A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filmkritika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filmkritika. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 20., szombat

Harry Potter and the Deathly Hallows - part 1

Éppen most tértem haza a moziból, így frissen megosztanám a látottakat a lehető legkevesebb spoilerrel. Az első film, amit Angliában láttam az Inception (Eredet) volt, aminek a kritikájával még mindig adós vagyok. Ott akartam volna az angol élményeimet megosztani, de egyszerűbb, ha itt mesélek erről is.

A HP hatalmas marketingkampánya nem múlt el nyom nélkül, mert még a konditeremben látott tévéadásokban is rendszeresen tűntek fel különböző trailerek. Már az elővételben eladott jegyekből rekordbevétel várható. Elvileg pénteken akartam volna az új filmet megnézni, de már nem volt a premierre jegy csütörtökön, így egy napot várnom kellett. A jegyárus hölgy még említette is, hogy hamar érkezzek, mert valószínűleg telt ház lesz, de mindenkinek lesz ülőhelye. A három termes king's lynn-i mozi úgy néz ki, mintha egy régi színházból lenne átalakítva. Van egy két részes karzat, ahová lépcső vezet fel a földszintről, miközben az egész épület ódon hangulatú. A jegyek ára általában 6 font, ami azért is érdekes, mert a legtöbb DVD-t már meg lehet venni 15 fontért eredetiben, így nem is tudom, hogy egy párnak érdemes-e élőben elmenni megnézni bármilyen filmet. Ezért a pénzért egyébként nem kapunk fix helyet, mert ez a jegyre is rá van nyomtatva (seats are not allocated). Az első filmet is majdnem premier időpontban néztem, így akkor is tele volt a terem. Ma is a 19:45-kor kezdődő filmre már 19:15-re odamentem, mert a tapasztalatok alapján erre szükség van. Itt ugyanis aki kapja, marja alapon ülnek le a baráti társaságok. A HP7 pedig igazi sikerfilm még ebben a kisvárosban is, mert külön táblák terelték a nézőket, mintha legalábbis birkák lennénk vagy csak féltek, hogy a másik két terembe megyünk be. Szóval megérkeztem időben, erre a terem már majdnem hogy tele volt. Aztán megkezdődött az össznépi "ide ülök, majd mégsem, felállítok mindenkit és odaülök" című angol játék, majd a többség már megette a popcornt is mire a film elkezdődhetett volna. Tényleg telt ház felé tartottunk, mert a jegy ellenőrök elkezdték ültetni az embereket, hogy az 1-2 kimaradt szék helyére is a sorok üljenek beljebb. Ennek nem feltétlenül örült mindenki, de addigra már előkerültek a táskákból a mindenféle rágcsálni valók. Amin az Inception esetében meglepődtem, hogy nem csak kólát, hanem csapolt sörnek látszó itókat is simán behoztak. Amíg az első alkalommal volt ugyan pár reklám, de utána mindenféle előzetes nélkül csak simán elkezdődött a film. Ma volt legalább 15 perc reklám és három kiváló trailer (Tron, Mega Mind és Green Lanthern), aztán végre elkezdődött a filmes élmény. Ami szokatlan még itt Angliában, hogy a filmet teljesen a legelejéről kezdik leadni, tehát a legelején még a rendező aláírása és a kópiaszám is szerepel a gyártó cég logói előtt.

A Warner Bros logó meglepő módon elkezdett rozsdásodni, amit igazából nem tudtam hová tenni. Vajon a porosodó szériára utaltak? A leamortizált varázslóvilágra? Ki tudja? Én azt vártam, hogy felbukkan majd a HP logó, de helyette a Minisztériumban indultunk, majd Shape (Piton) pár jelenetét láthattuk a legelején. A kamera szépen ráérősen követi effektekkel fűszerezve a sokak által utalt roxforti tanárt, majd Nagini lakomája után bukkant csak fel a HP logó, hogy így már értsük, hogy a mesevilág valóban átfordult erős horrorba, ahogy az első kritikák is dicsőítették. Amit hiányoltam, hogy nem hangzott el a klasszikus HP fődallam vagy csak a fészkelődő tömeg miatt nem hallottam. Pedig korábban beígérték, hogy visszatér John Williams is, mint zeneszerző, de lehet őt az utolsó filmre tartogatják. A

A következő jelenet hűen követik a könyv eseményeit és annyi régi szereplő visszatért legalább egy rövid cameo erejéig, mintha áttekintettük volna hirtelen az összes korábbi filmet. Rowling is úgy írta meg a befejező részt, hogy a világát megkoronázta azzal, hogy minden helyszínt végigjárnak újból és szinte mindenkit visszahoztak a regényciklusban mozgatott több tucat karakter közül. Kicsit olyan érzésem lett már ekkor is, mintha egy osztálytalálkozóba csöppentem volna, ahol kedves ismerősöknek örülhetünk újból.

Magát a történetet nem szeretném lelőni. Stílusában követi az előző két filmet, tehát sok lassú jelenetből építkezik pár akció betéttel, de legalább volt idő mindent kifejteni. A korábbi filmek látványvilága is visszatér, ami azért nagy szó, mert a különböző rendezők elképzeléseinek megfelelő elemek is visszaköszöntek. Maga a regény első fele csak a tervezgetésből áll, ami filmben is picit unalmas, mert csak sátoroznak és sátoroznak és sátoroznak, így az igazi akció orientált nézők csalódni fognak. A film vége is jól sikerült, de egyben ugyanolyan mellbevágóan elvágott, mint amikor a LOTR első részét moziban láttam.

Amit külön kiemelnék a filmben, az nem más, mint a három testvér meséje, ami mese a mesében. Nagyon jól oldották meg az animátorok ezt a 2-3 perces betétet, ami számomra a film csúcspontja. A bulvár persze a Harry-Hermione csókot emelte ki, amire nem is emlékeztem a történetből, de az a jelenet is remekül sikerült.

A rendező egyébként imádja a gyors snittekből álló visszaemlékezéseket, amiket tényleg úgy villantanak fel, mint a tovaszálló gondolat a szereplők fejében. Itt is volt jó pár visszautalás a korábbi filmekre, ami után a néző tényleg úgy érezheti, hogy ez a világ összeállt és egészet alkot. Közben ezt úgy teszi, hogy Roxfortot egyetlen képkockában is látjuk, ami valószínűleg tervezett volt, hogy még nyomasztóbb legyen főszereplőink vándorlása. A fakó színekkel is remekül érzékeltették ezt a hatást a film alatt, ami egyedül a pár természetben forgatott vágókép tudott csak feldobni.

A színészi játékról csak a legmagasabb szinten tudok beszélni, mert mindenki odatette magát abban a pár jelenetben a szakma krémjéből, amit kaphatott. A három főszereplő is velünk együtt nőtt fel (és gazdagodott meg), de ők is brillíroztak.

Kicsit sajnálom, hogy a negyedik kötetet nem sikerült ilyen mélységben feldolgozni, de legalább most az utolsó és egyben legvastagabb kötetnél nem követtek el olyan hibát, hogy kihúztak volna fontos részeket. Úgyhogy nagyszerű film ez, amit minden rajongónak érdemes a moziban megnéznie, de csak a második felével alkot egészet. Éppen a hossza miatt így is van bennem egy olyan kettős érzés, hogy bár így mindent elmeséltek, de azért ennek a filmnek az otthoni élvezetéhez rengeteg szabad időre van szükség, mert nagyon-nagyon lassan, de legalább biztosan haladunk a végső összecsapás és egy korszak lezárása felé.

Olvass tovább!

2010. november 6., szombat

How to train your dragon

A sárkányok mindig is közel álltak a szívemhez, így már alig vártam, hogy végre láthassam a DreamWorks legújabb remekművét. A történet önmagában véve nem egy nagy durranás, mert a legtöbb filmkritika is azt emelte ki, hogy gyakorlatilag ki lehet találni majdnem minden csavart. Túl sok karaktert sem mozgat a film, mert a lényeg úgyis a főszereplő srác (Hiccup - Hablaty) és házi sárkánya (Toothless - Fogatlan) barátsága, amit nagyon hihetően építettek fel. Az animációk terén a DreamWorks megint felülmúlta önmagát, mert többszöri megnézéskor is mindig apró részletekre jobban tudok koncentrálni :
- Hiccup ahogyan a levegőt veszi és próbál bátorságot meríteni, ahogyan a tőrt tartja
- ahogyan Toothless visszaböfögi a halat, majd kérdően néznek egymásra, majd bólogat és aztán még mutatja, hogy nyelje is ám le a falatot
- vagy amikor a titkuk kiderül és közli "tadam... we are dead" és erre egy olyan semleges fintort vág, amin nem lehet nem nevetni
- a szöveges részeknél az tetszik, amikor említi repülés közben a dugóhúzó manőver után, hogy "thank you for nothing, you useless reptile"

De ez így megy végig a filmben, mert az animátorok felülmúlták önmagukat. Minden apró részlet él és olyan háttereket varázsoltak (sarki fény, napfelkelte, éjjeli égbolt, átszűrődő lombok közötti fények, éjszakai tábortüzek) a történetbe, hogy a néző azt kívánja, hogy bár Berkben élhetne. Egy csomó olyan rész is van a filmben, ami egyértelműen a 3D hatás miatt került be, de még anélkül is nagyon élvezhető, ahogy a parti sziklák között repkednek, mint egy viking Anakin Skywalker.

A főszereplő azonban mit sem érne, ha nem lenne mellette a fekete sárkánya, ami leginkább egy kutya-macska-denevér-kobra keverék. Az egész filmben nem szólal meg, de a pupilla nagyságából, illetve sziszegésekből és morgásokból mindig lehet követni, hogy mire is gondolhat. Amikor rajzol neki, majd hagyja magát megérinteni, az is az egyik legszebb jelenet a filmben.

Úgyhogy én sem lőném le a filmet, de a Shrek óta az egyik legszebb animációs élményemet köszönhetem a DreamWorksnek. Pár év múlva jön a folytatás is. Közben itt rábukkantam a könyvszéria összefoglalójára is, de ez a film inkább csak előzménynek fogható fel.

Itt van az egyik legszebb dallam is az OST-ből, amikor együtt repülnek Astriddal (kis Aladdin de ja vu) :



Ez pedig magának a filmnek az ajánlója:



A YouTubeon pedig még olyan extrákat is meg lehet nézni (KATT), amiben a sárkányok elleni harcról oktatnak minket.

Szerk. Itt pedig meg lehet nézni a Legend Of The BoneKnapper Dragon című bónuszfilmet is, amely a történet rövid folytatása.


Olvass tovább!

2009. december 22., kedd

Avatar

Az mindent elárul, ha azt mondom, hogy az ilyen látványfilmek miatt volt érdemes a mozit feltalálni.

Az Avatar című film sorsát már két éve figyelem, bár a történetről csak apróbb pletykákat hallottam. Igazából a rendező személye, James Cameron győzött, mert ő eddig olyan klasszikusokat tett le az asztalra, amely felrázta Hollywoodot. Elég ha csak a Terminátor 2-t, az Abysst vagy a legnagyobb sikert, a Titanicot említenem.

A filmet alapvetően IMAX-ban kellett volna megnéznem, de mivel Nyíregyházán erre nincs lehetőség, így beértem az egyszerű 2D-vel, amit ráadásul a közepén még 15 perc szünetre megállítottak... A látvány szerintem önmagáért beszél így is, mert egészen félelmetes technikai ugrást vitt végbe a rendező és már emiatt önmagában biztos DVD vétel lesz a számomra, mert ezt még át szeretném élni párszor.

Az egész világot végig digitálisan készítették el az utolsó fűszálig, így a néző tényleg azt érezheti, hogy egy idegen környezetbe csöppent. Technikailag mindenképpen tökéletes az illúzió, mert ilyen élethű környezetet még soha nem láttam. Lombok között átszűrődő napfény, lebegő sziklák, vízmosások, éjjel foszforeszkáló növények. Néha ugyan már-már azt éreztem, hogy ez csak erődemonstráció, mivel gyakorlatilag mindenféle napszakot és környezetet igyekeztek megjeleníteni. Technikailag nem hiszem, hogy nagyon kellene még dicsérnem a filmet, mert ezt számos kritikában megteszik helyettem, így talán nézzük a negatívabb vélt vonásokat.

1. Történet

Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor "Bio-Matrix".

Eleve az avatárra való rákapcsolódás, illetve az ezzel járó technikai bonyodalmak is a Mátrixra emlékeztettek, de a két lábon járó óriásrobotok is ezt a hatást erősítették. Az viszont szellemes volt, hogy gyakorlatilag minden élőlényen volt egy konnektor jellegű csáp, így mindenki mindenkivel össze tudott kapcsolódni és ez a végén előre is vetített bizonyos ellenlépéseket, amelyet a Pandora bolygó tett saját maga védelméért.

A Farkasokkal táncoló hatás akkor ugrott be igazán, amikor megláttam, hogy a na'vik hajviselete erősen indiános stílusú volt a tollakkal. A főszereplő is átállt az ő oldalukra, ami szintén várható volt, csak kíváncsi voltam, hogy fogják a test kérdéskört lerendezni a végére. Mert egy darabig nem volt egyértelmű, hogy akkor végül akkor Jake Scully valóban meghalt-e és önként ment az avatárba, de az utolsó rögzített videóüzenet alapján igen.

Az Eragon film akkor ugrott be, amikor sárkányok helyett elkezdték a gyíkokat meglovagolni, amit itt kereszteztek némi Harry Potteres hipogriff hatással, hogy még a szemébe sem szabad belenézni és be kell törni a legelején.

Azt meg végképpen nem értettem, hogy bár a na'vik vallása szerint minden élet szent, de aztán szívbaj nélkül irtják az állatokat, majd az istenüknek ajánlják? Ez lenne a bűnbocsánat a gyilkosságért? Morális szinten ez nekem kevés és valahogy ezt jobban is ki lehetett volna fejteni még a filmben.

Ugyanígy a lebegő kövekről is lehetett volna ezt-azt megtudni, mert ha magától lebeg az asztali tartóban, akkor miért van a kéregben a na'vi falu alatt? Vagy ott még nem repedt szét a föld?

A rendező korábbi munkája a True Lies - Két tűz között pedig a végső csatában egy az egyben le lett másolva, ahogy a repülőn harcoló Jake elveszíti az egyensúlyát és a rakétakilövő állásra esik. Ezt a jelenetet én talán kihagytam volna a filmből, de végül is nem volt ez rossz.

Én ugyanígy kihagytam volna a fa kidöntését is, mert azt az egész jelenetsort hosszúnak és feleslegesnek éreztem, ahogyan menekülnek az ágak elől és aztán meg még lángol is sokáig. A lázadó repülő se tűnt fel senkinek, ahogy később a bázisról való távozásuk is majdnem problémamentes volt.

Itt jegyezném meg, hogy a pilótákra biztonsági okokból eleve adni kellett volna maszkot, de fogjuk fel, hogy minden tökéletesen zár. Ám akkor beszálláskor a pilótafülkének zsilippel el kellene választva lennie a nyitott utastértől, mert akkor beszálláskor kiszökne a levegő, de talán ebbe ne mélyedjünk bele.

Maga a cselekmény kellemes lendületű volt, bár nekem a fordulatokat is sikerült nagyjából kitalálni. Ami talán kicsit kiábrándító volt, ahogy újra és újra visszatértünk a bázisra, az emberek szürke valóságába a lüktető színkavalkád után.

2. Lények

A World of WarCraft nem csak a világfa jellegű óriás kapcsán ugrott be, hanem a na'vik kinézete alapján. Tény, hogy a bőrüket és a törzsi kultúrákra jellemző ruháikat és ékszereiket nagyon megcsinálták, de ha nem lettek volna rajtuk a világító pöttyök, akkor simán fantasy világokban megszokott sötét elfnek (drow) lehetett volna nézni őket. Régen a Lands of Lore nevű játékszériában volt egy ilyen macskaember jellegű faj. A hatalmas fából kialakított falujuknál pedig azt vártam, hogy a wookie nép mikor teszik tiszletét.

Magából a filmmel is ez a fő bajom, hogy én több kreativitást vártam volna el a lények és az egész bolygó megtervezése során. Készítettek legalább 10-15 különböző fajt, de valahogy nem mertek elrugaszkodni a földi formáktól. Más evolúció, más törzsfejlődés.

A növények közül talán a leginkább a bambuszerdő zavart abban a jelenetben, amikor Jaket üldöző a párducjellegű lény a film legelején. Miért nem tudtak már valami kreatívabbat kitalálni? Mert azt még elfogadom, hogy Cameront megfertőzte a tengerek mélye és pár korallból csinált egzotikus növényt, de én több új növényt hoztam volna be. Szerencsére az éjszakai világítás nagy ötlet volt, így ott legalább kompenzált.

Ugyanígy megcsinálta a hatlábú pörölycápát. Oké, szépen néztek ki a pávaszerű tollakkal, de ettől még minek kell ezt a dinoszauruszos vonalat erősíteni? A na'vik is kaptak pár lovat, ami nekem annyira nem jött be, mert dramaturgiailag is teljesen feleslegesek voltak, hiszen a végső csatában sem kaptak hangsúlyos szerepet. A szárnyas gyíkok és a rá vadászó ragadozómadár is mintha csak a Jurassic Parkból soron következő részéből lépett volna. Imádom azokat a filmeket is, de egy másik naprendszerben mást várna az ember.

Olyan apróságokra meg már rég nem kell figyelni, hogy a lebegő sziklán hullik alá a víz és ugyan elporlik a levegőben, de mégis mitől? Párává változik? S mi táplálja fentről, hogy ekkora mennyiségben hullik alá? S ki kötötte össze a sziklákat indákkal? A na'vik építették a madaraikkal?

3. Karakterek

Ezekről igazából annyira nem tudok mit mondani, mert teljesen átlagosak voltak. Minden színész hozott egy kellemes szintet és senkiben nem csalódtam.

Én magam nem értem a főszereplő mitől lett ilyen felkapott Hollywoodban, de tény, hogy tud játszani, ha adnak rá lehetőséget. Őt egyedül akkor ismertem fel na'vi testben, amikor oldalról mutatták.

Az új mimikát rögzítő filmes technológiának köszönhetően a legeredetibb na'vi nem más, mint Sigourney Weaver lett, mert az ő arca annyira karakteres. Nagyon örültem, hogy újra jó filmben láthatom, mert már egy ideje semmit nem láttam tőle.

A sámánlány is nagyon alakított, mert a haragos kiáltozásai, illetve szerelmes tekintete nagyon kifejező volt. Ez az új technika bámulatos, mert az animált karakter tényleg profi módon adta vissza a színésznő minden érzelmi rezdülését.

Annak pedig kifejezetten örültem, hogy Michelle Rodrigez egy nagyobb szerepet kapott a LOST fiaskó után, ahol kirúgatta magát egy kisebb botrány miatt. A film elején pedig az SG:A-ból ismert Paul McGillion (dr. Beckett) is feltűnik pár másodpercre.

Mindezen kis kritikák persze csak kötözködés a részemről, mert ettől még az egész világ kidolgozása mesés és technikai megjelenítése messze rávert a mai fantáziaszegény- vagy éppen tucattermékekre. Ilyen részletesen bemesélt bolygót már régóta senki nem vállalta be, mert bár az etalonná vált Star Wars III-ban is gyönyörű helyszínek, de ott a sztori jelentős része városban vagy sivár vidéken játszódott. Itt meg élő volt minden, ahogy a dzsungelben a főszereplővel együtt fedezzük fel az új lényeket. 3D-ben biztos még nagyobb élmény lett volna. Csak remélni tudom, hogy ez a fajta igényes technika a követező évtizedekben elterjedt lesz. Vajon mivel lehet ezt majd még felülmúlni? Nagyon várom George Lucas válaszát pár éven belül. Addig is beérem ennek a DVD változatával, mert jövőre ez biztos vételnek tűnik.


IMDB - Avatar




Olvass tovább!

2009. szeptember 3., csütörtök

Much ado about nothing - Sok hűhó semmiért

Olvashattátok az angliai beszámolómban, hogy sikerült eljutnom Shakespeare mester városába, Stratford-upon-Avonba, így gondoltam megemlítem egyik kedvenc filmemet.
Magát a művet sajnos nem volt szerencsém olvasni. Az azóta lebontott Krúdy moziban láttuk ezt a filmet 1993-1994 környékén, amikor még szokás volt, hogy a gimnázium együtt kivonult filmet nézni az egyik tanárnő kapcsolatai révén.

A film IMDB oldalán elolvashatjátok a parádés szereposztást (Keanu Reeves, Kenneth Brannagh, Denzel Washington, Emma Thompson és Michael Keaton). A nagyobb nevek mellett külön említést érdemel még Hero szerepében Kate Beckinsale, aki azóta egész szép hollywoodi karriert is befutott, míg a fiatal Claudiot alakító Robert Sean Leonard nem csak a Holt költők társasága című filmből, hanem a dr. House sorozatban Wilson megformálójaként lehet ismerős. Imelda Stauton pedig a Harry Potter filmekben alakította Dolores Umbridge karakterét, de persze ott az angol színészek színe-java kapott kisebb epizódszerepeket, így ennek a filmnek elkészítésekor a valóságban is még házasságban élő Kenneth Brannagh és Emma Thompson is.

Maga a film zseniális és megunhatatlan. Az egyik legjobb szinkron készült hozzá a kiváló magyar fordításhoz és ha sikerül megkedvelni a stílust, akkor imádni fogjátok többszöri nézés után is, ahogy szép körmondatokban körül tudják írni a szereplők a mondandójukat. A téma legalább egyszerre vidám és szomorú, mert a néző egy érzelmi hullámvasútra kerül Claudioval együtt, de szerencsére sosem megy el a vérengzős vagy erőszakos irányba, ahogy Shakespeare műveinek végjátékában ezt megszokhattuk.

Az operatőri munkát külön is kiemelném, mert az egészet nagyon átgondolva filmezték, így a szereplők a legelején V alakban mennek egymás felé, a szerelmes párocskánk egyszerre örül egymásnak a kertben és a végén a tánc is olyan, mintha egy végtelen mulatság lenne vágás nélkül. A film dramaturgiai vonalvezetésébe egyedül az erősen idióta Dogberry karaktere lógott csak ki nálam, mert a börtönös résznél mintha kicsit leült volna a cselekmény is.

A legjobban talán mégis az tetszik ebben a filmben, hogy sikerült a mediterrán életérzést, a nyári hangulatot, a sok nevetést is visszacsempészni és egyszerűen boldoggá tenni a nézőt. Mostanság talán csak a Mamma Mia volt ilyen. A zene itt is nagyszerű és egy-két tétel, köztük a bevonulás, illetve a parkban előadott dallam önmagában is roppant kellemes még évek után.

Sajnos ezt még mindig nem adták ki itthon DVD-n, így aki nem tudja házilag barkácsolt változatban beszerezni a net rejtett zugaiból, annak itt van pár YouTube videó a magyar és az angol változatból is:







* * *



Gyakorlatilag a film teljes egésze megnézhető angolul, ha a folytatásokra oldalt rákattintasz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig marad fent, mert legalább ezeket nem törölték még a jogvédők.

Itt pedig a színdarab elérhető olvasható formában:
Magyar változat
Angol változat

Jó szórakozást és olvasást kívánok!


Olvass tovább!

2009. július 25., szombat

Harry Potter és a félvér herceg

Fél év késéssel ugyan, de végre bemutatták a Harry Potter hatodik részét.

A filmről olvastam pár előzetes kritikát és bevallom, hogy sokkal rosszabbat vártam. A rajongók azért fanyalogtak, mert itt-ott átírtak pár részletet. Pár dolgot én se így valósítottam volna meg, de még így is egy szórakoztató filmet kapunk. Ehhez azért tudni kell, hogy maga a könyv is nagyon lassú mederben halad, hiszen egy csomó időt szentelt Rowling a főgonosz, Voldemort múltjának, ami gyakorlatilag egy második főszálként végigment a cselekményben. A filmben ezeket a részeket igyekeztek rövidre fogni, ami talán nem is baj, mert Voldemort szüleinek sorsa annyira nem is érdekelt az undorító nagypapa miatt. Végső soron még beágyazhatják az utolsó rész két filmben előadott cselekményében.

Tehát visszatérve az akcióhoz, a legelején van egy pluszban kitalált látványelem, ami nagyon mutatós és néha egy katasztrófafilmben sincs ilyen. Aztán az látvány orientált részek háttérbe szorulnak és még a hozzám hasonló effekt őrültek sem tombolhatnak, hiszen ebben a részben nincsen semmilyen mesebeli lény, ha az ostorral csapkodó növényeket Bimba professzor termében vagy a végén a sok-sok Gollam jellegű zombit nem számoljuk annak. A film közepén be van ékelve egy szintén látványos Odú elleni támadás, ami még csak véletlenül sem szerepelt a regényben. Meglehetősen látványos és utána pedig már az a félelmetes, ahogy a nádasban lesnek rájuk a Halálfalók. Hangulatát tekintve az engem jobban megfogott effekt nélkül, mint a végén lévő tavas jelenet. Páran merészkedtek ezt a Gyűrűk urához hasonlítani, de azért messze volt ez Mória bányáitól. Látványos és pazar számítógépes trükkök kiszolgálják a filmet sok helyen. A kedvencem talán a hoppanálás, a Merengőbe tekintés utáni emlékek füstből való anyagiasulása és persze a végén Dumbledore tűzvihara.

A film másik fő erénye számomra a tinik szerelmi élete és a hozzá kapcsolódó humor. Nekem ez bejött, mert nem volt bántó vagy tolakodó. Pár kritikusnak nem tetszett az ifjak színészi játéka, de szerintem megfeleltek. A legjobb a Hermionét és a Dracot játszó két színész. Előbbi az érzelmek széles skáláját képes előadni és talán van esélye majd a skatulyából később kitörni, míg az utóbbi valami káprázatos a végső jelenetben, amikor lefegyverzi Dumbledore professzort, ami ugyebár kiemelkedő fontosságú a későbbi történetben. A tanárokat játszó színészeket pedig nem kell bemutatni, hiszen az angol színészet legjobbjai. Egyedül Emma Thompsont sajnáltam, hogy még egy nyúlfarknyi jelenetben sem mutatták, de emlékeim szerint Trelawney szerepe is csak a jóslatra korlátozódott.

A filmen sikerült többször is felnevetnem, ami még vígjátékoknál sem mindig fordul elő, illetve a rendező Yates váratlanul olyan elemeket is beletett a filmbe, amitől mindenki megijedt vagy felszisszent. Ilyen volt a lebegő lány, a mérgezés és a vízből kinyúló kar. Ez azért elég mellbevágó volt, tehát a rendező jól zsonglőrködött az érzelmeinkkel.

A HP6 tehát egy jól összerakott iparosmunka. A két és fél óra szépen elröppent és nem éreztem semmit sem feleslegesnek, mert szívem szerint akár hat órás filmre is beültem volna. Mindenki hozza a kötelezőt és nem is tudtak nagyon hibázni. Egyedül a cselekmény módosítást nem kellett volna, hiszen a végén Draco Malfoy egész tevékenysége értelmét vesztette azáltal, hogy a Halálfalók nem csináltak semmit sem az iskolába érkezés után. A készítők ígérete szerint a nagy csatát meghagyják a HP8 filmre. A másik fő hiba, ahogy a padláson Harry tétovázik, miközben a regényben Dumbledore elég jól lerendezte egy falra ragasztó bűbájjal, hogy még csak véletlenül se legyen döntési lehetősége. A temetés kihagyása pedig hiba volt, de mivel most is a film közvetlenül az előzőt folytatta, így nem lepődnék meg, ha a HP7 azzal kezdődne.

Páran a Star Wars V - A Birodalom visszavág című epizódok hasonlították a HP6-t. Ám végül is ez a sorozatok lényege, hogy a közbeékelt részek átvezetők legyenek. A cselekmény és Harry világának egész sorsa úgy is az utolsó két részben dől majd el és ez a mostani valóban csak alapozás jellegű volt. Ám ahogy fentebb írtam, maga a regényciklus szerkezete is ezt követi, tehát nem igazán tudták volna még pörgősebbé tenni, még ha akarják sem. A film egyik fő erénye számomra mégis az maradt, hogy sikerült összekötniük a korábbi részekkel a történetet, így láttunk régebbi díszleteket, szobákat, tárgyakat és valóban a különböző rendezők által gyártott részek egyre inkább egésszé állnak össze, ahogyan ezt az írónő is akarhatta.

Úgyhogy én azt mondom, hogy aki eddig is imádta ez a mesevilágot, az feltétlenül nézze meg. S ha csalódott távozna, akkor pedig olvassa el újból a regényt. Nekem nagy élmény volt így is a korábbi részekbe belelapozni, mert immáron a film szereplőivel tudtam elképzelni a vásznon meg nem jelenő részeket is.

IMDB
Trailer


Olvass tovább!