Az itteni viselkedési kultúráról

Ma éppen jövök haza a konditeremből, ahová elkezdtem járni pár hete, amikor egy kisebb incidens zavarta meg a kerékpározásomat.A kivilágított parkban előttem megy öt cicababa és egy srác, amikor hátulról látják, hogy előzöm őket, erre az egyik lány elkezd előre futni, akkor hirtelen pördülésből háton vág teljes erőből a retiküljével. Az első reakcióm egy "nagyon vicces" válasz volt magyarul, de a fülemben lévő fülhallgató miatt csak azt a foszlányt hallottam, hogy arról beszélnek, hogy nem is angol vagyok. Szívem szerint megálltam volna, hogy megkérdezzem, hogy mi a helyzet, mert lehet ez itt az ismerkedési modell része. Aztán csak simán tovább tekertem, mert a korábbi tapasztalatok alapján ismét belebotlottam a tanult ügyvéd oktatóm által csak "agyilag szerényen bútorozott" emberkéknek nevezett galeribe.

Korábban is értek hasonló atrocitások, de gyógyszerészként most nyilván nem ugrálhatok térfigyelő kamerák erdejében. A múltkor egy közeli telefonfülkéhez igyekeztem, amikor két velem szemben jövő lány szégyentelenül leszólított, hogy "nem akarnék-e velük együtt sétálni". Én úgy meglepődtem, hogy ott is csak tovább mentem, mert várt a család. Egyik barátom figyelmeztetett, hogy az angol lányok nem szívbajosak, ha kalandokról van szó és egy piáért bármit megtesznek, kellően nyitottak és befogadóak lesznek... Most lehet én vagyok nagyon konzervatív, de akkor már nem csodálkozom, hogy miért van itt ennyi lányanya, de az is megér majd egy külön bejegyzést.

Aztán a biciklis incidensre visszatérve nem csak a lányok, hanem a srácok is kattantak egy csöppet vagy csak a falka szellem uralkodik. Akkor is tornázni mentem, erre velem szemben jött egy társaság. Szépen a mobilról mp3-t hallgattam, erre mikor kielőzöm őket, az egyik jómadár odafordul és teljes erőből rám üvöltött és én meg összerezzentem, mert megijesztett. Erre a csapat kárörvendően vihogott rajtam egy sort, majd mindenki ment a dolgára.

Ugyanezt az ijesztgetős mókát telefonálás közben is legalább négyszer-ötször eljátszották. Állok a fülkében, erre vagy teljes erőből rácsapnak az üvegre, amikor nem figyeltem, de az egyik addig ment, hogy kinyitja az ajtót, majd erőből bevágja. Nos, akkor nem túl nemes szókapcsolatok is elhagyták a számat, de nem mentem ki cirkuszolni. A távolban meg a haverok már ott vihogtak a bátor hősüket látva.

A legdurvább eset az volt, amikor Tündivel, új erdélyi magyar barátommal eszegettünk volna a főutcában lévő McDonaldsban. Várnunk kellett a pitéjére és addig együtt neki láttunk a nekem vett sült krumplinak. Közben magyarul csevegtünk, erre a másik asztalnál lévő három srác közül az egyik hozzánk szólt és elkezdett nyaggatni, hogy milyen nyelvet beszélünk. Tippre orosznak, majd lengyelnek néztek, de aztán amikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, akkor kb. az értelem szerény szikrája sem pislákolt. Erről majd szintén tudnék mesélni, hogy a földrajz nem az erőssége az angol iskolarendszernek. Még azt is kiszedte belőlünk, hogy mivel foglalkozunk, mert halvány reménysugár élt bennem, hogy talán leszáll rólunk, ha hallja, hogy gyógyszerész vagyok, de nem hatotta meg. Aztán magánéleti vonalon is tudakolta, hogy együtt vagyunk-e, aztán hirtelen csak átváltott egy agresszív stílusba. A srác faggatott, hogy utalunk-e haza pénzt a családnak? Erre próbáltam viccesen elütni a kérdést, hogy "önzőek vagyunk és mindent megtartunk magunknak". Aztán csak folytatta, hogy a külföldiek elveszik a munkát előlük és kilopjuk pénzt az országból és csak az adókedvezmények miatt vagyunk itt. Szerencsére után a rendelt kaja megjött, de mi jobbnak láttuk, ha gyorsan lelépünk, mielőtt a félig piásnak tűnő társaság jobban felhergeli magát. Tündi eléggé megijedt és valahogy vártam is, hogy ez a diszkriminációs dolog előbb-utóbb már minket érintően is feljön, de ennyire testközelbe tapasztalni azért picit félelmetes volt. A rablás óta bármit el tudok képzelni, ami velem megeshet.

A tavaszi választásokkor is a nacionalista pártok szépen hergelték a külföldiek a helyieket. Az ausztrál kvótarendszerhez hasonló megszorításokat ígértek. Én ezt is megérteném, mert sok-sok külföldi kijön ide, dolgozik legálisan 6 hónapot, majd bekerülve a szociális hálóba szépen segélyeken eltengődik. Kapnak juttatásokat és ingyen gyógyszereket stb. A munkanélküliség is szépen megugrott, talán ha jól emlékszem, akkor kb. 18-20% körül tartanak. A tankötelezettség itt 16 évesen véget ér. A lányok többnyire szülnek, míg a srácok elmennek kétkezi munkásoknak. Páran így is elkallódnak, mert többre lennének szellemileg képesek, de szinte megfizethetetlenek a jobb felsőoktatási intézmények. Nehéz ügy, de remélem több ilyen inzultus nem fog érni. A patikában éppen elég az általános nyafogást és követelődzést hárítani és kivédeni, de civil emberként minek kötnek belém ezek a galerik? Vagy mást is így szórakoztatnak? Ilyenkor mintha a balekjelzőm villogna a fejem fölött, mert lehet pár ízesebb káromkodásból értenének, de mint mondtam, nem lehet, helyesebben nem szabad őket provokálni, mert csak én látnám kárát. De azért az indokolatlan ugratást sem értem, hogy mire jó, de ahogy egy másik magyar gyógyszerész blogjának szállóigéje lett, "mi magyarok ezt nem érthetjük". Nem mintha a mi fiataljaink szentek lennének, de azért nem is vágják táskával hátba a másikat a biciklin csak úgy...