Reggelinél szépen kiöltöztem megint ingbe és nyakkendőbe, hogy megadjam a módját az első hivatalos angol továbbképzésemnek.Az étkezőben új játékossal bővültünk, ő Vioria vagy becenevén Vivi. Ő egy román gyógyszerész hölgy, aki nagyon-nagyon kedves volt velem végig a nap folyamán. A családjával ő már három éve él kint, de még csak most kezdett el velünk együtt aktívan dolgozni, mert eddig a nyelvet próbálta tanulni. Szegénykének most sem ment valami fényesen az angol, de mivel magam sem vagyok a nyelv legjobb használója, így mélyebben nem minősíteném.
Taxi vitt ki minket a város határában lévő ipari parkba, amely a Boots központja. Tegnap a vonatból láttuk már ennek a komplexumnak egy részét, mivel elég árulkodó volt az udvaron álló rengeteg Boots logós kamion. Maga a park tényleg hatalmas, mintha egymás mellé tettek volna kb. 5-10 darab Metró nagyságú lapos épületet. A sofőrünkkel elég jól elbeszélgettünk az út alatt és imádnivaló volt a helyi akcentusa. Én Vivivel utaztam, míg a többiek a másik taxival jöttek a reggeli csúcsforgalom ellenére.
A továbbképzésen az eddigi öt fős kis csapatunk is tovább nőtt, mivel a bemutatkozás után megtudtuk, hogy van itt meg egy litván, egy német, egy spanyol, egy olasz és egy francia gyógyszerész is. Maga a továbbképzés inkább informális beszélgetés volt általánosságokról, illetve mindenki mesélt valamit magáról. Kaptunk egy OTC gyógyszerekről szóló felettébb hasznosnak tűnő könyvet, illetve egy csomó Bootsba való beilleszkedésünket megkönnyítő segédanyagot, illetve szabálykönyvet. Az idő gyorsan telt, így egy kis szendvics magunkhoz vétele után kivittek minket egy kis busszal az állomásra. A francia srác nagyon idegesítő volt a nap folyamán és végig hülyeséget és pajzán dolgokat beszélt, illetve meg németül is beszólt a német lánynak, Helenának. Kicsit olyan volt, mintha ivott vagy drogozott volna, de aztán csak szimplán kanos volt és szerinte jópofa volt malac dolgokat mondogatni. Vivivel számcsere után érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd immáron én már csak Helenával és Emanuellel, a román sráccal folytattam tovább a vonatozást, mivel mindketten Norfolkban, illetve Suffolkban kezdtek el dolgozni, tehát nem is lesznek térben messze tőlem.
A vonatút elég eseménytelen volt, mivel sok-sok szántóföld mellett haladtunk el. Bennem a felfedezés örömébe egy kis nyugtalanság is vegyült, mert nem tudtam, hogy mire számítsak King's Lynn felé tartva. Emanuelnek át kellett szállnia Petersboroughban, míg nekem Elyben kellett leszállnom. A vonatról láttam a már útikönyvekből ismert hatalmas katedrálist. Még fogadkoztam is, hogy ide mindenképpen visszatérek majd. A King's Lynn-i járatra várni kellett kb. 40 percet, így az egyszerű, múlt század elejét idéző takaros állomáson zenét hallgattam, majd perce pontosan meg is jött a vonatom. Angliáról tudni kell, hogy a különböző vonalakat más-más vasúttársaságok irányítják, így azok külsőre is eltérnek design és persze belső kialakítás terén is. Itt ugyan még a "mezei" vonatok is százszor különbek, mint a Szabolcsban futó IC-k. Egyik budapesti nyaralásomkor a Budapest-Váv, illetve Budapest-Esztergom vonalon futó modern kocsik emlékeztettek leginkább az angol vasutakra.
folyt. köv.
Kicsit megkésve, így négy hónap elteltével mesélek a megérkezésem körülményeiről. Haladtunk szépen Elyből King's Lynn felé és jobbra semmi, balra semmi, mintha megint az Alföldre kerültem volna. Itt-ott ugyan voltak csatornák és a kisebb településeken láttam Hollandiát idéző kis kikötőket, de igazából a nagy semmi fogadott King's Lynn felé ment. El tudjátok képzelni, hogy mennyire dobogott a szívem, hogy hová is kerültem. Még szórakoztam is azon, hogy az MP3-ak közül a Madonna főszereplésével készült Evita musical Buenos Aires betétdalát hallgattam:
What's new Buenos Aires?
I'm new, I wanna say I'm just a little stuck on you
You'll be on me too
I get out here, Buenos Aires
Stand back, you oughta know whatcha gonna get in me
Just a little touch of star quality
Fill me up with your heat, with your noise
With your dirt, overdo me
Let me dance to your beat, make it loud
Let it hurt, run it through me.
Don't hold back, you are certain to impress
Tell the driver this is where I'm staying
Hello, Buenos Aires
Get this, just look at me dressed up, somewhere to go
We'll put on a show
Take me in at your flood, give me speed
Give me lights, set me humming
Shoot me up with your blood, wine me up
With your nights, watch me coming
All I want is a whole lot of excess
Tell the singer this is where I'm playing
Stand back, Buenos Aires
Because you oughta know whatcha gonna get in me
Just a little touch of star quality
And if ever I go too far
It's because of the things you are
Beautiful town, I love you
And if I need a moment's rest
Give your lover the very best
Real eiderdown and silence.
You're a tramp, you're a treat
You will shine to the death, you are shoddy
But you're flesh, you are meat
You shall have every breath in my body
Put me down for a lifetime of success
Give me credit, I'll find ways of paying
Rio de la Plata
Florida, Corrientes, Nueve de Julio
All I want to know
Stand back, Buenos Aires
Because you oughta know whatcha gonna get in me
Just a little touch of
Just a little touch of
Just a little touch of star quality
Mindenki cserélje ki szépen a Buenos Airest az új lakhelyemre és így már a szöveg is érthetővé válik. Azért a sztár lét még nagyon-nagyon messze van, de az akadályok és pofára esések már elkezdtek edzeni, mint Evitát, így talán egyszer ez is eljön majd. Akkor azért még nem sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz az új életforma felvétele.
A vonat befutott és szépen kikászálódtam a sok bőrönddel, erre sehol senki, akinek értem kellett volna jönnie. Aztán az eloszló tömeg után a peron legvégén ott várt egy öltönyös úriember egy "Boots - Novaki" táblával, ha jól emlékszem. Rövid bemutatkozás után kiderült, hogy ő Clive, a helyi store manager, azaz üzletvezető. Nem hitte, hogy ennyi cókmókkal jövök, ezért nem hozta a kocsiját, nem is hívott taxit, hanem szépen elsétáltunk a négy-öt utcányira lévő hotelbe. Szerencsére segített a csomagjaimat vinni, de még így is csak loholtam mellette, mert eléggé sietősre vette a lépteit. A sétálóutcákban rengeteg üzletet láttam, de nem is volt erre igazán idő, hogy most különösebben nézelődjek, de a Vancouver Center már ismerős volt a neten megnézett fotók alapján. Néhány műholdképre is rápillantottam még otthon, mint egy ínyenc, aki előkóstolókat vesz, de az úti élményt nem szoktam azzal rontani, hogy előre lelövöm a poént magam előtt azzal, hogy mindent megnézek. Így csak rácsodálkoztam a kisvárosra, majd a patikából akkor mentek haza az utolsó emberek, akiknek röviden bemutatott, majd a szállodába gördültünk tovább. A díszkövön a bőröndök kerekei szép zajt csaptak, de fél hat után a belváros már elcsendesedett. A hotelban Clive bejelentett, majd segített a holmimat felvinni a szobába és elbúcsúzott a holnapi viszontlátásig.
Egy kicsit pihentem, majd még a napsütést látva kimentem a folyóhoz és a városról kattintottam pár képet. A könyvtárig eljutottam, majd addigra már szépen be is sötétedett, ezért visszatértem az Elizabeth Duke's Head Hotelba, amely angliai kalandozásom során egy hónapig az otthonom volt.
Taxi vitt ki minket a város határában lévő ipari parkba, amely a Boots központja. Tegnap a vonatból láttuk már ennek a komplexumnak egy részét, mivel elég árulkodó volt az udvaron álló rengeteg Boots logós kamion. Maga a park tényleg hatalmas, mintha egymás mellé tettek volna kb. 5-10 darab Metró nagyságú lapos épületet. A sofőrünkkel elég jól elbeszélgettünk az út alatt és imádnivaló volt a helyi akcentusa. Én Vivivel utaztam, míg a többiek a másik taxival jöttek a reggeli csúcsforgalom ellenére.
A továbbképzésen az eddigi öt fős kis csapatunk is tovább nőtt, mivel a bemutatkozás után megtudtuk, hogy van itt meg egy litván, egy német, egy spanyol, egy olasz és egy francia gyógyszerész is. Maga a továbbképzés inkább informális beszélgetés volt általánosságokról, illetve mindenki mesélt valamit magáról. Kaptunk egy OTC gyógyszerekről szóló felettébb hasznosnak tűnő könyvet, illetve egy csomó Bootsba való beilleszkedésünket megkönnyítő segédanyagot, illetve szabálykönyvet. Az idő gyorsan telt, így egy kis szendvics magunkhoz vétele után kivittek minket egy kis busszal az állomásra. A francia srác nagyon idegesítő volt a nap folyamán és végig hülyeséget és pajzán dolgokat beszélt, illetve meg németül is beszólt a német lánynak, Helenának. Kicsit olyan volt, mintha ivott vagy drogozott volna, de aztán csak szimplán kanos volt és szerinte jópofa volt malac dolgokat mondogatni. Vivivel számcsere után érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd immáron én már csak Helenával és Emanuellel, a román sráccal folytattam tovább a vonatozást, mivel mindketten Norfolkban, illetve Suffolkban kezdtek el dolgozni, tehát nem is lesznek térben messze tőlem.
A vonatút elég eseménytelen volt, mivel sok-sok szántóföld mellett haladtunk el. Bennem a felfedezés örömébe egy kis nyugtalanság is vegyült, mert nem tudtam, hogy mire számítsak King's Lynn felé tartva. Emanuelnek át kellett szállnia Petersboroughban, míg nekem Elyben kellett leszállnom. A vonatról láttam a már útikönyvekből ismert hatalmas katedrálist. Még fogadkoztam is, hogy ide mindenképpen visszatérek majd. A King's Lynn-i járatra várni kellett kb. 40 percet, így az egyszerű, múlt század elejét idéző takaros állomáson zenét hallgattam, majd perce pontosan meg is jött a vonatom. Angliáról tudni kell, hogy a különböző vonalakat más-más vasúttársaságok irányítják, így azok külsőre is eltérnek design és persze belső kialakítás terén is. Itt ugyan még a "mezei" vonatok is százszor különbek, mint a Szabolcsban futó IC-k. Egyik budapesti nyaralásomkor a Budapest-Váv, illetve Budapest-Esztergom vonalon futó modern kocsik emlékeztettek leginkább az angol vasutakra.
folyt. köv.
Kicsit megkésve, így négy hónap elteltével mesélek a megérkezésem körülményeiről. Haladtunk szépen Elyből King's Lynn felé és jobbra semmi, balra semmi, mintha megint az Alföldre kerültem volna. Itt-ott ugyan voltak csatornák és a kisebb településeken láttam Hollandiát idéző kis kikötőket, de igazából a nagy semmi fogadott King's Lynn felé ment. El tudjátok képzelni, hogy mennyire dobogott a szívem, hogy hová is kerültem. Még szórakoztam is azon, hogy az MP3-ak közül a Madonna főszereplésével készült Evita musical Buenos Aires betétdalát hallgattam:
What's new Buenos Aires?
I'm new, I wanna say I'm just a little stuck on you
You'll be on me too
I get out here, Buenos Aires
Stand back, you oughta know whatcha gonna get in me
Just a little touch of star quality
Fill me up with your heat, with your noise
With your dirt, overdo me
Let me dance to your beat, make it loud
Let it hurt, run it through me.
Don't hold back, you are certain to impress
Tell the driver this is where I'm staying
Hello, Buenos Aires
Get this, just look at me dressed up, somewhere to go
We'll put on a show
Take me in at your flood, give me speed
Give me lights, set me humming
Shoot me up with your blood, wine me up
With your nights, watch me coming
All I want is a whole lot of excess
Tell the singer this is where I'm playing
Stand back, Buenos Aires
Because you oughta know whatcha gonna get in me
Just a little touch of star quality
And if ever I go too far
It's because of the things you are
Beautiful town, I love you
And if I need a moment's rest
Give your lover the very best
Real eiderdown and silence.
You're a tramp, you're a treat
You will shine to the death, you are shoddy
But you're flesh, you are meat
You shall have every breath in my body
Put me down for a lifetime of success
Give me credit, I'll find ways of paying
Rio de la Plata
Florida, Corrientes, Nueve de Julio
All I want to know
Stand back, Buenos Aires
Because you oughta know whatcha gonna get in me
Just a little touch of
Just a little touch of
Just a little touch of star quality
Mindenki cserélje ki szépen a Buenos Airest az új lakhelyemre és így már a szöveg is érthetővé válik. Azért a sztár lét még nagyon-nagyon messze van, de az akadályok és pofára esések már elkezdtek edzeni, mint Evitát, így talán egyszer ez is eljön majd. Akkor azért még nem sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz az új életforma felvétele.
A vonat befutott és szépen kikászálódtam a sok bőrönddel, erre sehol senki, akinek értem kellett volna jönnie. Aztán az eloszló tömeg után a peron legvégén ott várt egy öltönyös úriember egy "Boots - Novaki" táblával, ha jól emlékszem. Rövid bemutatkozás után kiderült, hogy ő Clive, a helyi store manager, azaz üzletvezető. Nem hitte, hogy ennyi cókmókkal jövök, ezért nem hozta a kocsiját, nem is hívott taxit, hanem szépen elsétáltunk a négy-öt utcányira lévő hotelbe. Szerencsére segített a csomagjaimat vinni, de még így is csak loholtam mellette, mert eléggé sietősre vette a lépteit. A sétálóutcákban rengeteg üzletet láttam, de nem is volt erre igazán idő, hogy most különösebben nézelődjek, de a Vancouver Center már ismerős volt a neten megnézett fotók alapján. Néhány műholdképre is rápillantottam még otthon, mint egy ínyenc, aki előkóstolókat vesz, de az úti élményt nem szoktam azzal rontani, hogy előre lelövöm a poént magam előtt azzal, hogy mindent megnézek. Így csak rácsodálkoztam a kisvárosra, majd a patikából akkor mentek haza az utolsó emberek, akiknek röviden bemutatott, majd a szállodába gördültünk tovább. A díszkövön a bőröndök kerekei szép zajt csaptak, de fél hat után a belváros már elcsendesedett. A hotelban Clive bejelentett, majd segített a holmimat felvinni a szobába és elbúcsúzott a holnapi viszontlátásig.
Egy kicsit pihentem, majd még a napsütést látva kimentem a folyóhoz és a városról kattintottam pár képet. A könyvtárig eljutottam, majd addigra már szépen be is sötétedett, ezért visszatértem az Elizabeth Duke's Head Hotelba, amely angliai kalandozásom során egy hónapig az otthonom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése