A vacsora csoda

Ezen a napon csak lefotóztam már az étlapot, hogy megörökítsem az utókornak. Mivel senki nem mondta, hogy fordítgassak, így remélem nem gond, ha csak angolul ömlesztem az információkat.

Tehát volt egy olyan napi kedvezményes menü, amely "lunch or dinner for a fiver" néven futott. Itt egész jó és főképpen nagy adag kajákat adtak öt fontért.

1. Chicken and mushroom pie with market vegetables
2. Grilled gammon steak with a fried egg and chips
3. Curried chicken with rice and poppadoms
4. Baked lasagne with chips and salad sauce
5. Pasta linguine with chicken and mushroom sauce

A lista néha váltakozott, de a két kedvencem a Garfield által is imádott lasagne és a füstölt sonka rajta volt szinte minden nap a menün. Bár azt nem igazán értettem, hogy egy kocka lasagnet, ami ugyebár húsos tésztaétel, hogyan lehet két-három marék sült krumplival felkínálni. A félig-meddig dekorációként adott salátában is volt egy pár érdekesség, mintha legalábbis pitypanglevél lett volna az egyik. A trükk persze az volt a hotelban, hogy bár a menü öt fontba került, ettől még sima három dl ásványvízért is képesek voltak kiszámlázni min. 1,5 fontot. A hitelkeretem így is napi 27 font volt, amit a munkáltatóm fizetett. A fenti öt közül egyedül a currys csirkét hagytam ki, mert később rákaptam a drágább ételekre.

A tényleges étlap a következő fogásokból állt:

To Start
1. Chefs homemade soup of the day (3,5 font)
2. Shallow fried whitebait, tartare souce (4,25 font)
3. Caesar salad - Anchovies, Parmesan and Croutons (4,25 font)
4. Chicken liver plate, Homemade chutney and toast (4,75 font)
5. Garlic bread (2,5 font) with cheese (2,95 font)

Main Course
1. Whole Tail Scampi, Chips and Garden Petit Pois (8,95 font)
2. Local Pork Sausages, Colcannon Potato and Red Onion Gravy (6,95 font)
3. Beer Battered Haddock Fillet, Chips and Mushy Peas (8,95 font)
4. Pan Fried Lambs Liver, Bubble & Squeak and Crispy Streaky Bacon (7,95 font)
5. Baked Salmon Supreme, Wilted Spinach, Prawn Cream sauce & Potatoes (8,95 font)
6. Honey Mustard Baked Ham, Fried Egg and Chips (6,95 font)
7. Cheesy Topped Seafood Pie, Salad and Crusty Bread (8,95 font)
8. Chargrilled Rump Tip, Gratin Potato, Tomato, Mushrooom and Peppercorn Sauce (12,95 font)
9. Butternut Squash and Thyme Risotto, Parmesan and Evoo (6,95 font)
10. Linguine Pasta Bowl, Garlic Mushroom and Pepper Cream Sauce (6,95 font)

Side Dishes
Portion of Chips, House Salad, Local Market Vegetables, New Potatoes (all 2,75 font)

Ha most igazán jó gasztroblogger lennék, akkor készítettem volna mindről fotót, de annyira azért nem voltam vagány. Így is az étterem része a hotelnak nagyon elegáns volt, mintha egy legalább 50-80 éves szalonba csöppentem volna. Bársonyszékek és sok-sok falambéria mindenhol. Az is tetszett, hogy a padlón is sok szőnyeg volt, tehát nem csak egy sima szocreál kockakő, hanem valóban megadták a módját.

Az előételeket pár napig nem ettem, mert naiv módon spórolni akartam egy kis pénzt a cégemnek, aztán a munkahelyen is kérdeztek erről és mondták, hogy nyugodtan fogyasszak. Egy fárasztó nap után nem is jöhetett volna jobban a potya vacsora. A séf házi levese általában egy nagyon finomra tört és besűrített borsóleves volt, de néha csinált hagymalevest és csirkelevest is. A gombaleves is népszerű errefelé, de attól egy csöppet undorodom, így ha a pincés srác azt mondta, hogy ma az készült, akkor általában mást választottam. Az egyik kedvencem a cézár saláta volt, mert ezt a két szakács másféleképpen készítette, mert hol több tengeri herkentyű és kevesebb sajt volt rajta vagy éppen fordítva. A májasat eleve ki se próbáltam, míg a másik kedvencem az utolsó lett. Gyakorlatilag sima félbe vágott hotdog kiflis melegszendvics, amire szépen a sajt rásült. Ezt azért bárki meg tudja csinálni otthon.

Az állandó főételeket a májas fogás (a negyedik) kivételével mindet végig eszegettem a hotelben töltött egy hónap alatt, ha éppen nem a ritkaság számba menő lasagnát ettem az ötfontos menüről. Amint láthatjátok imádják a chipset, ami itt a sült krumplit és nem a burgonyaszirmot jelöli. A sima főtt burgonyát viszont képesek héjával együtt feltálalni, így a sült krumpli abszolút nyerő választás. Az ár-mennyiség-minőség kellemes összhangban állt ennyi pénzért, így néha akkora adagokat kihoztak, hogy alig bírtam megenni. Az egyik kedvencem itt a tengeri herkentyűs süti lett. Egy kisebb méretű tálba teszik alulra a rákot és tintahalat is tartalmazó szürkés szószt, amire rárétegeznek egy adag tört krumplit, majd az egészre tesznek még rengeteg sajtot, amit a sütőben egyben kisütnek. Nem is hittem volna, hogy ez ilyen fenséges csemege, csak arra kellett vigyázni, hogy fel kellett nyitni az evőeszközzel, hogy a benne megrekedt hő távozhasson.

Desszertet igazából csak egyszer ettem, mert nem hetekig nem fedeztem fel, hogy vannak ugyanis édességek is a magasban egy fekete táblára kiírva. Aztán kipróbáltam egy tortaszeletet, ami annyira nem jött be, így bőven beértem az előétel és főétel kombinációval, aztán a szobámban úgy is tudtam még a boltban vett cuccokból nassolni.

Olvass tovább!

Egy átlagos angol reggeli

Péntek óta már tudatosult bennem, hogy kapok reggelit és vacsorát is. A pincér srácnak nagyon érdekes volt az akcentusa, mert kezdetben alig értettem, hogy mit is akar. Ez a két mondat maradt meg bennem leginkább:
"Tánk'já" = Thank you.
"Já'sö'" = Yes, sir.

A reggeli egy svédasztalon volt feltálalva minden nap, amin müzlik, joghurtok, briósok, croissanok és pár iszonyú fanyar gyümölcslé állt. Elvileg a müzlihöz volt egy kancsó tej, de néha csak a poharamba töltve magában ittam, mert sima víz az nem volt sehol.

Aztán az asztalnál helyet foglalva a következő fogások közül lehetett választani:
- Black pudding
- Hash brown
- Haddock
- Salmon
- Gammon
- Sausage
- Mix
és ehhez járt a háromféle tojás közül egy szabadon választható : scrambled egg, poached egg és mirror egg, illetve white toast vagy brown toast. Itókának kaptunk teát vagy kávét.

Sajnos nem fotóztam le a reggeli menü étlapját, így csak emlékezetből mesélek. A tojás maradt meg bennem a legjobban, mert imádom ugyan a rántottát, de hogy egy hónapon minden nap azt kellett enni, az azért már sok volt. Azóta sem ettem, mert most egy időre meguntam.

Tavaly már ettem ezt a scrambled egget, ha jól írom, ami valójában egy felvert tojás, de mivel tesznek bele egy csomó tejet, ezért inkább egy fakó omlett lesz belőle. A körutazáson is gyomorforgató volt, ahogy nem volt benne elég tojássárgája, mintha csak valami habot ettem volna, így egy-két kísérlet után erről lemondtam.

A poached egg (buggyantott tojás) az, amikor a tojás úgy van félkészre sütve, hogy teljesen bevonja egy burokban a fehérje, aztán amikor felnyitod, akkor szépen kicsorog a sárgája. Valahogy anyám sosem mondta, hogy ez lenne a buggyantott tojás, mert a családban nálunk ez szintén tükörtojás néven futott.

A mirror egg (tükör tojás) már legalább egyértelmű és azt nem kell túlragozni. A kalóriadömping után nézzük a főételeket!

A black pudingos sztorit meséltem később a barátaimnak és a családnak, hogy kezdetben azt hittem, hogy ez csokoládé puding. Csak egyszerűen nem értettem, hogy képesek ezt enni reggelire, de szerencsére leellenőriztem a szótárban, mielőtt kikértem volna, mert valójában ez a véres hurka.

A hash brown valójában a Szabolcsban csak lapcsánka néven futó krumpliétel. Reszelt krumpli kicsi liszttel elkeverve és kisütve. Nagyon finom, de azért a magyar változat az még masszívabb volt és a fűszerezés is jobb volt.

A salmon és a haddock két halfajta, a lazac és a tőkehal. Ez igazi fejedelmi csemege volt egy kis citromcikkely ráfacsarása után, de a szálloda elég gyakran kifogyott belőle, mert mindennap ezt ettem volna szívem szerint. A mennyiség is váltakozó volt a chef hangulatától függően, mert néha adtak néha négyet, máskor csak egyet.

A gammon pedig nem más, mint füstölt sonka, ami fenséges, csak egy csöppet nehéz étel reggelire.

A sausage kis apró kolbászkát jelölt. Néha eltűnődtem rajta, hogy mi is lehet benne, de ízre határozottan jó volt.

A mix pedig egy kicsi vegyes tál volt, amikor mindenből adtak valamennyit.

A pirítósokat sem kell szerintem sokat magyarázni, de a fő különbség, hogy a barna az nem a kenyeret, hanem a megégetési faktort jelenti. Néha úgy kellett a kormot a késemmel lekapirgálni, aztán meg a kiporciózott kis vajdarabkákkal valahogy könnyen csúszóvá varázsolni.

Italnak én többnyire maradtam a hideg tejemnél, mert hoztak ugyan nekem teát, de túl sok örömöm abban sem volt. Meg lehetett ugyan választani, hogy milyen filtert tegyenek bele, de úgy tűnik, hogy az angolok imádják a majdnem forrásban lévő vizet iszogatni. A pincér kihozta ugyan a kb. 3-4 dl vízbe tett filteremet, amit gyorsan ki is kellett szedni belőle, amint letette az asztalra és elfordult, mert pár másodperc késlekedés után a csersavak miatt ihatatlanul kesernyéssé vált, amihez volt párszor szerencsém. Felszolgálás előtt ugyanis egy ideig már a vízbe volt téve a filter, tehát ezért kellett ennyire iparkodnom. Hiába bontogattam fel a kis zacskókban lévő barna és fehér cukrokat, semmi sem használt már olyankor, ha elkéstem. A teához felszolgáltak egy kis csupor tejet is, amit elvileg bele kellett volna önteni, de két kísérlet után ezt is feladtam, mert valami borzasztó visszataszító állagú lötyi lett a végeredmény. Mintha egy kakaószínű italt innánk, aminek már se tej, se tea, se tiszta víz íze nincsen. Úgyhogy a langyos tejet egy kis hűlés után inkább a maradék pirítóssal megittam a legtöbb esetben.

Olvass tovább!