Szolid három éves fáziskéséssel végre játszhattam ezzel a játékkal is.Otthon leptem meg magam ezzel a teljesen magyarított verzióval, bár igazából a "bal négy, jobb öt, majd bukkanó" szöveg ment volna angolul is. A játékot még nem vittem ugyan végig, de jó pár pálya iszonyat hangulatosra sikeredett a spanyolországi élményeim után. A következő részt is be fogom zsákolni az Amazonról.
Ez a tipikusan az a sorozat, amit meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Egyik április este a hotelben a tévét bambultam, amikor az öt csatorna kínálatából véletlenül belekapcsoltam egy fekete-fehér Madonna számba. Ám az előadó más volt és nem is értettem elsőre, hogy ez most mi is volt? Aztán leesett, hogy a sorozatjunkien emlegették ezt a Glee című sorozatot, amely egy iskolában játszódó musical sorozat. Ennek az egyik epizódja a "The power of Madonna". Ebben a részben csak Madonna dalokat dolgoztak fel és egészen hihetetlen tánckoreográfiákat adtak rá elő. Most végre sikerült megnéztem más részeket is és azt kell mondanom, hogy rendkívül igényes és szórakoztató. Sok tánc és dal szerepel a showban, miközben még a karaktereket is eltalálták és a színészek valóban tudnak játszani. Kár, hogy Magyarországon ez is leszerepelt (Glee - Sztárok leszünk! címen fut), de talán 1-2 részt még el tudtok csípni az RTL Klubon. Nekem viszont annyira bejött az életigenlő, Mamma miát idéző musical stílus, hogy lehet gyári DVD-n is megveszem, mert a Spartacus : Blood and Sand mellett az évad második legkellemesebb meglepetésébe botlottam. Nem is csodálkozom, hogy a sorozatból kiadott zenék is ennyire sikeresek, mert nagyon klassz énekhangokat is sikerült összeválogatniuk a producereknek.
Az első évad ajánlója:
Az első évad táncjeleneteiből egy mix:
Itt pedig pár nóta:
A sort még így is hosszan lehetne folytatni, de inkább nézni kell ezt a sorozatot. A színvonal is tovább emelkedik a 2. évadban, mert egyre nagyobb neveket lehet hallani, hogy vendégszereplők lesznek (pl. Britney Spears, Gwyneth Paltrow). Valami tehát megmozdult az emberekben és remélem sokáig tart még ez a varázs. Az éneklés szeretetét jobban átadja, mint akármelyik X-faktor vagy Megasztár.
Azóta találtam itt és itt egy remek wikipedia oldalt, amelyben a számokat felsorolják.
Minden idők legjobb és leglátványosabb vetélkedőjét a francia TV5-n láttam sok-sok évvel ezelőtt.
Stílusosabb lesz, ha magával a főcímmel kezdjük az erőd felderítését!
Imádom ezt a dobolást, ahogy elindulnak a gumicsónakkal a kis szigeten álló börtönerőd felé. Az épület történelméről itt olvashattok bővebben. A lényeg, hogy régen egy tenger által körülölelt börtön volt, amelyet 1990 óta egy népszerű televíziós vetélkedő, a "Fort Boyard" forgatására használnak. A feladat abból áll, hogy különböző kamrákba kell bemenni, ahol ügyességi vagy logikai feladatokat kell megoldani, majd 7 kulcs megszerzése után a második fázisban már a végső megoldáshoz vezető kulcsszavakat nyerhetnek a játékosok, hogy aztán a kb. 80 perc játékidő letelte után a megoldás betűire ráállva (ld. Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag) végül az aranyat is megszerezzék a kapu leereszkedése előtt.
Látszólag tehát ennyi a feladat, de közben a feladványok is sokat módosultak, mert voltak túl könnyűek és túlságosan is nehezek. Ezeknek a listáját talán most nem sorolnám fel, mert a kiváló angol és francia oldalon el tudjátok érni ezeket. Itthon csak egy évad készült belőle a TV2 gondozásában 2000-ben, de a formátum rajtunk kívül sok helyen szintén csak egy évet élt meg, de a franciáknál a lelkesedés töretlen. Náluk vannak különkiadások gyerekekkel, illetve hírességekkel (pl. Eva Longoria) és sportolókkal. A nehézségi szint miatt nem is csodálkozom ezen, mert egy-két erőgyakorlat még edzett embereken is kifogott.
Pedig a megvalósítás minden téren nagyon pazar és látszik, hogy bejáratott, hogy mit hogyan milyen szögből érdemes mutatni a nézőknek. Párszor csináltak éjszakai adást is a sorozatból, amikor fáklyák világítanak meg mindent. Hihetetlen!
Minden egyes kamrához tartozik egy kék folyadékóra, amelyet belépés előtt megfordítanak. Ennyi idő áll rendelkezésre a feladat elvégzésére. Néha vannak nagyon kegyetlen egyirányú játékok (pl. hozzá bilincselik egy csőhöz a játékost, akinek végig kell menni egy akadályokkal teli pályán vagy vasrács lezárja a kivezető ajtót), ahol hiába dörömbölnek lelkesen sürgető kiáltással a kontroll monitorokon mindent látó társak, a játékos akkor sem tud kimenni, ha akarna. Ilyenkor bezárják a cellába és kiesik a játékból, ahol a börtönbe kerül. Ebben az esetben a játék megy tovább, de közben bevágják, hogy az erőd egyik nagy melák karaktere elviszi egy cellába.
Nagyon ritkán az is előfordul, hogy több játékosnak egyszerre kell bemennie és egymást segítve kell megoldani feladatokat. Ha hibáznak, akkor akár mindenki kieshet. Valamelyik játékban volt is arra példa, hogy a 6 fős csapatból csak kettő maradt már a végjátékra.
Néha a ősz szakálló varázsló féleség (a mi verziónkban Bárdy György egy csöppet őrült kalózt alakított) felhívja a világítótoronyba az egyik játékost, akinek egy találós kérdést kell megválaszolnia vagy pedig hanyag eleganciával kidobja a kulcsot az ablakon bele a tengerbe, amihez egy búvár már előre bekészült és alulról veszi a csobbanást. Régebben ilyenkor egy másik játékosnak bele kellett ugrani a hideg tengerbe, hogy a kis bójával ellátott kulcsot felvigye egy kötélhágcsón. A későbbi változatban mintha ez a fázis már kimaradt volna.
Ha összejött a 7 kulcs, akkor a kincseskamrához mennek és berakják a zárakba, majd utána jönnek a kulcsszavak gyűjtése. Általában a műsoridő kétharmada ilyenkor már letelt és nagyjából 2-5 szó megtalálására van lehetőség. Ezek a kihívások már nem a cellákban, hanem technikai eszközök igénybevételével az udvarokban vagy a börtön külső részén zajlanak (pl. le kell ugrani a mélybe gumikötéllel, kimászni a párkányra, bemenni a kígyók vagy pókok közzé stb.) A játékosokra persze figyelnek, hogy ne essen bajuk. Ha az idő elfogy, akkor a szót rejtő pergamen el szokott égni egy kis füst kíséretében.
Később behozták a Tanácsot. Gyakorlatilag egyesével behívták a játékosokat az oroszlánfejet viselő próbamesterek elé és mindenki kapott egy-egy feladatot (pl. szeg beverése felváltva, 21 francia kártyával, színes golyók sorrendje emlékezetből). Ilyenkor hol a végső mérlegelésnél felhasználható bónusz érméket vagy extra kincskamra időt vagy a kútból lezúduló pénzeknél kisebb ládák vagy zacskók kinyitásához szükséges apró kulcsokat kapnak a játékosok.
Aztán amikor a gong letelik, akkor összegyűlnek a játékosok a kamra előtt. Néha itt ugyan a show kiesik a valós időből, mert a gong után már általában már a 4 perces fosztogatásra használt idő kezd el fogyni. Felindra elküldi az eddig mutogatott tigriseket pihenni, így elvileg szabad az út, mert a kapu magától kinyílik a korábban összegyűjtött kulcsok miatt. Ám ekkor ki kell találni a kulcsszavakból a végső megoldást vagy pedig játékosokat kell feláldozni. Ez azért nem ilyen kegyetlen, mert arról van szó, hogy van négy oroszlánszobor a kapunál, amibe ha belenyúlnak, akkor kapnak egy-egy megoldáshoz vezető újabb szót, de az illető kezére rázáródik a bilincs és így ő már nem mehet be. Később ezt úgy változtatták meg, hogy be kell nyúlni egy üreges műanyag eszközbe, amiből ugyan ki lehet venni a kulcsszót, de a játékos mindkét keze beleszorul, így nem tud markolni és ezáltal segíteni semmit sem.
A végjáték ugyanis arról szólna, hogy bemennek a középen lévő betűket rejtő udvarba, miután a nagymacskák lepihentek. Rá kell állni a megoldásra vagy ha hosszabb szó, akkor ágyúgolyóval kipótolni, majd az idomár lány elfordítja a tigris fejet. Láttam régebben egy nemzetközi mixet, ahol mutatják, hogy a padlón a betűkészlet persze cserélhető cirill és kalligrafikus arab jelekre a játékosok nemzetiségének megfelelően. A lényeg, hogy mindenki izgatott és egy haláli jó nyikorgó hangot játszik be a forgató csoport. Egyesével mutatják az izguló játékosokat eközben, akik arra várnak, hogy vajon a középen lévő kút tetejéből elkezd-e hullani a sok aranytallér. Néha ugyan hibáznak a csapatok és akkor rögtön elkezd lezáródni a kapu, de a többség azért sikerrel jár. Ez is trükkösen van megcsinálva, mert alig lehet benyúlni értük és mivel fogytán van az idő, így a lányokat ölükbe szokták kapni a legények és abba dobálják az érméket, hogy minél többet ki tudjanak vinni. Mostanában apró kulcsok is vannak a pénzérmék alatt, amivel kint további ládákat lehet kinyitni plusz pénzért. Aztán az ajtó elkezd leereszkedni és a tigrisek újból elfoglalják az udvart. Itt is történt egy kis módosítás, mert régebben totál leereszkedett a rács, de egyszer valaki nem tudott már kibújni alatta, így később ezt a hatáselemet mellőzték. Kint elengedik a fogságban lévő társakat és lemérik a tallérok súlyát, amit átkonvertálnak a csapat nyereményének, amelyet 1993 óta jótékony célra ajánlanak fel a franciák.
Az epilógusban pedig a férfi játékmester felmegy a varázslóhoz a toronyba, ahol megbeszélik a csapatot, akik a nyereménnyel elhajózva maguk mögött hagyják a Fort Boyardot.
Ideális esetben tehát így zajlik a játék, amit én az első parabolaantennánk megvétele óta véletlenszerűen csíptem csak el. Sosem felejtem el, hogy bár sosem tanultam franciául, de ez a műsor olyan látványos és profin szerkesztett, hogy még így is képes voltam nézni. Amikor 1993-ban Párizsban jártunk, akkor is a Forma 1 hotelben éppen ez ment véletlenül a tévében. Nyáron a bátyámmal is néha azt játszottuk, hogy biciklis feladatok végzése közben kulcsokat kellett szerezni nyárfákra felakasztva, mert annyira megmozgatta a fantáziám. Párszor azt kívántam, hogy bár nekünk lennének ilyen kastélyaink, ahol ilyen jópofa játékokat lehetne nemzetközi porondon eladni.
A hangulatból fakadó lelkesedésem most sem múlt el, mert ha véletlenül belekapcsolok, akkor megnézem, de szerencsére az interneten is fent van egy csomó próba (ld. Fortkinglee videói). Érdemes belenézni ezekbe nyelvismeret nélkül is, mert nagyon szórakoztató lesz még így is.
Miután a múltkor a kóla világban kalandoztunk, itt az idő egy kis sör ivásra!
Nem igazán élek a folyékony kenyérrel sem, így joggal kérdezhetitek, hogy mégis akkor minek akarom reklámozni? Ez a két hazafiasabb jellegű Soproni reklám levett a lábamról, mert több hazaszeretet tud átadni, mint gondolnánk:
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
* * *
A második reklám Magyar Baromfi Terméktanács által készített változata:
Két éve Törökországban jártam és azóta amikor egy-egy hírben említik a törököket, akkor azokat általában elolvasom. Így lyukadtam ki a Duna TV egyik sorozatajánlójához is, amely a "Török kezdőknek" címet viseli.
A stílus gyakorlatilag egy tinédzser lány bűbájos kommentárjaival megspékelt török-német vegyes családról szóló sitcom. Itt-ott merészen szókimondó és bár többször átlépnek fontos határokat etnikai és vallási kérdésekben, de végül mégsem lesznek bántóak a párbeszédek, mert szerethetőek a karakterek. Tegnap felfedeztem, hogy egy jótét lélek (erika80) feltette az első két évad összes részét magyar szinkronnal. Meglátni és megszeretni csak egy pillanat műve volt, amit jól bizonyít, hogy képes voltam 5 órán át egy maraton keretében nézni.
Itt van az első epizód ízelítőül három szeletbe vágva, amikbe érdemes belekukkantani, mert az elsők talán a legszórakoztatóbbak, míg utána egy kicsit már-már csöpögőssé válik a szerelmi szálaktól.
1. rész : Ez az a rész, amelyben elveszítem a szabadságomat
Egy ismerősöm csak lónyálként hivatkozott ezekre a savas lötyikre, de néha az íze miatt én is csatlakozom a fogyasztói társadalomhoz. Itt van pár kedvenc reklámom a múltból, amikor a Coca-Cola és a Pepsi látványosan összecsapott egymással:
"Mindnyájunknak van szíve, de nem egyformán törődünk vele. Ha látnád a szíved, jobban vigyáznál rá? Egy kis odafigyelés most, sokat jelenthet később. Flóra, szeresd a szíved!"
"Kövesd! Újítsd meg! Bízz benne! Ne add ki túl könnyen, de add bele mindenbe! Öntsd ki valakinek! Tartsd közel szeretteidhez! És bárki is próbálta összetörni, sose félj kitárni! Akár hideg, akár meleg, s még ha kőből is van, vigyázz rá nagyon, ő a központja mindannak, ami vagy!"
Ez utóbbi annyira szép, hogy több nyelven is megnéztem, illetve csodálattal hallgattam, ahogy valaki zongorán is előadta.
Ő pedig a másik üdvöske, amelytől szintén sokat várnék.
A Karib-tenger kalózainak producere tudtommal eleve itt is trilógiában gondolkodik. Kíváncsian várom, hogy milyen fogadtatása lesz ennek a játékadaptációnak. A perzsa-arab-török világból is remélem sikerül becsempészni a hangulatot, bár láthatólag ez is egy önálló Disney mesevilággá fog bővülni, amely csak felhasznál némi valódi kulturális hátteret kiindulásnak.
A számítógépes játékok számomra túl nehezen irányíthatóak voltak Lara Crofthoz képest, mert a Tomb Raider szériában a kamerakövetés jobb volt. Hősünk itt többet kardozik és nekem ez a rész annyira nem jött be, mert kevés volt a mentési lehetőség a játékban és az első pár pálya után elakadtam, majd a lelkesedés elvesztése után végleg félre raktam a Prince of Persia játékokat. A régi 2D-s változatokhoz azért így is számos kellemes emlék fűz, amelyek újra felidéződtek a YouTube videók nézegetése kapcsán.
2010-ben két olyan látványos kalandfilm jön végre a moziba, amelyeket biztosan meg fogok nézni.
Korábban is meséltem, hogy imádom a kosztümos kalandfilmeket, de ezek így egy kis fantasyvel és mitológiával megbolondítva és a mai kor technikai trükkjeivel megspékelve igazán nekem való mozicsemegének ígérkeznek. A jó szereposztás ellenére mély mondandót azt hiszem, hogy véletlenül sem kell keresni, de már a trailerek is üdítően hatnak a sok képregény adaptáció után.
Egyedül azt nem értettem, hogy miért szerepel a "titans" szó a címben, ha a történetben gyakorlatilag nem is lesznek benne. Mivel nem láttam az eredetit, ezért lehet meglepnek és kibővítik a történetet ezzel-azzal.
Egész hangulatos, ahogy Abu Simbelnél a felkelő Nap besüt II. Ramszesz templomába. A legszebb mégis az egészben, hogy kellemes emlékeket idéz fel bennem, amikor megnézem. A törökországiak egy picivel lendületesebbek is ehhez képest, mert ott az aláfestő zene is gyorsabb.
Ez a régebbi Vodafone reklám is magával ragadó, mert szép és intelligens. Több ilyen kellene a népnek.
"Az apró kérész mindössze egyetlen napig él. Egyetlen napig. Mégsem sajnáljuk érte. Hiszen ezen a napon csak annak él, amit szeret! Szárnyra kap, a szélre bízza magát, játszik, élvezi röpke élete minden pillanatát, úgy él, mintha nem lenne másnap, hiszen számára nincs másnap. Talán tanulhatnánk tőle?! Képzeld csak el, ha úgy élnénk minden nap, ahogy ő éli egyetlen napját! Micsoda élet lenne! Vodafone, most élhetsz igazán."
Erről jutott eszembe, hogy egyszer szeretném megnézni a tiszavirágok rajzását. Éppencsak biztos vagyok benne, hogy engem lehangolna a haláluk.
Pár éve még elképzelni sem tudtuk volna, hogy ilyen minőségű animációkat fognak játékokhoz és tévésorozatokhoz gyártani.
A látvány és a zene azt hiszem magáért beszél, mert amikor John Williams zenéjére az összes Sith lovag kinyitja a lézerkardját, az azt hiszem, hogy minden vérbeli Csillagok Háborúja rajongó szívét megdobogtatja. A hat film főtémáiból is számos felcsendül ebben a pár percben és ezzel is a hangulatot csak tovább fokozzák.
A narráció és a szöveg azonban itt-ott kicsit a World of Warcraft trailerét idézték, amikor Illidan beszél a kihívókhoz. A Blizzard a játékaihoz (Diablo, Starcraft, Warcraft) pedig mind-mind olyan kiváló animációkat készít, amelyet még mozifilmekben sem feltétlenül láttunk.
Szerencsére a Star Wars sikere továbbra is töretlen. Kedvcsinálónak itt van a Clone Wars című komputeranimációs sorozat 2. évadának ajánlója is, amelyet még csak véletlenül sem szabad összekeverni a rajzolt Clone Wars változattal!
A technika itt is sokat fejlődött és egyre élethűbb dolgokat képesek megjeleníteni, miközben a különböző bolygók miatt egyben roppant változatosan készítenek el mindent. Ezen új sorozat nagy erénye a kibővített SW világ karaktereinek hivatalos bevonása is a George Lucas által elfogadott hivatalos keretek közzé.
A másik nagyon pozitív lépés volt számomra, hogy a magyar szinkronban a filmes hangokat használják, így lesz tökéletes lesz az illúzió, hogy a 2. és a 3. rész közzé beékelt eseményeket látjuk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert a történeteknek ugyan van egy kis kötelezően szánkba rágott mondandója, ám ugyanakkor az erőszakosabb jelenetek miatt még csak véletlenül sem a legkisebbnek készült. Állítólag 5 évad és 100 rész készül, amely így játékidőben kb. 20-25 SW filmnek felel meg. Pár év múlva pedig jön az elvileg hazánkban forgatott új élőszereplős SW tévésorozat is, ami Lucas profizmusát ismerve korszakalkotó lesz és minden konkurenst le fog mosni a képernyőről.
Itt szeretném összegyűjteni pár kivételes ismerősöm és barátom blogját, mert egy kis reklám sosem árt.
Mivel úgy vélem, hogy az lenne a legjobb, ha ez teljesen önkéntes alapon menne, ezért kérem jelezze emailben vagy itt hozzászólásban minden kedves blogot író, hogy szerepelni kíván-e itt. Az sem árt, ha eláruljátok, hogy civil nevet vagy a becenevet használjam a link megadásakor. Köszönöm.
Tegnap bukkantam rá Pink kapcsán a londoni Liverpool Street Station nevű vasútállomáson felvett másik T-Mobile reklámra.
Én magam alkatomból kifolyólag maximum mackótáncra lennék alkalmas, de mindig imádtam amikor mindenki elkezdi egy tömegben ugyanazt táncolni. Fent legalább sikerült a spontaneitás látszatát becsempészni, még ha szinte mindenki beépített táncos volt.
A csúcs persze még mindig ez a pali, aki ennyi stílust tudott előadni erre a klassz mixre: Nem véletlenül nézték meg több, mint 120 millió alkalommal. Remek válogatás lett a tánc evolúciójából.
Érdekes vadhajtás még azok a csoportos táncokat mutató videók, amit fülöp-szigeteki rabok adnak elő a látogatók és elsősorban önmaguk szórakoztatására:
Következő héten elmesélem nektek a Balkánon tavaly megejtett körutazásomat is. Addig is itt van előhangként pár klassz Törökország reklám.
Ennél a kettőnél a zene ugyanaz, de a klip eltérő:
Ez pedig egy csodálatos Isztambul reklám:
Nagyon tetszik, ahogy a végén a különböző vallások képviselői beinvitálják a híveket a templomokba. Már csak a zenéje miatt is többször megnéztem ezeket a videókat és a kedvenceimnek jelöltem. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy a város tényleg olyan varázslatos, ahogyan a filmen látszik.
