istene. Hathor és Behdeti Hórisz gyermeke. Kezében sistrumot (az egyiptomi szertartásokon szereplő csörgőhangszert) tartó gyermeknek ábrázolták.
IMIUT
Anubisz egyik jelzője, amely mint a balzsamozás istenét jelöli. Fétise a lenszövetbe pólyált bőr, amelyet póznához kötözve edénybe tettek és behelyezték az elhunyt sírkamrájába.
ÍZISZ
Az egyiptomi mitológiában a termékenység, a víz és a szél istennője, a nőiesség, a családi hűség, a tengerhajózás istennője. Ízisz kultusza nagy népszerűségnek örvendett Egyiptomban és messze Egyiptom határain túl, különösen a hellenizmus korában. A görög-római korban "ezerszeműnek" nevezték. Ízisz szülei Geb és Nut, míg Ozirisz, Nepthüsz (Nebethut) és Széth a testvérei. Ozirisz felesége és Hórusz anyja is egyben. A róla szóló legtöbb elbeszélés összefonódik Ozirisz mítoszával. A mítoszokban Ízisz általában, mint hűséges és odaadó hitves szerepel. Amikor Széth megöli Oziriszt, Ízisz megkeresi férje hottestét, eltemeti és halott férjétől megtermékenyülve fiút szül, Hóruszt, akinek majd bosszút kell állnia Széthen. A mítoszok részletesen elbeszélik Ízisz életét a Nílus-delta mocsarai közt, ahol Széth elől rejtőzködve felneveli Hóruszt. Egyszer távollétében egy mérges kígyó megmarta a "a gyönyörű, drága, ártatlan csecsemőt. Mozdulatlanul feküdt, alig vert a szíve". (Részletaz ún. Metternich-sztélén lévő szövegből). Ízisz kiáltozott, segítségül hívott isteneket, embereket. Thot, a bölcsesség istene megnyugtatta a szerencsétlen anyát és ráolvasással meggyógyította Hóruszt. Amikor a fiú felnőtt, Ízisz megjelent vele a kilenc isten bírósága előtt és Hórusznak, mint Ozirisz törvényes fiának követelte a királyi trónt. Széth követelésére Ízisz nem vehetett részt a tárgyalásakon. Az isten-bírák összegyűltek a Belső-szigeten, és szigorúan megtiltották Nemti révésznek, hogy átvigye oda Íziszt. De a bölcs istennő túljárt Széth eszén: öregasszonynak öltözve, egy aranygyűrű segítségével megvesztegette a révészt, aki átvitte a tiltott szigetre. Ott szép leánnyá változott és elmondott Széthnek egy kitalált történetet, miszerint egy idegen megrabolta egy pásztornak fiát: eltulajdonította meghalt apjának a nyájait. Széth felháborodott a törvénytelen tettem, kiabálva követelte az idegen megbotozását. Ezzel önkéntelenül elítélte saját magát, beismerte, hogy az apai örökség a fiút illeti meg.
Hórusz és Széth vitájában és összetűzéseiben Ízisz továbbra is segített a fiának. Amikor Széth életereje áthatolt Hórusz karjába és megtöltötte méreggel, Ízisz kitépte a kart és egészségessel pótolta. Végül elérte, hogy Széthet elítéljék és az ő fiát ismerjék el Egyiptom királyának. Ízisz nevével találkozunk majdnem minden Oziriszről szóló vallásos szövegben. Szó van róla a Hórusz és Széth vitáját leíró mítoszban (Chester Beatty Papirusz I.). Néhány mítoszváltozatban ( a Réről és a kígyóról keletkezett mítoszban, illetve a Kheopsz (Hufu) fáraóról meg a varázslóról szóló mesében). Ízisz teljesen önállóan szerepel, Oziriszt nem is említik. A Metternich-sztélé mágikus szövegei Ízisszel ellentétben csak mellékesen említik Oziriszt (ld. Hórusz és Ízisz Delta mocsarai közt). Az Ozirisz halálát és életre keltését eljátszó misztériumokban Ozirisz néma szereplő (szobor helyettesíti, amelyet felemelnek, letesznek, megfordítanak). Ízisz és őt segítő nővére, Nepthüsz viszont hosszú beszédekben síratják el Oziriszt (ld. Ízisz és Nebethut könyörgései). Ízisz magatartását Ozírisszel és Hórusszal szemben erény mintaképének tekintették. Eredetileg azonban nem ilyennek értelmezték az alakját. A messzi múltból olyan emlékek is maradtak róla, hogy pl. Széthnek, férje és fia gonosz ellenségének a pártját fogta. Ennek a következő a magyarázata: amikor Ízisz, a fia érdekeiért harcolva, szigonyát beledöfi Széthbe, az így kiált fel: "Mit tettem én ellened, Ízisz nővérem?! Szólj a szigonyodnak, eresszen el, hiszen anyai ágon a fivéred vagyok!" Majd azzal folytatja, hogy Hórusz Ízisznek idegen (vagyis nem az ő, hanem apja nemzetségéhez tartozik). Ízisz erre zavarba esik, visszahívja szigonyát. Hórusz ezt árulásnak veszi és levágja anyja fejét- Ez a mítoszváltozat nagyon ősi. Ízisz itt az anyajog normái szerint cselekszik, amikor is az anyaágon való fivér áll hozzá a legközelebb. Hórusz, mint az istenek új nemzedékének képviselője, már az apajog normái szerint lép fel. Szorosabban kapcsolódik az apjához, az anyja viszont kedvesebb neki, mint az édestestvér. A mítosznak ezen ősi változatát később mesterkélten beleszőtték a Hórusz és Széth vitáját elbeszélő mítosz újrafogalmazásába, bár egyáltalán nem illik bele a történet általános tendenciájába.
A Réről és a kígyóról szóló mítoszban Ízisz, mint gonosz varázsló szerepel. Létrehoz egy mérges kígyót és ráküldi Ré főistenre. A megmart isten kérleli a "nagy varázsló" Íziszt, hogy gyógyítsa meg, de Ízisz csak akkor tesz eleget a kérésnek, amikor Ré elárulja neki az igazi nevét. Ezután Ízisz mágikus hatalmat nyert az istenek királya felett. A babilóniai Istár istennőhöz hasonlóan Ízisz fokozatosan vélik gonosz istennőből - aki Rével harcol a hatalomért, sőt a saját fiával, Hórusszal is ellenségeskedik - jóságos és jótékony uralkodónővé. Létrejön klasszikus alakja: a szerető feleség és anya, a férje és a fia jogaiért síkraszálló nő.
Kezdetben Íziszt a Nílus-delta északi részén tisztelték, Butó város volt kultuszának középpontja. Valószínüleg az eget személyesítette meg és mag a neve (Iszet = "trónus", "hely") fiának, a napisten Hórusznak a születésére céloz. Főleg a Butó körnéykén lakó halászok körében volt kultusza. Amikor Hóruszt megmarta a kígyó, a mítosz szerint ők siettek elsőként a segítségére. Az ég istennőjeként tehén vagy tehénszarvú nő képében ábrázolták. Később (a héliupoliszi panteon, az ún. nagy enneáda létrejötte után) Ízisz anyja, Nut istennő lett az ég uralkodónője, Ízisz pedig már Ozirisz hitveseként és segítőjének az alakjában szerepel. Íziszt máshol a szél istennőjének tisztelték, aki szárnyai csapkodásával idézte elő a szelet. Ennek megfelelően, ahogyan Nehebhutot, őt is sólym vagy szárnyas nő képében ábrázolták. Nehebhuttal, valamint Heket istennővel együtt, mint a szülő nők oltalmazóját is tisztelték, aki megkönnyíti a szülést és meghatározza az újszülött királyok sorsát. Ízisz, mint hitves átveszi Ozirisz funkciót. Diodórósz, az egyiptomi hagyományokat kutató görög történész közlése szerint Ízisz megtanította az embereket aratni, magot őrölni. A görögök Démétér istennővel azonosították. A földművelő funkciót azonban általában Ozirisz látta el. Az egyik elképzelés szerint a Nílus vize Ozirisz testéből folyik ki, míg egy másik szerint megtelik a férjét sirató Ízisz könnyeivel. Az antik hagyományokból ítélve Ízisz nemcsak a folyóvíz, hanem a tengerek vize felett is uralkodott és védelmezte a tengerészeket. Ez a képzet valószínüleg az ősi egyiptomi hitvilágból ered. Fennmaradtak olyan ábrázolások is, amelyeken Ízisz csónakot tart a kezében.
Szarapisz (= Ozirisz-Ápisz) kivételével egyetlen egyiptomi istenség sem volt olyan népszerű a görög-római világban, mint Ízisz Pireuszban az i. e. 4. Században. Délosz szigetén az i. e. 2. században épült Ízisz-templom, de épült még Delphoi és Korinthosz közelében is. Itáliában az Ízisz-kultusz az i. e. 2. századtól kezdve terjedt el, sőt még Britanniába és Pannóniába is eljutott.
JARU-FÖLD
Az egyiptomi mitológiában a túlvilág, paradicsomi mező, a halottak tartozkodási helye. A Piramisszövegek szerint a Jaru-föld a keleti égben van, ahol Ré napsiten felkel. Ré az elhunyt fáraókkal együtt reggeli mosakodást végez a Jaru-föld tavában, ahova a "Jaru-föld révésze" szállítja őket csónakon. Így az egyiptomiak eleve olyan helynek fogták fel a Jaru-földet, ahol Ré és a fáraók habzsolták a gyönyöröket. Ahhoz hasonlóan, ahogy a meghalt fáraók azonosultak a halála után életre kelt Ozírisszel, az i. e. III. évezred végétől minden elhunytat azonosítottak vele (a halotti szövegekben szokásos lett az "Ozirisz a folyók neve" formula), Ennek megfelelően a Jaru-föld sem csak a fáraók és Ré, hanem minden "üdvözült" tartozkodási helye lett. Mindenkié, aki igazolást nyert Ozirisz bírósága előtt. A Jaru-föld a föld alatt van, rendkívül termékeny. Nincs rajta semmi tisztátalan, mindenkinek jut bőségesen étel és ital. A Halottak Könyvének 109. fejezetében az áll, hogy bronzfal veszi körül, az árpa négy, a tönkölybúza kilenc könyök magasra nő (egy könyök 0,5 m). A Halottak Könyve 110. Fejezetének címrajzán bővízű csatornák keresztezik a Jaru-földet. Az egyiptomiak hiedelme szerint e túlvilág lakói minden mezőgazdasági munkát elvégeznek. A Jaru-föld paradicsomi táj, a földművelő nép eszménye.
JUNIT
Hermonthisz (egyiptomi néven Junu) város istennője. Neve Héliupolisz görög elnevezésével (On) is rokon. Vele azonosult a Réhez közel álló Rát-taui, akinek Héliupoliszban volt a kultuszközpontja. Ezért feltételezhető, hogy Junit Héliupolisszal is kapcsolatban állt.
JUSZAASZ
Atum keze a mitológiában. Hathorral azonosult. Szent fája az akác, amelyben "élet és halál" lakozott. Az ógörögök Juszaaszt Szaószisznak nevezték.
KA
Az emberi lényt alkotó elemek egyike. Az irodalom nemegyszer mint az ember egyik lelkét jellemzi, bár a "lélek" meghatározás nem fedi pontosan a Ka egyiptomi fogalmát. A Piramisszövegek szerint a ká kezdetben az istenek és a királyok életerejét és hatalmát testesítette meg. Ezeknek gyakran több kájuk volt, Rének például 14. A Koporsószövegek és a Halottak Könyve szerint később már minden embernek volt kája. Ebben az időszakban a ká nemcsak életerő, hanem alteregó, "második én", amely együtt születik az emberrel, szellemileg és fizikailag elválaszthatatlanul vele funkcionál, az életben és a halála után is. Meghatározza az ember sorsát. A sírkamrákba betették az elhunytak szoborportréját, a ká tartályát és ráírták, hogy ez az illető kája. A ká elhagyhatta a sírkamrát és leszállhatott a túlvilágba. Ember alakban ábrázolták, a fején könyékben meghajlított és felfelé mutató karral. A ká létrehozójának Hnumot tartották, de az embereket óvó Hemszut istennővel is kapcsolatban volt.
KEBEHSZENUF
Ld. Hórusz-fiúk.
KEBEHUT
A tiszta hideg víz istennője, a 10. nomosz és Létópolisz oltalmazója. Kígyó alakjában személyesítették meg és Utó (Uadzset) kígyóistennővel azonosult. Anubisz leányának tartották és a halottkultusszal volt kapcsolatban: boráldozatot mutatott be az elhunytakért és segített nekik bejutni az égbe.
MAAT
Az igazság és a rend istennője. Thotnak, a bölcsesség istenének a felesége. Felhúzott térddel, földön ülő nőnek ábrázolták. A fején viselt strucctoll szimbóluma (a strucctoll az "igazság" szójelet jelképezi). Kultuszának elterjedése az Óbirodalom kezdetére tehető vissza, a Piramisszövegek is említik. A III. dinasztiától (az i. e. III. évezredtől) kezdve a fáraók Maat nevét jelzőként használják ("Maatban uralkodó" stb.). Maatot Ré isten leányának tartották, aki részt vett a világ teremtésében, amikor megszűnt a káosz és helyreállt a rend. Maat nagy szerepet játszott Ozirisz túlvilági ítélkezéseiben. A mérleg egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba Maat szobrocskáját tették. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyította az elhunyt igaz életét ("igaz volt a hangja") és így méltó lett a boldogságra Ozirisz birodalmában. Ellenkező esetben felfalta Amt (krokodilfejű és oroszlántestű Halottfaló). Maatot néha Maaténak nevezték (kettős szám), mivel két Maat nővér élt az elképzelésekben. A bírósági termet a "Kettős Igazság" termének nevezték. A bírák Maat szobrocskáját viselték emblémaként a mellükön. Maatnak a vezír volt a papja. Kultuszának középpontja a thébai nekropolisz.
MAFDET
A megtorlás istennője. Gepárd alakjában ábrázolták. A jogar és kés volt az attribútuma. A mítoszokban kígyóval harcol, néha Rével együtt (pl. a Piramisszövegekben: "Harcba száll Ré és homlokán ureusz ezzel a földből kibúvó kígyóval. Levágja a te fejedet a Mafdet kezében lévő késsel."). Mafdet betegeket segít, kígyókat pusztít, büntetőbíróként részt vesz a túlvilági ítélkezésekben és a túlvilágon gondoskodik a holtakról. Születésnapjának megünnepelése egybeesett Szesatnak, az írás istennőjének születésnapjával, lehetséges, hogy ikernővéreknek tartották őket.
MAHESZA
Vérszomjas isten, Básztet fia. Jelzői: "vad tekintetű Oroszlán", "vérnek örülő". A Későkorban a zápor, a sötétség, a szél istenének tartották. Oroszlánfejű emberként ábrázolták, koronával a fején. Az ókori görögök Miiszisznek nevezték.
MANDULISZ
Kús (az ókori Núbia) mitológiájában napisten. A görög-római korban tisztelték az ország északi részén. Kalábsai templomának a feliratai a Rével azonosult Mandulisz egyiptomi napmítoszainak epizódjait idézik. Az éjszakánként az alvilág vizein úszó és reggelente újjászülető Nap mítoszának két típusa ábrázolja Manduliszt: az egyik felnőtt emberként, a másik gyermekként. Az Ízisz, Ozirisz, Hórusz triászba iktatták be Ozirisz vagy Ízisz-fia Hórusz helyébe. Az Észak-Núbiában állomásozó római csapatok körében Apollónnal azonosulva vált népszerűvé.
MATIT
Oroszlánistennő. Kultusza a 12. felső-egyiptomi nomoszban (a Sziut közelében fekvő Deir-el-Gebraviban) terjedt el.
MEHIT
Oroszlánistennő. Thiniszben tisztelték. Onurisz feleségének tartották. A Hórusszal azonosult Inmutef isten volt a fia. Később Mehit kultuszának a központja áttevődött Behdetbe. Mehit Utóval és Muttal, Behdetben pedig Hathorral is azonosult.
MENHIT
Oroszlánistennő. Hnum felesége. Létopoliszban tisztelték, valószínüleg mint a háború istenét. Jelzője: "harcias". Szahmettel, Tefnuttal és Nebtuuval azonosult.
MENKERET
Oroszlánistennő. A Nap anyja. A Napot kisgyermek alakjában viszi fel az égre. Szahmettal azonosult. A Halottak Könyvében Menkeret viszi fel az égbe a halottakat.
MENKET
A sörkészítés oltalmazója. Rituális italáldozatokat mutatott be és kapcsolatban állt a halottkultusszal.
MENT
Oroszlánistennő. A görög-római korban Szahmettel és Tefnuttal azonosult.
MERETSZEGER
Nevének jelentése: "csendet szerető". A thébai nekropoliszt megszemélyesítő istennő. Azt tartották, hogy a temetőt és a hotlak nyugalmát vigyázta. Nő vagy kígyófejű oroszlán alakjában ábrázolták. Kultuszának központja az a település volt (a mai Deir-el-Medine vidékén), ahol a síremlékkészítők laktak. Meretszegert az ő oltalmazójuk volt.
MERIMUTEF
Nevének jelentése: "anyja kedvese". Birka alakjában ábrázolt isten, akit a 11.felső-egyiptomi nomoszban (a Sziut közelében fekvő Hatban) tiszteltek.
MERTI
A zene és a dal istennője. Főleg istenekhez szóló himnuszokat oltalmazta. Részt vett a fáraó harmincéves jubileumának ("Heb-szed") ünnepségein. Ütemesen tapsoló nő alakjában ábrázolták, az arany jelével a fején. Szentélyét "aranyháznak" nevezték.
MIN
A termékenység istene, a "termés létrehozója". Itiphallikus istenség. Egyik kezét magasba emelő, a másikban korbácsot tartó, egysíkú emberként ábrázolták, fején két tollal ékesített kornával. Min épségben maradt szobra a legkorábbi az egyiptomi istenek antropomorf ábrázolásai között. Min oltalmazta az ember születését, az állatszaporulatot (így az állattartás isteneként is tisztelték). Egyik jelzője: "fegyvert ragadó". Jelvénye a saláta és egy különleges oszlop, amelyet Min ünnepén, az aratás megkezdésének napján állítanak fel. Ezen a napon az ünnepi menet élén egy bika (Min megszemélyesítője) haladt, koronával a fején. A fáraó aranysarlóval levágta az első kéve gabonát és letette Min szobra elé. Min kultusza Hemmiszben, Koptoszban, Omboszban és Núbiában terjedt el. Amikor a Vörös-tengerhez tartozó karavánúton Koptosz lett a kereskedelmi központ, Min a kereskedelem, a karavánok és a Keleti-Erg védőistenének a vonásait is felveszi. Korán azonosul más istenekkel: nevezik "hatalmas Hórusznak", "apjáért bosszút állónak". Hóruszhoz hasonlóan Egyiptom fő egyesítőjének tartják. Más szövegek a fiának tekintik Hóruszt. Szobekkal, a vizek urával is azonosult. Íziszt egyszerre tartják anyjának (innen a jelzője: "anyja borja") és feleségének. A Középbirodalom idején Min kultusza összeolvad Amonéval, magára ölti a világteremtő isten vonásait, az "istenek királyának" nevezik. Ombosz városában, mint Min-Jah (Hold-Min) szerepel, ünnepét újhold napján tartották a "Hold házának" nevezett szentélyben.
MNEVISZ
Fekete bika alakjában ábrázolták. Héliuopolisz volt kultuszának központja. A napisten élő megtestesítőjének tartották és napkoronggal a szarvai között ábrázolták. Jelzője: "Ré közvetítője, aki Atummal közli az igazságot". A Mnevisz-bikákat különleges helyiségekben tartották, haláluk után bebalzsamozták és speciális sírboltban temették el őket. Mnevisznek Heszat-tehén volt az anyja. Bukhisszal, az istenként tisztelt bikával azonosították. Nehen (Hierakónpolisz) város bájának (lelkének) tartották.
MONTHU
Harci istenség. Emberalakban, sólyomfejjel ábrázolták, amelyen napkrongot és világoskék tollból álló kornát visel. Egyik fontos kelléke a lándzsa. Azt tartották, hogy Monthu ajándékozza a fáraóknak a győzelmet az ellenség felett. Rével és Hórusszal azonosulva, Monthu-Ré-Harahti néven harcol a Nap ellenségeivel. A Piramiszövegekben sólyom-Monthu viszi fel a meghalt királyokat az égbe. Rét-tauit és Tenenetet (Csenenetet) tartották feleségeinek. Thébában, Hermonthiszban, Medamudban, Tódban tisztelték. A XI. dinasztia (i. e. 21. század) uralkodói a panteon egyik főistenének tartották (a Mentuhotep-dinasztia uralkodóinak istenhordozó neve azt jelenti: "elégedett Monthu"). A XII. dinasztia trónra lépésével Monthu alakja összeolvadt Amonéval: Amon-Ré-Monthu. Később Amon kultusza majdnem teljesen Monthu kultuszát, amely csak Medamudban maradt meg, ahol Monthu tiszteletére ünnepségeket rendeztek.
MUT
Az ég istennője, Amon felesége és Honszu anyja. A Théba melletti Aseru-tó uralkodónőjének tartották, ennek a partján állt a temploma. Nő alakjában ábrázolták. Szent állata a tehén. Eredeti alakját a nevét jelentő keselyű ("mut") hieroglif személyesíti meg. Jelzője: "az anyák anyja". Mut közel állt a különféle anyaistennőkhöz, így Nehbethez, Utóhoz, Nuthoz. Miután Amon azonosult Ptahhal, Mut átvette Ptah feleségének, Szahmet oroszlánistennőnek az alakját és feladatkörét (Mut thébai templomában sok orszlánfejű Szahmet-szobor állt). Mut más oroszlánistennőkkel is azonosult, így Hathorral, Tefnuttal, Mehittel és Básztet macskaistennővel. Aminthogy Amon azonosult Rével, néha Mutot is nevezték Réitnek ("Ré felesége").
NEBETHUT
Nevének jelentése: "a Ház Úrnője". Görögül neve Nephthüsz. Geb és Nut legkisebb gyermeke. Nő alakjában ábrázolták, fején a nevét jelentő hieroglif jellel. Széth feleségének tartották, de a szövegekből ítélve nagyon kevéssé kapcsolódik hozzá. Lénye alig van feltárva az egyiptomi vallásos irodalomban. Nővérével Ízisszel vesz részt az Ozirisz-misztériumokban és minden mágikus halotti szertartsban. Ízisszel együtt síratja el Oziriszt, vele együtt keresi tetemét, őrzi a múmiát. A keleti égboltnál együtt találnak rá az elhunytra. A Piramisszövegek szerint Nebethut az éjszakai csónakon evez, míg Ízisz a nappaliban. Nebethut és Ízisz nőstény sólymokkal azonosultak, ezért gyakran szárnyas nőknek ábrázolták őket. Mivel Nebethutnak nincs önálló szerepe, az a benyomásuk, hogy Széth párjaként mesterségesen kiagyalt istennő. Plutarkhosz a terméketlen földekkel azonosítja (Ízisz a termékeny földeket személyesítette meg).
NEBTUU
Nevének jelentése: "a mezők uralkodónője". Létopolisz istennője, a termékenység megszemélyesítője. Hnum felesége. Azonosult Ízisszel, Hathorral, Menhittel. Később Nebtuu tuszteletét kiszorította Néith kultusza.
NEHBET
A királyi hatalom védőistennője. Kultuszközpontja Nehen (Hierakónpolisz), Felső-Egyiptom fővárosa. Szent állata a keselyű. Nő alakjában ábrázolták keselyűbóbitával a fején, Felső-Egyiptom fehér koronájában. Felső-Egyiptom szimbólumának tartották, neve bekerült az egyesített Egyiptom fáraóinak titulusai közé (akárcsak Alsó-Egyiptom istennőjének, utónak a neve). Néha azonosult Utó kígyóistennővel, s ilyenkor kígyófejű keselyűnek ábrázolták. Jelzője: "neheni fehér". A Piramisszövegek Hórusz szemének mondják, a későbbi szövegek "Napszemnek" említik. A fáraók hatalmának megszemélyesítőjeként tisztelték, azt tartották, hogy ő biztosítja a győzelmet az ellenség felett. A sivatag úrnőjeként a bányamunka (az arany- és ezüsttermelés) oltalmazójának is tartották, de anyaistennő funkciója is volt (ilyen minőségben azonosult Muttal), segédkezett a szüléseknél (ezért rokonították Hekettel). A fáraók trónra lépésének harmincéves jubileumán, a "Heb-szed" ünnepen Nehbet figuráját a fáraó csónakjának az orrára helyezték.
NEHEBKAU
Kígyó alakban ábrázolt khtonikus istenség. Az idő, a termékeynség istenét és az élelem átadóját tisztelték benne. Kapcsolatban volt a halottkultusszal, a hiedelem szerint a másvilág bejáratánál állt. A források általában Ré segítőjeként említik. A Piramisszövegek szerint Atumnak is segített a hermupoliszi lázadás leverésében.
NÉITH
Szaisz város istennője. Kultusza a Nílus-delta nyugati részén és Líbiában keletkezett és később egész Egyiptomban elterjedt, a XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. században) érte el tetőfokát. Nő alakjában ábrázolták, Alsó-Egyiptom koronájával a fejént, gyakran két kiskrokodilt szoptatva. Jelvénye a pajzs és két, keresztben tartott nyíl. Elephantiné szigetén és Létopoliszban (ahol kiszorította Nebtuu helyi istennőt) Hnum feleségének tartották. Néha Hathorral azonosult. Néithben egyidejüleg egyesült a férfi és a női elv, demiurgoszként tisztelték. Ő teremtette meg az emberek és az istenek ivadékát. Így nevezték: "Hatalmas Néith - Amauntet, az istenek anyja, aki megszülted Rát-tauit, a Napot szülő hatalams Ihetet", "apák apja és anyák anyja", Néith egyik jelzője: "utak megnyitója" (nyugat felé). A legősibb korban harci és vadászistennő, mint a víz és a tenger istennője, Szobek krokodilisten és általában minden krokodil anyja. Kapcsolatban áll a halottkultusszal (Néith a "balzsamozóház feje"), a szarkofágokon együtt ábrázolták Ízisszel, Nebethuttal és Szelkettel. Mágikus erőt tulajdonítottak neki: betegeket gyógyít, elűzi a gonosz erőket, ezért gyakran a fekhely fejrészén is ábrázolták. Hérodotosz Athénéval azonosította (II. 59).
NEMTI
Sólyom alakban ábrázolt isten. Kultuszközpontja a 12. felső-egyiptomi nomosz (Hierakónpolisz). A Piramisszövegek a "nomosz fejének" vagy "a keleti nomosz fejének" nevezik. Nemti a Keleti-Erg és a Vörös-tengerhez vezető karavánút istene. Óvja az utazókat, oltalmazza a fémkitermelést a Keleti-Ergben. Részt vesz Ízisz-fia Hórusznak Széthtl vívott harcában. Az ókori görögök Antaiosszal azonosították.
NEPERI
A gabona istene. Kalászokkal díszített, kövér testű embernek ábrázolták. Renenutet fia (néha mindkettőjüket Ízisszel és Hórusszal azonosították). Az Újbirodalom időszakában létrejött az őt kísésrő Nepit istennő. A korai szövegek "fiatal víznek", vagyis a földet termővé tevő áradás kezdetének nevezik Neperit. A halottkultusszal is kapcsolatban állt: megszemélyesítette a magot, amely elvetése után kel ki ("azután él, hogy meghalt" olvashatjuk a Koporsószövegekben), segít az elhunytnak az újjászületésben. A halottak élelemmel való ellátását kérő imákban Neperi úgy is szerepel, mint a sör istene, ugyanis a sör az italáldozat kelléke. Születésnapját az aratás első napján ünnepelték.
NEPTHÜSZ
Ld. Nebethut
NOFERHOTEP
Holdisten. Kultuszközpontja Théba. Nevét általában Honszuhoz kapcsolták, mint jelzőt.
NOFERTUM
A növényzet istene. Kultuszközpontja Memphisz. Ptah és Szahmet fiának tartották, de egyik-másik szövegben azt olvassuk, hogy a mezők istennőjeként a testéből nőtt ki. Ifjú alakjában ábrázolták, fején lótuszvirággal, amelyet két toll ékesít. Attribútumai a lótusz, a keletkezés és virágzás szimbóluma. A Piramisszövegek "Ré orrából való lórtusznként" említik .
NUN
Az Ősvíz megszemélyesítője, ősi kozmikus istenség. A káosznak örvénylő vizek formájában való elképzelése összefügg a Nlus évenkénti kiöntéseivel, amikor az egész folyóvölgy víz alá kerül. Nun alakjával összemosódnak a vízről, mint folyóról, tengerről, esőről alkotottt elképzelések. Nun és felesége Naunet (az ég megszemélyesítője, amelyen éjszakánként úszik a Nap) az első istenpár, tőlük származik az összes többi isten. Ők tagjai a hermupoliszi Ogdoádának, tőlük származott Atum, a héliupoliszi Enneáda feje. Nun jelzője: "istenek atyja", őt tartották Hápi, Hnum, néha Heper és Atum apjának. Memphiszben Ptahhal, Thébában Amonnal azonosult. Az emberek elpusztításáról szóló mítoszban Nun (vagy Atum) vezeti az istenek tanácsát, amelyen Hathor-Szahmet oroszlánistennőt bízzák meg a Ré ellen terveket szövő emberek megbüntetésével.
NUT
Az ég istennője. A héliupoliszi Ennáda tagja. Su és Tefnut leánya, Geb felesége és egyúttal nővére. Nut gyermekei a csillagok, amelyeknek ő és Ré, a Nap írányítja a mozgását. Naponta felfalja, majd újraszüli őket (így változik a nappal és az éjszaka). A mítosz szerint Geb összeveszett a gyermekeit felfaló Nuttal, erre Su szétválasztotta a házastársakat. Gebet lenthagyta, Nutot pedig felemelte az égbe. Héliupoliszban Ozirisz és Széth, Ízisz és Nebethut is Nut gyermekei voltak. Nut jelzői: "a csilagok hatalams anyja", "istenek szülője". Nutba nezer lélek lakik. A Piramisszövegekben ilyen szavakat intéztek a Hatalmas Nuthoz: "Ó Nut, úgy ragyogsz, mint Alsó-Egyiptom királynője és hatalams vagy az istenek felett - tiéd a lelkük, tiéd az örökségük, tiéid az áldozataik és tiéd minden vagyonuk." Mivel Nut Ízisz és Ozirisz anyja, kapcsolatban állt a halottkultusszal. Felviszi az elhunytakat az égbe és őrzi sírkamrájukat. Figuráját rendszerint elhelyezték a szarkofág fedelének belső lapján, hogy vigyázza a múmiát. Nut gyakran azonosult más anyaistennőkkel: Muttal, Taurttal, az Égi Tehenekkel, Hathorral, Ihettel és másokkal.
OGDOÁDA
Hermupolisz város nyolc ősi istene (Hemenu szó szerint "nyolc"). Négy kozmikus istenpár alkotja az Ogdoádát, belőlük keletkezett a világ. A négy istenpárból a férfi lényeket béka-, a nőket kígyófejjel szokták ábrázolni. Nevüket a Koporsószövegekből ismerjük: Nun és Naunet (Ősvíz), Huh és Hauhet (Végtelenség), Kuk és Kauket (Sötétség), Amon és Amaunet (Elrejtettség). Az utolsó párt minden bizonysággal felváltotta a Nia-Niat pár (Tagadás, Semmi). Őket a thébai papok besorolták az Ogdoádába. Amikor az Újbirodalom időszakában Amon Egyiptom főistene lett, új mítosz született, emyl szerint az Ogdoáda Thébában keletkezett Amonnal az élén. A ptolemaioszi korban Amon utazásairól született egy mítosz: az Ogdoáda szentesítése céljából lehajózott az Ogdoádával a Níluson, majd visszatértek Thébába.
ONURISZ
Anhur, inhar az egyiptomi mitológiában a vadászat istene. Harci istenként is tisztelték. Kultuszközpontja Thinisz, ahol a világ teremtőjének tartották. Felesége Mehit, fia a Hórusszal azonosult Inmutef. A mítoszokban leginkább, mint szoláris kígyóölő szerepel: Rét az Apóphisszal, Behdeti Hóruszt a Széthtl vívott harcában segíti. Abban a mítoszban is szerepel, amely a Napszem Egyiptomba való visszatérését meséli el: az egyik változat szerint Ré Onuriszt küldi el érte Núbiába (innen a jelző: "messziről idevezető"). Onurisz Hórusszal, Suval, a görögöknél Árésszal azonosult.
OZIRISZ
Ozirisz az egyiptomi Uszir, Wsir görögösített alakja. A természet termőerőinek istene, a túlvilág uralkodója. Plutarkhosz szerint a földisten (Geb) és az égistennő (Nut) idősebb fia. Testvérei: Ízisz, Nepthüsz (Nehebhut), Széth. Ízisztől született fia Hórusz. Ő volt a legősibb időkben uralkodó istenek sorjában a negyedik. Dédapja Ré, nagyapja Su és apja Geb hatalmát örökölte. Egyiptom uralkodójaként leszoktatta az embereket a vad életmódról, az emberevésről. Megatnította őket a gabonafélék (árpa, tönkölybúza) termesztésére, szőlőtelepítésre, kenyérsütésre, sör- és borkészítésre és bevezette náluk az istenek tiszteletét. Öccse Széth, a sivatag gonosz istene, át akarta venni a hatalmát, ezért elhatározta, hogy megöli Oziriszt. Ozirisz győzelmes ázsiai hadjáratáról haztérve lakomát rendezett. 72 cinkostársával Széth is megjelent a lakomán, amelyre egy díszes ládát (nyilván szarkofág) vitetett, mondván annak ajándékozza, akinek a máretáhez illik. Amikor a próbánál Oziriszra került a sor, belefeküdt a pontosan az ő méretére szabott ládába, az összesküvők rácsapták a fedelét, ólommal leforrasztották és beledobták a Nílusba. A víz parta sodorta ládát, amely fennakadt a hangabokrok gyökereiben.Ízisz, Ozirisz hűséges hitvese megtalálta férje holttestét, csodás módin kiváltotta belőle megmaradt életerejét és a halott Ozirisz fiút nemzett neki. Ezután Ízisz eltemette Oziriszt, majd elvonult a Nílus-delta mocsarai közé, ahol megszülte és felnevelte fiát, Hóruszt.
Amikor Hórusz felnőtt, harcba indult Széth ellen. Először vereséget szenvedett, sőt egyik szemét - Varázsszemét - is elvesztette, de aztán hozzá pártolt a szerencse. Legyőzte Széthet, visszavette tőle kivájt szemét és lenyelette halott apjával. Ozirisz életre kelt, de nem akart a földön maradni, földi trónját átadta Hórusznak, ő maga pedig átköltözött az alvilágba, ahol uralkodott és ítélkezett. Egy másik mítoszváltozat szerint Széth nem ládába zárta Oziriszt, hanem 14 részre darabolta a testét és szétszórta Egyiptom egész területén. Ízisz összeszedte és összeillesztette a testrészeket, amjd eltemette a holttestet. A 14 testrészről szóló mítoszváltozat valószínüleg azért keletkezett, mert magyarázat kellett arra, hogy miért is van Egyiptom több városában is Ozirisz-sírkamra. Az isten testének tehát csak egy-egy része nyugodott mindegyikben. Ennek a magyarázatnak némileg ellentmond az az elbeszélés, mely szerint Ízisz összeszedte Ozirisz phalloszán kívül (ezt egy hal lenyelte) minden testrészét és eltemette Abüdoszban. Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz című értékezésében mind a két változatot leírja: Széth kétszer végez Ozírisszal. Némely változat szerint nem Hórusz, hanem Ízisz egyedül vagy nővére Nepthüsz segítségével kelti életre Oziriszt. Ozirisz eltemetését hol Ízisznek, hol Anubisznak tulajdonítják.
A nemzetségi szervezet korában, amikor Ozirisz kultusza keltkezett, a természet termőerőit megszemélyesítő istenként tisztelték őt. A természettel való kapcsolata megmardat Egyiptom egész trötéente folyamán. Általában a fák között ülve vagy szőlőindákkal átszőve ábrázolták alakját. A testét mindig zöldre festették. Azt tartották, hogy a növényekhez hasonlóan mindig évben meghal, majd új életre kel, mindig, még holtában is - megmaradt benne az életerő. A síremlékek ábrázolátain Ozirisz fát növeszt vagy az Ozirisz-múmiából kalászok nőnek, amelyeket egy pap locsol. Néha a sírokra rámára kifeszített vásznat helyeztek, azon kiformálták Ozirisz alakját és tönkölybúzamagot vagy árpamagot vetettek bele: ha Ozirisz földtestén kizöldül a növény - új életre kel a halott. Ozirisz eleinte csak az elhunyt uralkodókkal azonosult. A Piramiszövegekben a fáraók haláluk után Oziriszhoz hasonultak, Ozirisz a nevük jelzője lett. A Középbirodalom korától kezdve minden meghalt egyiptomi ember azonosult Ozírisszal (vagyis azt tartották, hogy az elhunyt, Oziriszhoz hasonlóan, halála után életre kel és minden későbbi halotti szövegben Ozirisz áll az elhunyt neve előtt). Mint a holtak istene a túlvilág legfőbb bírói tisztét is betöltötte. A hiedelem szerint előtte jelenik meg a zelhunyt, amikor ráteszik szívét a mérlegre, amelynek másik serpenyőjében Maat istennő szobrocskája az ellensúly. Ha az elhunyt igaznak bizonyult, a "paradicsomi-mezőkre" (Jaru-föld) került, évezte az örök életet.
Kezdetben Ozirisz alighanem csak helyi isten volt Dzseduban, a Nílus-delta keleti részében. Amikor azonosult a város másik istenével, annak jelképeivel (jogarral és korbáccsal) mutatták, ezek később minden ábrázolásban megjelentek. Miután az uralkodói kultuszban elfoglalta ezt a közponzi helyet, különösen Abüdoszban, a fáraók temetkezési helyén tisztelték, ahol felváltotta Anubiszt, a holtak istenét, aki úti- és segítőtársa lett. Mint a földisten Geb fiát, aki halála után lement a föld alá, a föld mélyének isteneként is tisztelték: az ő vállain nyugszik a világmindenség és karjának verítékéből ered a Nílus. Az Újbirodalom végétől összekapcsolódtak Ré istennel (Ré-Ozirisz), és napkoronggal a fején ábrázolták. A hellenisztikus korban kultusza összeolvadt Ápisznak, a szent bikának kultuszával ls az isten új összetett alakja, amely a Szarapisz nevet kapta (Ozirisz-Ápisz), az orszég határain túl is széles körben ismertté vált. Ozirisz kultusza az Egyiptom meghódította Kúsban (az ókori Núbiában) és más országokban is elterjedt. A görög-római korban kultusza (más görög és keleti, a ermészet elhalását és újjáéledését szimbolizáló isteneknek: Attisz, Adónisz, Tamnúz - kultuszához hasonlóan) széles körben elterjedt Nyugat-Ázsiában, Európában és a Fekete-tenger északi részén is.
PAHET
Oroszlánistennő. Jelzői: "éles szemű és hegyes körmű". Kultusza Beni-Hasszánban terjedt el, ahol a Keleti-Erg úrnőjének tartották. Gyakran azonosult más oroszlánistennőkkel.
PETESZUKHOSZ
Nevének jelentése: "Szukhósz álal adományozott". Az egyiptomi mitológiában a Nílus istene. Kultuszközpontja a Fajjúm-oázis fővárosa, Krokodeilónpolisz.
PTAH
Memphisz város istene. Kultusza egész Egyiptomban, Núbiában, Palesztinában és a Sínai-félszigeten elterjedt. Múmiaszerűen, szorosan beburkolt testtel ábrázolták, csak a keze volt szabadon, amelyben jogart tartott. A memphiszi papok teológiai műve (az ún. Memphiszi Teológia) szerint Ptah demiurgosz, ő teremtette az első nyolc istent (saját hiposztázisait, a Ptahokat), a világot és mindent, ami rajta van (az állatokat, a növényeket, az embereket, a városokat, a templomokat, a kézműipart, a művészeteket). Szívvel és nyelvvel teremtett: szívében kigondolta a teremtményt és nyelvével megnevezte. A memphiszi Ennáda (kilencek) élén áll: "an Enneáda Ptah ajkai és fogai, akinek a szája minden dolognak nevet adott". Ptah az Ennáda nyelve és szíve, magába foglalja az összes istent. A héliupoliszi Enneáda fej, Atum is tőle származik, következésképpen Héliupolisz kilenc istene is. Ptahot a kézművesség (ezért rokonítják az ókori görögök Héphaisztosszal), a művészetek patrónusának, az igazság istenének tartották. Szahmet volt a felesége és Nofertum a fia. Később a félistenné emelt tudós Imhotepet is a fiának tulajdonították. (Ő építette Dzsószer fáraó piramisát az i. e. 28. században.) Olykor Maátot, Básztetet, Tefnutot, Hathort is Ptah feleségének mondták. Ptah lelke Ápisz, a nyelve Thot. A Ptah-Tatjenen névben a földisten Tatjenen azonosult Ptahhal. Az új szinkretikus istent mint élelemadót tisztelték. Miután Ptah összeolvadt Tatjennel, kapcsolatba került a földdel meg a termékenység istenével és a holtak patrónusával, Sokarisszal (Ptah-Szokarisz), majd később Ozírisszel (Ptah-Szokarisz-Ozirisz). Ptah-Szokarisz-Ozirisz a túlvilág istenének feladatát látta el. A vallásos szinkretizmus fejlődése során Ptah azonosult egyiptomi istenek többségével: Nunnal, Thottal, Atummal, Amonnal, Rével, Szobek-Rével. Mint demiurgosz, Hnummal is mutatott hasonlóságot.
RÁT-TAUI
Ré nőnemű alakja. A "Taui" jelentése: "Mindkét föld". Monthu felesége, aki Hórusz-pa-Ré napgyermekét szülte. Kapcsolatban állt Ré kultuszával, Junittal azonosult. Gyakran Szesat a hiposztázisa.
RÉ
Ré az egyiptomi mitológiájában napisten. Kultuszközpontja Héliupolisz (az óegyiptomi Junu). Mint sok más napisten, sólyom alakjában testesült meg (néha Nagy Kandúr). Általában sólyomfejű embernek ábrázolták, napkoronggal a fején. Jelvénye a Benben obeliszk (Benunak is ez a jelvénye, az V.dinasztia korában épített Ré-templom négyoldalú obeliszkformát kapott). Sok szöveg a déli Napnak említi (ellentétben Atummal, aki az esti nap és Heperrel, a reggeli Nappal). A piramisszövegekben Ré úgy szerepel, mint az elhunyt uralkodó istene. Később a halottkultuszban kiszorította őt Ozirisz, de továbbra is fontos szerepet játszott a túlvilágon: tagja volt a túlvilági bíróságnak, meleget és fényt adott a holtaknak, akik nappal kijárnak a sírjukból, hogy lássuk őt. Amikor az Óbirodalom (i.e.26-25 sz.) Héliupoliszból származó V. dinasztiája lépett trónra, Ré a panteon főistene lett és kultusza elterjedt egyiptomban, majd Núbiában is. Kiszorította a jóval ősibb héliupoliszi demiurgoszt, Atumot és azonosulva vele (Ré-Atum), a nagy isten kilencségnek (Ennáda) az élére került. A világ és az emberek teremtőjeként (az emberek a könnyéből keletkeztek), az istenek és a fáraók atyjaként tisztelték, ami a fáraók titulusában is látszik : "Szah-Ré" vagyis "Ré fia". Ré azonosult Hórusszal (Ré-Harahti), amonnal (Amon-Ré, aki az Újbirodalom időszakában is főisten maradt), Ptahhal, Ozírisszel, Hnummal, Heperrel. Sok más istenség kapcsolatba állt Rével. Thot holdistent azért teremti meg, hogy legyen éjszakai helyettese. Thot Ré szíveként is szerepel. Ré Bája (lelke) Ápisz és Benu "közvetítője annak, aki elmondja igazságot Atumnak. Re leánya Szelket, aki segít ellenségeit legyőzni. Ré szemeként tisztelték Szahmetet, Tefnutot és Hathort. Védelmezője Utó, a tűzokádó kígyó.
A mítosz szerint Ré nappal az égi Níluson hajózik Mandzset bárkán és megvilágítja a földet. Este átszáll a Meszektet bárkába, leereszkedik az alvilágba, ahol tizenkét kapun halad át. Megküzd a sötétség erőivel és reggel újra megjelenik a horizonton. Más mítoszok szerint Nut minden este felfalja Rét, majd reggel újjászüi vagy Ré abból a lótuszvirágból keletkezik ismételten, amely az Ősvízből (Nun) kemelkedő Ősdombon áll. A Piramiszövegek Rét "aranyborjúnak" is említik, akit az Égi Tehén szült. Ismerünk olyan mítoszt is, amely szerint Ré tüzes szigetből keletkezett, amely erőt adott neki ahhoz, hogy megsemmisítse a káoszt és a sötétséget, megteremtse az igazságon alapuló rendet a világban. Az igazságot leánya, Maat testesíti meg, aki a bárka orrában áll. Ré a fáraokhoz hasonlóan kormányozza a világot. A bárkájából figyeli, mi történik a földön. Elbírálja a panaszokat. Hu, a Szó istene és Szia, a bölcsességistenő által továbbítja rendelkezéseit. Thot pedig, a legmagasabb méltóság viselője. Leírja a parancsait, lezárja a leveleket. Mítoszciklusok beszélik el Ré harcát a sötétség erőivel (ld. Apóphisz). Több Réről szóló mítosz foglalkozik az évszakok váltakozásáról alkotott képzetekkel. Érdekesség még, hogy Ízisz megmaratta egy kígyóval és kiszedte belőle a titkos nevét és így vált nagy hatalmú istennővé. Az ókori görögök Héliosszal azonosították.
RENENUTET
Másik neve Termutisz. A betakarított termést védelmező istennő, akit kígyó alakban képzeltek el. Kígyófejű nőnek vagy kígyónak ábrázolták. Jelzői: " a termékenység úrnője", " a terménytárolók őre". Renenutet fia Neperi, a gabona istene (olykor mindkettőjüket Ízisszel és Hórusszal azonosították). Azt tartották, hogy a Renenutet-kígyó aratáskor jelenik meg a mezőn és ügyel a gondos betakarításra. Ő biztosítja az emberek jólétét, sikereit, boldogságát, segít a szüléseknél. Később Saihoz, a szüretelés istenéhez hasonlóan a sors istennőjeként tisztelték. Saival együtt gyakran emlegették a jókívánságokban, pl: "léghy egészséges, legyesn veled Sai és melletted mindig Renenutet"; "Renenutet kísérjen utadon". Renenutet ünnepét az aratás utolsó napján tartották, amikor a fáraó hálaáldozatot mutatott be neki.
SAI
A szőlővessző isten. Alakjával függ össze az elégedettség, a bőség, a gazdagság fogalma. Neve gyakran szerepelt a jókívánságokban. Később Sai az életkort meghatározó sors istenség lett.
SESZEMTET
Oroszlánistennő. Neve az övét díszítő "seszemt" ásványból származik, amely attribútuma és talán jelvénye volt. Már az Óbirodalom korában azonosult Szahmettel. Kultuszának középpontja Elephantiné szigete volt, de Puntban is tisztelték.
SESZMU
A borkészítés illetve a bedörzsöléshez és bebalzsamozáshoz való kenőcs készítésének patrónusa. Kapcsolatban állt a halottkultusszal: óvta a múmiát a sérüléstől, büntette a bűmösöket. Attribútuma a szőlőprés.
SU
Nevének szó szerinti jelentése: "üresség", "fény". Az eget és a földet elválasztó levegő istene. Általában fél étrden álló embernek ábrázolták, amint felemelt karjával az eget tartja. A héliupoliszi Enneádába tartozik. Apja Atum (Ré-Atum), nővére és felesége Tefnut. Gyermekeik Geb és Nut. Atum-Ré útitársa és védelmezője volt, szoláris sárkányölő. A Halottak Könyve az alivlági bíróság egyik tagjaként tűnteti fel. Amikor Tefnut a Napszem sértődöttségében elmegy Núbiába, Thot oldalán Su is elmegy érte: pávián képében dallal és tánccal csalogatja vissza Egyiptomba. Tefnut visszatérése után házasságra lép Suval, mire ismét kizöldül a természet. Su Onurisszal azonosult.
SZAH
Az Orion csillagkép megszemélyesítője. A csillagok királyának tartották és emberi alakban ábrázolták, Felső-Egyiptom koronájával a fején. A halotti irodalomban, mint az elhunyt oltalmazójával találkozunk vele. Közel állt Oziriszhez, akit gyakran Óriónnak neveztek.
SZAHMET
Neve másképpen: Szehmet, Szóhmet. Jelentése: "hatalmas nő". A háború és a perzselő Nap istennője. Szent állata az oroszlán. Oroszlánfejű nőnek ábrázolták. Kultuszközpontja Memphisz, de egész Egyiptomban tisztelték. Ré leánya (fenyegtő Szeme), Ptah felesége, Nofertum anyja. Szahmet megsemmisíti Ré és Ozirisz ellenségeit (pl. Széth, Apóphisz). Amikor Ré megbünteti az embereket, Szahmet hajtja végre a büntetést és csak lerészegedése után hagyta abba megbízatását. Utóval és Nehbettel közösen a fáraókat óvja: melletük áll a harcban, lába elé dönti az ellenséget. Külsejével megrémíti, leheletének lángjával pedig megöli őket. Mágikus erejénél fogva elpusztíthatja az embert, betegséget vihet rá. Ezze legyütt gyógyító istennő is. Oltalmazta az orvosokat, akik a papjainak tartották magukat. Nagyon korán azonosult Tefnuttal és Hathorral, valamint Básztetet, Utó és Mut istennőkkel, illetve sok más oroszlánistennővel (pl. Menkeret, Ment, Menhit, Seszemtet).
SZARAPISZ
A hellén világ egyik istene. Kultuszát, mint Egyiptom fővárosa, Alexandria istenének kultuszát a Ptolemaiosz-dinasztia megalapítója, I. Ptolemaiosz Szótér (i. e. 305-tól 283-ig uralkodott) vezette be Egyiptomban Manethón egyiptomi pappal és a papi családból származó athéni Timónnal. Az új istenséget azért hozták létr, hogy vallási alapon közeledjen egymáshoz a görög és az egyiptomi nép, de kultusza inkább csak a görög-római környezetben terjedt el. Szarapisz alakjában és nevében Ozirisz és Ápisz népszerű egyiptomi istenek egyesültek (eleinte Oszarapisznak mondták). Ápiszhoz és Oziriszhor hasonlóan termékenységisten volt. Kapcsolatban állt a halottkultusszal, mivel az alvilág urának tartották (az ókori görögök ezért azonosították Aidésszal). Az őselemek és a természeti jelenségek uraként népszerűsítették, a víz istenének, az áradások szabályozójának feladatkörét is ellátta (ilyen minőségben hasonlított Posszeidónhoz). Szobrát a hajók orrába tették. Napistenként is tisztelték (ezért volt hasonlatos Apollónhoz és Zeuszhoz). A hiedelem szerint bajoktól óvott, jövőt jósolt. Betegeket gyógyított (ebben a minőségben közel állt Imhotephez, Dzsószer fáraó magas rangú emberéhez, aki a fáraó piramisát építette - az i. e. 28. században -, s akit mint bölcset és gyógyítót istenítettek, így azonosították a görögök Aszklépiosszal).Szarapisz ikonográfiája idegen az egyiptomi hagyományoknak, alakja Plutónra és Zeuszra emlékeztet. Görög ruhás, dús hajú és szakállú középkorú embernek ábrázolták, gyümölccsel teli kosárral a fején.
SZATISZ
A hideg víz istennője. Ré leánya, Hnum felesége, Anuket anyja. Kultusza az első Nílus-küszöb területén, Elephantiné szigetén és Núbiában terjedt el. A Középbirodalom időszakában az "Elephantiné Úrnője" jelzővel ihlették. Antilopszarvú nőnek ábrázolták, Felső-Egyiptom koronájával a fején. Szatisz Ré és a fáraók védelmezője volt. A Piramisszövegek szerint megtisztítja az elhunytakat. Az Újbirodalom korában a déli határ és Núbia istennőjének a feladatait is ellátta. Szopdettal azonosult.
SZEBIUMEKER
Kús (az ókori Núbia) mitológiájában világteremtő isten. A Muszavvarat esz-Szufra-I templom falfelirata tudósít róla (i. e. 3. század), antropomorf ábrázolata mellé vésték. Az egyiptomi Ízisz-Ozirisz-Hórusz triászban valószínüleg Oziriszt helyettesítette.
SZELKET
A halottak oltalmazója. Ré leánya, aki segít apja ellenségei legyőzősében. Főleg Alsó-Egyiptomban tisztelték. Szent állata a skorpió. Nő alakjában ábrázolták, skorpióval a fején. Szobráz Ízisz, Nebethut és Néith ábrázolásaival együtt a szarkofágokba helyezett kanopusz edénybe szokták zárni.
SZEPA
Az elhunytak patrónusa. Szent állata a százlábú. Kultuszközpontja Héliupolisz. Ozírisszel azonosult.
SZESAT
Neve a "szes", azaz az "írnok" nőnemű alakjából származik. Az írás istennője. Thot leánya vagy nővére (felesége). Nő alakjában ábrázolták párducbőrben, hétágú csillaggal a fején. Szaiszben kezdődött el a tisztelete, de Hermupolisz lett kultuszának a központja. Szesat az "élet házának" vagyis a kéziratok gyűjteményének, az archívumnak volt a feje, ő írta fel a szent Ised-fa leveleire a trónra lépő fáraók nevét és uralkodási éveit. Nagyszerűen értett a számoláshoz (ő végezte a haditrófeák, foglyok, ajándékok, adományok összeszámlálását), építési tervek készítéséhez, oltalmazta az építőmunkát. Mivel a születésnapját Mafdet születése napján ünnepelte, lehetséges, hogy ikernővéreknek tartották. Gyakran szerepelt Mafdet, Tefnut, Rát-taui és Nebethut hiposztázisaként.
SZÉTH
Széth (Szuteh) az egyiptomi mitológiában "idegen országok", a terméketlen sivatag, a gonoszság megszemélyesítője. Geb és Nut fia. Testvérei: Ozirisz, Ízisz és Nepthüsz (Nehebhut). Nepthüsz férje, akinek egyben bátyja is. Szent állatai a disznó ("akitől az istenek undorodnak"), az antilop, az okapi (zsiráf), a hangyász, a kiméra, a víziló és a legfőbb a szamár. Szoborban és rajzon hosszú törzsű, szamárfejű ember alakjában ábárzolták. Kultusza kezdetben a dél-egyiptomi Omboszban (innen később Hnum kiszorította) illetve északon Hérakleopolisz mellett a Nílus-Deltában terjedt el. A Középbirodalom időszakában Hórusszal együtt a királyi hatalom oltalmazó istenének tartották, amit a Piramiszövegek és a II.dinasztia fáraóinak titulusa bizonyít. A Széth és Hórusz nevek összekapcsolása "királyt" jelentett. Az idegenek védnökeként is említik, ezért az idegenek uralma alatt, főleg az asszír uralom idején az ország ellenségévé válik. A hükszoszok uralma alatt Széthet az ő istenükkel, Baállal azonosították és mint legfőbb istennek, Avarisz város lett a kultuszhelye. Az Újbirodalom kezdetén a "Széthi" névvel még elég gyakran találkozni. A XIX.dinasztia fáraói a Széthi, Széthnaht nevet viselték. Jelzőként azt jelentett: "hatalmas". II.Ramszesznak a hettitákkal kötött szerződése Széthet a hettita istenekkel együtt említi. Az Óbirodalom időszakában Széthnek tulajdonították Ré megmentését Apóphisz kígyótól, akit a Nap-bárka elején állva szigonyával ledöfött. A küzdelem végén végül Apophisz vére festi be vörösre az égboltot és biztosítja, hogy másnap újra felkeljen a Nap. Ő tudta csak legyőzni Apophiszt egymaga, mert ő rendelkezett az istenek között a legnagyobb erővel. Ezzel együtt Széth, mint a sivatag istensége és az idegenek istene a gonoszságot is megtestesítette. Szent állatainak a nevéhez olyan jelzők járultak, hogy "vihar", "orkán", "lázadó", "lázadás". Az i.e.8. sz.-tól kezdve Széthnek ez a lényege egyedülivé vált, sőt olykor Apophisznak nevezték. Miután bátyját, Oziriszt egy ládába zárta és feldarabolta, 400 éven át uralkodott Egyiptom felett. Ezalatt Hórusz többször is háborút indított Széth ellen, mivel ő is jogos trónkövetelő volt, de nem tudott felette győzedelmeskedni, ezért az enneádhoz fordult. A misztériumjátékokban különös helyet foglal Széth közel 60 évnyi harca Hórusszal, aki a döntő ütközetben kiheréli Széthet és megfosztja így férfi mivoltától. Így nem volt képes gyerek nemzésére, ami összefér a sivatag terméketlenségével. Széth pedig a csatában kivájja Hórusz szemét, amit később meggyógyítanak. A harcban Ízisz segíti a fiát. Az enneád végül a csata befejezéseként úgy döntött, hogy Egyiptomot felosztja két részre. Széth Felső-Egyiptom (a Nílus völgye), míg Hórusz Alsó-Egyiptom (a Delta-vidék) ura lett. Széth a rossz, aminek mindeképpen léteznie kell a jó mellett. Egyiptomon kívül a líbiaiak As, a Sinai-félsziget lakói Nemti (Anti) néven tisztelték Széthet. A hurriták Tesubbal, míg a görögök Tüphónnal azonosították, aki Gaia és Tartarosz gyermeke. Ennek oka az is lehetett, hogy a fémek istene is volt, mivel a vasérceket "Széth csontjai"-nak nevezték.
SZIA
A felismerés és a bölcsesség istennője. Nő alakjában ábrázolták, Thot jobbján helyezték el. Közeli kapcsolatban állt Hu istennel, az isteni Szó megszemélyesítőjével.
SZOBEK
A víz és a kiáradt Nílus istene. A Piramiszövegek szerint Néith fia. Szent állata a krokodil. Ember, krokodil vagy krokodilfejű ember alakjában ábrázolták. Kultuszközpontja a Fájjum-oázis, Krokodeilónpolisz. Kultusza a XII. dinaszti korában (i. e. 19-18. század) élte virágkorát. A dinasztia székhelye Fájjum közelében volt. Neve a XIII. dinasztia néhány uralkodójának nevébe is beolvadt, mutatva az uralkodó isteni eredetét. A hiedelem szerint Szobek biztosította a termékenységet és a bőséget. Több szöveg az istenek és az emberek védelmezőjeként tünteti fel (létezett olyan elképzelés, hogy a vadságával elriasztja a sötétség erőit), de olyan említést is találunk, ahol Ré és Ozirisz ellenségeként szerepel. A vallási szekretizmus fejlődésével Szobek azonosult Rével, Hnummal, Amonnal, Honszuval és Minnel. A Későkorban Szobek kísérőjeként megjelent "Szobektet istennő, a Nagy Úrnő".
SZOKARISZ
Szokarisz, vagy más néven Szeker az egyiptomi mitológiában a termékenység istennője és a holtak oltalmazója volt. A neve valószínűleg az egyik piramis szövegéből ered, ahol Ozirisz segítséget keresve a feleségéhez (Íziszhez) úgy szól, hogy "sy-k-ri" (siess hozzám). Másik feltevés szerint egyszerűen a szabó szóból ered, mert az egyik templom egyik domborműjén Szésat így nevezi őt egyféle földi termékenységi szertartás alatt. Állítólag egy kapával törte át a Nílus hordalékának első csomóját. Kultuszközpontja Memphisz. Jelzője: "Ra-Szetauból való", azaz a holtak országából. Sólyom képében ábrázolták. A föld és a termékenység, valamint a fémmunkások védnöke volt. A piramisok idején ő állította elő a királyi csontokat. A nekropoliszok (ókori temetők) istene, aki gyakran egy koronát is viselt, amely két szarvból és kettő kobrából állt, melyek között egy napkorong van. A korai időkben a túlvilág bejáratának ura volt. Később azonosult Ptahhal, Ozírisszel é ez utóbbi Bá-jának (lelkének) és múmiájának tartották. A későbbiekben Ozirisz kultusza Memphiszben kiszorította Szokarisz tiszteletét. A Középbirodalom korától kezdve létrejött egy Ptah-Szokarisz-Ozirisz összetett istenalak. Szokarisz ünnepét a Ptolemaiosz-korban összekapcsolták a tavaszi napfordulóval.
SZOPDET
Másik neve: Szóthisz. A Szíriusz csillag istennője, a halottak oltalmazója. Tehénnek vagy tehénszarvú nőnek ábrázolták. A Szíriusz első felkelte a téli szünet után egybeesett az egyiptomi újév kezdetével és a Nílus áradásával, ezért Szopdetet az új év, az áradás és a tiszta víz (Szopdet megmossa a halottakat) istenének is tartották. Ízisszel és Szatisszal azonosították.
SZOPDU
Sólyomképű isten. A keleti határt őrzi és harcol Egyiptom ellenségei ellen. Kultuszközpontja a Nílus keleti deltája. Hosszú ruhában ábrázolták hosszú hajjal és szakállal, két tollal a fején. Fogsor a jelvénye. A jelzője az Óbirodalom időszakában: "idegen országok ura". Mint sólyomisten azonosult Hórusszal (Hórusz-Szopdu) és Hór-ahutival.
TAIT
A takácsmesterség istennőja. Oltalmazta a takácsokat. Őrizte az istenek, a királyok és a holtak ruháit (és az istenek szobrait a templomokban). A királyi ruhák őrizetének funkciója Taitot Utóhoz, a fáraókat vigyázó istennőhöz kapcsolta.
TATJENEN
Nevének jelentése: "emelkedő föld". Khtonikus antropomorf istenség. Kultuszközpontja Memphisz. Tatjenen demiurgosz, ő teremtette az őskáoszból a világot, az istneket és az emberket. Ő volt az idő istene, aki hosszú életet biztosít a királyoknak. Ővé a föld mélye. Éjszaka hozzá ereszkedik le a Nap. Ő birtokolja az érceket, belőle sarjad ki a növényzet. Feladatköre nagyon korán átruházódott Ptahra, neve azután már csak Ptah toldalékaként vagy jelzőjének szerepelt. A Ptah-Tatjenen összetett istenalakot, mint élelmet adót tisztelték.
TAURT
A nők és a gyermekek oltalmazója. Szent állata a víziló. Két lábon álló vemhes víziló alakjában ábrázolták. Női karokkal és emlőkkel, oroszlán hátsó lábakkal (néha oroszlánfejjel). Kultuszközpontja Théba, de egész Egyiptomban tisztelték. Jelzője: "hatalmas", attribútumai a sza, "védelem" hieroglif. Segített a szüléseknél, meggyógyította a terméketlen asszonyokat. Kapcsolatban állt a halottkultusszal, hathor ostennővel együtt fogadta az elhunytakat az alvilág bejáratában, tűzgyújtással üldözte el a gonosz szellemeket. Gyakran azonosították Nuttal, Hathorral, Ízisszel. Úgy tartották, hogy Taurtot ábrázoló amulettek viszatartják a gonosz erőket, elősegítik a termékenységét, a szoptató anyák tejbőségét. Taurt ábrázolatait gyakran helyezték az ágy fejtámlájára vagy más bútorra.
TEFNUT
A nedvesség istennője. A kéliupoliszi Enneáda tagja. Földi megtestesítője oroszlán. Kultuszközpontja Héliupolisz, ahol a mítosz szerint Tefnut és férje Su volt az első istenpár. Atum (Ré-Atum) szülte őket. Geb és Nut voltak a gyermekeik. Tefnutot néha Ptah feleségének mondják. Rének is lánya, kedvenc szeme volt. Azt mondják róla: "Ré lánya az apja homlokán." Amikor Ré reggel feljön a látóhatáron, Tefnut tüzes szeme csillog a homlokán és megégeti a nagy isten ellenségeit. Ebben a minőségben Tefnut azonosult Utó istennővel. Hiposztázisa volt Upesz lángistennő, de Szesat írásistennő is gyakran szerepel hiposztázisaként. Az egyik mítoszváltozat szerint Tefnut Ré szeme elszökött Núbiába (távozása aszályt hozott Egyiptomban), de aztán apja kérésére, aki elküldte érte Thotot és Sut (más változat szerint Onuriszt) és visszatért. Hazatérése után házassága lépett Suval és ismét virágba borult a természet. Tefnut azonosult Muttal, Básztettal, valamint Hathorral, Szahmettel és más Egyiptomban tisztelt oroszlánistennőkel (pl. Menhittel, Menttel).
TENENET
Csenenet Hermonthisz város istennője. Monthu felesége, kapcsolatban állt Szobekkal. Nőnek ábrázolták, azonosult Rát-tauival.
THOT
Dzsehuti a bölcsesség, az írás és a számolás istene. Maatot, az igazság és világrend istennőjét tartották a feleségének. Thot a legrégebbi korban keletkezett, innen a jelzői: "a beduinok ura", "idegen országok ura". Kultuszközpontja a 15. Nyúl nomoszbeli Smun (Hemenu, jelentése "nyolc"; görögül Hermupolisz). A nyúl kultuszát Thot kultusza szorította ki. A szent állatok (a nyolc békaisten, a kígyó és a pávián) közül csak a pávián maradt meg. Az a funkciója, hogy ünnepeken ő vezette a fáraót, átruházódott Thotra. Thot az év 12 hónapjában alkotott magának még öt kiegészítő napot. A hermupoliszi nomarkhoszok voltak a papjai. Az i. e. II. évezred végén a Thot fiai címet viselték és neve után kitették az "anh, udzsa, szeneb" kirélyi formulát ("éljen, legyen egészséges és szerencsés"). Thot szent állata az íbisz (általában íbiszfejű embernek ábrázolták és írópaletta volt a jelvénye). Mint asztrális istenséget a Holddal azonosították. Ré szívének tartották és a napisten mögött ábrázolták. A Későkorban "ezüst Atonnak" ("ezüstkorongnak" ) nevezték.
A hiedelem szerint Thot teremtette meg egyiptom egész szellemi életét. Mint holdisten ő számolta a napokat, hónapokat, éveket. Ő osztotta fel az időt hónapokra és évekre, ezért az "idő urának" is nevezték. Ő jegyezte fel az emberek születésének és halálának a napját. Ő teremtette meg az írásbeliséget és tanította meg az embereket az írásra meg a számolásra. Az írnoko patrónusának tartották és munkájuk megkezdése előtt boráldozatot mutattak be neki. Thot oltalma alatt állt minden levéltár és Hermupolisz hírs könyvtára. Ő írányította a nyelveket, őt magát pedig Ptah isten nyelvének tartották. A hellenisztikus korban neki tulajdonították a szent köynvek, valamint a Lélegzés Könyve megalkotását (ez utóbbi a Későkorban keletkezett és a Halottak Könyvével együtt betették a sírkamrába, mivel mágikus erőt tulajdonítottak neki). Thot vezető szerepet játszott a halottkultuszban és a halotti szertartásokban. Mint az istenek vezíre és az istenek kilencségének (Enneáda) írnoka részt vett Ozirisz ítélkezéseiben. A Halottak Könyvében Thotot úgy ábrázolták, hogy a mérleg mellett áll és felírja a szív megméretésének eredményeit. Mivel részt vett Ozirisz megigazulásában és ő adott utasítást a mumifikálásra, következésképp jelen van minden egyiptomi ember halotti szertartásán. Thot Ozirisz védelmezőjeként lépett fel és megszüntette Széth harcát Hórusszal. Őrizte az elhunytakat és bevezette őket a holtak birodalmába. E funkciója révén azonosult Hermész istennel, akit Pszükhopomposznak ("lélekvezetőnek") tartottak. Az ókori görögök vallásos-misztikus irodalmában Thot Triszmegisztosz ("háromszor nagy") néven szerepel. A rómaik Mercurius istennel azonosították.
UPESZ
Az istenek ellenségeit megégető láng istennője. Tefnut egyik hiposztázia. Kultuszközpontja Bige szigete. Nőnek ábrázolták, kígyóval a fején.
UPUAUT
Nevének jelentése: "útmegnyitó". Az egyiptomi mitológiában sakálisten. Kultuszközpontja Sziut város (görögül Lükopolisz, azaz "farkasváros"). Sziutnál kezdődött egy nagy karavánút és Upuatot, mint kísérő istent, felderítőt tisztelték. Jelzője: "vezető". Harci istenség is volt, jelvénye a buzogány és az íj. Fő funkciójaként a halottakat védelmezte. "Ozirisz első harcosának" nevezték és néha azonosították vele. Állatalakja miatt gyakran azonosították Anubisz sakálistennel. A megjelenő fáraó előtt, valamint Ozirisz abüdoszi ünnepségein a menet élén jelvényével és alakjával díszített zászlót vittek.
UTÓ
Másik neve: Uadzset. Nevének jelentése: "zöld". Ré és a fáraók védelmezője. Kígyó alakjában ábrázolták. Második szent állata az ichneumon. Butó város (ez volt a kultuszközpontja) és Alsó-Egyiptom védnökeként tisztelték. Utó szimbóluma a papiruszszár, Alsó-Egyiptom jelvénye. Utó, akárcsak Felső-Egyiptom istennőjének, Nehbetnek a neve, az egyesített Egyitom fáraóinak egyik címe lett. Utót és Nehbetet, a kígyót és a keselyűt, mint a király védelmezőit ábrázolták a koronáján. Néha Nehbettel azonosították, s ilyenkor kígyófejű keselyű alakjában jelenítették meg. Utó, mint tüzet lehelő kígyó varázserővel bírt. Napszemnek tartották, aki tüzével megégeti Ré és a fáraók ellenségeit, továbbá mérget és lángokat köpő Ureusz-kígyónak, őskígyónak, akinek az ábrázolását égi és földi hatalmuk jeléül homlokukon viselik a királyok. Néhány szövegben Utó, mint jótevő istennő szerepel? Kenőcsöt ad a balzsamozáshoz, leheletének lángjával meghosszabítja az életét, "zöld" mivoltában elősegíti a növényzet növekedését, Széth ármánykodásától védi a csecsemő Hóruszt, aki Ízisz a papirusz sűrűjében rejtegetett (az a szüzsé Ízisszel rokonítja). Ré Szemeként korán azonosult Szahmettal (aki ugyancsak Ré Szemének tartottak és nőstény oroszlán alakjában ábrázolták). A Későkorban Utót oroszlánfejű nőként testesítették meg, napkoronggal a fején. Mint anyaistennő Muttal azonosult, de Básztettel, Kebehuttal és Mehittel is azonosították.
Forrás : Sz. A. Tokarev - Mitológiai Enciklopédia (Gondolat kiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése