A magyarul Csillagközi Romboló című scifi sorozat hű volt önmagához, mivel a sorozatzáró része legalább annyira felkavaró és egyedi volt, mint maga az egész négy évadot megélt széria. Azt hiszem, hogy a BSG-t nem kell mélyebben bemutatnom egyik scifi rajongónak sem, mivel az utóbbi évek egyik legjobb kábelsorozatát hozták össze. Kiemelkedő színészi játék, komor hangulat, formabontó űranimációk. A történetvezetésben bár itt-ott voltak zökkenők és a különálló részeket annyira a nézők nem díjazták, de az SG-k mellett így is vitathatatlanul a BSG került a scifi sorozatok trónjára. Innentől már spoilerek következnek!
Az évad és egyben a sorozat utolsó részének értékeléséhez feltétlenül szükséges azonban magát az utolsó évadot is tanulmányozni. A 4. évad az írósztrájk miatt két részre szakadt. Legyártottak 11 részt, amit végül 9, illetve kibővítés miatt még tíz epizódnyi játékidő követett. Az évad első felének vége szép kis cliff-hangerrel zárult, hiszen hőseink eljutottak a Földre, ami ugyebár az első 3,5 évad egyik fő témája volt. Aztán történt valami, amire senki nem számított, mert a Földet atomfegyverekkel valaki már réges-rég lebombázta és így a kör elvileg a Kolóniákhoz hasonlóan bezárult.
A következő rész akár már a sorozatzáró is lehetett volna. Az egyik kedvenc központi karakteremet, a Lucy Lawless által megformált D’Anna nevű Cylont az írók visszahozták a 3. évadbeli kényszerű halálnak megfelelő állapotból, hogy most pár rész után könnyedén eldobják maguktól egy nagyon rövid kiírással. Az Utolsó Öt Cylonból is felfedtek ugyan az előző részben négyet, de egyáltalán nem láttuk, hogy milyen hatással is volt ez a két flottára. Később ugyan próbálkoztak ezzel-azzal, hogy az elégedetlenséget vagy éppen a csodálatot ábrázolják, de valahogy úgy éreztem, hogy ezt nem így kellett volna elmesélni. Az már egy mellékzönge, hogy Anderst azért kellett megnyomorítani, mert a valóságban is a színész egy nagyon-nagyon súlyos autóbalesetet szenvedett és csoda, hogy a nyaksérülése után egyáltalán életben maradt és újból tudott járni.
Aztán a következő részek egy része eléggé pörgősre, majd megint andalítóan unalmasra sikeredett, mintha nem lett volna már mit elmesélni a készítőknek. Már a főcím eltűnésével, átírásával, módosításával is ezt a képet erősítették meg bennem, mert a „keresik a Földet” szlogent nem merték többször elsütni, mert tudták, hogy a végén totál lincshangulatba viszik a saját nézőiket.
Én bevallom mindig attól féltem, hogy a sorozat winniék szavával élve cápát ugrott a Föld elérésével és valóban ez is történt. A BSG szerkezetileg 1-2 főszálon futott és annak rendeltek mindent alá, tehát többnyire a fix díszletek között forgattak mindent és mivel az űrben játszódott az egész, ezért pazar animációkkal pótolták a külső helyszínek hiányát. Korábban számos alkalommal az SG vs. BSG vitában én magam is amellett érveltem, hogy bár az SG-k könnyedebb hangvételűek és nem összefüggőek, ezért könnyebben tudnak változatosabb történeteket bedobni. Persze csak ha akartak és képesek lettek volna rá. A BSG viszont eleve megkötötte a saját maga által szabott lehetőségeket, hiszen űrlényeket vagy más civilizációkat nem dobhattak be, ezért maradt a cylon vs. ember elleni felállás, s az ebből fakadó árulások, intrikák és ide-oda vándorló karakterek, illetve csoportok. Mégis azt éreztem, hogy ez a történet kevés, hogy ez a lufi ki fog pukkanni és a végén a nézők velem együtt csalódottak lesznek, hiszen nem azt kapták, amiről a sorozat korábban szólt és amit ők elvártak. Szomorú, hogy az évekkel ezelőtti megérzésem teljesen bejött.
A későbbi részek már inkább csak elnyújtott epilógusnak tűntek, ahol már búcsúzkodnak a készítők és a színészek is. Ez meg különösen felháborított, hogy az utolsó részre oly sok anyagot leforgattak, hogy gyakorlatilag, ha jobban tervezik az évad második felét, akkor jobban is kibonthatták volna a kapkodásba hajló eseményeket.
A sorozatzáró rész első fele egy vizuális orgazmus, amely minden űrcsatát kedvelő szívét meg fogja dobogtatni. Gyakorlatilag az utolsó részek korábban nem jellemző spórolása után itt igazán kiélte magát az effektkészítő részleg és igazi mesterművet tettek le megint. Ám a beékelt élőszereplős betétek elkapkodottak voltak. A régi Kolóniákon játszódó jelenetekkel próbáltak keretet adni az egész sorozatnak, de nekem inkább felesleges beékelésnek tűnt a minisorozat előtti életükből bevágott jelenetek, mivel ezt négy évvel korábban kellett volna megmutatniuk és dramaturgiailag nem árnyalták tovább a karaktereket, mert nem voltak befolyással a karakterek jövőjére jelen pillanatban.
Megtudtuk az Operaház titkát, amely egy nagyon hatásos jelenet volt ugyan, de az égvilágon semmi köze nem volt a Kobolon sejtetni engedett valósághoz. Pláne úgy, hogy Baltar és Caprica Six végig csak egy felső hatalom játékszerei voltak. Soha semmilyen büntetést nem kapott a bűneiért a tudós, de az írók kezében megtestesülő sors valahogy mindig tolta előre. Minek? Ezért a monológért? Hogy védje a gyereket a jövőben is? A többiek is képesek lettek volna erre.
Aztán a robotok és talán az emberiség halhatatlanságának titka is kirepült az ablakon, ahogy Tyrol nem tudott az érzésein uralkodni és kinyírta Torryt. Ám az ezt követő tűzharcban jött minden idők egyik legbénább húzása a készítőktől, hogy a legfőbb ellenség, Cavil szimplán öngyilkos lett, mert vert helyzetbe került. Ez teljesen logikátlan és idegen a karaktertől, mert a korábban elmondott elvei alapján kizárt dolognak tartom, hogy a tökéletesedésbe vetett hitét és gyerekes megszállottságát ezzel akarta megkoronázni.
Utána még jött Starbuck titka is, ahogy szépen az egykoron apjától hallott és egyben a Cylonokat is aktiváló dallamot átülteti koordináta rendszerbe. Ez nem is lett volna rossz ötlet, ha utána nem tudjuk, hogy mi a folytatás. Hőseink megérkeznek egy új bolygóra, amiről kiderül, hogy a mi Földünk 150 ezer évvel ezelőtt. Starbuckról kiderül, hogy Isten egyik angyala és szépen elenyészik a küldetésének teljesítése után. Itt kezdtem el végleg kiakadni és bedühödni.
Előtte ugyanis az idealista Lee Adama kitalálta, hogy telepedjenek le az ősemberek közzé és vegyüljenek el velük, illetve kvázi töröljék el a saját múltjukat. S a sztori szerint erre mind a 30+ ezer túlélő zokszó nélkül rábólintott, holott a nagy számok törvénye egész biztosan ez ellen szólt volna. Ez annyira logikátlan. S ahelyett, hogy a technológiát értelmes célokra használnák, még a meglévő űrhajókat is a Napba irányítva megsemmisítik, így minden mementót megsemmisítettek önmagukról, amiből esetleg az utókor megtudhatta volna a létezésüket.
A szövetséges Cylonok elmentek, míg a humanoid modellek elvileg szintén letelepedtek. Ám ha keveredtek az emberekkel ők is, akkor mitől lett olyan különleges Héra? Egy kis megható búcsúzkodás után ugrunk a napjainkba, ahol kiderül, hogy Héra, az első cylon-ember hibridből lett a mitokondriális ősanya, azaz mindannyiunk közös genetikai őse. A végén még egy kicsit moralizál két angyal (Baltar és Six) a körforgás ismétlődéséről, de gyakorlatilag ezzel vége a nagy kalandnak. Ez mind nagyon szép, de akkor volt értelme a cylonok ellen harcolni, menekülni, békét kötni, halhatatlanságról lemondani, ha utána a túlélőknek lemondtak önként a civilizációjukról? Aztán mind boldogan elment magányosan meghalni vagy éppen beolvadni a helyi, beszédre még alig képes őslakosokkal? Mert ha követjük a sztorit, akkor kvázi Hérán és leszármazottain kívül ők semmit nem tettek hozzá az egyedfejlődésünkhöz. A többi Cylon akkor szépen kivárta a halált? Hogyan, ha egyszer ők nem öregednek? Hogy-hogy nem jöttek létre új hibridek?
Ezért is sántít ez az egész finálé, mert többszörösen átvertek mindenkit. A Földet mutatják a 3. évad végén, de a negyedikben nem oda érkeznek meg elsőre. Az Utolsó Öt Cylon semmilyen hatást nem váltott ki a Cylonokban, sőt még Cavil is kedvére kínozta és felelősségre vonta a saját teremtőit. Az ellenséges tábor gyakorlatilag könnyedén ki lett írva. Ám ami a legfájóbb számomra, hogy egy realizmusra épülő, igazán komor hangulatú sorozatnál, ahol ugyan foglalkoztak a hit kérdéseivel is érintőlegesen Roslin kapcsán, ott nem várná el a néző, hogy egyik napról a másikra mindenki megtér. Starbuck v2.0 is csak egy angyal volt, akit mindenki hallucinált? Ki küldte és miért? Ez teljesen logikátlan és abszurd, amit én nem tudok elfogadni, bármennyire a nyitva hagyott vallásfilozófiai kérdéssel akarták az írók gondolkodásra sarkallni a nézőket.
Ebben a hónapban jön még a Battlestar Galactica : The Plan című DVD film, ami az első évadok eseményeit a Cylonok szemszögéből mutatja be. Talán ezzel együtt már kerekebb lesz az alkotás, mert ez így több sebből vérzik és méltatlan a BSG-hez. Ha értékelnem kellene, akkor a látvány és a színészi játék kiváló volt, ettől még a történet befejezése karót érdemel nálam.
Szomorú, de ez az egész lezárás a kedvemet is elvette attól, hogy a Caprica című sorozatba belenézzek, mert nem szeretnék még egy ilyen csalódást átélni. S most ez nem azért nem van, mert én is a többi rajongóval együtt elképzeltünk egy lehetséges befejezést és görcsösen ragaszkodtam volna hozzá, hanem mert csúnyán felültettek minket. Talán úgy tudnám leírni, mintha egy süteményes receptkönyvet néztünk volna évekig, hogy aztán nyálcsorgás közben kapjunk az utolsó pillanatban egy zöldségekből készült salátatálat. Kár érte.
Olvass tovább!
